TDOMF ERROR: Headers have already been sent in file /var/www/clients/client1/web12/web/wp-config.php on line 84 before session_start() could be called. This may be due to...

Bibliai fogalmak, történetek | Kidolgozott Érettségi Tételek, Feladatok 2016

Érettségi Portál 2016

Érettségi tételek, érettségi feladatok, érettségi tesztek



Érettségi feladatok
Érettségi tételek
A META-Don Bosco OKJ képzései
A Számalk-Szalézi Szakközépiskola tanfolyamai

Bibliai fogalmak, történetek

Beküldő: hackerjulcsi
Irodalom tételek

Beküldte: Szűcs Ágnes

BÉNA MEGGYÓGYÍTÁSA: Amikor Jézus tanított, a farizeusok és a törvénytudók, akik Galileából, Júdeából, Jeruzsálemből és más falvakból jöttek körülötte ültek. Egyszer csak hordágyon hoztak egy bénát. Mivel a tömegtől nem tudták Jézushoz vinni, ezért felmásztak vele a háztetőre és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól Jézus elé. A messiás így szólt hozzá: „Ember, megbocsáttattak a bűneid!” erre a jelenlévők felháborodtak, hogy ki ez, hogy Isten nevében ítélkezzen? Jézus erre azt mondta a bénának: „Kelj fel, vedd az ágyadat és menj haza!”. Erre a béna felállt megfogta ágyát és hazament. A jelenlévők megteltek félelemmel, ámulattal és Istent dicsőítették.

FARIZEUSOK(=elkülönült, elzárkózó; elválasztó): Kiemelkedően kegyes férfiak zárt csoportja a zsidók közt Jézus idejében, akik szembefordultak Jézussal és tanításával; elhatározták Jézus halálát; Jézus élesen rendreutasította őket. A farizeusok jellemző tanításai: hit az írásban és szájhagyományban fennmaradt törvényben, a test feltámadásában, a szellemi világ létezésében, a lélek halhatatlanságában, az emberek eleve elrendeltségében, a cselekedetek alapján történő eljövendő jutalmazásban, ill. büntetésben.

IRGALMAS SZAMARITÁNUS: Leghíresebb példabeszéd Jézustól, amely a feltétlen szeretetet kívánja érzékeltetni.  Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye. "Mester – szólította meg -, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?" Megkérdezte tőle: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?" Így válaszolt: "Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat." "Helyesen feleltél. Tégy így, és élni fogsz" – válaszolta neki. De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: "Kit tekintsek felebarátomnak?" Erre Jézus átvette a szót: "Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Történetesen egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment. Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked. -Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?" "Aki irgalmas szívű volt iránta" – felelte. Jézus így folytatta: "Menj és tégy te is hasonlóképpen."

PÉLDABESZÉD, PÉLDÁZAT (parabola, hasonlat):
– Példákkal való kifejezésmód (1Sám 10,12; 24,14); képes prófétai beszéd (4Móz 23,7.18; 24,3); költemény (4Móz 21,27-30; Zsolt 49,5; 78,2); találós kérdés (Zsolt 49,5; Ez 17,2).
– Olyan történet, amely a hit világából származó szellemi igazságokat és történéseket mindennapos földi eseményekkel, mint hasonlattal fejezi ki; vagy pedig egy földi-emberi történet, amelynek mennyei jelentése is van, kivált gyakran Jézus igehirdetésében (Mt 13; Lk 15)

TEVE ÉS TŰ FOKA: Amikor Jézustól megkérdezte egy gazdag ifjú, hogy hogyan nyerheti el az örök életet. Jézus erre elmondta neki, hogy tartsa be Isten törvényeit, és vagyonát ossza szét a szegények között, majd térjen vissza hozzá (és tanítványaihoz) és csatlakozzon. A fiú elszomorodott, mert nagy vagyona volt, és elment. Ezután Jézus azt mondta tanítványainak, hogy gazdag ember nehezen jut be a mennyek országába, majd hozzá tette: „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába bejutni.” Ennek a példázatnak a lényege: Mivel a teve csak úgy juthatott át a tű fokán(= kis, szűk kapu, ahol a későn érkezőket eresztették be a városkapun át), hogy a rakományait lerakja, így az embernek is kincseit, gazdagságát el kell hagynia, hogy megtisztulva beléphessen a mennyek országába.

TÉKOZLÓ FIÚ: Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát. Amikor már mindenét elpazarolta, nélkülözni kezdett. Erre elszegődött egy gazdához sertéseket őrizni (hatalmas szégyen, a munkák legalja disznó=tisztátalan állat). Magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg éhen halok itt. Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be. Útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek. Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült – felelte. Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte. De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.
– A példázat célja nem az, hogy a tékozló fiúkat, a bűnösöket az atya jóságáról meggyőzze és megtérésre indítsa. Nem szabad elfelejteni, hogy Jézus ezt a tanítást a farizeusok és az írástudók méltatlankodásakor mondta el. Tehát az otthon maradt testvéreket akarja ráeszméltetni arra, hogy térjenek meg a belső elidegenedésből, a szolgai engedelmességből (a törvények konzervatív megtartásából), s a fiúi együttműködésre törekedjenek.

ZAKHEUS / ZÁKEUS: Zakeus vámos volt, és apró termetű és hiába volt gazdag, hiába volt „feje a vámosoknak”: ügyet se vetettek rá, illetve nyilván akadtak, akik mégis vetettek rá némi ügyet. Nézzétek, a gazdag Zakeus, az inci-finci nábob! Azzal bizonyára jól oldalba bökték a tolongásban, ráhágtak a lábára, bosszúból, amiért gazdag és vámos és ráadásul apró termetű; addig taszigálták, csak mintha véletlenül tennék ebben a tülekedésben, míg egészen ki nem szorították az út legszélére, s onnan is tovább, az árokba. Onnét aztán még kevésbé láthatta szemtől szembe Jézust. Hiába ágaskodott, a tömeg miatt nem láthatta. A „tömeget” látja; a „tömeg” eltakarja előle Jézust: Zakeus áll az árokparton, és sem Jézust nem látja, sem azokat, akik ott vannak egészen közel hozzá, olyan közel, hogy lépésüket önkéntelenül az ő lépéséhez igazítják. Ezeket egyelőre nem látni. Csak azokat, akik önhitten és magabiztosan vonulnak, büszkén és vállasan, időnkint oldalt pillantva, az ilyen árokszélen rekedt aprócska Zakeusok felé, gúnyosan és fölényesen, amiért ezek a Zakeus-fajták csak az árokparton szoronganak, amiért nem nőttek elég nagyra, akkorára, mint ők, s amiért aprócska Zakeus létükre mégis látni akarják Jézust. Ráadásul szemtől szembe. Azt mondják, ha nem szóval, akkor a szemükkel, a járásukkal, a válluk mozgásával, az ajkuk biggyesztésével: Zakeus azonban olyan rettenetes erős szomjúsággal kívánta szemtől szembe látni Jézust, hogy elengedte füle mellett azoknak a szálfa nagy igazaknak az intelmét, akiktől nem láthatta Jézust. Mindenről elfeledkezett, kivéve Jézust, és azt, hogy szemtől szembe lássa Őt, és kivéve azt a fügefát az út szélén, a fordulóban. Futott, mint a nyúl, aztán kúszott, mint a majom, és egyszer csak fönt volt a fügefán. „Hogy láthassa, mert arra kellett elmennie.
És már jött is, már oda is ért, már föl is tekintett; és föltekintettek a többiek is. A legszélsők fölháborodva Zakeus pimaszságán; a belsőbbek elnéző mosollyal; a legbelsők, akik közvetlen közel voltak Hozzá, szeretettel. Zakeus pedig ült a fügefa tetején és nézte Jézust, szemtől szembe.
Nézték egymást, szemtől szembe, csöndben. Akkor Jézus így szólt: „Zakeus, szállj le hamar, ma a te házadban kell megszállnom.
Zakeus pedig „sietve leszállt és boldogan fogadta”.

