Az elektronikus levelezés a mai napig az Internet legnépszerűbb szolgáltatása; népszerűségének okát is valószínűleg ebben kell keresni. Az ARPANET-et eredetileg ugyan az állományátvitel és a távoli bejelentkezés miatt hozták létre, de valójában az elektronikus levelezés szolgáltatása volt az, amely meggyőzte az illetékeseket, hogy az ARPANET nélkülözhetetlen.
A telefonnal és a hagyományos postai levélszolgáltatással (snail mail, azaz csigaposta, utalva a “sebességére”) összehasonlítva előnyei és hátrányai is vannak. A telefonhoz képest a legnagyobb előnye az, hogy elkerülhető vele a csiki-csuki játék, amikor is két ember napokig sikertelenül próbálja elérni egymást. Az előny itt azért jelentkezik, mert az elektronikus levelezés egy úgynevezett tárol-és-továbbít elvű rendszer: az elküldött üzenetet addig tárolja a címzett rendszere, amíg a címzett be nem jelentkezik. Igen ám, de mi a helyzet akkor, ha nem jelentkezik be? Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a címzett be szokott jelentkezni, akkor biztonságosabb a telefon, vagy a hagyományos levél. Az igaz, hogy az elektronikus levél nem olyan gyors, mint a telefon, de sokkal gyorsabb a postai szolgáltatásnál, ugyanis egy üzenet perceken belül a címzetthez érhet.
Egy elektronikus levél két részre osztható: a fejlécben szerepel a feladó és a címzett címe, a feladás dátuma (másodpercre pontosan), a levél témája, illetve az, hogy a címzetten kívül kinek ment el még a levél. A levél másik része tartalmazza magát az üzenet szövegét. Az elektronikus üzenetekhez általában hozzá lehet csatolni különböző kiegészítéseket (képeket, hangállományokat, rajzokat, stb). Ennek módja nagymértékben függ a használt levelezőprogramtól. Az Interneten a levelezést a Simple Mail Transfer Protocol (SMTP, egyszerű postázó protokoll) vezérli, amely az üzenetek titkosításának lehetőségét sajnos nem tartalmazza. Ilyen irányú fejlesztések történnek az SMTP kiterjesztésére.

e-mail

Széles körben elterjedt angol kifejezés az elektronikus levelezésre. Magyar megfelelői:

fényposta, drótposta, elektronikus posta,

e-mail-cím

Az elektronikus levelezésnél használt cím, amely egy, a hálózatba (Internetre) kapcsolt számítógépen lévő felhasználót azonosít. Az Internetre kapcsolódó számítógépek mindegyike egy egyedi, mindenki mástól megkülönböztethető, négy számból álló, úgynevezett IP címet kap (pl.: 157.181.6.1), amely bizonyos szintű hierarchiát tükröz. Ennek a numerikus IP címnek általában megfelel egy szintén hierarchikusan felépített név is (mivel az emberek inkább megjegyzik a neveket, mint a számokat; a fenti példában: ktud.elte.hu). Egy többfelhasználós számítógépen minden egyes felhasználónak külön neve (azonosítója, amivel bejelentkezik) van, ezért az egyes felhasználókat az Interneten az azonosítójukból és annak a gépnek az IP címéből álló teljes cím határozza meg, amelynek használói. Az azonosítót és a gép IP címét a @ (kiejtése: kukac, esetleg majomfarok vagy bejgli) jel választja el egymástól. A fenti példánál maradva: azonosító@ktud.elte.hu.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!