A szónak két eleme van:

Hangalak: az a betűsor vagy hangsor, amit kiejtünk, hallunk és leírunk, a szó érzékszerveinkkel felfogható része.
Jelentés: az a dolog vagy tárgy, amire gondolunk a hangalak megjelenésekor, az a gondolati tartalom, amit a hangalak hordoz.

A kettő kapcsolata alapján a jelentés fajtái lehetnek:

Egyjelentésű szavak: egy hangalakhoz egy jelentés járul
pl. asztal, szék, borjú, fésű, függöny

Többjelentésű szavak: a szavak hangalakjához kapcsolódó jelentések összefüggenek. A szavak többértelműségét poliszémiának, a többjelentésű szavakat pedig poliszém szavaknak nevezzük.
pl. körte, levél, zebra, toll

Azonos alakú szavak: egy hangalakhoz több jelentés járul, és azok logikailag nem függnek össze
pl. csap, vár => homoníma

Csoportjai:
• Szótári homonimák ( szavak szótári alakjának azonosalakúsága)
pl. csap dob
• Nyelvtani homonimák (toldalékos szóalakok azonosalakúsága)
pl. merek ( levest) –merek (úszni)
• Vegyes típusú homonimák ( szótári alakok és toldalékos szóalakok azaonosalakúsága)
pl. hasad- hasad

Hasonló alakú szavak: hasonló hangalakhoz különböző jelentés társul. => szópárok

Megkülönböztetünk:
• Alakváltozatokat: közös tőből származó szavak melyeknek jelentése megegyezik csak használatukban van eltérés pl. vödör-veder
• Alakpárokat: tagjai is közös tőből származó szavak pl. egyenlőre-egyelőre
pl. helység-helyiség; gondatlan-gondtalan, érem-érme

Rokon értelmű szavak: több hangalakhoz azonos vagy hasonló jelentés járul. Ezek a szinonimák, stílusszépítő hatásúak. A szóismétlést kerülhetjük el vele.

Egy jelentés, több hangalak: szűkebb értelemben vett rokon értelműség, a valóság ugyanazon darabját határozzák meg.

Hasonló jelentés, más hangalak: tágabb értelmű, fokozati különbségekkel a jelentések között.

Csoportjai:
• Azonos jelentésű különböző hangalakú szavak
pl. eb-kutya
• Hasonló jelentésű szavak csoportja
pl. kiabál ordít üvölt
pl. ér, csermely, patak, folyó, folyam, tenger, óceán

Ellentétes értelmű szavak: antoníma

Hangutánzó és hangfestő szavak: A hangalak már előre jelzi a gépek, tárgyak, természeti jelenségek hangját.
Lehet: mozzanatos, huzamos, hangfestő

Hangutánzó szavak:
• Állathangok: mekeg
• Természeti jelenségek: dörög süvít
• Tárgyak hangjának utánzása: kattog zakatol
• Emberi hangok: dörmög

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

In Hungary public transport means buses, trains, trams and the underground. The underground travels in Budapest. Trams travel in big cities. I travel by bus when I go to work or school. The buses are old, cramped and smelly. I would like new and spacious buses. The trains are old and dirty, but they are spacious. The underground is fast and clean, but it is dark and frightening. The trams are new, but cramped. They travel in the daylight and that’s good.

Travelling by train or by car

Trains are cheap and environmentally friendly. But they are slow, uncomfortable and dirty. You can only travel with a few suitcases.
Cars are fast and comfortable and clean. You can travel with many suitcases. You can start your journey when you want. You can stop for a rest. But, petrol is expensive and bad for the environment. And traffic jams are problems.

Holiday

I like travelling. I like visiting new places. I usually travel with my family / friends. I like summer holidays, because I like sunshine and swimming. / I like winter holidays, because I like snow and skiing. I usually go on holiday in my country, I like Lake Balaton and Hungarian cities. / I usually go abroad on holiday, I like exploring other countries and I like travelling to the sea.

My dream holiday

If I won the lottery and had a lot of money, I would go to Spain. I would go there with my friends. We would spend a month in an expensive hotel. We would go to the beach and swim in the sea every day and we would eat in expensive restaurants every night. We would take a lot of photographs and we would send many postcards.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

I wake up at six o’clock.
I get up at half past six.
I wash my face. I have a shower. Then I comb my hair and get dressed.
Next I have biscuit and milk for breakfast.
I got to school / work by bus.
I usually have seven lessons. Then I eat lunch at the canteen at half past two.
In the afternoon I do my homework / I do housework, then I meet my friends.
In the evening I have dinner at seven. Next I surf on the Net or watch TV.
At the weekend I go swimming / meet my friends / visit my grandma.

A healthy lifestyle

I think I am healthy. I eat a lot of fruit, vegetables, fish and rice. I don’t eat much junk food. Sometimes I eat some chocolate, but I don’t like fast food. So I never eat hamburgers and pizza. And I don’t drink coke, just mineral water or fruit juice. I never smoke and I don’t drink much alcohol. I regularly do exercise. I like running, cycling and walking. I am usually happy I am not often stressed.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

Modern inventions are connected to communication and transport. As for communication, today we use phones, mobile phones and computers. We can speak with people who are far away. As for transport, we use bicycles, motorbikes, cars, trains, planes. We can travel fast.

I live in the modern world, so technology is very important for me, too. I have a mobile phone. I text my friends regularly. I have a computer, too. I like surfing the Net, and I write a lot of e-mails. I like e-mails, because they are fast and cheap. E-mails and computers are very popular nowadays. People rarely use the „snail-mail” today.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

1879. július 2-án született Tiszacsécsén. A Nyugat idősebb korosztályához tartozik (kb. Adyval egyidős).

Nagybátyjához Pallagi Lászlóhoz kerül mikor apja vállalkozása csődbe viszi a családot. Iskoláit Debrecenben, Sárospatakon, Kisújszálláson végezte. Egyetemre Debrecenben és Pesten járt, de tanulmányait nem fejezte be. Újságíró lesz, népdal és versgyűjtésen vesz részt, anyagot gyűjt a Kisfaludy társaság megbízásából. Az Újság szerkesztője, hivatalnok.

1905-ben feleségül vette Holics Eugéniát, házasságuk nem volt idilli, mindkét fiuk fiatalon meghalt.

Első sikeres műve 1908-ban a Hét krajcár, Osvát Ernő ösztönzésére jelenik meg a Nyugatban folytatásokban. Megjelent a Sárarany (1911) c. műve, amely nagy sikert aratott. Novellái jellegzetesek, szakít az eddigi Gárdonyi-féle idillikus parasztábrázolással. Dzsentri novelláinak témája: alkalmas-e a dzsentri, hogy polgárosodjék.

1915-ben önkéntes haditudósítóként működik. Kiábrándul a világból, ennek hatására jelenik meg, 1916-ban a Szegény Emberek c. novella, amely azzal foglalkozik, hogy jámbor parasztemberből hogyan lesz vérengző gyilkos, hogyan ébred rá hogy bűnt követ el, ha gyilkol. A társadalom problémáival foglalkozik, mint a realizmus, de a lélekábrázolás útján (szimbolizmus jellemzője).

Jelentős művek: Kerek Ferkó (1913), A fáklya (1917), Légy jó mindhalálig (1920), Tündérkert (1922), Úri Muri (1927), Rohanok (1930). Történelmi regényei (pl.: Erdélyi trilógia) a magyar történelem tragédiáját keresi, honnan ered a belső viszály. 1925-ben felesége öngyilkos lett, 1926-ban feleségül vette Simonyi Máriát, 1937-ben elváltak.

1929-33 között Babitscsal szerkeszti a Nyugatot. Móricz politikai irányba akarta vinni a lapot, míg Babits úgy gondolta, hogy fölül kell emelkedni a napi politikán ("örök dolgok közé legyen híred benőtt"). Szellemileg termékeny vita volt köztük. 1935-ben megjelenik a Boldog Ember, amely önéletrajzi regény. 1936 Komor ló novelláskötet. 1939 Kelet népe szerkesztője. 1941-es Árvácska c. regénye a Csibetörténetekhez kapcsolódik, Lithey Erzsébetről szólnak. Élete utolsó nagy művet, a Rózsa Sándor trilógiát már nem tudta befejezni, 1942. szeptember 4-én halt meg agyvérzésben.

2. A naturalizmus Móricz első korszakában (Tragédia)

A naturalizmus fő képviselője Émile Zola, a kísérleti regény koncepcióját teremtette meg. A pozitívizmus hagyományait folytatva, szcientista irányzatként – hisz a tudományok mindenhatóságában. A társadalomtudományokat a természettudományokhoz akarja igazítani (analógia), ennek következménye a szociáldarvinizmus (biológia alapján). Az irodalom a társadalomtudományok kísérleti szekciója (gondolati kísérletek). A társadalmat vizsgálja, de a lélektanon keresztül, arra akar rávilágítani, hogy az ösztönvilág hogyan befolyásolja a társadalmat.