MÁTÉ: Evangélista. Lukács és Márk evangéliumaival együtt szinoptikusok.
Máté evangéliumának fejezetei:
1-4.: Bemutatkozik Jézus. Mivel a zsidókhoz íródott a könyv, ez az első pár fejezet bemutatja Jézust, mint a próféták által megjövendölt Messiást.
1-2. fej.: Jézus születése, és gyermekkora
3-4. fej.: Jézus megkeresztelkedése, megkísértése, és szolgálatának kezdete
5-13.: Jézus elkezdi szolgálatát, amelyben elmondja a híres hegyi beszédét, majd szembesíti a képmutatást az igaz emberi cselekedetekkel.
5-7. fej.: a hegyibeszéd
8-12. fej.: Jézus Galileában tanít és gyógyít
13-25.: Jézus elkezdi hosszú vándorlását, melynek célja eljutni Jeruzsálembe. Közben tanít és prédikál.
13. fej.: A hét példázat
14-20. fej.: Jézus útja Galileából Júdeába
21-25. fej.: Jézus Jeruzsálemben
26-28.: Jézus szenvedései és feltámadása.
26. fej.: Az utolsó vacsora, Jézus elfogatása és elítélése a zsidó hatóság által
27. fej.: Jézus elítélése a rómaiak által, kereszthalála és temetése
28. fej.: Jézus feltámadása, és az apostolok kiküldetése

JORDÁN: (az alájövő, a lefelé folyó,siető)
Palesztina legfontosabb folyója. A Jordánnal kapcsolatos fontos események: Izrael népe ezen a folyón keresztül lépi át Józsué vezetésével az ígéret földjének határát. Valamint itt munkálkodik Keresztelő János (ekkor még csak), és itt kereszteli meg később Jézust.

HEGYI BESZÉD: Jézus hat nagy beszéde közül Máté szerint az első, Jézus útmutatásai tanítványai számára, hogyan élhetnek e világban, Istennek tetsző életet.

VÍZEN JÁRÁS: (Jézus csodatételei közül az egyik) A hajó pedig immár a tenger közepén volt, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt. Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván. És mikor látták a tanítványok, hogy Ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.
De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!
Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha Te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken. Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen. De látva a nagy szelet, megrémüle; és amikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, ments meg engem!
Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél?
A történet lényege a töretlen hit Jézusban!

CSODÁLATOS HALFOGÁS: (több is volt belőle,de ez a legismertebb az első). A történet lényege: Jézus megtöltötte hallal a halászok hálóját, „cserébe” hitüket kérte felé.
Egy alkalommal a Genezáret-tónak partján nagy néptömeg vette körül Jézust, hogy az ő tanítását hallgassák. A tó szélén két halászbárka állott. Az egyik Simon-Péteré volt. Jézus beszállott a bárkába és onnan adott tanítást a népnek.
Beszédének végeztével azt mondotta Péternek, hogy evezzen a mély vízbe és vesse ki hálóját a halfogásra. Péter így válaszolt:
— Mester! Egész éjjel fáradoztunk, és mégsem fogtunk semmit. De a te szavadra kivetem a hálót.
És Simon-Péter két társával kivetette hálóját. És íme, mikor összevonták, annyi hal volt benne, hogy nem tudták kihúzni a vízből, és a háló szakadozni kezdett. Segítségül hívták tehát a másik bárka halászait; és mind a két halászbárkát megtöltötte a halaknak sokasága.
Látván ezt a halászok, álmélkodva tekintettek Jézusra és Simon-Péter alázattal borult Jézus térdeihez. Az Úr Jézus ekkor így szólt Péterhez:
— Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz.
Ezek után Simon-Péter és társai kivonszolták bárkáikat a szárazra és elhagyván mindenüket, követték az Urat.
A halászokból apostolok lettek, akik később Jézus nevében számtalan sok embert fogtak az anyaszentegyház üdvözítő hálójába.

KÁNAI MENYEGZŐ: Jézus a vizet borrá változtatja az esküvőn! Kánai menyegző: I. lakodalom a galilieai Kánában, „amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a tanítványaival együtt”). Ekkor történt Jézus csodái közül az első, mellyel borrá változtatta a vizet. A víz →átlényegülése miatt a ~ az Eucharisztiamisztériumának, mint lakodalom a Bárány menyegzőjének előképe. – 1. A Szentírásban az evangélisták közül csak Szt János írta le a történetet. Elbeszélése arra enged következtetni, hogy Jézus Natanaellel, Simon Péterrel, Andrással, Fülöppel és Jánossal akkor ért Kánába, amikor a ~ már javában folyt. A zsidóknál az volt szokás, hogy ha leány volt a menyasszony, akkor egy teljes hétig, ha özvegyasszony ment újra férjhez, akkor 3 napig tartott a menyegző. A vendégek naponta jöttek és mentek, a násznép cserélődött, a násznagynak azonban mindvégig ki kellett tartania. A vendégek étellel való ellátása az étekmester gondja volt. Ha a lakodalom egy hétig tartott, előfordulhatott, hogy elfogyott a bor. Kánában is így történhetett: „Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: Nincs több boruk! Jézus azt felelte: Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám! Erre anyja szólt a felszolgálóknak: Bármit mond nektek, tegyétek meg! Volt ott hat kőkorsó a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt nekik: Töltsétek meg a korsókat vízzel! Meg is töltötték őket színültig. Ekkor azt mondta nekik: Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak. Odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta, honnét való, a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták. Hívatta a násznagy a vőlegényt, és szemére vetette: Először mindenki a jó bort adja, s csak mikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te mostanáig tartogattad a jó bort! Ezzel kezdte Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne.

KENYÉRSZAPORÍTÁS: (Jézus csodái között a gondoskodó isteni szeretet meg nyilvánulása. Jézus kétszer is Jól lakatott több ezer embert néhány hallal és kenyérrel. Első kenyérszaporításkor 12 kosár maradék volt- ez utal Jézus apostolainak számára, a második kenyérszaporításkor- 7 kosár maradék volt- ez pedig a kereszténység tökéletességének a száma.)
Mind a négy evangélista elmondja, hogy Jézus a Galileai-tó partján 5 kenyérrel és két hallal jóllakatott 5 ezer férfit, asszonyaikkal és gyermekeikkel együtt, s a maradékból 12 kosarat töltöttek meg. Máté és Márk egy másodikról is beszámol, amikor Jézus 7 kenyérrel és néhány hallal 4 ezer férfit lakatott jól, s 7 kosár volt a maradék. Az egyhatyák a számait allegorikusan értelmezték: a 12 (kosár maradék) Jézus apostolainak, a 7 a ker. tökéletességnek a száma, mindkét szám tanítványainak megmaradására, az örök életre utal.

