Érettségi Portál 2014

Érettségi tételek, érettségi feladatok, érettségi tesztek



Érettségi feladatok
Érettségi tételek
A META-Don Bosco OKJ képzései
A Számalk-Szalézi Szakközépiskola tanfolyamai

Móricz Zsigmond Tétel

Beküldő: adminszamalk
Irodalom tételek

Móricz Zsigmond (1879 – 1942)

1879. július 2-án született a Szatmár megyei Tiszacsécsén. Édesapja Móricz Bálint, elszegényedett kisparaszt, anyja a papcsaládból származó Pallagi Erzsébet. Szüleivel együtt Csécsén éltek, 6 éves koráig, amikor bekövetkezett a család anyagi összeomlása. Erre ráment a házuk, s a földjük. A szülők Prügyre költöztek (1884), a legnagyobb fiút, Zsigmondot ideiglenesen anyai nagybátyjához, Pallagi László gépészkovácshoz adták.

1890-ben Móricz Zsigmond a debreceni református kollégiumban kezdte meg tanulmányait. Hatodikos korában három tantárgyból megbukott, de a másik anyai nagybácsi, Pallagi Gyula elvitte őt saját iskolájába, ahol le is érettségizett (Kisújszállás, 1899). Debrecenben a református teológiára iratkozott be, fél év múlva ugyanitt már joghallgató, majd átlépett a budapesti egyetem jogi karára. 1903-ban bekerült Az Újság szerkesztőségébe, s tanulmányait nem fejezte be. 1905-ben feleségül vette Holics Eugéniát (Janka), egy felvidéki kisnemes bányatisztviselő lányát. 1924-ben Móricz megismerkedett Simonyi Mária színésznővel, erre Janka kétszer öngyilkossággal próbálkozott, s a másodikba belehalt. (1925)

1911-ben Leányfalun házat építettek maguknak, majd Olaszországban utazgattak. 1915-ben önként jelentkezett haditudósítónak a keleti frontra. 1926-ban elvette Simonyi Máriát, majd 1937-ben elváltak.

1939-től a Kelet Népe szerkesztője lett. 1936-ban megismerkedett egy kis proletárlánnyal, Littkey Erzsébettel, akit írásaiban Csibének nevezett el. 1942. Szeptember 4-én agyvérzés következtében halt meg Budapesten 63 éves korában.

Hét krajcár (1909), Sárarany, Az Isten háta mögött (1911), A galamb papné (1912), Kerek Ferkó (1913), Nem élhetek muzsikaszó nélkül (1914), A fáklya (1917), Légy jó mindhalálig (1920), Tündérkert (1922), A nagy fejedelem (1927), A nap árnyéka (1934), Kivilágos kivirradtig (1924), Úri muri (1927), Forr a bor (1931), Rokonok (1932), barbárok (1932) Életem regénye (1938), Rózsa Sándor a lovát ugratja (1941), Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét (nem fejezte be)

A dzsentritéma – Rokonok

A XX. századi dzsentri fogalma sokkal szélesebb kategória, mint a megszokott: a birtokot szerzett hivatalnoktól, a földeket vásárló idegen származású nagypolgártól a fölemelkedő nagygazdáig s az apadt birtokú régi földesúrig sok mindenki beletartozik. A dzsentriregények a történelmi osztályból való fokozatos kiábrándulás egy-egy állomásai: bennük az író saját kora korruptságát, züllöttségét mutatta be. Az 1932-ben született Rokonok a teljes kiábrándulás, a teljes illúzióvesztés regénye. Háttérben az 1929-ben kezdődő gazdasági világválság áll, mely felszínre hozta a vezető társadalmi réteg korruptságát.

Témája egy képzeletbeli alföldi nagyváros, Zsarátnok urainak leleplezése az új főügyész, Kopjáss István hivatali pályafutásának bemutatásával. A nagy gazdasági összeomlás következtében a város nyakába szakadt a pazarlással felépített Sertéstenyésztő csődje. A részvénytársaságban érdekelve volt a város, a főispán, az alispán, a nagybirtokosok és a kisgazdák. Az építkezés anyagából az üzletvezető igazgató, Boronkay Ferenc luxusvillát épített. "Mielőtt azonban az üzem produkálni tudott volna valamit, a sertés ára lement, a kukorica ára pedig felment. Erre beütött a krach." Ezt a botrányt kellett valahogy eltussolni: ezért van szüksége a városnak egy tiszta múltú főügyészre, de egyúttal olyasvalakire is, akitől nem kell tartani. Így esett a választás a volt kultúrtanácsnokra.

A cselekmény az új főügyész megválasztásának másnapján indul. A főhős a történteket feleségének, Szentkálnay Linának meséli el, s naiv módon valóban elhiszi, hogy Makróczyt, a volt főügyészt anekdotába illő elszólása buktatta meg. Kopjáss mint egyszerű városi kistisztviselő, megválasztásáig tiszta erkölcsű ember volt. Harmonikus családi életét éli városszéli lakásában, s gondos, a filléreket is beosztó felesége megteremtette a tisztessége, nem nélkülöző háztartást.

