Magány és világfájdalom lírájában

(1886 Arad – 1928 Budpest)

A Nyugat első, nagy nemzedékének lírikusa és műfordítója. Magánya, magába forduló alkata, csendes, lemondó hangja elégiaköltővé tették. Magatartásához és műfajához hasonította nyelvezetét és ritmikáját (Tóth Árpád-i vers) is. Költői kibontakozását szegénysége és korai, súlyos tüdőbaja nehezíti, és lassítja. A szenvedés és a magányérzés legjellemzőbb témájává lesz. A versítás, a költészet számára hangsúlyozottan menedék.

Költészetének legáltalánosabb jellemzői:

- a lírai téma viszonylagos állandósága

- a hangnem állandósága

- virtuóz verstechnika

- mozaikszerű versépítés

- impresszionista élményérzékelés és impresszionista ábrázolás

- a megsemmisülés vonzása

- az elmélyülés következtében a formanyelv tömörebbé válása

Elégia egy rekettyebokorhoz (1917): Háború elleni tiltakozóvers szokatlan formája az elégia. Békés természeti képből indulva jut el a háborúig. A természet harmóniája megszűnik, az ember beavatozása vihart kavar. 2-3 versszak az ember-természet különbsége. A természet békéje öntudatlan. Az embert az öntudat szakította ki ebből a harmóniából, mely testetlen vágyakra űzik. A 4. versszakban folytatja az első versszak képét, majd folytatódnak az emberi nyomorról írt képek, mely „őrült utakon őrlődő és koncolódó roncs”-ként látja az embert..

Bibliai utalasok sorat talalhatjuk a versben.

Esti sugárkoszorú: Impresszionizmustól a jelképesség felé, a szövegalakítás jellemzői, tartalmi újdonság: a létezés öröme, a látvány, a látomás különbsége, jellegezetessége

Lélektől lélekig: személyesség és tárgyias megformálás, a személyes élmény egyemetessé tágításának technikái, cím és szövegegész viszonya

Álarcosan: logikai és érzelmi viszonyok, értékrend, megjelenített értékekhez való viszony, hangvétel

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!