TDOMF ERROR: Headers have already been sent in file /var/www/clients/client1/web12/web/wp-config.php on line 84 before session_start() could be called. This may be due to...

A vegetatív szabályozás | Kidolgozott Érettségi Tételek, Feladatok 2016

Érettségi Portál 2016

Érettségi tételek, érettségi feladatok, érettségi tesztek



Érettségi feladatok
Érettségi tételek
A META-Don Bosco OKJ képzései
A Számalk-Szalézi Szakközépiskola tanfolyamai

A vegetatív szabályozás

Beküldő: adminszamalk
Biológia tételek

Milyen folyamatok szabályozását jelenti a vegetatív szabályozás ? Hogyan valósulnak meg a vegetatív szabályozási folyamatok ? Mi jellemzi a vegetatív mozgatórostok hatását ? Milyen anatómiai különbségek jellemzik a szimpatikus és paraszimpatikus rostok központból való kilépését és lefutását ? Hogyan jelentkezik egy szervezeten a szimpatikus túlsúly hatása ? Miben nyilvánulnak meg egy szervezetben a paraszimpatikus túlsúly hatásai ? Melyek a vegetatív központok és milyen szerveződés jellemzi őket ? Hogyan valósul meg a légzés szabályozása ? Hogyan valósul meg a táplálkozás szabályozása ? Hogyan valósul meg a keringési szervrendszer szabályozása ? Mi jellemzi a kiválasztás szabályozását ?

A vegetatív szabályozás a zsigeri szervek összehangolt működését és a belső környezet viszonylagos állandóságát biztosítja. A zsigeri szervek alatt értjük a vérkeringés, a légzés, a táplálkozás és a kiválasztás szervrendszereit felépítő szerveket. A szabályozás jellemzője, hogy a folyamatok során szükségessé váló ingerválaszok végrehajtását az akaratunkkal nem tudjuk befolyásolni.

Ezeknek a folyamatoknak a szabályozása is, a szomatikus szabályozáshoz hasonlóan reflexívek segítségével valósul meg. A reflexív receptorból, bevezető afferentációból (befelé futó információkat szállító szakasz), központból, ingerválaszt a központból kijuttató efferentációból és a végrehajtó szervből áll. A belső szervekben lévő receptorok az interoceptorok. Az interoceptorokban az ingerek – belső állapotváltozások – hatására létrejövő akciós potenciálok a vegetatív érzőrostokon keresztül jutnak be a vegetatív központokba. Vegetatív érzőrostokat tartalmaznak a gerincvelői idegek, valamint az agyidegek közül a III.., a VII, a IX., és a X. agyideg.

Egyes esetekben nincsenek interoceptorok, hanem a vegetatív központok közvetlenül a vér kémiai összetételéből szereznek információkat a belső környezet pillanatnyi állapotáról. A nyúltvelői légzőközpont vegetatív központi sejtjei például a rajtuk keresztüláramló vér szén-dioxid tartalmának növekedése esetén váltják ki a belégzést. Ez a belégzési kényszer, ezt az akaratunkkal csak rövid ideig vagyunk képesek megakadályozni.

A vegetatív reflexív befelé futó szakasza a szomatikus reflexpályák afferentációjával megegyező felépítést mutat. Az interoceptorból egy bipoláris neuron perifériás nyúlványai hozzák el az ingerületet és centrális nyúlványaikkal pedig továbbítják azt a vegetatív központ irányába. A bipoláris neuronok a szomatikus érzőidegsejttel együtt a gerincvelői idegek hátsó gyökerében lévő érződúcokban találhatók. A centrális nyúlvány ugyanúgy a hátsó gerincvelői gyökéren lép be a központi idegrendszerbe és a vegetatív központi sejteken végződik.

A reflexív felépítésében a szomatikus reflexívekkel összehasonlítva különbség az efferentációban, a kilépő, választ továbbító idegek elhelyezkedésében és működésében van. A gerincvelő mellső mozgatószarvából kilépő vegetatív mozgatórostok ugyanis nem futnak közvetlenül a belső szervhez, hanem előtte egy szinapszis van, azaz minden esetben átkapcsolnak. A szinapszis lehet a szervtől távolabb a gerincvelő közelében, de lehet közvetlenül a szervnél vagy a szerv falában is.

A vegetatív működésekben változásokat eredményező mozgatórostok szervekre gyakorolt hatásukat tekintve két csoportba sorolható: szimpatikus és paraszimpatikus hatású idegek.