VAK MEGGYÓGYÍTÁSA:  Jézus zarándoklatai során több vakot is meggyógyított – Több történet is található
Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út szélén és kéregetett. Amikor hallotta az elvonuló tömeget, megkérdezte, hogy mi az. Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra. Erre felkiáltott: Jézus, Dávid fia! Könyörülj rajtam! Akik elöl mentek, ráparancsoltak, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiál-tozott: Dávid fia! Könyörülj rajtam! Erre Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék őt hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle: Mit akarsz, mit cselekedjem veled?Az így szólt: Uram! Hogy lássak!Jézus azt mondta neki: »Láss! A hited megmentett téged. Azonnal látott is, és követte őt, Istent magasztalva. Erre az egész tömeg, amely ezt látta, dicsőítette Istent.

KERESZTELŐ SZENT JÁNOS: A katolikusoknál a kereszténység fontos alakja. Lukács evangéliuma szerint anyai ágon Jézus rokona volt.(anyja:Erzsébet, apja: Zakariás – zsidó pap volt). János hat hónappal Jézus előtt született. (születése)
(Élete):János a pusztában élt mielőtt prédikálni kezdett. Prédikált a népnek Krisztus közelgő eljöveteléről és a bűnbánatot hirdette. A Jordán folyó vizében keresztelte meg az embereket – Innen ered a keresztelés szentsége a keresztényeknél. (Maga Jézus is elment hozzá megkeresztelkedni. János felismerte, méltatlannak érezte magát, de végül engedett Jézus kérésének és megkeresztelte) Jézus korának legnagyobb embereként említette Keresztelő Jánost.
(Halála): Heródes király bár tisztelte, és félt tőle, mert szent embernek tartotta, mégis elfogadta Jánost, mert az elítélte amiatt, hogy a testvére feleségét, Heródiást vette el. Heródiás manipulációja következtében a király lefejeztette Jánost. (A Biblia szerint mikor Heródiás lánya – Salomé táncolt a király előtt, az megígérte, hogy teljesíti egy kívánságát. Az anyja pedig utasította Salomét, hogy Keresztelő János fejét kérje egy tálcán.)

ISKARIÓTI JÚDÁS(=Judás Iskáriótes kerióti férfi): Jézus egy tanítványa a 12 közül, a bibliai Simon fia, egyetlen Júda törzsből származó apostol.
Valószínűleg Júda déli részéből származik; Jézus az apostolok közé választja; a tizenkettő közös pénzét kezelte, pénzsóvár volt. Az ünnep előtt Júdás elment a főpapokhoz, hogy megtudja, mennyit adnának, ha Jézust a kezükre adná. Azok 30 ezüstöt adtak neki. A kovásztalan kenyerek első napján Jézus azt az utasítást adta a tanítványoknak, hogy rendezzék meg neki a húsvéti vacsorát, a tanítványok pedig így tettek. A vacsorán Jézus és a leendő 12 apostol ült az asztalhoz. Jézus 3-szor jósolta meg Júdás árulását a vacsora során(1: „Bizony mondom néktek, egy közületek el fog árulni engem” 2: aki vele együtt mártja kezét a tálba, az az áruló; 3:”Az, akinek én mártom be a falatot és odaadom.”- majd Jézus bemártotta a falatot és odaadta Júdásnak). Jézus áldást mondott a vacsora közben. Jézus ezután a Gecsemáné kertbe ment két tanítványával. (Lásd: Gecsemáné kert) Majd miután Jézust a főpapság kezére adta Júdás, elment hozzájuk és a zsinagógába hajította a 30 ezüstöt majd felakasztotta magát. A főpapság a 30 ezüstöt nem tette a kincstárba mert „vérdíjnak” nyilvánították, ezért megvásárolták belőle a Fazekasmezőt, amelyet az idegenek számára szántak temetőnek, így később a „Vérmező” nevet kapta.
– HIVATKOZÁSOK:(Mt 10,4; Mk 3,19; Lk 6,16) (Jn 12,6; 13,29) (Mt 26,14-16); (Mt 26,47-49); (Mt 27,3-5; ApCsel 1,17-18).

LÁZÁR: Mária és Márta fivére, aki Betániában lakott. Egyszer Lázár megbetegedett és Mária nővéreivel üzent Jézusnak, hogy akit szeret, az beteg. Jézus azt üzente, hogy a betegsége nem halálos, és meg fog gyógyulni, továbbá hogy „Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten fia”(Jn, 11; 4). Ezután Jézus 2 napig azon a helyen maradt, ahol eddig, majd tudomására jutott, hogy Lázár meghalt. Tanítványaival Júdea felé vették az irányt, hogy elmenjenek a betániai Lázárhoz. Amikor odaértek megtudták, hogy már 4 napja sírban van. Márta, és Máriai is gyászoltak, az őket körülvevő zsidókkal együtt. Jézus könnyezett bánatában, hogy Lázár meghalt, majd megkérdezte hol temették el Lázárt. A barlanghoz vezették, Jézus felszólította a jelenlévőket, hogy vegyék el a követ, majd a következőt mondta: „Lázár, jöjj ki!” és Lázár pólyákkal a karján kijött.

MÁRIA MAGDOLNA(=Magdalai Mária): Akiből Jézus 7 démont űzött ki, követte Jézust a sírba helyezéskor, hogy lássa, hová teszik és elsőként tudta meg, hogy Jézus feltámadott. Az evangéliumokban úgy mutatják be, mint a nőalakot, aki Jézus szolgálatában áll és gondoskodik róla. Több féle teória létezik személyéről: egyesek szerint Jézus bizalmasaként megelőzte a többi Apostolt, Pétert is (erre nem sok ráció van, hiszen ez az apokrif iratok hatására terjedt el). Mások szerint Jézus felesége volt, így közös lányuk Sára édesanyja is. A harmadik elmélet pedig azt kérdőjelezi meg, hogy Mária Magdolna nem azonos-e a betániai Máriával, Lázár testvérével. A mai napig folynak tehát személye körül a viták, de annyi bizonyos, hogy Jézus bizalmasa volt, és az Evangéliumokból kitapintható, hogy gyengéd érzelmeket táplált Jézus iránt.
– HIVATKOZÁSOK: (Mk 16,9; Lk 8,2), (Mt 27,61), (Mt 28,1-8; Mk 16,9; Jn 20,1.11-18).

JÉZUS JERUZSÁLEMBEN: Lázár feltámasztásának hírére tömegek tódultak Betániába, mert hallották, hogy Jézus Jeruzsálembe jön (meg ünnep is volt). Jézus szamárháton vonult be Jeruzsálembe tanítványai leterített felsőruháin ülve. Az emberek felsőruhájukat a földre terítve, pálmafaágakkal a kezükben kiáltozták: „Hozsánna a Dávid fiának!”; ”Áldott, aki jön az Úr nevében!”; „Hzsánna a magasságba!” Jeruzsálem népe felbódult, hogy még is ki ez, mire Sion-leánya(=Isten népe) ezt válaszolta: „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta!”. Ez lényeges a prófécia beteljesülésének szempontjából. Ezután Jézus bement a templomba, ahol felborította a galambárusok székeit, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak, közben a következőket intézte a jelenlevőkhöz: „Meg van írva: Az én házamat az imádság házának nevezik, ti pedig rablók barlangjává teszitek”.
– HIVATKOZÁSOK: (Mt; 21, 1-17)

