Érettségi Portál 2014

Érettségi tételek, érettségi feladatok, érettségi tesztek



Érettségi feladatok
Érettségi tételek
A META-Don Bosco OKJ képzései
A Számalk-Szalézi Szakközépiskola tanfolyamai

A prokarióták 2

Beküldő: adminszamalk
Biológia tételek

Jellemezze felépítésüket, ismertesse rendszerüket, életmódjuk sajátosságait! Mondjon példákat az ember szempontjából hasznos és káros baktériumokra. Mutasson rá Pasteur és Koch bakteriális kutatómunkájának kiemelkedő eredményeire!

A prokarióták a legegyszerűbb felépítésű sejtes szerveződést mutató élőlények. Mikronos nagyságrendűek, ezért már fénymikroszkópban vizsgálhatók. Belső membránrendszereik hiányoznak, csupán a sejtet a külvilágtól elhatároló sejthártyájuk alakult ki. Hiányoznak a membránokból felépülő sejtalkotóik és nincs elkülönült sejtmagjuk sem, örökítőanyaguk a sejt plazmájában szabadon található.

A ma elfogadott rendszerek többsége a prokariótákat két törzsre osztja fel, a baktériumok és a kékbaktériumok törzseire. A kékbaktériumokat régebben kékmoszatoknak nevezték.

A baktériumok első leírójuk Antony van Leewenhoek holland posztókereskedő volt. Az ő nevéhez fűződik az első komolyabb fénymikroszkóp megalkotása is. A baktériumokat a fogáról lekapart lepedékben mutatta ki. Leírta és lerajzolta legtipikusabb formáikat, sőt mozgásukat is nagyon pontosan megfigyelte és feljegyezte. A dán Otto Frierdich Müller 1786-ban elsőként csoportosította a baktériumokat. Csoportosításának szempontja az alakjuk volt. Tőle származnak a ma is használatos elnevezések: a pálcika alakot bacillusnak, a spirálisan tekeredettet spirillumnak, valamint a csavarodott pálcika formát vibrionak nevezte el. Ma ezek egyben baktériumnemzetségek nevei is.

Alakjuk lehet gömb, ezek a kokkuszok, és lehet pálcika, ezek a bacillusok. A pálcika forma meggörbülhet, ez a vibrió, vagy spirálisan felcsavarodhat, ez a spirillum forma. A baktériumsejtek lehetnek magányosak, vagy az osztódást követve csoportokban együtt maradhatnak.     A baktériumsejtet kívülről sejtfal határolja. A sejtfal kémiai összetételele és szerkezete csak a baktériumsejtekre jellemző. Anyagának jelentős része ugyanis egy murein-származék, amely magas poliszacharid tartalmú fehérje. A kémiailag tiszta murein részben cellulózra, részben kitinre emlékeztető szerkezetű, bonyolult összetételű vegyület. Vannak olyan feltételezések, amelyek szerint az ősi mureinszármazék jellegű sejtfalat később a két egyszerűbb, hozzá hasonló vegyület váltotta fel az élővilág fejlődése során.

A murein mellett még más típusú fehérjék és lipidek is szerepet játszanak a sejtfal felépítésében. A sejtfalat a baktériumok egy részénél további külső réteg, kocsonyás burok, tok is borítja.

Ettől eltérő felépítésű sejtfal jellemzi a kékbaktériumokat. Építőanyaga ugyanis a magasabbrendű növényekhez hasonlóan főképpen cellulóz.

A baktériumsejt alapállományát a sejtpalzma képezi. A sejtplazmát közvetlenül a sejtfal alatt, gyakran a sejtbe mélyen begyűrődő sejthártya borítja. Ennek felépítése a fejlettebb élőlények sejtmembránjához nagyon hasonló. A membránfehérjék között sok az enzim, például egyeseknél citokrómok, vagy a szinte valamennyi baktérium anyagfelvételében szerepet játszó transzportfehérjék.

A citoplazmában található a baktériumsejtek örökítőanyaga. Kémiai felépítését tekintve mindig DNS, és mivel a plazmában szabadon található, ezt a plazmarészt nukleoplazmának is nevezik. Valójában egy gyűrű alakban záródott DNS fonál, amely szorosan összegyűrött állapotban van, tehát baktériumkromoszómának tekinthető. A kromoszómához, az eukarióta sejtektől eltérően, fehérje nem kapcsolódik. A sejtplazmában a kromoszómán kívül is előfordulhatnak kisebb DNS darabok, plazmidok is. A sejtben riboszómák is megfigyelhetők.

