Érettségi Portál 2016

Érettségi tételek, érettségi feladatok, érettségi tesztek



Érettségi feladatok
Érettségi tételek
A META-Don Bosco OKJ képzései
A Számalk-Szalézi Szakközépiskola tanfolyamai

Antik tragédia – Szophoklész: Antigoné

Beküldő: Látogató
Irodalom tételek

A dráma a 3 műnem egyike, melyben az eseményeket, a szereplők jellemét, gondolatait, egymáshoz való viszonyát az alakok párbeszédeiből, monológjaiból ismerhetjük meg. A drámai cselekmény jelen időben zajlik, az úgynevezett alapszituációból bontakozik ki, mely a hősöket mindig cselekvésre készteti. Általában színpadra szánszák. Mindig valamilyen konfliktus áll a mű középpontjában. Műfajai a tragédia (nagy értékveszteség) és a komédia.

A dráma Kr.e. az 5. százas környékén alakult ki a színjátszással együtt a Dionüszosz kultuszból. Ezeken a Dionüszosz ünnepeken egy 50 főből álló kórus jeleneteket adott elő Dionüszosz életéből. Később ebből a kórusból színészek váltak ki, akik már a népszerű mondaköröket dolgozták fel. Lassan kialakultak a színházak, ahol az előadások egész nap folyamatosan zajlottak. Rendszerint domboldalra épített félkör alakú lépcsőzetesen emelkedő padsorokat képeztek ki a nézők számára. A színház közepét egy kerek félkör alakú térség foglalta el. A színházba minden szabad ember elmehetett, de belépődíjat kellett fizetni. A színészek álarcot hordtak. A maszk tette lehetővé, hogy a női szerepeket is férfiak alakítsák. A kórus, mely énekkel kísérte és magyarázta a cselekményt

Emellett megindult a drámaírás is. Elterjedtek a drámai versenyek is, melyekre 3 tragédiával és egy hozzájuk kapcsolódó szatír játékkal lehetett nevezni.

Egy ilyenre nevezte Szophoklész az Antigonét. Szophoklész a leghíresebb ókori görög drámaíró. Hosszú életet élt, kb. 120 művet írt, de csak 7 maradt ránk egészben. Az Antigoné a trilógia harmadik tagja, előzménye a Thébai mondakör.

[Laiosz, Labdakosz fia, Thébai királya feleségével, Iokasztéval hosszú ideig önmegtartóztató módon élt, mart azt a jóslatot kapták, ha fiuk születik, az meg fogja ölni apját és anyját veszi el feleségül. Egyszer (a bor mámorában) mégis gyereket nemzett, fia bokáját átszúrta (Oidipusz – dagadt lábú) és kitetette a Kithairón hegyére. De a megbízott szolga megsajnálta és elvitte Korinthoszba, Polübosz királyhoz, aki saját fiaként felnevelte. Fiatalkorában egy lakomán valaki, fattyúnak nevezte. Elment Delphoiba és ugyanazt a jóslatot kapta, mint apja. Ezért nem tért vissza Korinthoszba, mert Polüboszt és feleségét hitte szüleinek. Thébai felé idegenekkel veszekedésbe keveredett és megölte igazi apját. Thébait ekkor a Szphinx tartotta rettegésben (emberáldozatot követelt magának, amíg valaki meg nem oldja találós kérdését: mi az, ami reggel 4 lábon, délben 2 lábon este pedig 3 lábon jár?). Oidipusz megoldja, a Szphinx szakadékba veti magát, Oidipusz elnyeri az özvegy királyné kezét, így teljesült a jóslat. Négy gyereke született (Polüneikész, Eteoklész – fiúk, Antigoné, Iszméné – lányok). Dögvész tör ki, a jóslat szerint addig tart, míg Laiosz gyilkosa nem bűnhődik, a nyomozások során Oidipusz rájön, mindenre megvakítja magát, Iokaszté pedig öngyilkos lesz. Oidipusz Kolónoszban éli le maradék életét. Fiúk felváltva uralkodnak, ám testvérgyűlölet fűti őket, Eteoklész száműzi testvérét. Polüneikész az argoszi sereggel Thébai ellen vonul, s a két testvér megöli egymást (thébai győzelem). A trón Iokaszté testvérére-Kreónra száll]

Itt kezdődik az Antigoné című tragédia cselekménye.

A bevezetést a prologosz alkotja. Itt jelenik meg a drámai szituáció. Két törvény áll egymással szemben: az istenek ősi, íratlan törvénye (a halottat el kell temetni), s ezzel szemben a királyi törvény: Polüneikészt, aki Kreón szerint hazaáruló, sem eltemetni, sem megsiratni nem szabad. Ebben a helyzetben másképpen dönt Antigoné és másképpen Iszméné. Antigoné lelkiismeretére hallgat, Iszméné azonban összeroppan, s nem mer Kreón tilalmával szembeszállni.

Az első epeiszdon a bonyodalom kezdete, ez a jelenet Kreón jellemébe világít be. Az új király a hatalomtól megrészegedve, kérkedő magabiztossággal, fölényesen beszél, s kiadja legelső parancsát: Polüneikészt nem szabad eltemetni. Ezzel csak hatalmát fitogtatja. Elvei és tettei között mély szakadék tátong. Kreón hatalma is korlátozott, ugyanis az őr jelenti, hogy első rendeletét máris megszegték. Kreón lelkében felerősödnek az indulatok: uralkodói gőgje és sértett hiúsága küzd egymással, és ez bosszúra sarkallja. Kiderül Antigoné temette el testvérbátyját. A vének vonakodnak Kreón cselekedeteitől. Kreón már most kezdi elveszíteni támaszait, mind inkább egyedül küzd, akárcsak Antigoné.

