TDOMF ERROR: Headers have already been sent in file /var/www/clients/client1/web12/web/wp-config.php on line 84 before session_start() could be called. This may be due to...

Babits Mihály | Kidolgozott Érettségi Tételek, Feladatok 2016

Érettségi Portál 2016

Érettségi tételek, érettségi feladatok, érettségi tesztek



Érettségi feladatok
Érettségi tételek
A META-Don Bosco OKJ képzései
A Számalk-Szalézi Szakközépiskola tanfolyamai

Babits Mihály

Beküldő: adminszamalk
Irodalom tételek

Élete: 1883-ban született Szekszárdon, apja törvényszéki bíró volt. Elemi iskolába Budapesten (1889-1891) és Pécsen (1891-1893), ezután a pécsi cisztercita gimnáziumban tanult. Ötödikes gimnazista volt, amikor édesapját elvesztette, a család visszaköltözött Szekszárdra, nagyanyja segítette, összefogta a családot. Érettségi után a budapesti egyetem böcsészettudományi karára iratkozott be. Nyelveket tanult, műfordításokat készített, filozófiát tanult. 1900-tól kezdett verselni, de nem lépett vele a nyilvánosság elé. A bajai cisztercita gimnáziumban tölti gyakorló évét, 1906-ban szerezte meg tanári oklevelét, két évig Szegeden tanít a reálfőiskolán. 1908-ban jelennek meg versei a Holnapban, neve ismertté válik. Olaszországba utazik. Ugyanebben az évben kinevezik tanárnak Fogarasra, ezt száműzetésnek érezte. Három évig tanít Fogarason, ezalatt megtanul görögül, 54 verséről megállapítható, hogy itt írta. Első verseskötete 1909-ben jelenik meg (Levelek Iris koszorújából), a második 1911-ben (Herceg, hátha megjön a tél is!). Nevét felkapta a hír, de lehangolta a nyilvánosság, a személye és költészete körüli irodalmi botrányok. Örök kétely gyötörte. Hatvani Lajos segítségével 1911-től Újpesten, majd a tisztviselő telepi gimnáziumban tanít. Dante Isteni színjátékát fordítja, 1913-ban jeleni meg a Pokol, 1920-ban a Purgatórium, 1923-ban a Paradicsom). Szekszárdon érte az I. világháború kitörésének híre. Tiltakozott az esztelen vérontás ellen, háborúellenessége miatt támadták. 1916-ban jelent meg harmadik verseskötete, a Recitativ, 1920-ban a következő, a Nyugtalanság völgye. 1921-ben házasságot kötött Tanner Ilonával (írói nevén Török Sophie). Magánélete rendezetté vált, anyagi helyzete rendeződött. A Baumgarten-díj kurátorsága és az, hogy 1929-től haláláig a Nyugat szerkesztője volt, nagyhatalmú irodalmi tekintéllyé tette. Három verseskötete Sziget és tenger (1925), Az istenek halnak, az ember él (1929), Versenyt az esztendőkkel! (1933) – jól szemlélteti lírájának változását. A költő nem vonhatja ki magát az eseményekből. 1934-től beteg, gégedaganata van. Betegen is dolgozik. 1940-ben San Remóba utazik átvenni a Dante-fordításért az olasz állami kitüntetést, a San Remo-díjat. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választotta. 1941-ben meghalt.