Móricz első műve ebben a korszakban a Sárarany, ami nagyon népszerű volt. A legjobb művek mégis a novellák pl. a Tragédia. Ez a mű a társadalmat bírálja, amiért a benne élő embereket ösztönlényekké teszi, elállatiasodnak, nem tudják értelmezni saját problémájukat. A mű hőse Kis János, akinek neve is jelentéktelen, jelleme: egyszerű, beszűkült, unalmas ember. Társai is, a béresnép, értéktelenek, örömüket lelik a munkába, amit az író leértékel. Izegnek, mozognak, hangyaszerűek, ez is kicsinységüket és állatiasságukat mutatja. Fia, aki az ételt hozza utána, ijesztően hasonlít hozzá, ez a kitörési lehetőség teljes szertefoszlatása. Kis János életében a legnagyobb érték az evés, feleségét is csak az étel miatt szokta verni. Megtudjuk, hogy csak azért házasodott meg, mert eljött az ideje. Kis János külseje is állatias: feje vörös, mint a főtt rák, arc leírása is egy majoméhoz hasonlít. Feladatot talál magának, mégpedig, hogy kiegye Sarudy Pált vagyonából, ez szintén beszűkültségre utal. Ez többszőr megjelenik: 1. álom (itt még nagyon jól érzi magát, bánja is, hogy felébred). 2. rokon lakodalma, gyerekkori emlék (emiatt dühös lesz, mert csak egy csirkelábat kapott). 3. saját lakodalma (itt egy előreutalás jelenik meg). 4. kárpótolja magát a rossz étkekért. 5. az üres fazék, amibe a mezőn belerúgott: "A szegénységet rúgta el magától": a szegénység és a gazdagság között az evészet a különbség. A szegénységért való bosszúállás mögött megjelenik egy másik cél is, de ez nem tudatosul benne: felfigyeljenek rá az emberek. A mű végén viszont senki sem figyel fel rá, ez az igazi vereség. A fordulat, amikor megváltozik a figura, hőssé növekszik (érezte, hogy gyomra átalakul…, őse egy kétezer emberből álló török sereggel…, kévéket lenne képes eregetni a torkán…), ez mind heroizálás. A történet második része groteszk, Kis János egyszerre félelmetes és szegény. A bukás fiziológiai alapja: máshoz van szokva gyomra (esküvőn rosszul lesz), lélektani alap: nem tud megenni annyit, mint gondolt, fél a kudarctól. A feladat irreális része: kitűnni a többiek közül (ehhez viszont rossz az eszköz). A feladatot nem tudja megoldani, ezzel halálra ítéli magát. Halála egy állat kimúlása, egy reflektálatlan lényé: "irtózatos vonaglásban vergődött hangtalanul a földön". A lázadás ösztönös, ezért kudarcba fullad, emiatt viszont groteszk.

Móricz még egyszer feldolgozza ezt a témát az Egyszer jóllakni c. művében, de ott a középpontban a szerelmi háromszög áll és nem a szürkeségből való kitörés. Hisz a főhős kitűnt már a szép feleségével. Az író az osztályellentéteket élezi ki. A 30-as években Móricz bekapcsolódik a politikába, műveiben gyakran megjelennek az osztályok közötti ellentétek. Ez kevésbé hiteles történet, mint a Tragédia. Az író válságba kerül a 30-as években.

3. A dzsentri ábrázolása Móricz regényeiben

A 17. századi Bethlen Gábor példája is erősíthette Móriczban azt az elképzelést, hogy a régi „történelmi osztály" egyes tehetséges, jobbra hivatott embereitől lehet esetleg várni az ország felvirágzását. A 20-as évek alkotásaiban az író csaknem egy évtizedre visszatért Mikszáth Kálmán jellegzetes témájához, a dzsentrihez, de már egészen más megvilágításban. Az ő főhősei nem afféle úri svihákok, mint Katánghy Menyhért vagy Noszty Feri, hanem átlagon felüli, kiemelkedő képességű emberek, akikben nagy, előremutató tervek lobognak. Ezért is keserűbb, lesújtóbb a kiábrándulás: a nagy akarások semmivé foszlanak, az elszánások, tervek rendre zátonyra futnak, a legjobbak sorsa is a bukás. – A Móricz korabeli dzsentri nem azonos már azzal a társadalmi réteggel, melyről Mikszáth írásai szólnak. A 20. századi dzsentri fogalma sokkal szélesebb kategória: a birtokot szerzett; hivatalnoktól, a földeket vásárló idegen származású nagypolgártól a fölemelkedő nagygazdáig s az apadt birtokú régi földesúrig sok mindenki beletartozik.

Az ún. dzsentriregények a történelmi osztályból való fokozatos kiábrándulás egy-egy állomásai: bennük az író saját kora ország vezetésének visszásságait, korruptságát, morális züllöttségét mutatta be.

Az Úri murit (1927) még nem a dzsentri „eltemetésének" szándékával írta, vonzó színeket is felvillantott a romlásban.

Következő regényeiben az író már egyre kevésbé látta tragédiának a dzsentri sorsát. A Rokonok (1932) a teljes kiábrándulás, a teljes illúzióvesztés regénye.

Móricz: Úri Muri

Ez a mű is bekapcsolódik a polgárosodás témakörébe. Eddig az volt a kérdés, hogy a dzsentri képes-e fölzárkózni a polgárosodáshoz (a válasz: nem). Most mikor a polgárosodás elakadt az a kérdés, hogy ki lesz képes kihúzni a "szekeret a kátyuból". A regényben kétféle embertípus kerül bemutatásra, az egyik Zoltán, aki reformálni akar, és a többiek ösztönlények (főleg Csörgheő Csuli). A regény minden téren bemutatja köztük a különbséget. A Csuli-félékben nincsen elfojtás, korlátlanul élik ki ösztöneiket, állatiasak, ők képviselik a magyar karaktert (Móricz itt negatívnak mutatja). Szemben velük Zoltán, aki tele van elfojtással, ebből adódnak konfliktusai. A Csuli-félék egészségesek (ez itt negatív). A szerelemmel nincsenek gondjaik, a tenyeres talpas menyecskéket szeretik, akik "nem sokat karatyolnak, inkább kamatyolnak". Zoltán szerelmi élete nem problémamentes. Az ő felesége úri asszony, akinek szerelem kell. Zoltán is vágyik a szerelem nélküli szexre és a Csuli-féle életre. Ez ambivalens a jellemében. Életében két asszony van: Eszter és Rozika. Eszter, aki tökéletesnek akarja látni a férjét, akivel Zoltánnak harcolnia kell (ki akarja sajátítani Zoltánt). Számára Rozika erotikája undorító, mert neki nem jut belőle. Eszter egy fagyos nő, de egyben áldozat is, mivel Zoltán megcsalja őt.

Rozika világa nagyon összetett. Egyfelől parasztos (származása miatt), másfelől úri nő (emiatt szökött el). Gyermekiessége (Zoltán bácsi) szemben áll démoni csábító mivoltával (már kisiskolás korában csábított). Zoltán lotyónak nevezi, mert szerelmi partnereit nem a pénz miatt válogatja, neki mindegy, hogy ki az, mindenkivel kapcsolatot létesít. (Nanához hasonló). Zoltán és Rozi találkozása naturalista alapjelenet. Ez lesz Zoltán hanyatlásának oka, de Roziból merít erőt a reformok elkezdéséhez. Rozinak a végén, mint a dzsentriknél a kártya jelenik meg, Zoltán odaadja utolsó kölcsönkért 100 Ft-ját.

Reformerként jelenik még meg a műben Lekencey, aki viszont csak elméleti ember. Zoltán a gyakorlatban is megvalósít, gabonamező helyett kertje van. Reformgondolata a vasút hollétéről szóló vitában is megjelenik. Ő gondol a jövőre, fiára, kapitalista gondolkodásmód. Csuli a feudális gondolkodásmódot képviseli.

A harmadik reformer a zsidó ügyvéd. Itt a zsidóság úgy jelenik meg, mint lehetőség, amit a magyarság is választhat.

A másik zsidó, Wagnerka nevetséges, helyzete a kisváros lehetőségeit tükrözi, nem lehet kibontakozni. Ráadásul őt zsidósága miatt is támadások érik. Magyarországra a kedélyes antiszemitizmus volt jellemző. Zsidók befogadásának kérdése merül fel. A mű végén Zoltán átlátja a magyar helyzet kilátástalanságát, öngyilkos lesz és felgyújtja a tanyát. Tisztítótűz, minden rossz elég, katarzis. Rozika nyelvén a tűz a szenvedély, ez előreutalás, ezáltal végzetessé teszi. Szimbolikusan Zoltán terveit a szerelmi tűz emésztette fel.

Az író Zoltán gondolatait átképzeléses előadásban mutatja be. Így az olvasó jobban együttérez. Móricz a paraszti témát szimbolikusan mutatja be, a társadalom problémáival lélektani úton foglalkozik.

A Rokonok Móricz talán legjobban szerkesztett, egységes sodrású, minden részletet a mondanivaló szolgálatába állító alkotása. A kompozíciónak egy olyan feszes, drámai formájáig jutott el, amelyben már minden háttérbe szorul, ami nem a lényeget szolgálja. – Az író saját kora jelenét mutatja be. Hátterében az 1929-ben kezdődő gazdasági világválság áll, mely felszínre hozta a különböző panamákat, a vezető társadalmi réteg egész korruptságát.

