Érettségi Portál 2014

Érettségi tételek, érettségi feladatok, érettségi tesztek



Érettségi feladatok
Érettségi tételek
A META-Don Bosco OKJ képzései
A Számalk-Szalézi Szakközépiskola tanfolyamai

Petőfi Sándor – Az Apostol (b)

Beküldő: adminszamalk
Irodalom tételek

Petőfi Sándor: Az Apostol tétel, elemzés

A mű sajátossága, hogy amit a költő meghirdetett a Szabadság és szerelemben, hogy a szabadság előrébbvaló, mint a szerelem vagy a családapa szerepe.

Történelmi háttér: Petőfinek 1848 nyári lelkiállapotának epikus kifejezését, néphez való viszonyát, nézeteinek módosulását tükrözi romantikus költeménye: Az apostol (188. június – szeptember) keletkezési hátterében az áll, hogy Petőfi júniusban tagja a radikális Egyenlőség Társaságnak, majd megbukik a szabadszállási követválasztáson. Politikai befolyása és szerepe csökken, sőt a perifériára szorul.

A próféta-apostol szerepében a lírai én a jövő igazságainak kinyilatkoztatója. Ám ezzel együtt a közösség tagja is. Ez megnehezíti a kiválasztott személy küldetését, ami nem más, mint a boldogság kiterjesztése az egész világra. Hogy hogyan lehet ezt elérni, s eközben a költőnek mit kell feláldoznia? Erről szól Petőfi Az apostol című műve.

Az apostol műfaja elbeszélő költemény. (elbeszélés: hosszabb rövidebb verses epikai mű. Többnyire valószerű eseményeket ábrázol, néha meseszerű elemekkel. A műfaj legkiemelkedőbb képviselői a magyar irodalomban Petőfi Sándor és Arany János, a XX. sz.-ban Erdélyi József, Illyés Gyula és Juhász Ferenc.)

Műfaji sajátosságok:

  • Elbeszélő költemény
  • Rímtelen
  • Időmértékes verselésű
  • Átkötések, áthajlások
  • Elbeszélő egyes szám első személyben
  • In medias res kezdés

A mű első 3 része a jelenben játszódik: helyzetkép a nyomor. Nem látni kiutat a nyomorúságból, álomképek

Negyedik és tizennegyedik között a cselekmények a múltban játszódnak.

Itt megismerhetjük Szilveszter életútját, fölvillan pár életkép, először egy tolvaj veszi magához a gyereket majd egy öregasszony, aki koldulással szerzi a pénzt, ezek a személyek kihasználják Szilvesztert. Majd egy úr szolgálójává válik, tanulással tudott kiemelkedni, népet befolyásolják, Petőfi a fölesúrral és az egyházzal harcol ugyanúgy, mint Szilveszter.

Ezután ismét jelenbeli részek következnek. Szilveszter kisfia meghal, a feldühödött apa a király életére tör, de nem öli meg.

XX. rész a távoli jövőről szól

Látomások, köztük azt is, hogy egyszer a szabadság megvalósul (az a szabadság, amit a polgárok vívnak ki) kimondja, hogy a polgári boldogságot csak a szabadság megvalósulása árán nyerheti el az ember, és hogy a világ hálátlan, a halál után sem tisztelik a hősöket. Ennek a műnek talán a gondolatok és a líraiság az elsődleges értéke.

Történelem-szemlélet:

A szabadság fokozatos megvalósulása a történelem gondja, a történelem pedig addig tart amíg el nem nyerjük a szabadságot.

Forradalmi élet paradoxonjai:

  • Szilveszter polgárként a szabadságot kivívni ír, másol, hirdeti gondolatait. Emberként családját köteles eltartania, világmegváltó eszméket hirdet, mégis a legalapvetőbb dolgot a családja eltartását nem tudja megvalósítani.
  • Nép szülötte így hozzájuk tartozik, bár műveltsége a nemességez, húzza(beleszeret a kastély kisasszonyába)
  • Nép barátja és képviselője, azt várnánk, hogy szeretik de kétszer is elutasítják.
  • Elítéli az erőszakot, ő viszont maga elköveti a király meggyilkolásának kísérletével
  • Isten tagadásának és önfeláldozás kapcsolata
  • Nem hisz istenben ezzel életének egyszerűségét hangsúlyozza
  • Mégis hisz az öröklétben, hiszen halála után emlékezni fognak rá.