UTOLSÓ VACSORA: A kovásztalan kenyerek első napján a tanítványok megkérdezték, hogy hol akarja megülni a húsvéti vacsorát. Jézus a városba küldte őket a vízhordó emberhez, hogy adják tudtára, hogy „Jézus ideje közel van”. Így hát előkészítették a vacsorát, Jézus és a 12 tanítvány asztalhoz telepedtek, evés közben Jézus így szólt: „Bizony mondom néktek, egy közületek el fog árulni engem!”, erre mind kérdezgetni kezdte, hogy ő-e az. De Jézus így válaszolt: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem”. Júdás Iskariotesszel merített egy tálba. Ezek után áldást mondott, megtörte a kenyeret és a következőket intézte tanítványaihoz: „Vegyétek, egyétek, ez az én te, testem!” Majd vette a bort és így szólt: ”Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára…” Miután elénekelték a zsoltárokat kimentek az Olajfák hegyére.
– HIVATKOZÁSOK: (Mt 26; 17-29), (Lk 22; 7-23)

GETSEMANE KERT: Jeruzsálemben található az olajfák hegyén, Jézus kedvelt helye volt a Biblia szerint, hiszen gyakran töltötte itt idejét tanítványaival. Az utolsó vacsorát követően ide ment 12 tanítványával. Imádkoztak és fohászkodtak az Úrhoz. Jézusnak itt nyilvánul meg emberi mivolta  haláltól való félelem. Tanítványait virrasztásra kérte, amíg ő imádkozik, de amire visszament alva találta őket, és így szólt hozzájuk: „Ennyire nem tudtok virrasztani velem egy órát sem?”, ezután elment másodszor is imádkozni az Atyához, de mire újra visszatért megint alva találta tanítványait. Otthagyta őket, és harmadszor is imádkozott, ezután visszatért tanítványaihoz, és így szólt hozzájuk: „Aludjatok tovább és pihenjetek! Íme, eljött az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik. Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul.

PÉTER ÉS A KAKASSZÓ: Az utolsó vacsora után az Olajfák hegyére kiérve Jézus így szólt Péterhez: „Bizony, mondom néked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” Erre Péter fogadkozott, hogy ha kell Jézussal hal meg inkább, minthogy elárulja. Miután a Getsemane kertben elfogták Jézust, elvitték őt Kajafáshoz, a főpaphoz hogy a tanács meghozza az ítéletet. Péter végig távolról követte őket, és az udvarba érve leült egy padra, hogy tudja követni a történéseket. Odament hozzá egy szolgálólány, és kérdezte, hogy nem-e a galileai Jézus követője, Péter letagadta (1. tagadás) Kis idő múlva egy újabb szolgálólány haladt át az udvaron, meglátta Pétert és azt mondta, hogy a názáreti Jézussal volt. Péter azt állította, hogy nem is ismeri ezt az embert (2. tagadás). Ezek után többen is oda mentek hozzá és azt mondták, hogy „Bizony, közülük való vagy te is…”, Péter erre esküdözni kezdett, hogy nem ismeri Jézust (3. tagadás), majd egyből megszólalt a kakas. Péter emlékezett Jézus szavára, majd kiment és sírva fakadt.
– HIVATKOZÁSOK: (Mt 26; 69-75)

JÚDÁS CSÓKJA: Júdás miután elárulta Jézust 30 ezüstért, azt az ismertetőjelet adta meg a Jézust elfogni hivatott sokaságnak, hogy az lesz az, akit megcsókol. Júdás bement a Getsemane kertben fohászkodó Jézushoz és tanítványaihoz, és homlokon csókolta Jézust, mire a Mester ezt mondta: „Barátom, hát ezért jöttél!”. Jézust elfogták a küldöttek, Júdás pedig később felakasztotta magát (Lásd: Iskarióti Júdás)
– HIVATKOZÁSOK: (Mt 26; 47-49);(Mk 14; 44-48); (Lk 22; 47-48)

PONTIUS PILÁTUS: Júdea tartományának helytartója (Kr. u. 26-36); kihallgatta Jézust; noha meg volt győződve Jézus ártatlanságáról, ezt bizonyítja az is, hogy az ünnepre való tekintettel egy valakit szabadon engedtek. Pilatus feltette a tömegnek a kérdést, hogy Jézust vagy a gyilkos Barnabást engedje szabadon. A tömeg erre egyre csak azt skandálta, hogy „Feszítsd meg, feszítsd meg őt!”, így végül engedett a zsidók erőszakos követelőzésének és kiszolgáltatta Jézust, hogy megfeszítsék. Eusebius szerint öngyilkos lett.
– HIVATKOZÁSOK: (Mt 27); (Mk 15); (Lk 23); (Jn 18,19)

Mózes(=a kihúzott, a vízből kihúzott, kimentett; kihúzó; gyermek): Az izráeliták szabadítója egyiptomi szolgaságukból, vezér, törvényadó, államférfi, próféta. Életének dátumai szorosan összefüggnek az Egyiptomból való kivonulás eseményeinek időpontjával. A kivonulást egyes tudósok Kr. e. 1440 körüli időre, mások Kr. e. 1225 körülre teszik. Mózes Egyiptomban született, izráelita szülőktől, Lévi törzséből; megmenekült a biztos halálból; a fáraó leánya fiaként nevelte. Megtanították az egyiptomiak minden bölcsességére; amikor egy egyiptomit megölt, Midiánba kellett menekülnie, ahol feleségül vette Jetró leányát, Cipporát 40 évvel később Isten Izráel vezetőjének hívta el, kivezette az izráelitákat Egyiptomból és Sínai hegyénél Isten törvényét, a tízparancsolatot adta nekik, a 40 évig tartó pusztai vándorlás alatt vezette Izráelt; Miriám és Áron szembeszegültek vele, ugyanígy Kóré, Dátán és Abirám; Méribánál Mózes az engedetlenség vétkébe esett, ezért nem léphetett be az ígéret földjére; Józsuét nevezte ki utódjának ; Nébó hegyén halt meg. Az ÚSZ Mózes 5 könyve szerzőjének nevezi, és Krisztushoz hasonlítja.
– Miután sok esztendőn át kóboroltak a Sínai-sivatagban, végül elérkeztek az ígéret földjére, Kánaánba, amelyet Mózes, múltbeli vétkeinek büntetéseként csak a távolból láthatott.
A tíz csapás:A Biblia egyik legismertebb története a Fáraó nem akarta elengedni a zsidókat Egyiptomból, hiába kérlelte Mózes. Ekkor az Úr tíz csapást mért az országra, a Fáraó megtört, s így Mózes végre kivezethette népét.
1. vérré változtak a folyóvizek, elpusztultak a halak
2. békák lepték el Egyiptomot
3. tetvek
4. vadállatok (vagy: kártékony rovarok)
5. dögvész az állatok között
6. fekélyek borították az emberek testét
7. jégeső verte el a termés nagyját
8. sáskahad
9. háromnapos sötétség
10. meghalt minden elsőszülött egyiptomi, ember, állat

Pászka/ húsvét: A páska vagy kovásztalan kenyerek ünnepe a sínai-hegyi törvény adása előtt rendeltetett, hogy az Egyiptomból való kivonulásról ünnepélyesen megemlékezzenek. Niszán hó 14-én kezdődött, és egy hétig tartott (3Móz 23,5-8).Minden izráelita férfinak részt kellett vennie rajta. A bibliai tíz csapás közül az elsőszülöttek halálának elkerülésére utal, amit az izraeliek nem szenvedtek el, a halál elkerülte fiaikat. Izrael 7 szent ünnepeinek egyike.
Manna: A zsidó nép legendás tápláléka Mózes második könyvében. Sajátos, dérhez hasonló külsejű táplálék, amelyet Isten csodálatos módon adott a pusztában vándorló népének, Izráelnek (4Móz 11,9; 2Móz 16,14-36); semmiféle, általunk ismert természetes anyaggal nem lehet azonosítani. Képes értelemben Isten Igéje, mely ugyancsak természetfeletti módon táplálja a megváltottakat. A Izrael népe 40 napig ette vándorlása során a mannát, és belőle 1 ómerral meghagytak az utókor számára is. Minden nap hullott manna a mezőre, kivétel az úr napján, szombaton, a 7. napon.