Babits a Nyugat nemzedékének Ady mellett a másik nagy, meghatározó egyénisége. Kortársai két irodalmi vezért tartottak nyilván, őt és Adyt. Babits a századelei Magyarország kulturális életének – Ady mellett – megújítója. Sokoldalú, sok műfajú alkotó volt. Költő és kiváló műfordító (olaszról fordított művei Dante Isteni színjátéka, ezért olasz állami díjat is kapott, Shakespeare fordító, ismertek még görög és latin fordításai is). Írt prózai műalkotásokat, elbeszéléseket, regényeket (Halál fiai, Gólyakalifa, Tímár Virgil fia), irodalomtörténeti tanulmányokat, esszéket és igen jelentős az irodalomszervező és irodalomszerkesztő tevékenysége. A Nyugat szerkesztője volt, és a Baumgarten-díj kurátora. Igazi „poeta doctus” volt, rendkívül művelt. Irodalomelmélettel és filozófiával is foglalkozott, költészete intellektuális jellegű. Rendkívüli formakultúra jellemzi, formaművészete utolérhetetlen. Konzervatív és újító volt egyszerre, alkalmazta az ókori műfajokat, versformákat, de a legmodernebb XX. sz. törekvésekkel is találkozhatunk műveiben. A témák, hangnemek és versformák változatossága jellemezte költészetét. Költői és emberi magatartását az erkölcsi felelősségérzet, a moralitás határozza meg – „homo moralis”. A pályakezdő Babitsnak 1906 – 1912 – 13-ig tart a működése. A Holnap antológiában jelentek meg először versei, Juhász Gyula vezette be az irodalmi életbe (pályatársa). Első korszakát az individualizmus hirdetése jellemzi, elkülöníti magát a tömegtől, a művészet elefántcsont tornyába vonul. Lázad a középszerűség, a konvenciók ellen, Adyhoz hasonlóan az újat keresi. Formailag ezt a korszakot a virtualitás, a legváltozatosabb versformák, műfa­jok alkalmazása, rendkívüli rímgazdagság, formai játékok és műfaji gazdagság jellemzi.

Mint nagyon sok költő, Babits is nagyon sok versében megfogalmazta ars poétikája. Első verseskötetének címe: Levelek Írisz koszorújából, a cím tartalmaz utalást (Írisz a görög mitológiában a szivárvány istennője), a mitológiai kép Babits művészetének sokféleségére utal. Ezt a kötetet az In Horatium óda vezette be. Babits különösen tisztelte Horatiust, a vers címe kétféleképpen fordítható le: Horatiushoz, vagy Horatius ellen.

Klasszikus versmérték: alkaioszi strófa, Horatius szinte minden ódájának ilyen volt a versmértéke. Az első sorokban Horatiust szó szerint idézte. Az első sorban Babits arisztokratizmusát fejezi ki. Ő a kiválasztottak költője akar lenni, nem a tömegé. A vers arról szól, hogy új eszméket szólaltat meg verseiben, hagyományos, régi formákhoz ragaszkodva. Elveti a középszerűséget. A soha meg nem elégedés költője akar lenni – „a soha-meg-nem-elégedésnek!”.

A kötet záró verse A lírikus epilógja című elégia. Ez szintén programvers, de ebben visszatekint, értékeli művészetét, művészi törekvéseit. Az előző versben céljait mutatta be, itt pedig összegzést ad, elérte-e, amit akart. Az összegzés jellegére utal a vers címe (epilóg – zárszó), zárszó a kötethez, és néhány év termésének értékelése. Versformája szonett, műfaja elégia. A szonett 14 jambikus sorból álló költemény, 2 db 4 soros és 2db 3 soros strófa. Szigorúan kötött a strófaszerkezet és a rímképlet, az első része és a második része között ellentét van, de magában a szonett minden sorában is.

A tehetetlenség és az elkeseredettség szólal meg a versben, a vágy és valóság ellentmondásától szenved a költő, a mindenséget szeretné megragadni, de valójában még önmagát sem képes megismerni. A verset nyomatékosítják az alliterációk és az m hang ismétlése.

A versszakok hangulata és metaforái az önmagába zártság fájdalmát fejezik ki, pl. „Vak dióként”, „Bűvös körömből”, „Én maradok: magam számára börtön,”. A vers befejezése a záró metafora „jaj én vagyok az ómega s az alfa.” – feloldja a feszültséget. A költő önmagában fedezi fel a világot, önmagát figyelve (a lelkét) a világot megismeri.

A ’20-as évek végére megváltozott a költő szemléletmódja és ez tükröződik új ars poeticájában, a Cigány a siralomházban című költeményében, a címbeli cigány Vörösmarty Vén cigány című versére utaló metafora. Ez is összegző vers, számvetés, értékelés.