Kopjáss tönkrement dzsentricsaládból származott. Szegényes gyermekkora révén, de különösen négyéves frontszolgálata és hadifogsága révén idején közel került a néphez. Az emberiség harcosa kívánt lenni, aki jó útra vezeti a magyarságot. Mindezek ellenére Kopjáss már legelső napján késve érkezik hivatalába; boldog, hogy Kardics, a Takarékpénztár igazgatója felfedezi köztük a rokonságot; ezzel dicsekszik a polgármester, Béla bácsi előtt. A polgármester azért beszél talányos mondatokban, hogy Kopjáss ne láthasson a szavak mögé, az új főügyész szándékait szeretné kipuhatolni.

Kinevezését követően fokozatosan felszínre kerülnek jellemének azok a negatív vonásai, amelyek addig csak lappangtak benne, de nem bontakozhattak ki korábbi alacsony beosztásában, szerény életkörülményei között. Néha még fel-fellobban benne az elégedetlenség: felháborodik a parlamenti képviselők cinikus felelőtlenségén: mikor a miniszter beszélt, a 244 képviselő közül csak heten voltak a teremben; felelősséget érez a város környéki harmincezer munkanélküli sorsáért, s nagy tervekről álmodozik.

Pestről hazafelé utazva egy vidéki polgármester felfüggesztéséről olvas az újságban. Keserűen állapítja meg, hogy ilyesfajta szempontok alapján bármelyik polgármestert fel lehetne függeszteni. Kopjáss azzal áltatja magát, hogy nem mond le korábbi céljairól, de először anyagi és társadalmi függetlenségét kell megmentenie, s ha meglesz a háza, s lesz elég pénze, akkor szembeszállhat a város hatalmasságaival. Ez a képmutató magatartás kikezdi a jellemét.

Jelképes jelentőségű, hogy már a választás másnapján feltűnik az első szegény rokon, és segítséget két a váratlanul magas pozícióba jutott szerencsés unokaöcstől. Lajos bácsit követik a többiek is: Berci bácsi, Menyhért, Albert, Adélka és Kati néni. Kopjásst a családi érzésen kívül a saját érdeke, haszna is vezeti: megbízható emberekkel szeretné körülvenni magát. Az új főügyészt fokról fokra behálózzák: a szegény rokonok alulról tolják, a város vezetői felülről húzzák a panamák felé. Kardics folyószámlát nyittat számára a Takarékpénztárban, a nyakába akarják sózni a kompromittált Boronkay Feri luxusvilláját, végül őt vennék be harmadiknak a Sertéstenyésztő megmentésére létrehozandó szindikátusba.

Főügyésszé válása után kettősség jellemzi magánéletét is. Amint kilép másnap reggel az otthonából, arra gondol, milyen ócska egy régi ház ez. Egy pillanat alatt csúnya és büdös lett neki az az utca, ahol addig nyugodtan tudott élni. Szentkálnay Magdaléna, a hajdani, elnyomott rajongás akkor kerül a főhős tudatának felszínére, amikor új társadalmi pozíciója azoknak a köröknek a közelébe sodorja, ahol a szépasszony is él. Lina a régi szegénységet jelenti Kopjássnak. Magdaléna az úri, kifinomult élet jelképévé válik a szemében. Linát a rémület szállta meg arra a gondolatra, hogy ha az ura emelkedik, akkor ő elmarad; sajnálni kezdte addigi szegényes, de biztonságos életét.

A főhős hamar át tudja tekinteni mindazt a törvénytelen összeszövődést, amely a város életét jellemzi. Mégis leginkább akkor háborodik fel, amikor úgy érzi, ki akarják hagyni valamiből. Amikor a Holub és Társa cég hídpályázati panamáját megakadályozza, célja már nem az igazság érvényre juttatása, hanem a zsarolás. Meg akarja mutatni a hatalmát, hogy vele is számolni kell. A polgármester csupán meg akarja leckéztetni egyre merészebb beosztottját, engedelmes eszközt kíván faragni belőle. Kopjáss ellen fordítja annak minden korábbi elképzelését és mondatát. Majd amikor a sarokba szorított ügyész támadni kezd, a polgármester Berci bácsi széncsalásával szinte letaglózza őt. Kopjáss még mindig nem tartja magát becstelennek, de társadalmilag lehetetlenné tették. A Rokonok főhőse is meglövi magát, a regényből azonban nem derül ki, hogy meghal-e, vagy a kórházban sikerül megmenteni.

Tragédia

A Tragédia (1909) című novellája már egy ember örökös éhezéséről szól. Kis János más, mint a többiek. Nemcsak külsőleg jelentéktelen, hanem eldurvult lelkű, szinte a vegetatív ösztönélet szintjére korlátozott ember. Az állandó éhezés miatt csak egyetlen dolog érdekelte, az evés. Érzelmi életéből kipusztultak a nemesebb emberi vonások, nevetni is csak egyszer tudott életében, apja halálakor. A lakodalomról való álmodozás és a tényleges meghívás élete legnagyobb vágyát ébreszti fel, hogy egyszer jóllakhasson. Az egész éjszakai álmatlan kínlódás másnap reggelre már lázadó indulatokat hoz felszínre benne. Fellázad Sarudy nagygazda ellen, mert benne látja embertelen életének közvetlen okát, de a bosszút is csak az evés szintjén tudja elképzelni: ki akarja enni Sarudyt a vagyonából. Kis János sejti, hogy valami nagyon nehéz feladatot vállalt. Zsírtalan löttyökhöz szokott gyomra nem bírja a nehéz ételeket. A nevetséges célért folytatott hatalmas küzdelem teszi groteszkké a főszereplőt: csupán önmagát volt képes elpusztítani.

