Ismertesse az állományok típusait, és milyen módon tud állományokat keresni a háttértárakon?

1. 1. Az állományok típusai

Egy irodában többféle munkát végeznek, ezek során különböző iratok keletkeznek. Ilyenek például a levelek, feljegyzések, táblázatok, ábrák stb. Ezeket a dokumentumokat egy esetleges későbbi felhasználás céljára valamilyen formában tárolni szokták. Egy hagyományos irodában iratgyűjtőkben, iratszekrényben helyezik el ezeket. A számítógépeken pedig erre szolgálnak a háttértárolók.

Ahhoz, hogy a későbbiekben az így tárolt adatokat megtaláljuk, valamilyen azonosítóval kell őket ellátni. A számítástechnikában ezt az azonosítóval ellátott, egységes egészként kezelt adathalmazt fájlnak nevezik. Egy másik meghatározás szerint az összetartozó rekordok halmazát fájlnak vagy adatállománynak nevezzük. A file (fájl) angol szó pontos magyar fordítása irat. A fájlok azonosítására a nevük szolgál. Mivel később ez alapján keressük meg, illetve választjuk ki őket, a fájlazonosítónak egyedinek, és a tartalomra utalónak kell lenni.

Erre nekünk kell figyelni, mivel a fájlneveket majd mi adjuk. Az állományok azonosítója két részből áll. A névből és a típusból. A név mindig utaljon az adatállomány tartalmára, míg a típus, amit sokan mondanak kiterjesztésnek, pedig a fájl jellegére. Erre azért van szükség, hogy meg tudjuk különböztetni egymástól a rajzokat, leveleket, táblázatokat stb. Ezt az általában három karakter hosszú rövidítést többnyire a létrehozó program maga írja az állomány végére. A fájl típusa gyakran az adatot létrehozó program védjegyeként is felfogható, mert sok program egyedi, csak rá jellemző típust rendel a fájlhoz.

Összefoglalva: ha látunk egy fájl listát, akkor a fájlok típusa alapján azt fogjuk pontosan megtudni, hogy az adott fájl milyen jellegű adat, a neve alapján pedig a tartalmára következtethetünk. Az állományazonosító hossza a karakteres operációs rendszerekben pl. DOS, maximum tizenkettő karakter lehet, a következő felosztásban: a név maximum nyolc karakter, a típus pedig maximum három karakter, és közöttük egy pont. A névben nem szerepelhet: szóköz / . : * ? ’’ < > | karakterek és lehetőleg az angol ABC betűit használjuk. A grafikus operációs rendszerek pl. Windows, ellenben engedik a hosszú azonosítok alkalmazását, ami maximum 250 karaktert jelent. A névben lehet szóköz és pont, de itt sem lehet / : * ? ’’ < > | karakterek

A Windows a következő algoritmus szerint készít a hosszú azonosítókból rövid azonosítót: a hosszú névből veszi az első hat karaktert, majd „~” karakter, ezután egy futó sorszám (1-9), mely megkülönbözteti az előzőek alapján még egyforma nevű fájlokat, és végül a fájl típusa. Ha az első hat karakter 9-nél több fájlnál megegyezik, akkor a felépítés módosul: 5 karakter  + ”~” + kétjegyű sorszám + .típus. pl.: filena~1.txt vagy filen~11.txt.

A fájl típusa még arra is szolgál, hogy a társítás révén az állomány indításakor automatikusan meghívja a típushoz rendelt programot, és abban nyitja meg az állományunkat. Ez a táblázat „gyárilag” elkészül, de természetesen a felhasználó módosíthatja és bővítheti. A Windows operációs rendszerben minden fájl rendelkezik egy ikonnal is, ami a Sajátgépben a fájl neve előtt jelenik meg, és a fájlt kezelő alkalmazásra utal. Mivel ez a hozzárendelés többnyire egyértelmű, a kiterjesztés megjelenítése nem feltétlenül szükséges, elég ha látjuk a fájl ikonját.

Néhány példa a típusokra:

1. 2. Fájlok keresése a háttértárolókon

Ahogy időnként egy irodában nem találunk meg valamit, ugyanúgy a számítógépünkön is „eltűnnek” fájljaink. Ilyenkor jelent nagy segítséget a fájlok és mappák keresésének lehetősége. Szerencsére azért szinte mindig tudunk valamit a keresett objektumról:

1. • a nevét, vagy minimum a körülbelüli nevét;
   • a tartalmát, vagy legalábbis néhány kulcsszót egy szöveges állományból;
   • a fájl készítésének pontos, de legalábbis valamilyen módon behatárolható idejét;
   • esetleg mindezek közül többet is

A keresés elindításához nyissuk meg a „Start” menüt, abból válasszuk a „Keresés”, majd a „Fájlok vagy mappák” menüpontokat.

Arra törekedjünk, hogy mindent adjunk meg, amit pontosan tudunk, de csak annyit. A megjelenő párbeszédablakban lehetőségünk van adott nevű vagy típusú állományokat megkeresni az általunk meghatározott helyeken. Ha nem tudjuk pontosan az állomány azonosítóját, természetesen használhatjuk a különböző joker karaktereket. Ezek a * és a ?. A ? egy karaktert, a * pedig egy karaktersorozatot fog helyettesíteni.

Ha egyáltalán nem tudjuk a fájl azonosítóját, de a tartalmából ismerünk egy részletet, akkor ennek segítségével is megkereshetjük az állományunkat.

A Windows arra is biztosít lehetőséget, hogy dátum alapján találjuk meg a keresett állományunkat. A feltételek megadása után elindul a keresés, majd egy ablakban az összes, általunk megadott feltételnek eleget tevő fájlt az elérési útjával együtt megjeleníti a program. Ezután lehetőségünk van a keresett állomány elindítására. Ha a későbbiekben is szükségünk van a találatokra, akkor a Windows biztosítja, hogy a teljes listát egy fájlban tároljuk.

Kérdések a szóbeli tételhez:

1. Mire szolgálnak a fájlazonosítók?
2. Milyen részekre tudod felbontani az azonosítót?
3. Mi a különbség a DOS-os és Windows-os azonosítók között?
4. Mikor használjuk az operációs rendszer keresési funkcióját?
5. Mi alapján tudunk egy fájlt megkeresni?

Értékelés:

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!