Témája egy képzeletbeli alföldi nagyváros, Zsarátnok urainak leleplezése az új főügyész, Kopjáss István hivatali pályafutásának bemutatásával. – A nagy gazdasági összeomlás következtében a város nyakába szakadt a roppant pazarlással felépített Sertéstenyésztő csődje. A részvénytársaságban érdekelve volt a város, a főispán, az alispán, a nagybirtokosok és a kisgazdák széles tömege. Az építkezés „hulladékaiból" az üzletvezető igazgató, Boronkay Ferenc részére modern luxusvillát is építettek a város előkelő negyedében. „Mielőtt azonban az üzem produkálni tudott volna valamit, a sertés ára lement, a kukorica ára meg felment. Erre beütött a krach." Ezt a „krachot", az egész úri társaságot magával rántó botrányt kell valahogy eltussolni: ezért van szüksége a városnak egy tiszta múltú, feddhetetlen főügyészre, de egyúttal olyasvalakire is, akitől nem kell tartani. Így esett a választás a volt kulturtanácsnokra.

A város életét, a vezetők korruptságát, érdekeik összefonódását az író Kopjáss István tapasztalatai, élményei alapján mutatja be.

A cselekmény az új főügyész megválasztásának másnapján indul. A főhős a történteket feleségének, Linának (Szentkálnay Lina) meséli el, s naiv módon valóban elhiszi, hogy Makróczyt, a volt főügyészt anekdotába illő elszólása („azt mondta, hogy zs. v.") buktatta meg. Kopjáss mint egyszerű városi kistisztviselő megválasztásáig tiszta erkölcsű ember volt, művelt, széles látókörű, aki oly sok kemény, szigorú kritikát mondott a város urairól. Harmonikus családi életet élt városszéli lakásában; gondos, a filléreket is beosztó felesége megteremtette a tisztességes, nem nélkülöző háztartás lehetőségeit.

Kopjáss tönkrement dzsentricsaládból származott. Szegényes gyermekkora s nélkülözései révén, de különösen négyéves frontszolgálata és hadifogsága idején közel került a néphez. Ifjúkorában nagy, népboldogító légvárakat építgetett magában: az emberiség harcosa , katonája kívánt lenni, vértanúja inkább, mint árulója; a szegény megtört és leigázott magyarságot szerette volna jó útra vezetni még a helyi lapban megjelent főügyészi programja is tartalmazott ilyen célkitűzéseket: „az igazság és a jog alapján állok, s egyetlen célom a polgárság érdekeinek védelme."

Mindezek ellenére Kopjáss már főügyészi pályájának legelső napján elcsúszik, meginog: késve érkezik hivatalába; boldog, hogy Kardics, a Takarékpénztár igazgatója fölfedezi köztük a „rokonságot"; ezzel eldicsekszik a polgármester, Béla bácsi előtt. A ravasz, vén diplomata (a polgármester), aki azért beszél tört, befejezetlen mondatokban, hogy Kopjáss ne láthasson a szavak mögé, az új főügyész szándékait szeretné kipuhatolni. S Kopjáss „jelesre" vizsgázik: „csupa olyan szót mond, aminek ez a vén panamista örül". Még megveti magát, úgy érzi, hogy elárult valamit: belül, a lelke mélyén szégyenkezett a régi kultúrtanácsnok, a régi hadifogoly, a régi haditiszt, aki a lövészárokban négy évig feküdt az első vonalban.

Kinevezését követően nem hirtelen, hanem lassan, fokozatosan egyre inkább felszínre kerülnek jellemének azok a latens, negatív vonásai, amelyek addig csak lappangtak benne, de nem bontakozhattak ki korábbi alacsony beosztásában, szerény életkörülményei között. Néha még fel-fellobban benne – mikor egyedül van, gondolataiban – a lázongó dac, az elégedetlenség; felháborodik a parlamenti képviselők cinikus felelőtlenségén: mikor a miniszter beszélt, a 244 képviselő közül csak heten voltak a teremben; felelősséget érez a város környéki harmincezer munkanélküli sorsáért, s nagy tervek lehetőségéről álmodozik: „Fel lehetne harmincezer emberrel építeni az országot. Utakat, házakat, iskolákat, múzeumokat. Csak kellene valaki, aki munkába tudja állítani a harmincezer munkást. Újra lehetne berendezni az egész országot csak ezzel a harmincezer munkással. . . Megtízszerezheti az országot anélkül, hogy kilépne a határokon. Mélységben gazdagíthatja fel a hazát és paradicsomkertet építhet a szomorúság és terméketlenség e síkjain. – Pestről hazafelé utazva egy vidéki polgármester felfüggesztéséről olvas az újságban. Keserűen állapítja meg, hogy ilyesfajta vádpontok alapján fel lehetne függeszteni akármelyik polgármestert. Majd hosszasan elgondolkodik (belső monológ a közlésforma), hogy „itt senki sem ért alapjában semmihez. Itt az a baj, hogy mindenki olyan helyen áll, ahova nem készült. S aki ért valamihez, az sehol sincs. A megbízhatóság, nem a hozzáértés a fontos. A rokoni kapcsolat a legbiztosabb ismérve a megbízhatóságnak."

A főügyész Kopjáss azzal áltatja magát, hogy nem mond le korábbi célkitűzéseiről, később majd a közélet purifikátoraként fog fellépni, de előbb „meg kell erősödnie". Anyagi és társadalmi függetlenségét kell először megteremtenie, s ha meglesz a háza, s lesz elég pénze, akkor szembe szállhat a város hatalmasságaival. Addig úgy akar lavírozni a hatalom és ifjúkori ideáljai között, „hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon", azaz ne legyen baj a karrierrel.

Ez a képmutató, ellentmondásos magatartás kikezdi jellemét, egyre inkább virulenssé válnak negatív tulajdonságai: vonzódása az úri, könnyű élethez; karrierizmusa gyáva meghunyászkodása; megvesztegethetősége a rokonokat támogató protekcionizmusa.

Jelképes jelentőségű, hogy már a választás másnapján feltűnik az első szegény rokon, és segítséget kér a váratlanul magas pozícióba jutott szerencsés unokaöcstõl. Lajos bácsit követik a többiek is: Berci bácsi, Menyhért, Albert, Adélka és Kati néni, az egész „poloska faj" ahogy Lina nevezi őket. Kopjásst a családi érzésen kívül a saját érdeke, haszna is vezeti: megbízható emberekkel szeretné körülvenni magát, s Berci bácsi „szénüzletéből" még húszszázalékos részesedés is jutna neki. – Az új főügyészt fokról fokra behálózzák: a szegény rokonok alulról tolják, a város vezetői felülről húzzák a panamák felé. Kardics folyószámlát nyittat számára a Takarékpénztárban, a nyakába akarják sózni a kompromittált Boronkay Feri luxuspalotáját, végül őt vennék be harmadiknak a Sertéstenyésztő megmentésére létrehozandó szindikátusba.

Főügyésszé választása után kettősség jellemzi magánéletét is. Amint kilép másnap reggel az otthonából, arra gondol, milyen ócska egy régi ház ez. Egy pillanat alatt csúnya és büdös lett neki az utca, ahol addig nyugodtan tudott élni. A kicsinyes, beosztó, állandóan dolgozó, az urát fillérekig elszámoltató feleség, Lina mellett eszébe jut Boronkay asszonya, Szentkálnay Magdaléna, „a faj kitenyésztett, szinte egzotikus virága". A hajdani, elnyomott rajongás akkor kerül a főhős tudatának felszínére, amikor új társadalmi pozíciója azoknak a köröknek a közelébe sodorja, ahol a szépasszony is él. Lina a régi szegénységet jelenti Kopjássnak, Magdaléna az úri, kifinomult élet jelképévé válik a szemében. – Linát a rémület szállta meg arra a gondolatra, hogy ha az ura emelkedik, akkor ő elmarad, a férje kinő az ő keze alól, és sajnálni kezdte addigi szegényes, de biztonságos életét. Mindent elkövet, hogy megtartsa férjét maga mellett s a becsület útján, Kopjáss azonban úgy érzi, hogy felesége kolonc a karrierjén, nem tudja őt követni fölfelé. – A két nő között hányódó férfi konfliktusa Móricz több regényében is megjelent már, de a Rokonokban ennek alig van valami erotikus töltése: a naturalista túlzásoknak a nyoma sem fedezhetõ fel már itt. Magdaléna alakját visszafogottan rajzolta meg az író: hideg, meddő, üres életű nő, akinek lelke talán nincs is, csak vonzó, gyönyörű teste.
A jó szemű, tehetséges főhős hamar át tudja tekinteni mindazt a törvénytelen összeszövődést, korrupciót, ami a város életét jellemzi. Mégis leginkább akkor háborodik fel, mikor úgy érzi, mellőzik, ki akarják hagyni valamibõl. Midőn a Holub és Társa cég hídpályázati panamáját megakadályozza (ez a cég építette a Sertéstenyésztőt), célja már nem az igazság érvényre juttatása, hanem a zsarolás. Meg akarja mutatni a hatalmát, hogy vele is számolni kell.
Bár még nem vett fel egy fillért sem a Takarék folyószámlájáról, nem vásárolta még meg a Boronkay-villát, Menyhért öccséből sem lett egyelőre múzeumigazgató, sem Albertből banktisztviselő, mégis olyan helyzetbe kerül, hogy épp ő tűnik fel népnyúzónak és panamistának. A polgármester csupán meg akarja leckéztetni egyre merészebb beosztottját. Nincs szándékában elejteni, engedelmes eszközt kíván faragni belőle, hiszen -, ahogy mondja – ho sszú pályája alatt alig talált még valakit, „aki ilyen hamar és ilyen kitűnően beletanult volna a dolgokba". A maga körülményes, alamuszi módján kezd sopánkodni a rokonokról, akiken persze segíteni kell, de azért nem lehet mindenki rokon, s másoknak is élni kell. Kopjáss ellen fordítja annak minden korábbi elképzelését és mondat át. Majd amikor a sarokba szorított, felizgatott főügyész támadni kezd („Az éjjel betörtek hivatali szobámba"), a polgármester Berci bácsi széncsalásával szi nte letaglózza őt. (Berci bácsi a Kalácsbányából mintaként salgótarjáni szenet szállított a városnak.) „Le volt ütve, mint egy bölény, halálos csapással. . . Összeomlott a világ. Nincs többé felemelt fej, nincs többé terv és remény. Nincs többé élet."