Barbárok

Móricz a harmincas években újra a nép problémái felé fordult. Egyik legmegrendítőbb novellája ebben a korszakban született, Barbárok (1931) címmel.

Ebben az elbeszélésben a dialógusok uralkodnak. Az írói leírás csaknem teljesen háttérbe szorul, s ez teszi tömörré, balladaszerűvé az írást. Hiányzik belőle a történelmi korfestés is. Móricz nem éli bele magát szereplői lelkivilágába, nem magyarázza az eseményeket, hanem csak szűkszavúan közli a puszta tényeket.

A ridegpásztorok társadalmon kívül éltek, elszigetelt magányosságban. Ez a kultúra alatti, babonás világ teremtette meg azt a félelmetes kegyetlenséget, amelyet a veres juhász és társa képvisel. Ez a "vadember" lelkifurdalás nélkül agyonveri Bodri juhászt és tizenkét éves fiát. Nem a szegénység a gyilkosság oka, hanem a vagyonszerzésnek ez az ősi módja. Mindhárom juhász saját nyáját őrzi ki kint a pusztán, tehát módos emberek. A veres juhász természetesnek tartja, hogy a másikat megölje háromszáz birkájáért és két szamaráért.

A novella három része a drámai események három "felvonása". Az első és az utolsó rész legfeljebb pár órát, a középső több mint egy évet ölel fel. Az első fejezet tele van feszültséggel. A juhász kutyája folyamatos ugatással jelzi gazdájának, hogy rossz emberek közelednek. A lassan meginduló pár szavas beszélgetés mélyén gyanakvás és védekezés feszül.

A két vadember a rézzel kivert szíj megvásárlása ürügyén köt bele Bodri juhászba, aki nem akar megválni tőle, mivel magának és a fiának készítette. A hirtelen beállott sötétségben pillanatok alatt zajlik le a kettős gyilkosság.

Az elbeszélés második része bizonyítja, hogy a kultúra alatti létben szépségek is vannak: az a fekete asszony, aki tíz nap múlva fehér vászonruhában keresi emberét, a hűség megtestesítője. A veres juhász félrevezető hazudozásai nyomán elindul "napszállat felé", hogy megkeresse férjét és fiát. Télire hazamegy falujába, de tavasszal újra kimegy a nagy vadkörtefához, s nem tud elszakadni attól a helytől, ahol az ura legeltette nyáját. Augusztusban a puli fia talált rá a sírra, s az asszony tíz körmével kaparja ki szerettei holttestét. Férjének nyakán volt a rézveretes szíj. Ezzel, és a gyilkosság hírével megy el Szegedre.

A harmadik rész a vizsgálóbiztos vallatása. A veres juhászra lassan rengeteg lopás és gyilkosság igazolódott, de a Bodri juhász meggyilkolását nem vállalja. Makacsul tagad, mert érzi, hogy ez volt élete legnagyobb bűne. A vizsgálóbíró ugyanolyan nyelven beszél, ugyanolyan kifejezéseket használ, mint a veres juhász. Nagyon jól ismeri a pusztai emberek lelkivilágát, babonás hiedelmeit. S ezt kihasználva akasztja a rézveretes szíjat a kilincsre, s végül ez töri meg a rablógyilkost: mindent beismer, mert primitív ember lévén, félt az áldozat szellemének visszatérésétől.

A bíró lassan, eltűnődve mondja a távozó ember után: "Barbárok". A természetes igazságérzet ítéletét mondja ki a bíró: nem az indulat szülte, inkább a szomorúság. Bodri juhász és családja is barbár viszonyok között élt, viszont belőlük nem veszett ki az emberség.

A rézveretes szíjnak jelképes szerepe van. Az első részben az aljas gyilkosság ürügye, és Bodri juhász lelki gazdagságának, művész hajlamának bizonyítéka. A második egységben a durva lelkületű veres juhász lelkifurdalásának jele: maga tereli a szót a szíjra, amelytől semmiképpen sem akart áldozata megválni. Egyben a bűntény bizonyítéka is ez lesz, s a vallatás során az igazság diadalát jelképezi.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

 Facebook Megosztás |  Nyomtatás Nyomtatás  |  PDF letöltés

Ezek a tételek is érdekelhetnek:

» Petőfi Sándor - Az Apostol (Elemzés - Érettségi Tétel)   » XIX. század világirodalmának szépprózája   

Nem hasznosHasznos (+47 pont, 53 értékelésből)



Hasonló Érettségi Tételek: Címkék:
Érettségi tesztek Felvételi Pontszámító Kalkulátor