Az időbeliségre időhatározók utalnak minden strófában (hajdan, később, ma) és három hasonlat (pl. „Úr alkothatott valami szárnyas / fényes, páncélos, ízelt bogarat” – utalás korai költészetének részletességére, a formára ügyelt) és a jelzőbokor utal az alkotás módjára költészetében. A második hasonlat (… a trombitahang…) a háború alatti verseire utal. A harmadik hasonlat (… mint beesett szemek…) a költő jelenlegi költészetére utal, ami szomorú és elkeseredett.

Az utolsó három versszak a költő jelenlegi költészetének külső okairól szól, nem maga miatt szomorú, a szegények iránti részvét, együttérzés hatja át költészetét. Itt fogalmaz meg egy új költői feladatot: a költő figyeljen másokra, mások fájdalmáról írjon, ne önmaga legyen a középpont. A vers záró szakasza, a hetedik versszak fájdalmas felkiáltással indít „Szomorú világ ez!”, ezt egy hasonlattal magyarázza „s a vers oly riadva muzsikál / mint cigány a siralomházban.”. Visszatér a verset indító képhez (bogár), de még a jelenét is megkérdőjelezi.

Formai változás figyelhető meg a versben, leegyszerűsödött a költő stílusa, eltűntek a csengő-bongó tiszta rímek, inkább asszonáncokkal találkozhatunk.

Egyenetlen szótagszámú sorok alkotják a strófákat, a ritmus sem egyenletesen szabályos, egyetlen sort emel csak ki a tiszta képletű anapesztusi sor.

Babits a napi politikától idegenkedett. Pályája első szakaszában jellemző a művészet „elefántcsonttoronyba vonulás”, l’art pour l’art (művészet a művészetért) elv képviselője volt, de az események (forradalmak, háború) állásfoglalásra kényszerítették. Erkölcsi kényszer lesz számára, hogy kimondja a véleményét, ilyen állásfoglalást tükröző verse a Május huszonhárom Rákospalotán (1912. május 23-a, a „véres csütörtök” egy nagy, forradalmi hangulatú tűntetés napja volt). E költeményben egy politikai eseményre adott választ és fogalmazta meg véleményét a forradalomról.

Első rész: Ellentétes képsorra épül: Budapest forrong – Rákospalota nyugodt. Jelzős szerkezetek adják a forrongó hangulatot, a békés hangulatot – amiben már azért van feszültség – a leírások adják.

Második rész: Erkölcsi szempontból vizsgálja a forradalmat (értékelés), fél a forradalomtól, elítéli az erőszakot, a barbárságot, de látja, hogy szükségszerű, mert az igazság másképpen itt nem győzhet, jellegzetes humanista álláspont.

Időmértékes verselés, disztichon. A vers érdekessége a modern téma disztichonos formában.

Háború idején nagy hatású versekkel tiltakozott a vérontás, a gyilkosságok ellen. 1916. márcus 26-án egy matinén olvasta fel legnagyobb háború ellenes versét, a Húsvét előtt-öt. A vers címe konkrétan és szimbolikusan is érthető. A húsvéti ünnepek előtt írta a verset, és a Húsvét előtt cím arra utal, hogy most a halál időszakában, a háborúban, a feltámadásra várunk. Ez a költemény nagyszabású rapszódia. Formájában a szabad vershez közelit, vagyis szabálytalan hosszúságú rímtelen sorok alkotják a strófákat, szabálytalan a vers ritmusa is. A szenvedély szinte szétfeszíti a formákat.

A vers első része hatalmas versmondat, egy mondatot az első két strófa, a harmadik strófától kezdve a kilencedik strófáig egy mondat. A költő nem tud nyelvtani határt szabni mondanivalójának, az erős érzelmek nem tűrik a mondathatárokat. Vörösmarty romantikus képalkotásához hasonló metaforákkal találkozhatunk, a háborút a malom képével jeleníti meg. A költeményében sok a visszatérő mondatszerkezet, a ha-val bevezetett feltételes mellékmondatok a fokozásnak az eszközei. Jelzőkkel zsúfolt minden strófa, különösen a vers jellemzésére használ jelzőbokrokat a 8. strófában. A költemény egésze az impresszionista stílus hatását mutatja:

Első rész: legyen vége a háborút dicsőítő daloknak.

