Az elektronikus levelezés a mai napig az Internet legnépszerűbb szolgáltatása; népszerűségének okát is valószínűleg ebben kell keresni. Az ARPANET-et eredetileg ugyan az állományátvitel és a távoli bejelentkezés miatt hozták létre, de valójában az elektronikus levelezés szolgáltatása volt az, amely meggyőzte az illetékeseket, hogy az ARPANET nélkülözhetetlen.
A telefonnal és a hagyományos postai levélszolgáltatással (snail mail, azaz csigaposta, utalva a “sebességére”) összehasonlítva előnyei és hátrányai is vannak. A telefonhoz képest a legnagyobb előnye az, hogy elkerülhető vele a csiki-csuki játék, amikor is két ember napokig sikertelenül próbálja elérni egymást. Az előny itt azért jelentkezik, mert az elektronikus levelezés egy úgynevezett tárol-és-továbbít elvű rendszer: az elküldött üzenetet addig tárolja a címzett rendszere, amíg a címzett be nem jelentkezik. Igen ám, de mi a helyzet akkor, ha nem jelentkezik be? Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a címzett be szokott jelentkezni, akkor biztonságosabb a telefon, vagy a hagyományos levél. Az igaz, hogy az elektronikus levél nem olyan gyors, mint a telefon, de sokkal gyorsabb a postai szolgáltatásnál, ugyanis egy üzenet perceken belül a címzetthez érhet.
Egy elektronikus levél két részre osztható: a fejlécben szerepel a feladó és a címzett címe, a feladás dátuma (másodpercre pontosan), a levél témája, illetve az, hogy a címzetten kívül kinek ment el még a levél. A levél másik része tartalmazza magát az üzenet szövegét. Az elektronikus üzenetekhez általában hozzá lehet csatolni különböző kiegészítéseket (képeket, hangállományokat, rajzokat, stb). Ennek módja nagymértékben függ a használt levelezőprogramtól. Az Interneten a levelezést a Simple Mail Transfer Protocol (SMTP, egyszerű postázó protokoll) vezérli, amely az üzenetek titkosításának lehetőségét sajnos nem tartalmazza. Ilyen irányú fejlesztések történnek az SMTP kiterjesztésére.
Széles körben elterjedt angol kifejezés az elektronikus levelezésre. Magyar megfelelői:
fényposta, drótposta, elektronikus posta,
e-mail-cím
Az elektronikus levelezésnél használt cím, amely egy, a hálózatba (Internetre) kapcsolt számítógépen lévő felhasználót azonosít. Az Internetre kapcsolódó számítógépek mindegyike egy egyedi, mindenki mástól megkülönböztethető, négy számból álló, úgynevezett IP címet kap (pl.: 157.181.6.1), amely bizonyos szintű hierarchiát tükröz. Ennek a numerikus IP címnek általában megfelel egy szintén hierarchikusan felépített név is (mivel az emberek inkább megjegyzik a neveket, mint a számokat; a fenti példában: ktud.elte.hu). Egy többfelhasználós számítógépen minden egyes felhasználónak külön neve (azonosítója, amivel bejelentkezik) van, ezért az egyes felhasználókat az Interneten az azonosítójukból és annak a gépnek az IP címéből álló teljes cím határozza meg, amelynek használói. Az azonosítót és a gép IP címét a @ (kiejtése: kukac, esetleg majomfarok vagy bejgli) jel választja el egymástól. A fenti példánál maradva: azonosító@ktud.elte.hu.
Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!
Facebook Megosztás |
Nyomtatás
|
PDF letöltésEzek a tételek is érdekelhetnek:




(+6 pont, 6 értékelésből)

