Érettségi Portál 2014

Érettségi tételek, érettségi feladatok, érettségi tesztek



Érettségi feladatok
Érettségi tételek
A META-Don Bosco OKJ képzései
A Számalk-Szalézi Szakközépiskola tanfolyamai

Az üveg

Beküldő: adminszamalk
Kémia tételek

Már Kr. e. 3000-ben fazekaskorongot használtak az agyag formázására. Az égetést kemencében végezték, így az edények anyaga kevéssé vált porózussá. Később megjelentek a különféle zomácozási eljárások, amelyek csillogó, üvegfényű bevonatot adtak az edénynek. Tell-el Amarnában és Asszíriában tártak fel a régészek ilyen zománckészítő műhelyeket. Vannak olyan elképzelések, amik az mondják: az üveget a zománcból fejlesztették ki. Ugyanakkor egy másik elmélet ennek pont az ellenkezőjét állítja: az üveget már korábban is ismerték, és csillogó fénye miatt alkalmazták zománcként is. Tény az, h gy a korai üvegek és zománcok összetétele hasonló volt.

A mezopotámiaiak ősi receptje úgy hangzik, hogy az ideális üveghez az olvasztás közben még ólmot, rezet, salétromot és meszet kell adni.

A legősibb üveg, amit ma ismerünk, Kr. e. 3400-ból származik, ez pedig arra enged következtetni, hogy már ezt megelőzően is gyártottak üveget. Az alapanyagok Egyiptomban bőségesen álltak a rendelkezésre, tulajdonképpen három anyag összeolvasztásával már üveget nyertek. Az első a homok, amit a sivatagból szereztek, a második a mészkő (tengeri kagyló, bányák), a harmadik pedig a szóda (nátron-tavakból). Az egyiptomiak faszéntüzelést alkalmaztak, ez pedig lehetővé tette viszonylag magas hőmérsékletek elérését, ugyanakkor előállt az a probléma, hogy a buborékok egy része nem távozott el. Ezt a hibát a hőmérséklet folyamatos emelésével kívánták kiküszöbölni. (Egyébként az őskorban is használtak már üvegszerű anyagot, ez pedig az obszidián volt).

Ezek az üvegek azonban nem voltak színtelenek, mivel színtelen üveget csak nagy tisztaságú alapanyagokból, illetve kémiai módszerek segítségével lehet elérni. Ez a tény pedig ahhoz vezetett, hogy az ókor embere megpróbált minél szebb színt adni ennek az anyagnak. Az egyiptomiak például ragyogó kék színt hoztak létre (ezt kobaltvegyületekkel érték el). A zöld szín arra utal, hogy az anyag vasat tartalmaz, a réz- és a kobaltsók kék színt adnak, a kálium- és az alumínium-oxid a kémiai ellenállást növeli. Míg az egyiptomiak beérték ezzel, addig az asszírok előállították a színtelen üveget is. Sokáig uralkodott az a nézet, hogy az üveg tényleges feltalálói a föníciaiak, pedig ők csak az egyiptomiaktól szerezék kereskedés céljából. Az ókorban az üveg legalább akkora értéket jelentett, mint manapság egy drágakő, így megérte ezzel kereskedni. Az üveg feltalálásáról szól egy legenda is, miszerint mikor a tábort ütő föníciai hajósok megéheztek, úgy döntöttek, rendeznek egy nagy tábori „sütögetést”. Hatalmas tüzet raktak, s mivel nem volt elég kő, salétromdarabokat tettek a tűzhöz. Ez azonban a homokkal összeolvadva üvegszerű anyagot hozott létre.

Ahogy fejlődött az üvegipar (Egyiptom Kr. e. 1350-ben már igen fejlett volt), egyre hétköznapibbá vált ez az anyag és megjelent a mindennapi életben is, megszűnt luxuscikk lenni.

A tömör tárgyak öntése nem okozott gondot, ugyanakkor egy belül üreges tárgy megformázása már megoldhatatlannak tűnt. A forró, folyékony anyagot nem tudták úgy formálni, mint az agyagot például. Azt találták ki, hogy szövetzsákokba homokot tettek, amibe egy rudat nyomkodtak bele. Ezután ezt rányomkodták a még képlékeny masszára, ami felvette a szövetzsák formáját. Előtte természetesen madzagokkal rögzítették a zsákot. Ezután a rúd segítségével addig hengerelték, amik el nem nyerte kívánt alakját. Mivel az a procedúra addig tartott, amíg az üveg ki nem hűlt, a felülete egyenletes, sima lett. Ezután egyszerűen kiöntötték a homokot, kivették a rudat.Ez az eljárás a „hengerelt üveg” nevet kapta, és sokáig a legelterjedtebb módszer volt. Később ez tovább bonyolódott, például díszes edények készítésénél különböző színű üvegcsíkokat nyomkodtak a homokformára, ez azonban nagy ügyességet és szakmai gyakorlatot igényelt.

Emellett sok más módszer kialakult, de az igazán újat az üvegfújás jelentette. Itt a hengerelt üveg tartórúdját egy csővel helyettesítették, és a végére vett üvegmasszába levegőt fújtak. Ezután a fúvócső ügyes mozgatásával kellő alakúra formálhatták az üveget. Ezt a technikát feltehetően Kr. e. II-ban találták fel, de kezdeti formában már az egyiptomiak is alkalmazták. Az üevgfúvás sokhelyütt meg van örökítve, ilyen munkafolyamatot nem egy helyen a piramisok falán is ábrázoltak. A munkát eunuchok, azaz kiheréltek ellenőrizték, ez egyébként egy bevett szokás volt.