Második rész: most, a háború idején – és jellemzi a háborút – nem dicsőíti a háborút, hanem ki meri mondani elsőnek, hogy legyen vége.

Harmadik rész: a 9., 10. versszakban magyaros dalformában, megváltozott hangon, mintha népdal lenne, sürgeti és dicsőíti a békét.

A ’20-as, ’30-as évek költészetében jellemző a komor hang, a költőt elkeserítette a trianoni béke, nemzeti tragédiaként élte meg, majd a kiéleződött, eldurvult politikai harcok miatt magatartását elzárkózás jellemzi, de később a ’30-as években felerősödött szociális érzékenysége, látta a súlyos nemzeti és szociális problémákat és megfogalmazta költői célját, feladatának tekintette őrizni a magyarság legtisztább erkölcsi hagyományát. A Holt próféta a hegyen című költeménye ezt a szemlélődő és bíráló prófétai magatartást tükrözi.

A ’30-as években betegsége miatt is egyre többet foglalkozik a halállal, egyéni és általános problémák fogalmazódnak meg verseiben (pl. a Balázsolás című vers).

Ősz és tavasz között: a betegség témának legszebb kifejtése, a költő témája a szembenézés a halállal. A cím utal a vers szerkezetére, az évszakváltás rendje adja meg a szerkezetét (ősz, tél és tavasz). A páros strófák refrénje emeli ki az egyes szerkezeti egységeket és választja el őket. A refrén egy fájdalmas felkiáltás. A refrén a középkori haláltánc énekek (középkor egyik legismertebb műfaja a haláltánc, mondanivalója a halállal való szembenézés) hangulatát idézi.

1 – 2. versszak: az ősz jellemzését adja. Kezdetben még oldott hangulatú, a szüretek vidámságát idézi fel, de fokozatosan komorrá válik. A hangulatváltást egy hasonlat készíti elő, a rothad szó teszi szimbolikussá az őszi leírást és jelzi, hogy az ősz az elmúlásnak, a közeledő halálnak a jelképe.

3 – 4. versszak: az első sor a telet idézi, gyermekkori időket idéz fel a költő, játékosság, vidámság jellemzi ezt a részt, itt is hasonlat segítségével teszi szemléletessé.

5 – 6. versszak: óév búcsúztatása és az újév köszöntése, a hangulat elégikus, szomorú, nem vidám, hanem szomorú számvetés, hasonlít Arany János Epilógus című művére, fájdalmas felkiáltás fejezi ki az elégedetlenséget, és alliterációval nyomatékosítja.

6. versszak: a hangulat folytatódik, reménytelen, semmi jót nem vár az új évtől, itt is egy alliterációval nyomatékosít, megszemélyesítés zárja a versszakot.

7 – 8. versszak: a tavaszt idézi, feltűnő az igealakok megváltozása, eddig általános alanyt használ de most E/1igealakokra vált át, személyes hangulatúvá válik itt a költemény, két önrím (szóismétlés) is érzékelteti a hang megváltozását, elégikus hangulatú hasonlatok érzékeltetik a költő szomorúságát. Fájdalmas töprengést fejeznek ki mind a két versszak végén a megszakított mondatok, ilyen van a 8. versszak végén is.

9 – 10. versszak: a vers zárlata. A költemény legreménytelenebb, legszomorúbb strófája a 9. versszaka, teljes reménytelenség, a magány kifejezésére főleg a gondolatritmus (azonos szerkezetű nyelvtani egységek követik egymást, végtelen monotonitást ad) szolgál, szomorú, mert hálátlanságot tapasztalt, úgy érzi egész életműve hiábavaló volt, szép metafora az utolsó sor.

10. versszak: képei visszautalnak a vers elejére, az ősz és a szőlőkaró emlékképe villan fel. Ezt a reménytelen hangulatot enyhíti a népdalszerű rózsa hasonlat, amiben a hálás szeretet fogalmazódik meg felesége iránt. A vers zenéjében is érezzük a megnyugvást, a halál gondolatába való beletörődést, visszatérnek a hármasütemű tíz szótagos sorok.