Szilveszter, mint szentimentalista:

Érzelmei alapján cselekszik, nem hallgat a józanészre és kivonul a társadalomból és így próbálja élni az életét.

Egyén és társadalom viszonya: Nem érzi jól magát a társadalomban

Kivonul a természetbe, magány ahol rájöhet, hogyan lehetne megváltoztatni a társadalmat. Szilveszter a világot próbálja megváltoztatni.

  • A természet iránt feltétlen bizalmat érez
  • Érződik a társadalom elviselhetetlensége az emberek embertelensége

Petőfi legfőbb küldetése volt hogy a próféta szerep összeegyeztethető-e a társadalmi közösségi élettel. Ez a fő motívuma a műnek, s így központi kérdése is adódik: A próféta „Mindig másoknak éljen-e és sohase magáért?”

Szilveszter a mű főhőse számos vonatkozásban tekinthető a szerző hasonmásának. Ezzel Petőfi saját kétségeit és saját tragikumát fogalmazza bele Szilveszter személyébe. Akárcsak Petőfi, Szilveszter is egy nagy célnak szentelte életét, hogy nemzetét boldoggá tegye, amit a teljes szabadsággal tudna elérni. Mindketten verseikkel, műveikkel próbálják felrázni a társadalmat és felnyitni a szemeket. Ám nyomtatásban nem jelenhet meg akármilyen lázító gondolat, ezért a költőnek nagyon sok kimondatlan gondolata marad, amit csak ő tud. Így műben nagy hangsúlyt kapnak a lélekállapotot kifejező belső monológok. Ezekkel formálódik ugyanis meg a főhős világnézete, valamint önmagáról, s élete céljáról alkotott képe, s a végső tanulság.

A történet folyamán 3 ilyen monológot különböztetünk meg:

Az első, mikor Szilveszter lelke elhagyja a várost, a földet és magát a testet is, hogy találkozzon az abszolútummal. Az utazás célja nem más, mint megfogalmazni előtte az eltervezett, s megoldásnak tűnő szabadságeszményt.

A másodikban, a hős természetben fellelhető harmóniával azonosítja szabadságot. A városból való kiszabadulás után Szilveszter csodálja a természetet. A sok csalódás és szenvedés, ami a városban érte, mind eltörülni látszott szemében, amikor végre először életében szabadnak érezte magát. Ez az élmény is formálja gondolatait.

Míg a harmadikban fogalmazza meg a küldetését. Eszerint a történelmet olyan folyamatnak látja, amely folyamatosan a világ boldogságára törekszik. Ezt pedig a szabadság kiterjesztésével érheti el, ahogy ezt Petőfi gondolatvilágában is megismerhetjük. Ennek a folyamatnak a részeként fogalmazza meg az önnön életének célját is:

„Mi a célja a világnak,/Boldogság! S erre eszköz? A szabadság!/ Szabadságért kell küzdenem/Mint elvérzettek oly sokan,/ ÉS hogyha kell, elvéreznem/mint elvérzettek oly sokan.!”

Szilveszter életcélja:

Petőfi a főhős életébe beleszövi olykor saját sorsának egy-egy fordulatát, eszméivel pedig teljes mértékben azonosul. Szilveszter az általános boldogság korát nem az elnyomott néptömegek világméretű összecsapásától várja, hanem egyes kiemelkedő emberek, a „nagy lelkek” önfeláldozó harcától. A számneves túlzások a végső cél elérését a beláthatatlan jövő utópisztikus messzeségébe helyezik. Ha a szőlőszemet, a kicsiny gyümölcsöt sokszor százezer és „miljom” napsugár érleli, akkor a világ, a nagy gyümölcs megérése „belekerül évezredekbe vagy talán évmiljomokba”. Ezek a földet érlelő sugarak a „nagy lelkek”, de ilyenek ritkán teremnek, s „csak egy nap tart a sugár élete”. Szilveszter létének az a hit ad értelmet, hogy ő is egy ilyen sugár lehet. Átértékelődik tehát a korábbi népvezér szerep: a költő-apostolnak nem e népet kell vezetnie, hanem a nép helyett kell cselekednie, a néptömegek forradalmi tettét kénytelen magára vállalnia.