Kopjáss még mindig nem tartja magát becstelennek, de társadalmilag lehetetlenné tették. A Rokonok főhőse is „meglövi" magát a regényből azonban nem derül ki, hogy meghal-e, vagy a kórházban sikerül esetleg megmenteni. Az író nem emelte fel őt a tragikus hősök szintjére, mint Szakhmáry Zoltánt, s ezzel elvetette saját illúzióit is. „Magyarország a rokonok és a panamák lápvilága", melyben szükségszerűen el kell merülnie még a legbecsületesebb szándéknak is: nincs, nem található az ország vezetői között egyetlen igaz, a nép ügyét felkaroló ember sem.

A Rokonokban teljesedett ki Móricz realista ábrázolásmódja. Főszereplője belülről látott, vívódó hős: belső monológjaiban az író a lélektani elemzés eszközeit használta fel. Ebből a szempontból különös stílusbravúr Kopjáss utolsó, egyre drámaibbá váló, a végén szinte expresszionista szabad verssé forrósodó nagy belső magánbeszéde: élete romjain nemcsak közéleti szereplésével számol el, hanem szerelmi ábrándjaival, Magdaléna emlékével is.

4. Móricz utolsó korszaka (Barbárok)

— A drámaiság szerepe Móricz novelláiban egy mű alapján —

A Rokonokkal Móricz végleg lezárta a dzsentritémát, többet nem foglalkozott vele. A 30-as években újra a nép problémái felé fordult, s regényekben, novellákban, riportokban számolt be a parasztság, a tanyákon élő emberek ijesztő elmaradottságáról, babonás hiedelmeiről, gondolkodásmódjáról .

Egyik legmegrendítőbb s művészileg is legkiválóbb novellája ebből az időszakból a A Barbárok (1931) c. mű is mint Mikszáth: Tót atyafiak, Jó palócok művei a puszta zárt világával foglalkozik. Természetközeli, civilizáció előtti világot mutat be (3 rész – 3 világ). Az első részből megtudjuk, hogy Bodrit régebbi feszültség miatt öli meg a másik két juhász. Ez utóbbiakról a kutya is megérzi, hogy rosszak, ezért kezd el ugatni, pedig a pusztabéliekre nem ugat. Ez is a zárt világot mutatja be. Kiderül, hogy az ok ami miatt megtámadják csak ürügy, hiszen a szíjat otthagyják és "csak" a nyájat hajtják el. Nem kapunk magyarázatot, hogy miért. (Végzetszerüség: tudta, hogy nem fogják támadni).
Az első rész stílusa eltér a másik kettőtől. A második rész balladaszerű, az ösztön megnyilvánulását mutatja be (Megy megy). A feleség hűségét mítikussá növeli.

A harmadik rész nem fér össze az elsővel, mert a harmadikban Veres juhász rablógyilkos, míg az elsőben az általunk nem ismert pusztai világ törvényei szerint számolt le Bodrival.

Úgy tűnik számunkra mintha a bíró is ehhez a világhoz tartozna, hisz a pusztai erkölcsökre hivatkozik, népi nyelven beszél.

A mű végén a barbárok kijelentést többféleképpen is értelmezhetjük: mivel többes számban van nem csak a Veres juhászra, hanem Bodrira is vonatkozik, így viszont a Bíró nem tartozhat közéjük. A másik felfogás szerint ezzel azt fejezi ki a bíró, hogy nem érti őket, tehát megint csak nem tartozhat közéjük, a pusztai és a civilizált világ nem érthetik meg egymást. Nem ideillő befejezés. (Két gyilkos van, de csak egy vádlott. Vagy megszökött, vagy a másik megölte, vagy pedig az író elfelejtette.)

A mű magyarázatlanul hagyja, hogy miért ezt az egy bűnét nem hajlandó csak beismerni (az egyik lehetőség(!) ,hogy a gyerekgyilkosságot nem bocsájtja meg magának, de erre nincs szöveg).
A mágiában való hiedelme miatt ismeri be, mert meglátja a szíjat, és fél a halott megjelenésétől. A benne megjelenő gondolatok: nép lesüllyedése, természet közeliség, az úri és a népi világ leküzdhetetlen ellentéte.
Az írót egy újságcikkben olvasott bűncselekmény ihlette, de a mű nincs igazán kidolgozva.

Ebben az elbeszélésben a dialógusok uralkodnak. Az írói közlés, leírás csak a legszükségesebbekre szorítkozik, csaknem teljesen háttérbe szorul, s ez teszi rendkívül tömörré, balladaszerűvé az írást. Hiányzik a korfestés is; pontosan nem is állapítható meg, melyik történelmi időszakról van benne szó. Csak sejthetjük, hogy az író a jelenről beszél (esetleg a közelmúltról, a 19. század végéről), hiszen fiatalabb kortársai, a népi falukutatók is hasonló szellemben készítik majd a 30-as években meglepő, ismeretlen életformákat, szokásokat, erkölcsöket felfedező szociográfiáikat. – Móricz nem éli bele magát szereplői lelkivilágába (a szabad függő beszéd is pár mondatra korlátozódik), nem magyarázza, nem értelmezi az eseményeket: látszólag közömbösen, szenvtelenül, mintegy riporteri módon, szűkszavúan közli a puszta tényeket.

Híradás ez az írás a pusztáról, egy sajátos, egzotikus, „bennszülött" világról. A mű valóban barbár, a természet nyers darabjaiként létező emberek világába visz. Az ún. ridegpásztorok társadalmon kívül, a civilizációtól távol éltek elszigetelt magányosságban a fátlan alföldi „nagy merevenben". Ez a kultúra alatti, babonás misztikummal átszőtt világ termelhette ki azt a kannibáli erkölcsöt, félelmetes kegyetlenséget, amellyel a veres juhász s a másik „vadember" lelkifurdalás nélkül agyonveri Bodri juhászt, tizenkét éves kisfiát s három kutyájukat. Nem a szegénység, az éhező nyomor a gyilkosság oka, hanem a rablás, a vagyonszerzésnek ez az ősi, történelem elõtti módja. Mindhárom „nyájajuhász", saját nyájukat őrzik kint a pusztán, tehát módos emberek. A veres juhász természetesnek, megengedhetőnek tartja, hogy a másikat megölje háromszáz birkájáért és két szamaráért. Emberségükből kivetkőzött rablógyilkosok, érzéketlen szörnyetegek: „Tüzet raktak a sírra ganéból, s megsütötték a szalonnájukat. Jóízűen megvacsoráztak." Majd elhajtják a nyájat, s „a két juhász nyugalmasan lépdelt megettük".A novella három része a drámai események három „felvonása". Ritmikusan változik az időtartam is. Az első és az utolsó rész legfeljebb pár órát, a középső több mint egy évet ölel fel.

Az első fejezet tele van fojtott s egyre erősödő feszültséggel. – A juhász a kutyájával „beszélget", s a kis puli jól „megmagyarázta neki" hogy pusztabéliek jönnek, s azt is, hogy nem jóindulattal: „abba nem hagyta egy pillanatra a csikorgó csaholást". A hosszú hallgatás, az idő múlása, az alkony közeledése csak fokozza a vibráló nyugtalanságot. A lassan meginduló, nagy szüneteket tartó, párszavas beszélgetés mélyén gyanakvás és védekezés feszül. A tömör, hiányos mondatok a beszédtől elszokott pusztai emberek szűkszavúságát érzékeltetik, s ezt a benyomást csak felerősíti, hogy a kérdések és a válaszok a legtöbbször egymás ismétlései más-más hanglejtéssel. – A két vadember a rézzel kivert szíj megvásárlása ürügyén köt bele Bodri juhászba, aki ragaszkodik hozzá, nem akar megválni tőle: magának csinálta meg a fiának. – A hirtelen beállott sötétségben pillanatok alatt zajlik le a kettős gyilkosság.

Az elbeszélés második része bizonyítja, hogy az évezredes elmaradottság nem szükségképpen szül emberevő erkölcsöket: Bodri juhász nem volt kannibál. A kultúra alatti életben barbár szépségek is vannak: az a fekete asszony, aki tíz nap múlva fehér vászonruhában „bodászott" a nagy pusztán ritkán látott emberét keresve, a hűségnek, az egy életre vállalt összetartozásnak megrendítõen szép, fölemelő megtestesítője. A veres juhász félrevezető hazudozásai nyomán elindul „napszállat felé". A népmesék lehetetlent is legyűrő hőseként keresi férjét és fiát. S ebben a részben az író is a népmesék ritmikus stílusfordulatait használta fel: „Haza se nézett, csak elment, addig ment, addig ment, míg a puszta el nem nyelte. Addig ment, addig ment, míg el nem érte a Dunát. Azon is átalment, ladikos embert lelt, az áttette. És ment."