A kétféle élettani hatás ellentétes, a szimpatikus hatás mozgósítja a szervezet működését, a paraszimpatikus hatás a szervezet erőinek a tartalékolása irányába hat. Valamennyi belső szervünk kettős beidegzésű, szimpatikus és paraszimpatikus rostok egyaránt futnak hozzá. Átlagos körülmények között a két hatás egyensúlyban tartja egymást, ez határozza meg a szervezet pillanatnyi állapotát. Veszélyes helyzetben, stresszhatáskor, nagy fizikai megterhelés esetén a szervezet állapota szimpatikus túlsúlyba, békés, nyugodt, jóllakott állapotban paraszimpatikus túlsúlyba kerül.

A szimpatikus és a paraszimpatikus hatású idegrostok a központi idegrendszert egymástól jól elkülönülő területeken hagyják el és lefutásukban is különbségek mutatkoznak. A paraszimpatikus rostok egyrészt az agyidegben találhatók (III.,VII.,X.), másrészt a gerincvelő utolsó, keresztcsonti szakaszából lépnek ki. A szimpatikus hatású rostok a háti és az ágyéki csigolyatájaknak megfelelő szakaszokból kilépve hagyják el a gerincvelőt.

A kétféle hatású rost lefutásában levő eltérés a mozgatórostok átkapcsolási helyében mutatkozik meg. A szimpatikus rostok átkapcsolása mindig a gerincvelő két oldalán sorakozó szimpatikus dúcokban van, a paraszimpatikus hatású rostok átkapcsolása legtöbbször a zsigeri szerv falában lévő, úgynevezett fali dúcban történik.

Szimpatikus hatásra a szív működése gyorsul, a vérnyomás emelkedik, a vázizmok erei kitágulnak és az izmok vérellátása megnő, a tüdőben a hörgőcskék szintén tágulnak, a pupilla ugyancsak kitágul, a szervezet anyagcseréje a lebontó folyamatok irányába mozdul, ugyanakkor az emésztési folyamatok és a bélperisztaltika lassulnak.

Paraszimpatikus hatásra a szív működése lassul, a vérnyomás csökken, a vázizmok erei összeszűkülnek, a tüdő hörgőcskéi is szűkülnek, a pupilla is összeszűkül, a szervezet anyagcserefolyamatai az építő folyamatok irányába mozdulnak el, ugyanakkor az emésztés fokozódik, a belek perisztaltikája is növekedik.

Mint látható, a szimpatikus és a paraszimpatikus hatások egymással ellentétesek.

A vegetatív központok hierarchikus szerveződésűek. A legalacsonyabb szintű vegetatív központ a gerincvelő. Vannak olyan vegetatív reflexek, amelyek befutó információi nem kerülnek magasabb szintre, a válasz a gerincvelői vegetatív központokból indul ki. Ilyen például a húgyhólyag telődésének hatására bekövetkező összehúzódása.

A második szint s vegetatív központos rendszerében a nyúltvelő. Itt több életfontosságú vegetatív reflex központja van. Ilyenek a légzési, a nyálkahártyareflexekkel kapcsolatos (köhögés, tüsszentés, nyelés stb.), a vérkeringés valamint a táplálkozással kapcsolatos központ.

A következő szint a köztiagy hipotalamusznak nevezett agyterülete. Ebben az éhségi és a jóllakottsági, a fűtő és a hűtő valamint ozmoregulációs központ van. (Ha például a éhségközpontot elektromosan ingereljük az állat annak ellenére táplálkozni fog, hogy majd kidurran. Hasonlóan a jóllakottsági központ mesterséges ingerlésékor az állat akkor sem fog táplálékot felvenni, ha az éhhalál szélén áll stb.)

A legfelsőbb vegetatív központnak az előagy limbikus kéreg nevű ősi területe. tekinthető.

A táplálkozás szabályozása több szakaszból áll: táplálékfelvétel, emésztés, felszívódás, a salakanyagok kiürítése. Ezek a folyamatok elsősorban különböző idegek útján a központi idegrendszer vegetatív központjainak szabályozása alatt állnak.

