Az elektronikus számítógépek

Számítógépek generációi.

Első generációs gépek: elektroncsöves gépek (1943–1954)

Az első generációt 1943-tól az első elektronikus számítógép (ENIAC) megalkotásától számítjuk. Áramköri eleme az elektroncső. A programozása gépi nyelven történt. Jellemző volt a nagy energia-felhasználás, gyakori meghibásodás és az 1.000 – 5.000 művelet/másodperc műveleti sebesség. A gép súlya 30 tonna volt, és 18 ezer rádiócsövet tartalmazott. A számítástechnika korszaka hiva­talosan az UNIVAC leszállításakor kezdődik. Ez az első ke­reskedelmi forgalomban elérhető számítógép.

Második generációs gépek: tranzisztoros gépek (1954–1964)

Az elektroncsövek helyett megjelenik a jóval kisebb dióda és tranzisztor. A kapcsolási idő, a gépi méretek és az energia igény csökken 100 ezer  művelet/mp –re. Megjelennek az első programozási nyelvek, a kis méret és nagy megbízhatóság. Előkerül a mágnesszalag és mágneslemez háttértár.

Harmadik generációs gépek: integrált áramkörös gépek (1964–1971)

Megjelennek az integrált áramkörök a gépekben. A gépek ára és mérete rohamosan csökken, megbízhatóságuk egyre csak nő. Műveleti sebessége: 1 millió művelet/mp. Megjelennek az első operációs rendszerek, a merevlemezes háttértárak és a grafikus monitorok.

Negyedik generációs gépek: mikroprocesszoros számítógépek (1972–1990)

Jellemző áramköri eleme a mikroprocesszor. Megjelenik egy új magas szintű programozási nyelv a PASCAL. Kifejlesztik az első, számítógépekből álló hálózatokat. Megjelennek a számítógépvírusok. A számítógépek rohamléptekkel váltak egyre kisebbé, jobbá és olcsóbbá. A nagyobb teljesítményű hardver összetettebb, könnyebben kezelhető programok készítését tette lehetővé. Ezért a számítógépek egyre gyorsabb processzorokkal, egyre nagyobb háttértárakkal és egyre nagyobb memóriával készültek.

A Neumann-elv és a fejlődési irányok.

• soros utasítás-végrehajtás

• kettes (bináris) számrendszer használata

• belső memória használata a program és az adatok tárolására

• teljesen elektronikus működés

• széles körű felhasználhatóság

• központi vezérlőegység alkalmazása

A Neumann-elveket Neumann János 1946-ban dolgozta ki a számítógépek ideális működéséhez. Ezek szerint a gépnek öt alapvető funkcionális egységből kell állnia és a gép működését a tárolt program elvére kell alapozni.

Az első elektronikus számítógépek a XX. század 30-as, 40-es éveiben történő megjelenésükkor teremnyi méretű, esetenként bizonytalanul működő, nehezen kezelhető és csak kevesek számára hozzáférhető szerkezetek voltak. Elsősorban nagy kutatóintézetek és felsőoktatási intézmények használták, de jelentős részesedést könyvelhetett el a hadiipar is a számítógépek teljesítményéből és produktumaiból. Sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy akár a kezdeményezések is elinduljanak a közoktatás felé. A számítástechnika fejlődése az utóbbi évtizedben oly nagymértékben felgyorsult, hogy a korszerű technika követése csak igen komoly anyagi áldozatok árán lehetséges, hiszen egy-két éves konfiguráció már meglehetősen elavultnak számít. Ez egyben azt is jelenti, hogy egy adott tulajdonságú eszköz ára folyamatosan csökken, de mivel ezzel párhuzamosan megjelennek a korszerűbb eszközök is és ezek árai változatlanok maradnak. Fontos megemlíteni, hogy ezzel együtt a számítástechnika és az informatika sok olyan területre is betör, ahol eddig a magasabb árak miatt nem volt jellemző, s ezt sok esetben észre sem vesszük. (pl.: autó, mikró, mosógép, mobiltelefon…)

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!