A föníciai kereskedők az egyiptomi birodalom bukása után monopolként használták az üveggyártást, s nemcsak a középkorban, hanem egészen a XX. századig kiemelkedő helyet foglaltak el a világpiacokon. Ilyen híres üveggyártó hely volt például Szidon vagy Türosz. Nemcsak dísztárgyakat állítottak elő, hanem ipari igényeket is kielégítettek. A rómaiak számára például ablaküveget készítettek. Ez a virágzó ág a Római Birodalom bukása után lehanyatlott, de nem szűnt meg, hiszen továbbra is fontos használati tárgy volt, a földesurak, nemesek pedig luxuscikkeket rendeltek. Az ekkoriban megjelenő egyházi építészet elsősorban színes ablaküvegeket igényelt.

1508-ban Peder Mansson svéd lelkész Itáliába utazott azzal a céllal, hogy tanulmányozza az üvegkészítést. Mannson nem véletlenül választotta Itáliát, ugyanis a középkorban a velencei ipar messzeföldön híres volt. Egyébként itt készítették el az első szemüveglencsét is (XIII. sz.), sőt, az első tükröt is. A tükörkészítésnél úgy jártak el, hogy a sík üveg felületére vékony ón vagy ezüstlemezeket fektettek, és ezeket higannyal rádörzsölték (ez különben amalgám-képződésht okozott). Mansson üvegekről írt tanulmánya ma is fontos forrásanyag.

A síküveg legfontosabb felhasználási területe az ablaküveg volt. Érthetően erre leginkább a hidegebb éghajlatú Észak-Európában volt szükség. Templomablakokat ugyan korábban is kiraktak, de ezek kis méretűek voltak és ritkán is alkalmazták drágasága miatt. A reneszánsz idején már több helyütt találkozhatunk ezzel a drága anyaggal. Nyilván csak a gazdagabbak engedhették meg maguknak. Az üveg árát jelentősen megemelte, hogy ekkoriban hamuzsírt is tettek bele, egy nagyobb mennyiségű hamuzsír kinyeréséhez azonban egy kisebb erdőt kellett felégetni. Ezért nem véletlen, hogy a gyárak erdők közelébe települtek. Sok üvegolvasztó működött a Német-Középhegységben, a cseh erdőségekben és Magyarországon, a Mátrában.

Ha valaki jómódú volt, üvegezett ablakok díszítették a lakását. Ezt a fellendülést látva hamar bevezették az üvegadót, ami elsősorban Franciaországra volt jellemző.. Az adót az üvegfelület nagysága alapján vetették ki.

Előállítás

Üveglapot többféle módon állítottak elő. Kisebb felületűt öntéssel készítettek, de ez a módszer hátrányosnak bizonyult, ugyanis még fényezni is kellett. A XVII. században már nagyobb méretű lapokat is elő tudtak állítani és a méretet szabályozni is tudták. Velencei és normandiai üvegkészítők már méretre kapták a megrendeléseket, ezt pedig úgy teljesítették, hogy az üveget öntőasztalra borították, aminek a szélei mozgathatók voltak. Beállították a kért nagyságot, majd hengerléssel lesimították. A másik módszer az ún. koronasüveg-eljárás. Eszerint a képlékeny masszából fúvócső segítségével egy gömböt fújtak, majd ezt a gömböt egy másik cső segítségével leválasztották. Ezután egy sima fémlemezhez szorítva lelapították. Így egy köralakú üveglapot kaptak, aminek az volt a hibája, hogy a felfüggesztés helyén egy korona alakú hiba maradt vissza.

A síküveg gyártásának harmadik módszere az volt, hogy fújtak egy gömböt, elkezdték lóbálni, majd mikor elérték a hengeres formát, leválasztották, felvágták és egy kemencében szétlapították. (Ahogy a technika fejlődésével a szóda kitermelése könnyebben megoldhatóbbá vált, az üvegipar is fellendült. Ez a magyar előállításra fokozottan igaz.)

Manapság az üveg különféle oxidok összeolvasztásával készül.

  • Nátronüveg (alacsonyabb hőmérsékleten olvad meg, mint a kvarcüveg; ablaküveg, üvegedények)
  • Káliüveg
  • Ólomüveg
  • Jénai üveg

A gyártás során adalékanyagokat adnak a masszához, amiknek elsődleges szerepe az olvadás gyorsítása, ill. a tisztulás elősegítése. Négy módszert alkalmaznak ma a megformálásra: préselés, öntés, fúvás, húzás. A nagy kereslet miatt a XX. századra az üveggyártás teljesen automatizált folyamat lett.

 

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

 Facebook Megosztás |  Nyomtatás Nyomtatás  |  PDF letöltés

Ezek a tételek is érdekelhetnek:

» Oxigén, ózon jellemzése   » A periódusos rendszer   

Nem hasznosHasznos (0 pont, 2 értékelésből)



Hasonló Érettségi Tételek: Címkék:
Érettségi tesztek Felvételi Pontszámító Kalkulátor