A táplálékfelvételt az éhségérzet előzi meg. Ezt részben a vércukorszint csökkenése, részben az üres gyomor ellazulása következtében, a falában lévő mechanoreceptorok ingerületbe kerülése eredményezi. Ezek mellett az íz és szagingerek is szerepet játszanak az éhségérzet kialakításában. A szájba került táplálékot rágással aprítjuk össze, miközben a VII. és a IX. agyideg közvetítésével a nyálmirigyek is megkezdik működésüket. (Ebben a folyamatban is szerepet játszhatnak feltételes reflexek): A nyálelválasztás reflexívének érző szára az ízlelőbimbókból indul. A nyelés egy bonyolult, összetett reflex. Első fázisa még szomatikus beidegzésű, ezért akaratlagos tevékenység. A nyelőcsőbe került táplálék mozgása a nyelőcső perisztaltikája révén valósul meg, amely a X. agyideg vegetatív beidegzése alatt áll. A garattól egészen a végbélig a teljes bélcső szabályozás akaratunktól független vegetatív szabályozású. A gyomornedv termelése akkor kezdődik amikor a falat a szájüregbe kerül. majd a gyomorba kerülése tovább fokozza a nedvtermelést. A folyamat részben hormonális hatásra, részben reflexesen, ugyancsak a X. agyideg működése következtében megy végbe. (A hormonhatásért a gyomorfal sejtjei által termelt gasztrin a felelős. A gasztrin serkenti a máj epetermelését és ürítését és serkenti a hasnyál termelését és fokozza vékonybél perisztaltikáját is.)A vékonybél szabályozása idegi úton a X. agyideg paraszimpatikus rostjain és a gerincvelő mellkasi tájékának szimpatikus rostjain keresztül történik. A székletürítés paraszimpatikus reflexes folyamat, amely agykérgi befolyás alatt áll.

A légzés szabályozása reflexes folyamat. Légzési központok a hídban és a nyúltvelőben vannak. A légzést a központ receptorfunkciójú sejtjeinek ingerületi állapota indítja meg, amely a vér kémiai összetételének megváltozásakor következik be. Ha növekedik a vér szén-dioxid koncentrációja vagy a vér oxigénhiányos, akkor a nyúltvelőben lévő légzőközpontok aktivitása következtében a légzésszám növekedni fog. Kilégzést vált ki a tüdő léghólyagocskák falában lévő mechanoreceptorok ingerületi állapotba kerülése is, amelyet a léghólygocskák levegővel való megtelése következtében fellépő feszülésük okoz.

A normális, nyugodt ritmusú légzés létrejöttéhez a nyúltagyi és a hídban lévő be- és kilégző központok összehangolt működése szükséges. A reflexív kimenő, mozgató szára a mellkasfal és a rekeszizom mozgását befolyásolja a gerincvelői mozgatórostokon keresztül.

A keringési szervrendszer részben idegi, részben hormonális szabályozás alatt áll. Az aortaív és a nyaki verőér elágazásban mechanoreceptorok találhatók, amelyek a vérnyomás mértékét érzékelik. Ugyanezeken a területeken a vér kémiai összetételét érzékelő kémiai receptorok is találhatók, ezek a vér oxigénkoncentrációját “mérik”.. Az ezekből eredő vegetatív érzőrostok a nyúlvelőben lévő keringésszabályozó központba jutnak, amelyben egyes neuronok nyomásfokozó, mások nyomáscsökkentő hatásúak. Innen erednek azok a vegetatív végrehajtó rostok, amelyek a szükségleteknek megfelelően befolyásolják a szívműködést, illetve a kisebb artériák szűkítésével vagy tágításával biztosítják az állandó vérnyomást. A kiválasztás szabályozása hormonális úton valósul meg. Ha a szervezet víztereinek ozmotikus koncentrációja nő – hiperozmotikussá válik – a hipotalamusz nagysejtes idegmagja által termelt vazopresszin mennyisége a vérben növekedik, és ennek következtében a vesecsatornácskákban fokozódik a vízvisszaszívás. A nátrium-ionok fokozott megőrzését a mellékvesekéreg által termelt aldoszteronszint növekedése biztosítja. A vese idegi szabályozása alárendelt jelentőségű. A X. agyideg a vesearteriolák vérnyomásának változásán keresztül képes befolyásolni a vizelet mennyiségét.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

 Facebook Megosztás |  Nyomtatás Nyomtatás  |  PDF letöltés

Ezek a tételek is érdekelhetnek:

» Anyagcsere a sejtben   » A szem felépítése, a látás folyamata   

Nem hasznosHasznos (0 pont, 6 értékelésből)



Hasonló Érettségi Tételek: Címkék:
Érettségi tesztek Felvételi Pontszámító Kalkulátor