Az emberi jóság, az önfeláldozó hűség s nyugtalan szíve hajtja végig a pusztákon egészen addig, míg a hó le nem esett. „Téllére" hazamegy falujába, de „tavasz nyíltával" nem bír maradni tovább. Újra és újra kimegy hetekre a nagy vadkörtefához, s nem tud elszakadni attól a helytől, ahol az ura legeltette a nyájat, „csak téblábolt a nagy merevenben". Augusztusban a puli fia talált rá a sírra, s az asszony tíz körmével kaparja ki szerettei holttestét. Férjének a nyakán volt a rézveretes szíj. Ezzel és a gyilkosság hírével „elindult s ment Szögedébe".

A harmadik rész a vizsgálóbiztos vallatása. Ez a rész csupa drámai párbeszéd. A veres juhászra lassan sereg lopás, gyilkosság igazolódott, a Bodri juhász megölését azonban nem vállalja. Sejti, ez volt élete legaljasabb bűne, s makacsul tagad. Nincs bizonyíték, nincsenek tanúk (lehet, hogy a másik vadembert is megölte már), nem lehet rábizonyítani semmit.

A vizsgálóbíró vallatásában nincs fölényes gőg, kegyetlenség, osztályelfogultság vagy éppenséggel erőszak. Ugyanolyan nyelven beszél, ugyanazokat a tájnyelvi fordulatokat, kifejezéseket használja, mint a veres juhász. Nagyon jól ismeri a pusztai emberek lelkivilágát, babonás hiedelmeit. Ezt bizonyítja az a szakmabeli mesterfogása, bravúros leleménye is, hogy a rézveretes szíjat a kilincsre akasztja, s így töri meg a rablógyilkos konokságát. A vademberi szörnyeteg „nem tudott a kilincshez nyúlni. Nem tudott moccanni, csak nézett, nézett mereven, és a szája elkezdett habot verni": mindent beismert. A primitív ember barbár ősriadalma rendítette meg, az a rettenet, hogy áldozata kikelt a sírjából, itt van a közelben, eljött tanúságot tenni.

A bíró lassan, eltűnődve mondja a távozó ember után: „Barbárok." Megállapítása mélységesen igaz, az olvasó sem ítélkezhet másként. A természetes emberi igazságérzet ítéletét mondja ki a bíró: nem az indulat szülte, inkább a szomorúság.

A cím nemcsak a „vademberekre", hanem a novella többi szereplőjére is vonatkozik. Bodri juhász és családja is „barbár" viszonyok között élt, emberhez ne m méltó körülmények között, de belőle nem veszett ki az emberség. Éppen ezért érezzük őket rokonszenveseknek, ezért keltik fel mélységes sajnálatunkat.

A rézveretes szíjnak jelképes szerepe van mindhárom „felvonásban". Az első részben nemcsak az aljas, barbár gyilkosság ürügye hanem Bodri juhász lelki gazdagságának, művészi hajlamának, a szépséghez való ragaszkodásának is a szimbóluma. – A második egységben a durva lelkületű veres juhász lelkifurdalásának jele: kérdezés nélkül maga tereli a szót a szíjra, amelytől semmiképpen nem akart áldozata megválni. Egyben a bűntény bizonyítéka is ez lesz. – A vallatás során végül a megdöbbentő embertelenség leleplezését szolgálja, az igazság diadalát jelképezi.

Kosztolányi Dezső a könyv megjelenésekor elragadtatott szavakkal méltatta a novellát: „Csoda ez a nyelv, a gondolatok sajátságos, utánozhatatlanul-keleti tagolás a, a szavak ázsiai tempója s messze-messze muzsikája, a pusztai emberek alanytalan, korcs mondatai. (. . .) Csoda ez az egész így együtt, mert szándék és beteljesülés, betű és lélek, természet és művészet eggyé válik, s a költő embereket formál, életet varázsol a semmiből, ennél pedig nincs nagyobb csoda."

5. Móricz parasztábrázolásának újszerűsége

Móricz paraszti témájú novellákkal kezdte írói pályáját, de hosszú időbe telt, míg el tudott szakadni a beidegzett, szinte kötelezővé vált konvencióktól.

A parasztábrázolásnak gazdag hagyományai voltak Móricz Zsigmond előtt is. Jókai kedves, kedélyes epizódfigurákat rajzolt paraszti életképeiben, Mikszáth pedig a maga romantikus tündéri bájával vonta be a tót atyafiak és a jó palócok világát.

A korábban kialakult képet népszerűsítették és túlozták el az ún. népszínművek a 19. század második felében és a századforduló idején. A népszínművek cselekményüket általában egy-egy falusi ünnep – lakodalom, keresztelő, szüret, disznótor stb. – köré csoportosították, s a színpadon jókedvű, vidám, nyalka álparasztok nótáztak, csillogó népviseletben táncoltak, kurjongattak, patyolatinges férfiak és piros arcú menyecskék boldogan szerették egymást. A kor csak a romantikusra színezett parasztképet kedvelte.

Kialakult és makacsul tartotta magát az illúzió, hogy a falu a derű, a csend, a nyugalom, a meghittség, a harmonikus egyszerű élet, az igénytelen, ám semmi jót sem nélkülöző boldogság csábító színhelye.

Mikszáth két elbeszéléskötetének világa már bonyolultabb. Azt a pillanatot ábrázolja novelláiban, mikor a falu, a vidék természetes közösségébe betör a külvilág és a civilizáció; paraszthősei vagy küzdenek ez ellen, vagy behódolnak az új értékrendnek. Ezzel a faluképpel szembeszállni, meglátni az idilli felszín mögött a szegénységet, az elégedetlenséget, sőt a nyomort, merész újszerűségnek számított. A hagyománytól és a konzervatív világszemlélettől való lassú elszakadás jelentette Móricz számára is az évekig tartó írói vergődést.

Móricz másik újdonsága a paraszti világ struktúrájának bemutatása. Novelláiból, regényeiből (Sárarany) zárt, hierarchikus világ tárul elénk, ahol a nincstelen zsellért a néhány holdas paraszttól áthidalhatatlan szakadék választja el. A hierarchia egyik fokáról a másikra lépni szinte lehetetlen, vagy emberi erőt meghaladó feladat. Móricz ábrázolásában a falu – Ady szavával – a lelkek temetője, a kielégíthetetlen emberi vágyak színtere. Mivel a társadalmi és szociális mozgás ebben a struktúrában szinte lehetetlen, a vágyak, energiák és törekvések csak az ösztönök szintjén vezetődnek le. Móricz arra is rámutat, hogy a hagyománynak nemcsak értékőrző és megtartóereje van, hanem fogva is tartja a parasztságot, lehetetlenné teszi a felemelkedést, a többre vágyást. Móricz újfajta élményéhez megtalálja az adekvát stílust és emberképet, a naturalizmust. A biológiailag és szociológiai szempontból egyaránt determinált hősök ösztönélete kerül előtérbe, elsősorban a szexualitás. S mindez a stílusirányzat fotografikus és fonografikus hűségével ábrázolódik.

Az egyéni szenvedés vezette el mások szenvedésének meglátásához, megértéséhez. Hét krajcár (1908) című híres novellájában a szegénysors olyan mélységeibe világít be, ahol a koldustól kell alamizsnát elfogadni, s már ez sem segít. A korábbi falusi-vidéki idill bizonyos mértékig még jelen van ebben az írásában: az anya és kisfia játékosan, szívből jövő kacagással keresi az elbújt, huncut krajcárokat. A keresgélés közben azonban feltárul az irdatlan nyomor, melyet jókedvvel, derűvel sem lehet elleplezni: az édesanyának a nyomorúságot legyőzni akaró kacagása véres, tüdőbeteg köhögésbe fullad. – Az idill és a tragédia ötvözése adja ennek a kis írásnak sajátos báját, meghökkentő újszerűségét, az egyes szám első személyű elbeszélés pedig egy gyermek emlékein át szűri meg az ínség riasztó tényeit.

Móricz új utat tört a paraszti világ ábrázolásában, új konvenciót teremtett: elsősorban a falusi szegények sorsát fogja bemutatni további novelláiban, regényeiben. – „Újítása" közé tartozik, hogy szereplőit nemcsak sajátos tájnyelvi kiejtésükkel, hanem igen gyakran beszédmódjuk fonetikus helye sírási képével is jellemzi, akkor is, mikor a kétféle íráskép hangzás tekintetében semmiben sem különbözik. – A Hét krajcár nyomora még csak a testet törte meg, a lélek ép és egészséges maradt. Ezt követő alkotásaiban – naturalista hatásra – egyre nagyobb figyelmet szentelt az ember ösztönvilágának működésére, s műveiben megjelenik később a túlfűtött érzékiség, az erotika is.

Tragédia (1909) című novellája már a lelket deformáló, a komikum határát súroló nincstelenségről, egy ember örökös éhezéséről szól. – A „hagyományos" idill még ebben az elbeszélésében is fel-felvillan egy-egy pillanatra. Az aratók még "hangyaszorgalmú emberek, akik "a nagy sárga mezőn vidáman izegtek-mozogtak", s az embertelen nagy munka közben „örömet találtak abban, hogy a karjukat mozgatták, szájukat jártatták. . .", s a lakodalomban is „mindenki vidám v olt, nevetett, habzsolt".