A verssorok és a mondathatárok minden versszakban megegyeznek, ez a belső fegyelmezettségre utal, a megváltoztathatatlanba belenyugodott ember magatartása.

Balázsolás: a „torok” védőszentje volt Szent Balázs, és torokrákja miatt írta hozzá ezt a verset.

A prófétaszerep-vállalás Babits több költeményében jelenik meg. A bibliai próféták alakjával, pl. a ’30-as évek elején a Holt próféta a hegyen című költeményben Jeremiás, egy másik versben Ézsaiás alakjával azonosul. A próféták magatartását úgy ábrázolja, mint ítéletet, ítélkezést és kivonulást a bűnösök világából. Ez a magatartás tiltakozást jelent a ’30-as években. Ilyen próféta-alak a Jónás könyve főszereplője is. Tekinthetjük ezt a hosszú költeményt a prófétikus versek folytatásának, de ebben a költeményben már megváltozott költői üzenet fogalmazódik meg, ez Babits utolsó ars poeticája.

1838 szeptemberében jelent meg a Nyugatban az Anschluss után, költői állásfoglalás. A Jónás könyve egy ótestamentumi történet modern feldolgozása. Ragaszkodik a bibliai történethez, de egy kiegészítéssel folytatja. Sokkal részletesebben mesél el az eseményeket, mint a Biblia (vihar, bálna). Jónás története példázat, hogy a bibliai történetek a XX. századi olvasókhoz szóló erkölcsi tanúságot hordoznak, és egyben Babits önkritikáját is megfogalmazza, ez az önkritika egyben Babits új ars poeticája is. Elbeszélő keretbe foglalt lírai önvallomás, a próféta szerepet vállalni kell, a költő nem hallgathat, ki kell mondania az igazságot, ez a ’30-as évek végén a fasiszta barbárság és mindenfajta erőszak ellenzése, tiltakozik: „Mert vétkesek közt cinkos aki néma” – ez az ars poetica lényege. Fontos tanúság Jónás története is, hogy jogos az erkölcsi felháborodás a világ romlottsága miatt, de jogtalan a világ pusztulását követelni. A költő kötelessége a tiltakozás, de nincs joga ítélkezni: „Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem.”

Jónást a versben egy groteszk, nevetséges figurának ábrázolta. A szóhasználat teszi ironikussá Jónás bemutatását, különböző nyelvi rétegekből való szavak találhatók egy mondaton belül is, régies, ünnepélyes, és mellette szép és durva köznyelvi kifejezések. Jónás ábrázolása Babits önkritikáját fejezi ki, tárgyilagosan szemléli és elítéli korábbi magatartását. A feladat elöl gyáván megfutó próféta nevetséges. A költemény egészére jellemző a hangulati kettőség, a pátosz és az irónia, a nyelvi humor forrásai a nyelvi archaizmusok, bibliai ódonság és ezzel az ünnepélyességgel szemben a prózai hang, a hétköznapi nyelv.

Jónás imája (1839): folytatása a Jónás könyvének, erre utal a cím. Babits azonosul Jónással, és ez a vers közvetlen lírai vallomás. Az epikai művekben is benne van az önvallomás, de ez egy közvetített vallomás. A költő Jónással azonosulva beszél, de itt már a bibliai történettől függetlenül. Saját szenvedéseiről szól, két óriási versmondat a vers (Babits ezeket szereti). Az első 6 sor az első mondat és az első rész, a 7 – 27-ig a második mondat és a második rész. Amíg tud és él, szeretne beszélni, mert a költőnek ez a feladata, és ehhez Istentől kér erőt. A költő egyszerre függ az Istentől és a világi hatalmaktól is.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

 Facebook Megosztás |  Nyomtatás Nyomtatás  |  PDF letöltés

Ezek a tételek is érdekelhetnek:

» Arany János - Nagyőrösi balladák   » Abszurd a 20. századi világirodalomban   

Nem hasznosHasznos (+30 pont, 40 értékelésből)



Hasonló Érettségi Tételek: Címkék:
Érettségi tesztek Felvételi Pontszámító Kalkulátor