Mikszáth Kálmán-Beszterce ostroma

Életrajza:
- Palócföldön született (1847. jan. 16. Szklabonya), Görbeországnak hívta Mikszáth
- a szülőföld nagy hatással volt írói létére
- paraszti sorban élő, nemesi származású családban született
- középiskola alsó hat osztályát a rimaszombati református gimnáziumban végezte, a többit Selmecbányán, majd egyetemen négy évig jogot tanult, de diplomát nem szerzett
- Mauks Ilonától is rossz anyagi körülmények miatt kellett elválnia
- a Magyar Néplap, Szegedi Napló, majd a Pesti Hírlap szerkesztője
- 1881-ben megjelenik a Tót atyafiak című műve
- 1882-ben A jó palócok című műve
- ezek hozzák meg neki a sikert és az országos elismertséget
- tagja lesz a MTA-nak és képviselőséget is kap

Beszterce ostroma:
- a regény Mikszáth egy anekdotából fejti ki (anekdota=rövid, humoros, csattanóval végződő történet, általában valamely híres ember életéről szólnak)
- a főhős: Pongrácz István, a magyar Don Quijote
- a múltban él, hátat fordít a jelennek és egy letűnt világnak az ideáljaihoz ragaszkodik (a lovagi korhoz)
- mindkét ember (P. I. és D. Q.) közel áll a tébolyhoz
- Pongráczot elkésett embernek is nevezik, aki különc, hóbortos, akit nagyon sokan bolondnak tartanak, de mégis pozitív személy abból a szempontból, hogy értéket teremt maga körül, ebben a kiüresedett, értéktelen világban (érték: lovagi erények, pénzt ad a szegényeknek, stb.)
- a mű jelszava: az elkésett ember
- úgy látja, és úgy gondolja önmaga, hogy a jelen világ értéktelen: „Ide ugyan nem tolakodik be a XIX. század!”
- nem derül ki egyértelműen, hogy őrült vagy sem, hiszen maga Mikszáth sem foglal állást, nem azonosul a főhősével, ennek ellenére mégis rokonszenvesnek tűnik, és megbecsülendő figurának, főleg, ha összehasonlítjuk őt a Behenczy bárokkal (a dzsentrinek a tipikus megtestesítőivel; dzsentri = elszegényedett nemes, aki nagyúri módon akar élni, nem vallják be, hogy szegények)
- a külvilág bolondnak tartja és mégis szinte mindenki cinkos ebben a bolondságban, mert ez anyagilag megéri neki, élősködnek rajta
- a regénynek egy kicsit elégikus, keserédes, tragikomikus a hangulata, ám a legvégére tragikussá válik
- a mű végére Pongrácz István szimpatikus, rokonszenves figura lesz
- a regény végére a valóság legyőzi az ábrándot (a realizmus győz a romantika felett)
- a sokat emlegetett általános emberi értékeket (pl.: bátorság, emberség, szeretet) egyedül egy őrült veszi komolyan, és mindenki más parazitaként rajta élősködik
- érdekes a szerkesztési módja azért is, mert két külön novellaként indul, amelyek a 3. fejezetben kapcsolódnak össze és így lesz teljes az alkotás

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!