Tíz parancsolat:
1. Én az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földjéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem!
2. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyed íziglen, akik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek és az én paracsolataimat megtartják!
3.Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi!
4. Emlékezz meg a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van; Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt!
5. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked!
6. Ne ölj!
7.Ne paráználkodjál!
8.Ne lopj!
9.Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot
10.Ne kivánd a te felebarátodnak házát. Ne kivánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, se semmit, ami a te felebarátodé!

Megtelepedés Kánaánban: Mózes meghalt. Az új vezérnek, Józsuának jutott az a hatalmas feladat, hogy meghódítsa és megtartsa Kánaánt, és terelje a hébereket a 40 éves pusztai vándorlás után.

Próféta: Isten szószólói; az ószövetségi próféták nem magyarázták Isten akaratát, hanem továbbadták a szavakat, amelyeket Isten reájuk bízott; a prófétáknak két fontos feladatuk volt: az igehirdetés és a jövendölés; voltak prófétai iskolák is, ezekről azonban keveset tudunk); az Írás különbséget tesz igazi és hamis próféták közt. Az Ószövetségbenben kétféle próféta fordul elő: a korai próféták – akiket az 1Sám 9,9"nézők"-nek nevez -, ezek megadták annak a nagy történelmi háttérnek a magyarázatát, amelyben az "íráspróféták" éltek és munkálkodtak; az íráspróféták közé tartoznak Ézsaiás , Jeremiás , Ezékiel, Dániel és a 12 ún. "kis" próféta.  
PRÓFÉTAIFIAK: Prófétaiskolák tagjai; nagy próféták, mint Sámuel, Illés és Elizeus köré csoportosultak közös istentiszteletre, közös imádságra, vallásos közösségbe, együtt oktatták a népet Isten akaratára és igéjére, Illés és Elizeus idejében együtt laktak Bételben , Jerikóban és Gilgálban
HIVATKOZÁSOK: 1Sám 19,19-20; 2Kir 2,3.5; 4,38; 6,1; Jer 28,1kk.; 2Kir 2,3.5; 4,38

Jeremiás próféta: Azzal a meggyőződéssel kezdte, hogy a nép majd megtér a szavára. Azonban reménye hamar kétkedésbe fordult, amikor szavai nem váltak valóra, beszéde hatástalan maradt. A templomban – komor jóslatai miatt – az őrültek közé sorolták, a város vezetői részéről megvetést tapasztalt.
Könyvét Jojakim király uralkodása alatt, írta meg. Óva intette a királyt az Egyiptommal kötött szövetségtől, ám a király elégette a próféta tekercsét. Jeremiás ezután is gyakran került összetűzésbe vele, főként a király bálványimádása és életvitele miatt. Jojakim halála után fia került a trónra, ekkor beteljesedett Jeremiás jóslata, és Babilon serege megszállta az országot. Mivel azonban vissza is vonult, Júda népe nem értékelte úgy, hogy Jeremiás jóslatai beteljesedtek volna.
Cidkija király alatt az elit üldözte őt ,ezenkívül sorozatosan összetűzésbe került a papokkal és a hamis prófétákkal, akik a közelgő veszély ellenére békét és jólétet hirdettek, hogy megnyerjék maguknak a népet. Igyekezett a megadásra ösztönözni a királyt megjövendölte végzetét, ám Cidkija gyengesége miatt képtelen volt dönteni. Jeremiásnak többször az életveszélyig kellett elmennie, hogy folytatni tudja hivatását.
Végül azonban minden jóslata bekövetkezett. Jeruzsálem lerombolása után II. Nabú-kudurri-uszur babiloni király kiszabadította hiszen a próféta megjósolta az ő győzelmét. Júda területén maradt, ahol – még az ostrom idején – egy kis földet vásárolt.
Nem sokkal később a lázadók meggyilkolták Gedalját, Babilon jeruzsálemi helytartóját, ezért sokan Egyiptomba menekültek, és Jeremiást is, magukkal hurcolták, ott is halt meg.

PÉTER APOSTOL: Olyan ember volt, aki szívét az ajkán hordta, és ezért természetesen olykor áldozata lehetett saját meggondolatlanságának és ingatagságának. Jézus kiemelt helyet szánt neki tanítványai között.
Már első találkozásuk alkalmával azt mondta neki Jézus: "Te Simon vagy, a Jóna fia; te Kéfásnak fogsz hivatni (a mi megmagyarázva: Kőszikla)" Kéfás arám szó, és "sziklá"-t jelent, pont úgy mint a görög petrosz, melyből a Péter név ered. A Péter nevet akkor adta neki Jézus, mikor arra a tanítványainak feltett kérdésére, hogy "Ti pedig kinek mondotok engem?", Simon Péter így felelt: "Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia". Péter apostol neve eredetileg Simon Péter volt. Simon Péter testvérével, Andrással az elsők között kapott meghívást Jézus tanítványai közé. Kősziklaként ő lett az apostolok feje. Antióchia, majd Róma püspöke lett. A Néró féle üldözés során 64 körül szenvedett vértanúhalált Rómában. Pécsett az egyházmegye védőszentje.

ILLÉS: (Éliás, Elijahu, jelentése „Jahve az én istenem”) A próféciák szerint, Krisztus második eljövetelét is Illés érkezése fogja jelezni. Időszámításunk előtt a 9. században élt, és Tisbéből származott. Egészen addig nem is lehet róla tudni semmit, ameddig Isten el nem küldte őt Izraelbe. Az egész történet ott kezdődik, hogy Izrael királya Akháb, olyan királynőt választott magának, aki pogány hitet kezdett el
terjeszteni a birodalomban. Isten azért küldte oda Illést, hogy tudassa a királlyal, addig nem lesz eső a birodalmában, ameddig vissza nem térnek az egy igaz Isten hitre. Az uralkodópár nemtetszésének hangot adva, Illést üldöztetni kezdte, aki menekülni, bujkálni kényszerült. Miután már több éve tartott a szárazság, Isten megint elküldte Illést a királyhoz, ahol az uralkodó több 100 prófétájával szembeszállva, áldozatot mutatott be, amit az Úr látványosan elfogadott: „Akkor alászállt az Úr tüze, és megemésztette az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, amely az árokban volt.” Mindezt előre jól megszervezve, a nép előtt tette, akik haragjukban elpusztították a hamis papokat. Aztán esett az eső. Az uralkodó felesége bosszúból meg akarta öletni Illést, akinek megint menekülnie kellett. Ettől még tovább tevékenykedett mint próféta, lett egy tanítványa is Elizeus.

ZSOLTÁR: Zsoltárok könyve=Héber neve azt jelenti: dicséretek, amelyet a görög "psalmoi" szó ad vissza: "húros hangszer kíséretével énekelt dalok"; a Biblia legterjedelmesebb könyve, 150 zsoltárral. A szerző neve legtöbbször a feliratban jelenik meg: Mózes ; Dávid; Salamon; Asáf; Kóré fiai; Hémán; Etán.
Számos zsoltárfelirat hébernyelvű zenei utasítást tartalmaz, közülük némelyek régi dallamra utalnak, mások zenei rendelkezések; néhány ma már megfejthetetlen. A héber zsoltároskönyv további 5 könyvre oszlik. Minden egyes zsoltár a héber költészet művészi formáját mutatja, amely elsősorban nem a rímekben, hanem a gondolatok és mondatok paralelizmusában jelentkezik; a legtöbb erőteljesen lírai, és alkalmas az éneklésre.