A konfliktusban, a 2. episzodionban kerül egymással szembe a két főszereplő. Kreón megkísérli valamiképpen menteni megcsorbított tekintélyét. Abban reménykedik, hogy a leány tagadni fogja tettét, vagy pedig nem is tudott a tilalomról. Antigoné azonban nyugodt, csendes szavaival rácáfol erre a reményre. Antigoné férfiasan kemény, megingathatatlan, még büszkén nevetni is tud. Kreónból csupán a sértett gőg beszél. Hogy hatalmát bizonyítsa, Iszménét is halálra ítéli. Nemcsak két ember, hanem két erkölcsi felfogás áll itt egymással szembe. Iszméné is megjelenik, és szemünkben hőssé magasodik: a korábban még rettegő, aktív tettre nem, csak végtelen szenvedésre jó, szánalmat keltő lány, nővére példáját láttán, vállalja a halált. Vétlenül is vállalja a „bűnt” és azt a büntetést, amelytől félve nem tudott Antigoné társa lenni. Antigoné büszkén visszautasítja Iszménét. Kétféleképpen is lehet értékelni ezt a jelenetet: Antigoné megveti, gyűlöli a gyáva lányt, felébred benne a testvéri szeretet, megsajnálja Iszménét

A 3. episzodionban Haimon megjelenése késleltető mozzanat, remény ébred fel, hátha tud hatni apjára, s megmentheti még menyasszonyát. Haimon érvekkel igyekszik rávenni apját, hagyjon fel tervével, hiszen a thébai nép nemhogy elítélné, de dicséri a lány bátor, istenes tettét. Kreón hibát hibára halmoz, érvei egyre önzőbbek, csupán személyes jellegűek.

A királyfi öngyilkosságra gondol. A zsarnok ezt maga ellen irányuló fenyegetésnek fogja fel. A király, fia szeme láttára akarja kivégeztetni menyasszonyát. Kreón végzetesen magára marad, s ez előre sejteti bukását. Iszménének azonban megkegyelmez. A kar, látva Haimón halálba rohanó kétségbeesését, Erósz veszélyes hatalmáról énekel, énekébe fonódik Antigoné megható és gyönyörű halotti siralma (4. episzodion). Antigoné, aki „szép halál” felé megy, alakja megtelik gyengéd nőiességgel, gazdag érzelemmel, tiszta emberséggel. Antigoné az igazság és az élet halhatatlan szerelmese: a boldogságot, nem a halált keresi. Zokogva búcsúzik Thébai földjétől, atyai városától. A halál nem szép már, hanem iszonyat. Antigonét elhurcolják. Kreón látszólag győzött.

Az 5. episzodionban megjelenik a vak jós Teiresziász, aki tisztábban lát, mint a látó. A jós arra kéri, inti a királyt, tegye jóvá tévedését. Kreón durván sértegeti a jóst, újra összeesküvésre gyanakszik. A drámai feszültség most éri el tetőpontját (krízis). Teiresziász megvetéssel fordul el a királytól, de előbb elhangzanak baljós szavai: a halottakét váltságul fiát fogja elveszíteni, s házát csakhamar férfiak, és nők sírása tölti be. Kreón megtörik: kétségbeesve fordul tanácsért a karvezetőhöz, aki gyors cselekvésre ösztönzi: bocsássa szabadon Antigonét, temesse el Polüneikészt. A király visszavonja parancsait. A feszültség feloldódik, a drámai cselekmény ezzel tulajdonképpen lezárul: Antigoné embersége győzött, a gőgös zsarnok megbukott. És még minden jóra fordulhat, hiszen a király megbánta tettét.

Az exodoszban következik be a végkifejlet, a katasztrófa. Kreón felismerte ugyan hibáit, megbánta tetteit, de már késő, minden elveszett, bűneinek következményeitől nem menekülhet. Hírnökök hozzák a hírt Antigoné, Haimon és Eurüdiké haláláról, öngyilkosságáról. Kreón összeroppan, erkölcsileg összeomlik. Saját halálát kívánja. Összeomlása nem tragikus bukás, hanem jogos büntetés.

A dráma központi kérdése: Hogyan kell dönteni, ha szembekerül az emberség, a lelkiismeret parancsa a zsarnoki törvénnyel?

Kreón és Antigoné konfliktusában a kor értékei ütköznek. A műben alapvető emberi értékek jelennek meg.

Műfaja tragédia, visszafordíthatatlan értékveszteség megy végbe.

A mű nem tagolódik felvonásokra, a szerkezeti egységeket a kardalok választják el. A műben a kar szerepe, a háttér megvilágítása, tanácsok és általános igazságok közvetítése

A görög tragédiára jellemző a hármas egység, teljesül a műben, az események színhelye egyetlen tér, a dráma időtartama csak néhány óra lehet, a cselekmény egyetlen eseményre szűkül.

Shakespeare-ig nincs az Antigonénál összetettebb dráma a világirodalomban. Eszmei nemessége, a hősök mesteri jellemzése, a cselekmény biztosszerű bonyolítása, a szerkezeti remeklés, a kardalok szárnyaló szépsége a világirodalom legnagyobb művei sorába emeli.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

 Facebook Megosztás |  Nyomtatás Nyomtatás  |  PDF letöltés

Ezek a tételek is érdekelhetnek:

» Arany János (I)   » Katona József - Bánk Bán szereplők   

Nem hasznosHasznos (+7 pont, 11 értékelésből)



Hasonló Érettségi Tételek: Címkék:
Érettségi tesztek Felvételi Pontszámító Kalkulátor