Kis János azonban más, mint a többiek; alakjának megformálásában az író tudatosan kívánta szétrombolni a népszínművek díszparasztjának képét. Nemcsak külsőleg jelentéktelen, érdektelen figura hanem eldurvult lelkű, gyűlölködő, szinte a vegetatív ösztönélet szintjére ko rlátozott ember. Az örökös éhezés miatt csak egyetlen dolog érdekelte, az evés. Sohasem jutott az eszébe semmi, érzelmi életéből kipusztultak a nemesebb emberi vonások, s ha voltak is gondolatai néha, azok csupán az evésre, az ételekre vonatkoztak. Nevetni is csak egyszer nevetett életében "jóízűen", apja halálakor.

A lakodalomról való álmodozás és a tényleges meghívás még csak élete legnagyobb vágyát ébreszti fel, hogy egyszer jóllakhasson. Az egész éjszakai álmatlan kínlódás azonban másnap reggelre már lázadó, „forradalmi" indulatokat szakaszt fel belőle. Fellázad Sarudy nagygazda ellen, mert benne látja embertelen életének közvetlen okát, de a bosszút is csak torz formában, az evés szintjén tudja elképzelni: ki akarja enni Sarudyt a vagyonából.
Móricz ezt a tudatlan, szerencsétlen embert minden komikumával együtt mégis a nagy tragédiák magasába emeli. Kis János sejti, hogy "valami emberi léten felüli feladatra" vállalkozott. Zsírtalan löttyökhöz, cibereleveshez szokott gyomra nem bírja a nehéz ételeket. „Megérezte, hogy roppant feladatot vállalt magára. Megérezte emberi kicsinységét. Mint valami szél suhant át az agyán a gondolat, hogy nem fogja megbírni, amit vállalt". S mint a nagy tragédiák átlagon felüli kiemelkedő hősei, a pusztulás tudatában is konokul „nekidűlt újra a csatának". A kisszerű, nevetséges célért folytatott hatalmas emberi erőfeszítés teszi groteszkké ezt a küzdelmet. Eltorzult bosszúja nem az "ellenséges környezetet" semmisítette meg, csupán önmagát pusztította el. – A novella befejezéséből már eltűnik minden nevetséges von ás, s Kis János tragédiáját csak fokozza, hogy „senki se vette észre, hogy eltűnt, mint azt sem, hogy ott volt, vagy azt, hogy élt".

Már ebben a novellában is feltűnik a drámai szerkesztés. Ez későbbi írásaira is jellemző lesz. – Másfél napba sűrítette az író az eseményeket, de a novella a sorsdöntő fordulaton túl tömör utalások formájában a hős csaknem egész múltját magában foglalja.

Az 1916-os Szegényemberek című novellában a paraszti nyomor ábrázolása a háború embertelenségének bemutatásával párosul. A névtelen katona 26 hónapos frontszolgálat után 28 napos szabadságra jön haza. Megpróbálja a lehetetlent, ennyi idő alatt előteremteni családjának a tél átvészeléséhez szükséges pénzt. Ám hamar felismeri, hogy erre képtelen. A Vargáéknál elkövetett kettős gyilkosság nem csupán és nem elsősorban a szociális nyomor következménye, hanem a háború tudatromboló hatásáé. A novella hőse nem tud eligazodni a szabad és a tilos, erkölcsös és erkölcstelen összekeveredett értékrendjében. Móricz emlékképekben idézi fel a háború borzalmait, s nyílt utalást is tesz a vétkesekre: “nem a muszka van a túlsó parton, a túlsó parton a gazdagok vannak”. A szentimentális és naturalista elemek váltakozása jelzi a főhős lelki–érzelmi gazdagságát, de a tudatban végbement pusztulást is.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

13. Madách: Az ember tragédiája

A mű 1859 és 1860 között született. Keletkezésének ideje is már sokat elárul. Egy csüggedő-kor végén és egy reménnyel telibb kor hajnalán íródott, ebből adódik ambivalens eseménysorozata: a pesszimista lefolyás, optimista befejezéssel. A súlyos vereséget szenvedett szabadság harc, a lelki-világnézeti válság a dráma létrejöttének elsődleges forrása. Az író kétségbe esését tovább mélyítették az egyéni csapások, személyes csalódások. Nővérét és családját román parasztok felkoncolták. E tragédia okozta legnagyobb kétségének kiindulópontját, a népből való kiábrándulást. Ez vetette benne fel az egyén és a tömeg kérdését, melynek a műben nagy szerepe van. Feleségétől szerelmet, földöntúli boldogságot várt. Felbomlott házassága, a „nőben” való csalódás is megtörte. Éva szerepének megformálásban jelentősen közre játszott ez a keserű tapasztalat. Világszemléletét komorabbá tették a XIX. századi új természettudományos nézetek: a Nap kihűlése, a földi lét megszűnése, az emberi faj pusztulása. Egy filozófiai irányzat bizonytalanította el leginkább, a determinizmus, melynek főgondolata az emberi végzet elkerülhetetlensége, az eleve elrendeltség. Sajátos vonása a Tragédiának filozófiai jellege, amit Madách lelki vívódása, felvetődött kérdései adnak: van-e értelme, célja az emberi létnek; van-e emberi fejlődés? Természetesen más kérdések is felmerülnek. Ilyen például a tudomány szerepe az ember életében, férfi-nő kapcsolat és a szabad akarat problémája. Műfaja: drámai költemény vagy lírai dráma. A drámai jelző egy külső burok, hisz a központban a filozófiai eszmék állnak, amik mellett eltörpül a megszokott dráma, színház követelménye. A költemény megnevezést verses, lírai jellege adja. Világirodalmi előzményei visszanyúlnak egészen Dantéig, de leginkább Milton Elveszett Paradicsomáig. A túlvilágot keresztény szempontból képzeli el, így túlvilági helyszínek is megjelennek. 15 színből áll, melynek első három színe (Menny- Paradicsom- Paradicsom) és az utolsó szín (Paradicsom) a közbensőket kertbe foglalják, ezért keretszíneknek, vagy biblikus színeknek nevezzük őket. Ezek külön drámai egységeket alkotnak. Az alapvető konfliktus az Úr és Lucifer között van. Lucifer részt követel a világból, amit nem kap így az embereken keresztül akarja legyőzni az Urat. Álmot bocsát az emberpárra, végig vezeti őket az emberiség történelmén, miközben megpróbálja az életből kiábrándítani Ádámot és Évát. Célját már-már eléri, de Éva anyasága meghiúsítja tervét, elbukik. Lucifer első próbálkozás, miszerint elfordítsa Istentől az embert, sikerrel járt. Elkövették az ún. „eredendő bűnt”, az ősbűnt. Ádám már önmaga önistenévé lett, sorsát maga intézi. A jövőbe szeretne látni. Lucifer álmot szállít rájuk, végigvezetve őket a történelem jellegzetes korain, az ókortól egészen a jövőig. A történelmi folyamatkor Hegel, német filozófus felfogását veszi alapul (hegeli triáda-elmélet), lényege: minden korban van egy meghatározó tézis, eszme, mely idővel hanyatlik, kialakul egy antitézis. Ezekből az idő folyásával kifejlődik egy magasabb szintű szintézis, mely egy újkornak lesz a tézise. Madách szerint nincs fejlődés, csak tézisek és antitézisek állnak szembe egymással. Minden történelmi szín/korszak végén megszületik egy eszme melyben Ádám hisz, de a következő korban csalódik benne és új eszmét talál. Három állandó szereplő van: Ádám és Éva, akik az emberiséget képviselik, Madách bizakodását és vívódását jelképezik; és Lucifer, aki a lázadás, tagadás szelleme. Minden színben célja Ádámot kiábrándítani, letörni. Realista, nem hisz az eszmékben. Ő képviseli a pozitivizmust, ezáltal tagadja az érzelmeket, csak a kézzelfogható dolgokat véli valósnak, és a materializmust. Ádám az „igen” képviselője, Madách bizakodó oldala. Idealista, eszmékért lelkesedik. A reformkor optimistáit testesíti meg. A liberalizmust, szabad eszméket hirdeti. Ádám társa, az asszony, nő és az anyaság által, az élet „jelképe”: Éva. Ambivalens jellem, egyes színekben több, ellentétes alakot is játszik. Kulcs szereplő, a Paradicsom harmóniája van benne. Érzelmei irányítják nem az esze, ezért ő Lucifer legnagyobb ellenfele, ő biztosítja az élet tovább haladását, mivel anya lesz.