A baktériumok egy részének jellemző mozgásszervei a csillók . A baktériumcsillók hosszú, vékony, tömör fonalak, flagellin nevű fehérjéből állnak, melyek ATP energiájának a felhasználásával húzódnak össze. Az ostorok mozgásuk során a hossztengelyük körül forognak. Számuk egyetlen sejten lehet egy vagy több is. Olyan baktériumsejteket is ismerünk, amelyek egész felületét beborítják.

Kedvezőtlen körülmények között a baktériumok többsége spórát képez. Ekkor a sejtplazma elveszti víztartalmának nagy részét és a sejtfalon belül kis térfogatba húzódik vissza. Ebben az állapotban az anyagcserefolyamatok nagyon lassúak. A baktériumok ilyen inaktív állapotban életképességüket hosszú ideig megőrzik. A baktériumspóra nagyon ellenálló és szélsőséges körülményeket is elvisel. A a lépfene baktériumspórája például 130o C-t is tartósan kibír. Ha az életkörülmények ismét kedvezőre fordulnak, a spóra baktériumsejtté alakul vissza és folytatja aktív életmódját.

A baktériumok gyors osztódással, hasadással szaporodnak. A hasadás 20-30 percenként megismétlődhet, ezért a baktériumok rendkívül gyorsan el tudnak szaporodni.

Baktériumok a környezetünkben mindenütt élnek. Nagy számban fordulnak elő a levegőben, szerves anyagokkal szennyezett vizekben, a talajban. Rendkívül széleskörű elterjedésüket annak köszönhetik, hogy evolúciójuk során igen változatos életkörülményekhez is képesek voltak alkalmazkodni.

Vannak közöttük olyanok, amelyek 70-80oC között tenyésznek a legjobban. Ismerünk olyan kékbaktériumokat, amelyek 90oC-os termálvizekben élnek. Más fajok számára a 20oC-nál magasabb hőmérséklet már nem kedvező. Ilyen fajok élnek az örök hó határa felett a magashegységekben, a sarkvidékeken. Élnek a mélytengerekben is. Optimális pH igényük tág határok között mozoghat. A basofilok lúgos pH-jú közegben, az acidofilok savas pH-n érzik jól magukat. A halofil baktériumok számára a magas sókoncentráció a fontos. Az anaerob baktériumok oxigénmentes környezetben élnek, szemben a csak oxigénben gazdag környezetben élő aerobokkal.

Anyagcseréjük autotróf és heterotróf egyaránt lehet.

Az autotrófok számára szénforrásként az energiában szegény szén-dioxid gáz szene szolgál, ugyanúgy mint a növényi szervezeteknek. A heterotrófok viszont az állatokhoz és a gombákhoz hasonlóan energiában gazdag szerves szénvegyületek szenét használják szénforrásként, úgy, hogy szerves anyagot vesznek fel környezetükből, amely egyben energiaforrás is számukra.

Az autotróf baktériumok energiaforrásuk szerint fototrófok vagy kemotrófokok lehetnek. A fotortófok a testanyagaik felépítéséhez szükséges energiát a Nap sugárzó energiájából nyerik, a kemoautotrófok különböző szervetlen vegyületeket alakítanak át és az átalakítás során keletkező kémiai energiát hasznosítják.

A fotortóf baktériumok egyik csoportját a kékbaktériumok képezik. Ezeket korábban – egyebek között – éppen a magasabbrendű növényekre jellemző fotoszintézisük miatt tartották a legősibb algacsoportnak. A kékbaktériumok fotoszintézise vízbontással, azaz vízből történő hidrogénnyeréssel és ennek megfelelően oxigéntermeléssel történik. Fotoszintetikus pigmentjeik közül legjelentősebbek a kék fikocián és a pirosas fikoeritrin. Emellett mindig tartalmaznak zöld színű klorofill-a-t, sárga xantofillt és narancsvörös karotint is. A fotoróf baktériumok evolúciós szempontból jelentősek, mert feltételezhető, hogy a mai zöld növények hasonló életmódú ősi baktériumokból indulhattak fejlődésnek.

A kemoautotróf baktériumok közül a talajban élő nitrifikáló baktériumok oxigén jelenlétében a talajban lévő ammóniát (NH3) előbb nitrit sókká (NO2-), majd nitrát-sókká (NO3-) oxidálják, és a közben felszabaduló energiát hasznosítják. Ezek a baktériumok fontos szerepet játszanak a természetben a nitrogén körforgalomban, és a talajt a növények számára felvehető nitrogénformákban teszik gazdaggá. Tevékenységük a mezőgazdaság szempontjából rendkívül hasznos.

A denitrifikáló baktériumok oxidálóanyagként nitrátokat használnak fel, ezért nincs szükségük légköri oxigénre, anaerobok. A nitriteket előbb ammóniává, majd a keletkező ammóniát légköri nitrogénné redukálják, ezáltal a talaj nitrogéntartalmát csökkentik. Jelenlétük a mezőgazdaságilag művelt termőtalajokban kifejezetten káros. A talajlakó anaerob baktériumok oxigénben gazdag talajban elpusztulnak. Ezért a denitrifikáló baktériumok ellen a talaj lazításával védekezhetünk.