Szilveszter és az Isten:

Először a padlásszobába szól istenhez. Itt panaszkodik neki „Oh ég, Isten! Mi végre alkottál?… És miért adtál családot, ha azt nem táplálhatom?” Majd közvetlenül ezután, kissé ijedten és esdeklően szól hozzá. Végül börtönéből elszántan és megtörve átkozza a kegyetlen Istent.

Cselekménymondás és a lírai elemek viszonya:

Szilveszter egyéni életútja példázatként jelenik meg. A cselekmény apró részleteinél fontosabbak az ember személyiségét bemutató lírai elemek (pl. belső monológok, gondolatmenetek) A műben az ironikusság mellett a tragédiára jellemző pátosz is megfigyelhetjük. A főhős állandó ellentétben van a külvilággal, a néppel.

A prófétaszerep átértékelődése:

Az önmaga függetlenségét hirdető személyiség szerepe összeütközik a közösségi szereppel, az apostoli szereppel. Hisz a vezető sosem lesz egyenrangú társa azoknak, akiket vezet. A polgár szerep, amiben az emberiségért küzd, a mű végére egyre jobban szembekerül a magánéleti ember szerepével is, s kezdi ki is zárni azt. Egy átlagember is tudná egyszerre megmenteni a világot és saját magát is. Legyen az a kiválasztott vagy sem. Ez a lassú felismerés bizonytalanná teszi a főhőst. Oly annyira bizonytalanná, hogy a börtönben – mikor szeretett felesége lelke jelenik meg előtte – minden addig állított értéket visszavon. Még a központi érték, a szabadság is „üres szóként” tűnik fel számára.

Ezzel egy időben ráadásul Szilveszter, a szabadság apostolaként örök magányra ítéltetett. A vezető és a vezetettek között ugyanis áthidalhatatlan távolság van. Hisz a történetben már nem a közösség és a próféta közös ereje hozza el a szabadságot, hanem az óriásira növesztett individuum. Oly annyira, hogy a közösség is hozzájárul az állandóság fenntartásához. Most is, ahogy Júdás elárulta Jézust, a nép is elárulta Szilvesztert. Ezért is szokták mondani, hogy Szilveszter története, Krisztus történetének fordítottja. Hisz míg Krisztus abban a hitben áldozta fel magát a népéért, hogy feladta nem is teljesen, de sikeres volt. Addig, Szilveszternek, csak egy utópisztikus remény marad. A főhős végzetének legfőbb okozója tehát, azok, akikben bízott, akiknek életét szentelte, azok fordítottak neki hátat, s vetették börtönbe. Az apostolt, a megváltót az emberek ugyanúgy megrugdalják, leköpdösik, mint annak idején Jézus Krisztust, s hasonlóképpen követelik halálát is.

Szilveszter története így tragikus iróniával végződik, hisz a magánéletben, az apostoli szerepében is kudarcot vallott. A fennálló ellentétek szétfeszítik sorsát. Az apostol, Szilveszter kudarcai, és társadalmi élettel való összeférhetetlensége még nagyobb tragikummá válik, ha visszaemlékezünk arra, hogy ő nem más, mint a költő, Petőfi Sándor hasonmása.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

 Facebook Megosztás |  Nyomtatás Nyomtatás  |  PDF letöltés

Ezek a tételek is érdekelhetnek:

» Európai romantika általában   » Anton Pavlovics Csehov: Sirály (Elemzés)   

Nem hasznosHasznos (+12 pont, 16 értékelésből)



Hasonló Érettségi Tételek: Címkék:
Érettségi tesztek Felvételi Pontszámító Kalkulátor