A történelmi színek konfliktusai és eszméi: Az ókorral, az egyiptomi színnel (eszme: nagyság) kezdődik. Ádám korlátlan hatalommal rendelkező fáraó, aki rabszolgákkal piramist, a hatalom egyértelmű jelképét építteti. Mégsem boldog: sem az uralkodás, sem a hedonizmus nem elégíti ki, mert ezekért a dolgokért nem ő maga küzdött meg. Lelkében “mondhatatlan űrt” érez, de nem is boldogságra vágyik, hanem nagyobb, és erősebb akar lenni, mint Isten. Kiválik a tömegből, de nem a nép, hanem saját érdekébe (egyén-tömeg konfliktus). Éva figyelmezteti a nép nyomorára, ennek hatására szabadságot ad a népnek, egy egyenlő államról álmodik Ádám. Itt jelenik meg először a szabadság eszméje. Ádám a nép boldogságát tűzi ki célul. Elképzelése az athéni színben valósul meg. A nép jogilag szabad, de nincs lelki szabadságuk, az embereket demagógok irányítják, látszólag népkiviselők. A sok hamis ígéret miatt, nem veszik észre az igazán segítő kezet. Miltiadészként csalódik a népben, Éva, a felesége buzdítja, hogy fordítson hátat nekik, nem érdemlik meg a törődést. A szín végére nincs olyan eszme a miért Ádám rajongana. Róma a hanyatlás, erkölcsi pusztulás korát éli, az eszmék hiánya miatt a közösség lezüllött: kéjencek és kéjnők durva orgiájának lehetünk tanúi. Ádám is részt vesz benne, de a bor és a kéj mámorában, a hedonista magatartásban nem leli örömét. Erősíti a pusztulást a pestis-járvány és a barbár pusztítások is. Péter apostol szavaiban új eszmére lel: a szeretet és a testvériség fogja meg. Az első középkori szín, Konstantinápoly. Eltorzul az eszme (szeretet, hit, testvériség). Ádám keresztes lovagként csalódik a hitben. A hittételek már csak dogmák. Elzárja szerelmét, Évát előle egy kolostor. Ádám belefárad a főszerepekbe, pihenni akar. Ezután Ádám Prágában történelmi hősből csak szemlélő lesz. Kepler, a csillagász alakját ölti fel. Azonban korának nincs szüksége valódi tudományokra, a tudás nem jelent igazi rangot. Felesége Borbála, aki csalja őt. Madách ebben a színben a saját házassága alapján ábrázolja a nőt és a férfi-nő közötti viszonyt. A tudós nem ítéli el feleségét, mondván nem az ő hibája, hanem a koré, mely szülte őt. Kepler álmot lát. Párizs (eszme: szabadság, testvériség, egyenlőség), a francia forradalom, a jakobinus diktatúra tárulnak elé. Ez a szín álom az álomban. Egyszer már csalódott a szabadság és a testvériség eszméiben, most azonban együttesen porondra kerültek ezek az eszmék. Danton alakjában itt is cselekvő hős lehet, és mint Athénban, itt is buknia kell. Madách szemléletének gyötrő ellentmondásai szólalnak meg. Éva itt két különböző alakban szerepel: a büszke márkinő a női finomsága miatt tetszik Ádámnak, a felgerjedt pórnő képében megjelent Évától viszont elfordul. Ebben a színben ismét megjelenik a nagy egyéniség és a tömeg ellentéte. Az erőszak, a vér riasztja ugyan, mégis ez az egyetlen szín, amelyből Ádám lelkesülten ébred (itt Madách a ’48-as forradalomra tekint vissza, amikor még tudtak hinni.), nem csalódik, ezért tekinthető a mű csúcspontjának. Magához térve ismét Prágában van. Ádám nem adja fel, még bízik abban, hogy eszméi érvényesülnek. („S fejlődni látom szent eszméimet”). Az ébredés második része a tanítvány-jelenet, amikor Kepler felvilágosítja legjobb tanítványát a középkori tudományok értéktelenségéről, szellemi önállóságra buzdítja őt, félredobatja vele a művészet szabályait, s ezután egy újult erővel indul el egy új világba. Ez Madách ars poeticáját, romantikus felfogását idézi. A szabadság eszméje született meg. A londoni színtől (eszme: szabad verseny) kezdve Ádám már nem aktív hős, ismét átalakul szerep nélküli, szemlélővé. Azt tapasztalja, hogy az új társadalom is csak magasból szép, a Towerből nézi a vásári forgatagot. Lecsábítja a tömeg, de csalódnia kell: egy materialista, pénzközpontú világ fogadja, Lucifer világa. Eltűnt a költészet, a szépség, a szerelmet is pénzért vásárolják. A londoni színnek nincs története: egymással szorosan össze nem függő epizódok láncolata. Éva változatlanul a kor asszonya. A szín a haláltánc jelenetével zárul (mint: Arany János – Hídavatás). A szereplők egy sírt táncolnak körül, majd életük csődjét említve beleugranak. Egyedül Éva alakja magasodik ki közülük glóriával a fején, a szerelem, költészet és ifjúság nevében átlépi. A konokságra, a múlandóságra hívja fel a figyelmet. A műfaj középkori haláltánc, Villon alkotta meg.

A múlt és a jelen színei után Ádám most a jövő felé fordul. Utolsó lehetőségként a tudománytól várja az értelmes emberi rend megvalósítását. A Falanszter-színben az ésszerű szervezettség, a célszerűség uralkodik. A falanszter Fourier termelőegység-elmélete, ahol mindenki egyenlő, egyenruhát hordanak, és a különböző – munka és oktatási – közösségek életkor szerint vannak beosztva. Itt Madách a kora összes tudományos ismeretét felhasználta. Azonban ez a világ nem tűri el az egyéniség érvényesülését. A munkások között megtalálható Platón, Luther és Michelangelo, akik szintén nem bontakoztathatják ki tehetségüket, magukhoz képest alantas munkát végeznek. Ezt a rendet a természet végzete teszi embertelenné, minden élőlény már csak múzeumi darab. Ádám szerelmes lesz Évába, ezért a “bűnért” mindkettőjüket kórházba akarják vitetni. Ekkor Lucifer ismét megmenti Ádámot. Ádám újra csalódik, és el szeretne menni a földről. A következő színben Ádám a természeti végzettől, az űrbe repül. Majdnem sikerül Lucifernek legyőznie, de a Föld-szelleme visszahívja a dermedtségből. Megfogalmazódik benne miért kell/érdemes a küzdelmeket folytatni: „A cél voltaképp mi is? A cél megszűnte a dicső csatának; A cél halál, az élet küzdelem; S az ember célja e küzdelem maga.” Az utolsó szín keserű bizonyság, az emberiség és természet végét mutatja be. Itt éppen az egyenlőség ellentéte jelenik meg, mert az itt élő eszkimók felsőbbrendűnek gondolják Ádámot és Lucifert. Szinte állatként élnek, vegetatív állapotban, eszme nélkül. Kiábrándul az emberiségből. Ezzel véget ér Ádám álma is. Eszméinek bukása elkeserítik Ádámot. Elhatározza, hogy öngyilkos lesz, ezzel megakadályozná a végzetet. Ekkor megjelenik Éva, és bejelenti: „Anyának érzem oh, Ádám, magam.” Ádámnak vállalnia kell a harcot. Az Úr szerint Lucifer is fontos, mert a rossz nélkül nem lehet értékelni a jót, ezért neki is kiemelten fontos szerepe van a történelemben. Végezetül az Úr biztató szavai csendülnek fel: „Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál!”

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

Felugrásos lövés: Általában a lövő kézzel ellentétes oldali lábról történik a felugrás. Az átlövés a védők fölött közép- távolról vagy távolról érkezik a kapura.

Bedőléses lövés: A beálló játékos és a büntetődobó jellemző technikája. Ilyenkor a játékos egyik lába végig a talajon marad, de egyensúlyvesztés miatt a másik lába is a lövés pillanatában a talajra kerül. A testhelyzet miatt nevezik bedőléses lövésnek.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

Changes in European society and economy

–> Population growth in 15th century Western Europe
–> Industrialisation in Western Europe (invention of printing press, gunpowder weapons etc.)
–> Central Eastern Europe (Poland and Hungary) increased agricultural production to supply the West and trade for manufactured goods – but they could not produce enough.
–> Constantinople fell to the Turks in 1453 (end of the Byzantine Empire), which cut trading routes to the Levant (Eastern Mediterranean, area between Asia Minor and Egypt). This was bad news for the Italian merchants, who enjoyed a monopoly on the spice trade. 
–> Trade changed on land to East-West, and on the sea to trade along the Atlantic coastline.

Reasons for exploration

1.    There was a huge demand for spices and luxury goods from the East that could no longer be satisfied (old trading routes cut off by Turkey). The new monarchs of Western Europe (England, France, Spain and Portugal) were jealous of the Italians' previous profits in the spice trade, so they started searching for new ways of getting to Asia.
2.    The Christian church wanted to carry on converting non-Christians, but following the Crusades they knew they would not have much luck with the Muslims. They sent their missionaries with the explorers on every ship.

Scientific and technical background

–> Astronomy was advancing as a science. Most scientists finally accepted the hypothesis of Ptolemy (ancient Greek scientist) that the Earth is round.
–> 1474 – First map was drawn where India was placed West of Europe by Toscanelli (astronomer from Florence)
–> Better ships – caravels – were built, which were more suitable for sea voyages. They were the predecessors of modern ships. (tall sides, big sails)
–> The compass was perfected. The astrolabe was also invented – measures how far south or north the Equator is.

Portugese explorers

Portugal was in a good position geographically to do trade along the Atlantic coastline. They ventured further and further along the African coast.

–> Prince Henry the Navigator founded a school for navigators at Cape St. Vincent in Portugal. He also funded voyages to Africa. They established trading-posts along the western coast of Africa for gold, ivory (elefántcsont) and slaves. They discovered Madeira, the Canary and the Cape Verde Islands.
–> 1471 The Portuguese first reached the Equator.
–> 1488 Bartholomew Diaz reached the most southern point of Africa. This was good news for the Portuguese as they were hoping to get to India by going round Africa. That is probably why the king named the place the Cape of Good Hope.
–> 1498 Vasco da Gama reached India by circumnavigating Africa. The Portuguese established more trading posts in India, China (Macao) and on the Spice Islands.