AZ ÉNEKEK ÉNEKE: Az Ószövetség 5 költői könyve közül az utolsó, amely további 6 részre tagolódik. Maga a könyv Salamont nevezi meg szerzőjéül, amit a hagyomány is megerősít. E könyv magyarázatánál nagy különbségek és egymást kizáró felfogások találhatók; néhány magyarázata allegorikus; példaszerű; szó szerinti; drámai; erotikus irodalmi; liturgikus; oktató-moralizáló magyarázat. A könyv a vőlegény és menyasszony szerelmének kiteljesedését írja le. A zsidók felfogása szerint a vőlegény maga Isten, a szimbolikus menyasszony pedig a zsidó nép. Sok keresztyén viszont Krisztus és a Gyülekezet képét látja benne.

AZ ÚJSZÖVETSÉG RÉSZEI: Evangéliumok,történeti könyv, apostoli levelek, Prófétai könyv

EVANGÉLIUM(=gör.e; „Jó hír”/”Örömhír): Az Újszövetség első 4 könyvét jelöli Máté, Márk, Lukács és János könyve. Ezek a könyvek Jézus életével, csodatételeivel, tanításaival foglalkoznak zömével. De ide sorolhatóak az apokrif iratok is, amelyek a kanonizálás során nem kerültek be a Bibliába.

EVANGÉLISTÁK: Az evangéliumok szerzői. A kanonizálás után 4 evangélistáról beszélhetünk: Mátéról, akinek a jelképe az angyal, Márkról akinek a szárnyas oroszlán, Lukács, akié a bika és végül János akinek jelképe a sas. Az egyházművészetben ezekkel a jelképekkel szimbolizálják többnyire őket. Alkotásaik, a 4 evangélium az Újszövetségben találgató meg, amely Jézus életével foglalkozik többnyire.

SZINOPTIKUSOK(=”EGYÜTTLÁTÓK”): Az első három kánoni Evangélium(Máté, Márk, Lukács).
A három evangélium oly mértékben hasonlít egymásra – különösen ha figyelembe vesszük a
Jánostól való különbözőségüket –, hogy szövegüket akár egymás mellé is lehet írni három
hasábban, amely így együtt olvasható a három szöveg között emellett komoly eltérések, mi több,
látszólagos ellentmondások is megfigyelhetők.

JÉZUS SZÜLETÉSE: Anyja Mária Józsefnek, az asztalosnak a jegyese volt, amikor kiderült, hogy Mária állapotos a Szentlélektől. József nem akarta megszégyeníteni az asszonyt, ezért titokban el akarta bocsájtani Máriát. De az Úr angyala megjelent neki álmában és azt mondta, hogy ne bocsáss el Máriát, mert a gyermek a méhében Szentlélektől fogant, és arra hivatott hogy megszabadítsa a népet bűneiktől. Továbbá azt is mondta, hogy nevezzék a gyermeket Jézusnak. (Immánuel=”Velünk az Isten.”). József így tett, de amíg a csecsemő meg nem született nem érintette meg Máriát. Az állapotos Mária, és férje népszámlálásra indult Dávid városába, Betlehembe Augustus parancsára. Ott egy jászolban született meg Jézus. Kisvártatva pásztorok érkeztek üdvözölni a Messiást, akik a csillagot követték. Majd a 3 király is elment tiszteletet nyilvánítani Krisztusnak: Gáspár, Menyhért és Boldizsár, kik tömjént, mirhát és aranyat vittek Jézusnak. Heródeshez eközben ellátogattak a bölcsek, akik a próféciára hivatkozva, a csillagot követve Jézust keresték, aki a „zsidók királya”-ként említenek. Ezt az említést Heródes félreérti, és azt gondolja, hogy az ő hatalmára fog törni ez a gyermek, ezért elrendelte, hogy emberei öljenek meg minden 2 éves és annál fiatalabb fiúgyermeket. De Máriának Isten azt mondta, hogy vegyék fiúkat és meneküljenek Egyiptomba, így hát Jézus életben maradt.

ECCE HOMO(=”Íme az ember”) János evangéliumából származik. János szerint Pilátus ezekkel a szavakkal mutatott a tövissel koronázott, bíborszínű köpenybe öltöztetett Jézusra. Ma a tágabb értelemben minden olyan emberre használjuk, aki megtépázott, szánalmas helyzetben van.

MOSOM KEZEIMET: Szentírásból való. Amikor Pilátus római helytartó elé vitték Jézust, és ő nem akart felelősséget vállalni a haláláért, akkor hozatott egy tálat vízzel, és megmosta a kezeit, kifejezve ezzel azt, hogy ártatlan ennek az embernek a halálában.

BARABÁS (AZ ATYA FIA): Fogoly, akit Pilátus a Jézussal szemben lefolytatott eljárás során, az akkor szokásos páska-amnesztia kapcsán szabadon engedett. Zendülésben vett részt, és ott gyilkosságot követett el. A nép őt akarta szabadon engedni Jézus helyett, noha Pilátus tisztában volt Krisztus ártatlanságával.

JÉZUS FELTÁMADÁSA: Az Újszövetség, különösen az evangéliumok tanítása szerint Jézust a keresztre feszítésének harmadnapján Isten feltámasztotta. A feltámadás olyan nagy jelentőségű a kereszténység számára, hogy tudatosan elkülönültek a zsidóktól.

JÉZUS HALÁLA: Ítélete után levették Jézusról saját ruháit, bíborpalástot terítettek rá, és töviskoszorút raktak a fejére, majd megcsúfolták és leköpdösték. Ezután elindultak vele a Golgotára (=Koponya hegyre). Az úton keresztet cipeltettek Jézussal a hátán,a mit Simon át akart tőle venni. A hegyen 3 keresztfát állítottak fel. A két szélsőre a latrokat, a középsőre pedig Jézust feszítették fel. Jézust megfosztották ruháitól, kezeibe s lábaiba nagy szegeket vertek és így szegezték őt a keresztfára. Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat: ”Ez Jézus, a zsidók királya”. Szavakkal gyalázták közben őt. 3 óráig szenvedett a kereszten, majd meghalt.

TAMÁS: a „hitetlen” a bibliai 12 apostol egyike, ő volt az, aki Jézus sebeit megtapasztalandó, ujjait a sebeibe tette, innen elnevezése: Hitetlen Tamás.

SZENTLÉLEK: a kereszténységben a Szentháromság harmadik személye. Az antitrinitárius irányzatok szerint viszont nem személy, hanem Isten ereje, a judaizmusban Isten lélegzete, az iszlámban ismét személy, egy szent természetű lélek Istentől, méghozzá Gábriel arkangyal.

PÜSPÖK: a keresztény egyházak jelentős részében egy hivatali cím, mely lelki, tanításbeli és kormányzati feladatot ró annak viselőjére. A püspök rendszerint egy, többnyire területi alapon szerveződő keresztény közösség vezetője. A katolikus vallás szerint a püspökök a Jézus által kiválasztott 12 apostol utódai.

PÁL: (Szent Pál, a tizenharmadik apostol) a korai kereszténység jelentős alakja, nagy szerepet játszott a kereszténység elterjesztésében az európai kontinensen. Az ő nevéhez fűzödik a Pál-fordulat is, amikor a keresztényüldöző megtért, és Isten híve lett, Pál apostolnak rengeteg levele is volt, levelei közül híresebbek a Korinthusiakhoz írtak.

