A faj egyedek formájában létezik. Az egyed a biológiai szerveződés egysége, mely a környezetétől jól elhatárolható, a másik különálló formában létezik, vagyis az élővilág szerkezeti és működési alapja.

Egyed feletti szerveződés:

Az egy fajhoz tartozó egyedek csoportokban élnek, hiszen elterjedési területük nem engedi meg, hogy a faj minden egyede találkozzon. Azok, amelyek találkozhatnak egymással, akár szaporodhatnak is. A tényleges szaporodási közösséget alkotó egyedek összességét népességnek (populáció) nevezzük.

A különböző fajok populációi egy időben egy helyen együtt élnek, társulást (biocönózis) alkotnak. Szoros kapcsolatban vannak az élőhellyel (biotóp), amely azon élő és élettelen tényezők összessége, melyek biztosítják a társulás életfeltételeit. Az együttélés közben az egyedek, populációk hatnak egymásra és az élettelen környezetre is.

A társulások a Földön egymás mellett helyezkednek el. Ezen életformák meghatározott, az éghajlati öveknek, az azokban meglévő csapadék-, hőmérsékleti és fényviszonyainak megfelelő, egész kontinensekre, óceánokra kiterjedő elrendeződése a biom. Az övezetes elhelyezkedés a vízszintes mellett függőleges irányú is lehet, hiszen a hegyen felfelé is változnak az éghajlati tényezők. A mérsékelt égöv egyik jellegzetes biomja például a lombos erdő, melyhez Magyarország jelentős területei is tartoznak.

A bioszféra szó kettős értelmű. Eredetileg a földi élet színterét jelenti. A másik jelentésében Földünk legteljesebb szerveződési szintje, melybe a kéregben a földfelszínen, a levegőben és a vízben élő egyedek összessége tartozik. Kiterjedése a tengerszint alatt, illetve a tengerszint felett kb. 9000 méterig figyelhető meg.

Populáció (népesség): az egy fajhoz tartozó azon egyedek összessége, melyek tényleges szaporodási közösséget alkotnak.

Társulás (biocönózis): az egy időben, egy helyen együtt élő populációk összessége.

Biomok: a társulások zonálisan elhelyezkedő, egész kontinensekre kiterjedő sora.

Bioszféra: a legmagasabb ökológiai rendszer, a földkéregnek, a vízburoknak és a levegőnek az a része, ahol az élet létezik.

Egyed alatti szeveződés:

Az egyedben is megfigyelhetők szerveződési szintek. Az egyed lehet szervezet, ha olyan többsejtű élőlényekről van szó, melyben a sejtek együtt működve alkotnak élőlényt. A szervezeten belül szervrendszert alkotnak a szervek. A szerv valamilyen feladatra szerveződött sejtek összessége, többnyire szövetekből épül fel, míg a szövetek sejtekből állnak. Az egysejtű élőlények esetében természetesen az egyed maga sejt. Ezeknél nincs szövet, szerv és szervrendszer.

A sejten belül találunk sejtalkotókat (pl. citoplazma, mitokondrium stb.), melyek újabb szerveződési szinteket alakítanak ki, ezek azonban már önálló életre képtelenek.

Szervrendszer: meghatározott szervek együtt működése adott cél érdekén (állatokban).

Szerv: különböző sejtek (általában) szövetek együttműködése meghatározott működés érdekében.

Szövet: hasonló alakú és azonos működésű sejtek összessége.

Sejt: az élővilág legkisebb önálló életre képes egysége. Az élőlények alaki és működési egysége.

A fenti egységek az élővilág szerveződésében egymásra hierarchikusan felépülő szerveződési szinteket jelentenek. A magasabb szervezettségűek az alacsonyabb szinteket magukba foglalják, kapcsolatuk kölcsönös. Azonban minden szintre külön sajátos jelenségek és törvényszerűségek a jellemzők, nem egyszerűen részeknek, az alacsonyabb szinteknek összetételei.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!