A heterotróf baktériumok szaprofita vagy parazita életmódot folytatnak.

Szaprofiták például a talajban előforduló szervesanyag lebontást végző fajok. Számuk egy cm3 mezőgazdasági talajban 10 milliót is elérheti. Közülük cellulózbontók, a kitinbontók, és a fehérjebontók jelentősek.

A paraziták a növények, az állatok, valamint az ember bakteriális megbetegedéseit okozzák. A fertőzés káros következményeit sok esetben a baktériumok olyan anyagcseretermékei eredményezik, amelyek a gazdaszervezetre nézve mérgezőek. Ezek az anyagok a toxinok. Toxinok okozzák a legsúlyosabb húsmérgezéseket, a diftériát, és a tetanuszt is.

Súlyos megbetegedéseket eredményez néhány Salmonella faj is. Salmonella okozza a hastifuszt, a paratifuszt.A Shigella fajok felelősek az ember bakteriális eredetű vérhasfertőzéseiért. A lépfene kórokozója a Bacillus anthracis nevű baktérium.

A pestis évszázadokon keresztül az emberiség egyik legrettegettebb megbetegedése volt. Kórokozója egy gömb alakú baktérium.. A pestis valójában egy rágcsálóbetegség, és terjesztésében a rágcsálók egyik külső élősködője, a pestisbolha főszerepet játszott. A hasonlóan nagy járványokkal jelentkező kolerát egy meghajlott pálcika alakú baktérium okozza. A nálunk századunk első felében népbetegségként számon tartott és napjainkban újra erőteljesen jelentkező tüdő gümőkór vagy tüdőbaj okozója egy mozdulatlan , spórát nem képző, tok nélküli enyhén hajlott pálcika szerű baktérium, a Mycobacter tuberculosis.

Baktérium felelős a leprás megbetegedésekért is. A vérbaj – szifilisz vagy másnéven luesz – kórokozója egy spirálisan csavarodott baktérium, a Treponéma pallidum. A környezet hatásainak változásaira nagyon érzékeny, ezért a gazdaszervezeten kívül igen rövid ideig életképes. A fertőzés ezért csak közvetlenül, nemi érintkezéssel következhet be.

A baktériumok között akadnak olyanos is, amelyek kölcsönösen előnyös módon élnek együtt a gazdaszervezetekkel. Ezek a szimbionta baktériumok. Ilyenek például a pillangósvirágú növények gyökerein fejlesztett gyökérgümőkben élő nitrogéngyüjtő baktériumok. A kérődzők bendőjében szimbionta cellulózbontó baktériumok élnek. Az ember szájában és bélcsatornájában is élnek szimbionta baktériumok. Szerepet játszanak egyes tápanyagok feltárásában és vitamintermelők is vannak közöttük. A baktériumok közül számosat az élelmiszeripar hasznosít különböző élelmiszerek előállításánál (savanyúkáposzta, joghurt, ecet )

Bakteriológiai kutatásai révén szerzett tudományos érdemeket Louis Pateur francia és Robert Koch német kutató.

Louis Pasteur (1822-1895) 1862-ben híres kísérletével egyértelműem bebizonyította, hogy élő anyag csak élő anyagból keletkezhet, a tökéletesen sterilen végrehajtott, húslevesből főzött táptalaj készítményeiben nem tudtak a baktériumok megjelenni. Felismerte a baktériumoknak a különböző erjesztési folyamatokban (tejsavas, ecetsavas, vajsavas) játszott szerepét. Tevékenységével elévülhetetlen érdemeket szerzett a gyógyászatban is. Nevéhez fűződik a sterilitási eljárás tökéletesítése. Elsőként állított elő oltóanyagot a lépfene és a veszettség ellen.

Robert Koch (1843-1910) német orvos, a modern bakteriológia megteremtőjének tekinthető. Vizsgálta a lépfene kórokozóját, 1882-ben felfedezte a tüdőbaj, 1884-ben pedig a kolera kórokozóját. A tuberkulózissal kapcsolatos kutatási eredményeiért 1905-ben orvosi Nobel-díjat kapott.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

 Facebook Megosztás |  Nyomtatás Nyomtatás  |  PDF letöltés

Ezek a tételek is érdekelhetnek:

» Gerincesek általános jellemzése   » cAMP, neuroendokrin rendszer   

Nem hasznosHasznos (+12 pont, 12 értékelésből)



Hasonló Érettségi Tételek: Címkék:
Érettségi tesztek Felvételi Pontszámító Kalkulátor