IZAIÁS PRÓFÉTA: Az i. e. 8. században élt júdeai próféta, a bibliai Ézsaiás könyve fő alakja, akit hagyományosan a könyv szerzőjének gondolnak.Több, mint négy évtizeden keresztül hirdette az igét és az utódokra rendkívül nagy hatást gyakorolt. Azt hirdette, hogy a világ Istené és Isten el fogja pusztítani, ezért az embereknek vissza kell fordulniuk Isten felé. Megjövendölte a megváltást és a végítéletet is. Jézus a názáreti zsinagógában Izaiás tekercséből olvasott fel és az Újszövetségben gyakran idézik. Az 1947-ben megtalált, Krisztus előtt keletkezett holt-tengeri tekercsek közt megtalálták a teljes Izaiás-könyvet is, amely nem mutatott lényeges eltéréseket a későbbi másolatokban fennmaradt szöveghez képest.

DÁNIEL: Nebukadneccar babilóniai király Juda elfoglalása után a kincsekkel együtt jó családból származó, értelmes ifjakat is vitt magával, hogy három évig taníttassa őket a babilóniai ismeretekre, és aztán neki szolgáljanak. A kiválasztott ifjak között volt Dániel is, aki együtt volt az Úrral: amit napközben látott, annak azonnal felfogta az értelmét, ami érdekeset álmodott, arról pedig mindig tudta, hogy milyen üzenetet takar. Egy alkalommal a király nagyon furcsát álmodott, és napokig nyugtalanította. A babilóniai bölcsek közül egy sem tudta a király álmát megfejteni. Ezért a király Dánielért küldött, aki három nap haladékot kért a királytól. A haladék letelte után, aztán megjelent a király előtt, és elmagyarázta az álmot. Te uralkodó, hatalmas szobrot láttál, aminek aranyból volt a feje, a többi tagjai pedig más, más anyagokból. Vasból, a lábai részint vasból, és cserépből voltak. Aztán anélkül, hogy valaki is hozzáért volna, a szobor darabjaira tört. Az aranyfej Te vagy ó király, de hatalmad szertefoszlik, birodalmad megsemmisül, és helyén új birodalmak támadnak. Aztán azok is megsemmisülnek, mert egyedül ez Úr az, aki tetszése szerint hoz létre királyságokat, és szüntet meg. Ha tiszteled hatalmát, még sokáig élvezheted királyságodat. Nebukadneccar hatalma csúcsán egy hatalmas aranyszobrot csináltatott, és megparancsolta mindenkinek, hogy hódoljanak a szobor előtt, mintha csak Ő lenne. Aki ezt nem teszi, hajíttassék tüzes kemencébe. Három izraelita ifjú volt csak, akik nem hódoltak a szobor előtt semmilyen fenyegetésre sem. „Az egyetlen igaz Isten előtt, aki az Urunk, vagyunk csak hajlandóak térdet hajtani, és hódolni Neki!„ Mindhármat a tüzes kemencébe dobták, de csodák csodájára semmi bajuk sem esett, sőt a kinn lévők úgy látták, mintha négyen lennének a kemencében. A király parancsára kivették az ifjakat a kemencéből, és látták, hogy egyetlen karcolás sem esett rajtuk. Megkérdezték Őket, hogyan lehetséges ez, mire az ifjak így válaszoltak: „az Úr elküldte egy angyalát, hogy vigyázzon a benne bízókra.” Történt egyszer, hogy a király a palota teraszán sétált és örvendő szívvel nézett végig a már alvó városán. Nem tudott hová lenni, hogy ezt Ő, minden királynál nagyobb hatalmával hozta létre. Ekkor az Úr ítéletet hozott, hogy Nebukadneccart száműzzék az emberek közül, és mint a mezei vadak fűvel, és más utálatos dolgokkal táplálkozzék, testét ruha helyett szőr borítsa,és ez ígylegyen hét időszakon át, amíg fel nem ismeri az egyetlen igaz Isten hatalmát. Az ítélet pedig maradéktalanul beteljesedett. Nebukadneccar halála után, fia Bélsaccar király nagy lakomát csapott ezer főemberével. Lakoma közben az az ötletük támadt, hogy hozzák elő a kincsesházból azokat a szent edényeket, amelyeket Nebukadneccar király hurcoltatott el a jeruzsálemi templomból, és azokból igyák tovább a bort, és egyék az ételeket.A király parancsát teljesítették. Lakoma közben pedig nagy riadalom támadt, mert egy a semmiből kinyúló kéz egy feliratot írt a palota falára. "Mene, mené tekel u-parszin" Egyedül Dániel tudta a szöveg értelmét megfejteni: "Megmérettél, és könnyűnek találtattál." A hatalmad, ó király szertefoszlik, és a Te életed is veszélyben van. Még azon az éjjelen meggyilkolták Bélsaccar királyt, a babilóniai birodalmat pedig lerohanta, és elfoglalta Dáriusz, a médek és perzsák királya. A királyi udvarban sokan áskálódtak Dániel ellen azzal, hogy egyedül Istenének parancsát hajlandó teljesíteni, és még a király parancsait is semmibe veszi. A király első haragjában parancsba adta, hogy vessék Dánielt az oroszlánok vermébe. Ott kiderülhet, hogy Istene megoltalmazza-e Őt. Másnap Dáriusz kíváncsian ment az oroszlánok verméhez, hogy lássa, el-e még Dániel.Dániel élt, mert az Úr egy angyalt küldött le a verembe, aki befogta az oroszlánok száját. A király ennek nagyon megörült, mert kedvelte, és elismerte Dániel tudását. Dánielnek jó dolga volt végig Dáriusz uralkodása alatt.

JÓNÁS KÖNYVE: Jónás neve galambot jelent. Próféta volt a galileabeli Amittai fia a Zebulon nemzetségéből. Jónás IIJeroboám uralkodása alatt prófétált, aki a tíz törzs fölé ült a trónra Kr.e. 852-ben.És lőn az Úrnak beszéde az Amittai fiához mondván: kelj fel, menj Ninivébe a nagy városba, és kiálts ellene, mert gonoszságuk felhatott elémbe! Jónás kivonva magát azon megbízatás alól, hogy hírnökként a távolkeleti pogányokhoz menjen, inkább elment Jáfóba és felszállt egy hajóra, amely a távoli nyugatra, Spanyolország déli partjaira Tarsisba ment. Isten egy nagy vihart keltett, a tengerészek mind istenükhöz kiáltottak, csak Jónás aludt a hajó mélyében. A kapitány felköltötte és kérte, hogy hívja segítségül Istenét. Sorsot húztak és Jónást találták a veszély okának. A megrémült tengerészek Jónás állhatatos kérésére, akit bántott a lelkiismeret, a tengerbe dobták és azonnal elállt a vihar. Isten azonban cselekedett prófétája érdekében. Egy nagy halat rendelt oda, amely elnyelte Jónást, hogy megszabadítsa a vízbe fulladástól. Három nap múlva (amiről úgy van említés téve, mint három éjjel, és három nap) Jónás imái után Isten megparancsolta a halnak, hogy vesse Jónást a partra. Másodszor is el van küldve Jónás a fővárosba Ninivébe, de most nem mer ismét engedetlen lenni. Így Ninivébe érkezik és nyilvánosan kijelenti: Még negyven nap, és Ninivé elpusztul! Egy bűnbánási hullám sepert végig a városon, a király és a nép böjtöltek, megalázták magukat zsákruhába öltözve és hamuba ültek. Isten kegyelemmel telve megkímélte a várost.
Csalódottan amiatt, hogy jóslása nem teljesedett be és mivel kegyelemben részesült a pogány nemzet, Jónás visszavonult a városból egy hajlékot készítvén magának, hiába várván az ítélet végrehajtását amit kijelentett. Ekkor Isten megvilágosította a prófétát, egy nagy tököt növesztett, hogy árnyékot tartson a hőség ellen. A következő napon azonban Isten egy férget rendelt, amely megszúrta a tököt amely elszáradt. Jónás elájult és meg akart halni, mivel már nem volt a tök. A könyv utolsó két vers által, Isten bemutatja, hogy nem ért egyet Jónás irgalmatlanságával. Jónás sajnálta a tököt, amely árnyékot tartva megóvta a hőségtől, de nem mutatott érdeklődést és irgalmasságot Ninivé lakosai iránt, akik megtértek. A pogány Ninivé bűnbánata egy fedés volt Izrael számára, amely abban az időben megtörte a Istennel kötött szövetséget és bálványimádatba esett, miközben a pogányok megtértek.