Spanish voyages

–> Christopher Columbus (Italian) tried to persuade the Portuguese king to fund a trip to India by sailing West for years. When he ran out of money and patience, he turned to Isabella, the Spanish queen instead. After six years he was finally given the ships and the money.
–> 1492 Columbus left Spain with three ships (Nina, Pinta, Santa Maria). On 12th October, after a 70 day journey, he first landed on today's San Salvador. He named the islands the West Indies as he was convinced he had reached India. He died years later, never realising his mistake.
–> Amerigo Vespucci (also Italian) made several trips to the New World around 1500, and realised that it was not Asia but a newly discovered continent.
–> 1507 – Martin Waldseemüller (German) published a new world map, on which he named the new continent America after Vespucci's first name.
–> Ferdinand Magellan's expedition was the first to travel all the way around the world. He was Portuguese but was commissioned by the Spanish. He still wanted to reach India by travelling west. The voyage lasted for three years – 1519-22 – and only one of the five ships made it back to Europe. Magellan himself was killed by the natives in the Philippines in South-East Asia. But! They proved that 1. America was a separate continent and 2. the Earth was not only round but also much bigger than previously thought.

Colonization

Spain and Portugal were dangerous rivals in the race for newly discovered lands. In 1493 Pope Alexander VI ruled in the Bull of Demarcation that the two countries should divide the territories.

In 1494 the Treaty of Tordesillas drew an imaginary line from North to South along the Cape Verde Islands. Spain got the lands West of the line (most of America) and Portugal got new lands to the East (Africa and Asia). The Portuguese struggled to colonise their territories (Asia for example was already densely populated) and had to settle mostly for trading posts, while Spain had no problem ruling over the natives found in America.

–> Hernando Cortes: Spanish conquistador, conquered the Aztec Indians in Mexico. The Aztecs had a large empire based on agriculture. They grew corn, beans, marrows, tomatoes, cocoa, cotton and tobacco. They had great knowledge concerning architecture, mathematics and astronomy. But their weapons were literally sticks and stones. They did not know or use metals or gunpowder, had no guns and did not even ride horses. Cortes conquered their country with just 500 soldiers (1519-21)
–> Francisco Pizarro: Spanish conquistador, conquered the Inca Indians in Peru (1531). The Incas were advanced in architecture, astronomy and agriculture. They worked their lands (hillsides in the Andes) in a terraced fashion, using early forms of irrigation systems. Pizarro used European tactics, weaponry and devious politics against them and conquered them easily, using no more than 150 soldiers.
–> The Aztecs and the Incas both had a form of despotism as their political structure (the head of the empire has ultimate power as he is the son of the Sun god). The Mayans however were not so centralised in their organisation and the land they occupied was not so rich in minerals. Their conquest was drawn out over a long period of time.
–> Alvarez Cabral: Portuguese conquerer. Explored and subsequently claimed the area around the River Amazon.

The new colonies provided sought after goods from the plantations and the mines. For the first time world trade began.

America –> Europe: cotton, sugar, tobacco, gold and silver
Europe –> America, Africa and Asia: manufactured goods, alcohol made from the sugar from the plantations
Africa –> America:  slaves for the mines and plantations (The number of local natives diminished greatly following their encounters with the Europeans. The newcomers also brought new viruses that the natives' immune systems were unprepared for.)
Asia –> Europe: spices and luxury items (silk, fine porcelain) for gold, which Europe now has in abundance thanks to the new American mines

Consequences

–> France, England (Sir Francis Drake, Sir Walter Raleigh) and the Netherlands also start claiming territories
–> the price of gold and silver go down, as a result prices go up
–> more markets, higher prices and bigger production boosts the economy
–> new important seaports: Lisbon and Amsterdam
–> 1531 Antwerp: Stock Exchange building
–> Levant trading is slowly transformed (spices and Asian luxuries for manufactured items)
–> Hansa trading (in Central Europe) is booming, manufactured goods are sought after everywhere, and Eastern Europe gives grains and timber in return

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

A törzsek folyamatos háborúban álltak egymással a vízért, oázisterületekért, állományokért.

Mohamed: Fiatal korában tevehajcsár, majd kereskedő. Utazásai során megismerkedett a keresztény és zsidó vallással.

610. táján új tanokkal lépett fel. Hamar összeütközésbe került a Mekkát vezető gazdag kereskedőkkel.
622. Mohamed Mekkából való kivonulásának éve. Medinába menekül. Ez Mohamed futása: hidzsra. Ez az arab időszámítás kezdete.

Korán: Szent könyv

A hagyomány szerint szerzője személyesen Allah, aki Mohamed közvetítésével juttatta el az emberekhez.

5 alapvető parancs

1. Allah az egy isten, Mohamed az ő prófétája.
2. Napi ötszöri imádkozás Mekka irányába ( rituális mosdás is hozzá tartozik, de ez csak jelképes)
3. Kötelező alamizsnaosztás a szegényeknek.
4. Ramada havi böjt betartása: napkeltétől napnyugtáig tilos enni és inni (28 nap)
5. Minden igazhitű ember legalább egyszer zarándokoljon el a szent városba, Mekkába.

További kevésbé jelentős követelmények is vannak. Pl.: sertés hús és alkohol fogysztásának tilalma.

Nagy fontosságú a dzsihád, a szent háború. A dzsihád szerint a muszlimok feladata hitük terjesztése minden eszközzel, erőszakkal is. A dzsihád során elesettek a paradicsomba kerülnek. (Olyan mint a földi világ, csak semmiben nincs hiány.)

Az iszlám egyesítette a korábban egymással harcoló arab törzseket, rövid időn belül óriási területeket foglaltak el. (Perzsia, Szíria, Tunézia) Martell Károly állította meg az arabokat 732-ben Poatiers-nél.

Mohamed halála után a kalifák vették át a hatalmat.

Kalifák: önkényuralkodók, minden föld a kalifa tulajdona lett, szolgálati birtokokat adott az embereknek, bármikor visszavehette őket.

Az iszlám uralom megszilárdulásával kiépült az arab állam, melyet bizánci mintára szerveztek meg. A kalifák despotikus uralkodókká váltak. Ez erős központi hatalom volt. A földeket szabadok és részben rabszolgák művelték meg. Fellendült a kereskedelem, fejlett volt a kézműipar. Az óriási területeket nem tudták egyben tartani. Először a szélső tartományok szakadtak le és önállósultak. Nemsokára a belső területek is felbomlottak. A 10. században Európa felé újabb hullámban támadtak az arabok, elsősorban a tengeren. Hamar visszaverték őket.

Az iszlám vallásnak két ága alakult ki: síta és szumnita. A kettő között dogmatikus ellentétek voltak. A síták a harciasabb, radikálisabb ág. Az araboknak erőteljes közvetítő szerepük van: Pl.: arab számok Indiából

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

Ein gesunder Geist wohnt in einem gesunden Körper. Fast jeder Mensch strebt danach, sich wohl zu fühlen. Dazu gehören im Leben verschiedenste Aspekte.

Für einen gesunden Körper ist die Bewegung sehr wichtig. Man soll Sport treiben, denn es stärkt das Immunsystem, wirk positiv auf das Herzkreislaufsystem, verbessert den Blutdruck. Man kann fett verbrennen und abnehmen. Sport fördert die Ausdauer, die Aufmerksamkeit und die Disziplin. Man wird leistungsfähiger und man kann sich besser konzentrieren. Man fühlt sich besser in einem durchtrainierten Körper.

Der Sport ist im Leben eines Menschen sehr wichtig. In jedem Alter macht die Bewegung uns gesund.

Aber ich treibe nicht regelmäßig Sport. Ich gehe ab und zu wandern. In der Nähe meines Dorfes kann man gut Radfahren, deshalb mache ich manchmal eine Radtour. Im Sommer mag ich schwimmen.

Ich kann aber im Fernseher Sportübertragungen ansehen. Es gibt zahlreiche Sportkanäle. Es wird alles wichtigen Sportereignisse übergetragen: zum Beispiel Olympische Spiele, Weltmeisterschaften, Europameisterschaften, Champions-League-Spiele. Das Fernsehen hat ein hohes technisches Niveau, es gibt viele Kameras, Zeitlupe, Moderatoren und Experten im Studio.

Es lohnt sich in einem Verein Sport zu treiben. Der Verein stellt Sportplatz, Sporthalle und Ausrüstung zur Verfügung, bzw. ausgebildete Trainer helfen den Vereinsmitgliedern. Der Verein organisiert die Fahrten zu Wettkämpfen. Man kann Freunde und eine Gemeinschaft finden.

Es ist nicht gesund, Spitzensportler zu sein. Sie stehen unter großem Leistungsdruck, haben viele Trainings-stunden und sie sind überbelastet. Das Verletzungsrisiko ist hoch, wenn sie sich verletzen, müssen sie ihre Karriere aufgeben. Und da ist noch die Doppinggefahr auch. Plus sie haben wenig Zeit für Privatleben. Ich denke, dass Leistungssport Mord ist, denn viele junge Leistungssportler sind früh gestorben.

Viele Leute haben an Extremsituationen Spaß. Sie treiben oft Extremsportarten. Sie mögen die eigenen Grenzen kennen lernen. Der Extremsport bietet Abwechslung. Aber man muss das Unfallrisiko vermeiden und Sicherheitsvorkehrungen treffen. Extremsportarten sind z.B.: Rafting, Fallschirmspringen, Freiklettern, BASE-Jumping, Bungee-Springen.

Um gesund zu bleiben, sollte jedermann Sport zu treiben, und dazu braucht man nur festen Wille und Ausdauer. Das Sprichwort lautet auch so: „Quäle deine Körper sonst quält er dich.“

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!