DÁVID, SAUL: Dávid, Isai fia a testvéreivel őrizte a nyájat, amikor híre jött, hogy a filiszteusok megint Júdára támadtak. Testvérei kapták a fegyvereiket, és hadba vonultak. Dávidnak pedig megparancsolták, hogy maradjon a nyájjal. Dávid nem bírt nyugton maradni, és Ő is a testvérei után ment. A filiszteusok személyes párbajt ajánlottak. Az a sereg győz, akinek egy kiválasztott harcosa diadalt arat. Kivált a filiszteusok közül egy óriási termetű harcos, és a zsidók közül egy sem mert kiállni ellene. Dávid előre furakodott, és vállalta a párbajt. Egy parittyája volt, aminek kövével leterítette Góliátot. Így került Saul király udvarába. Saul súlyosan kedélybeteg volt, hol vigasztalta Dávid lantjátéka, hol pedig mérhetetlenül féltékeny volt rá. Dávid sokáig menekült Saul üldöztetése elől, míg egyszer Saul táborába ment szinte fegyvertelenül, és esküt tett, hogy a felkent királyra soha nem emelne kezet. Sault Dávid követte a trónon. Egyszer meglátta Betsabét, Uriásnak, vezérének a feleségét fürdés közben. Megkívánta Őt, és Betsabe bement hozzá. Úgy történt, hogy Betsabe teherbe esett.Ekkor Dávid hazarendelte Uriást a csatamezőről "jelentést" tenni a harc állásáról. Este hazaküldte Uriást, maradjon reggelig és "pihenje ki" a harc fáradalmait. Uriás viszont a kapuban feküdt le azért, hogy amíg a bajtársai a csatamezőn nélkülöznek, őt sem illeti meg a nagyobb kényelem. Uriás visszament a háborúba, Dávid pedig az embereit küldte utána, hogy csábítsák a harc legádázabb helyére, és ott hagyják magára az ellenséggel. Uriás meghalt, Dávid pedig elvehette feleségül Betsabét. Megszületett gyermekük is – egy halott csecsemő. Dávid összeroppan, és a Szentek Szentjében a frigyláda előtt vezekel, és kér bűnbocsánatot az Úrtól.Az Úr megbocsát neki és második fia Betsábétól egészségesen születik – Salamon a későbbi nagy és bölcs király.

SALAMON: Dávid halála után Salamon lett a király, annak ellenére, hogy nem Ő volt Dávid elsőszülött fia.Igyekezett apja nyomdokain járni, és figyelni az Úr szavára.Egy éjjel különös álmot látott.Álmában megjelent neki az Úr, és megkérdezte: Mi az, amit legjobban szeretnél? Atyád, Dávid érdeméért megadom neked. Salamon nem sokat gondolkodott a válaszon. „ Add meg nekem Uram azt az áldást, hogy a jót a rossztól mindig meg tudjam különböztetni!” Így is lett.Salamon megkapta a tisztánlátás adományát, ráadásul minden egyebet, amit nem kért. Hatalmat, gazdagságot. Sok bölcs és igazságos ítéletet hozott Salamon uralkodása alatt – az egész világ ismerte Őt bölcsességéről. Az Úr megengedte neki, hogy a jeruzsálemi templomot felépíthesse, amit Dávid hiába szeretett volna. Salamon tehát megépítette az Úr templomát, hogy mindig Jeruzsálemben lakozzék. Amikor a templom készen lett, csodájára jártak, és messze földön híres lett a nagyszerű épület. Olyan nagy híre volt Salamon bölcsességének, hogy Sába királynője is hallott róla, és elhatározta, hogy meglátogatja Salamont, és próbára teszi bölcsességét. A próba jól sikerült, Sába királynője megnyugodva tért vissza a királyságába. Az öregedő Salamon egyre inkább elhanyagolta az Úr parancsainak követését –ezer asszonya volt, és mindegyik hozta magával a vallását, a bálványimádatát, amit szabadon gyakorolhattak. Salamon is részt vett ezeken az áldozat bemutatásokon, és szívében teljesen az asszonyai hatása alá került, és elfeledkezett az Úrról, akinek mindent köszönhetett. Amikor meghalt, elhagyott hite nagy veszélybe sodorta Izraelt. Két részre szakadt az ország. Az egyik Izrael lett, a másik Júda. Eltűnt a hatalom a gazdagság, és a bölcsesség, csak a megosztottság, a széthúzás maradt Salamon dicsősége után.

SÁMSON: Sámson bibliai, ószövetségi személy, rendkívüli testi erejű ember volt a bírák korából; a Bírák könyve hat "nagy" és hat "kis" bírája közül az utolsó "nagy" bíra. Izrael hőse a filiszteusok elleni küzdelemben. Népéből egyedül szállt szembe ellenségeivel, nyílt küzdelemben, valamint különböző fortélyaival sok bosszúságot okozott nekik és sokat megölt közülük. Vesztét az okozta, hogy szeretőjének, Delilának, egy filiszteus nőnek elárulta erejének titkát, a nazirátus jelét, hosszú haját. Delila azonban elárulja őt, levágja a haját álmában és kiszolgáltatja az ellenségeinek. Sámsont a filiszteusok elfogják, a szemeit kiszúrják és rabszolgaként dolgoztatják. Később Sámson Isten segítségével elégtételt vehetett ellenségein, s egy ünnepség alkalmával a filiszteusokra dönti az épületet, mely őt és több ezer filiszteust maga alá temet.

JÓB KÖNYVE: E könyv az emberi szenvedés okát és értelmét kutatja. Rövid és tömör példabeszédeket, monológokat tartalmaz drámai formában. Egy Jób nevű férfi elveszti családját, gazdagságát, és egészségét. Eljönnek hozzá barátai, és különböző módokon próbálják megmagyarázni szenvedéseinek okát, de a helyes feleletet egyikük sem találja meg. A történet végén Jób kérdéseire Isten személyesen ad választ és bűnbánata után új áldásokban részesíti őt.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

 Facebook Megosztás |  Nyomtatás Nyomtatás  |  PDF letöltés

Ezek a tételek is érdekelhetnek:

» A felvilágosult abszolutizmus és a magyar felvilágosodás   » Szigetvári Zrínyi Miklós jellemzése   

Nem hasznosHasznos (-2 pont, 12 értékelésből)



Hasonló Érettségi Tételek: Címkék:
Érettségi tesztek Felvételi Pontszámító Kalkulátor