Vörösmarty Mihály versei (elemzések)

Beküldő: adminszamalk

Irodalom tételek

A Guttenberg-albumba

Az epigramma a klasszicisták kedvelt műfajai közé tartozott. A Guttenberg-albumba alkalmi bejegyzésnek készült, de a körmondat és a jövő látomása feledteti a szöveg eredeti rendeletetését. A külső körülményt a költő belső élmény kifejezésére használja fel.

A jóslat előfölvetése, hogy a jövő különbözni fog a jelentől, Vörösmarty késleltetett főmondat okozta feszültséggel juttatja kifejezésre látomásának feltételességét. E feltételesség óhaj, sőt felhívás.
Az első két sor a felvilágosodás követelményeinek teljesítését sürgeti. Az emberélet tisztelete arra enged következtetni, hogy a vers beszélője nem forradalomként, hanem lassú, békés fejlődésként képzeli el a társadalom átalakulását. Nem vagyonegyenlőséget hirdet, hanem a közösség összes tagjának erkölcsi felemelkedését.
Szabadelvűség az az eszmerendszer, amelynek meg lehet feleltetni az epigramma világképét. Vörösmarty is különböző társadalmi osztályok érdekeinek összeegyeztetésében látta a célt. A 7-8. sorból kiviláglik, hogy szabadelvűségére hatással volt romantikája: az emberi érzelmeknek az értelmet átlényegítő szerepet tulajdonított. Vörösmarty a romantikának nem olyan képviselői közé tartozott, akik kizárólag a nemzeti lét keretin belül képzelték el a változásokat. Ellenkezőleg: az emberi vágyak elérése csakis világtörténelmi folyamat függvényeként lehetséges.

A Szózat szélesebb háttérhez viszonyította a magyarság sorsát, A Guttenberg-albumba már a “föld népségének” közmegegyezésével foglalkozott, s a következő évek két jelentős verse is az emberi lét egyetemes kérdéseire keresett választ.

A vén cigány (1854)

• sokan már nem látnak világos, tiszta értelmet a versben, a költő elborult agyának szüleményeként értelmezik
• műfaja: rapszódia
• a képek egymásra vannak halmozva, tiszta logikai kapcsolta nem lelhető fel
• a cím olyan zenészre utal, aki képes elfeledtetni a bánatot
• a refrén a „sírva vigadás” állapotát tükrözi: borral lehet csak ideiglenesen feloldani a gondokat
• a vén cigány azonban lehet az idős Vörösmarty: önmagát buzdítja, önmagát szólítja fel
• saját magát kényszerítette alkotásra még egyszer, utoljára, a halála előtt
• a cigánynak azért kell zenélnie, mert már el is itta a zenéléséért járó pénzt; ugyanez a helyzet Vörösmartynál: ő pedig megkapta már a legnagyobb magyar költő elismerést, neki ezért kell írnia
• a semmittevés különben is értelmetlen
• a halál közelsége is buzdítja őt
• az utolsó nagy erőfeszítésre való felkészüléshez el kell felejteni gondjait
• az utolsó költeménynek olyannak kell lennie, hogy az vegye igénybe a költő minden energiáját, legyen rendkívüli erejű; csak így lehet méltó az emberi katasztrófához
• a 4-5. versszakokban az akusztikai elemek válnak uralkodóvá, a látvány eltűnik
• a saját korának retteneteit párhuzamba állítja a történelem előtti idők nagy tragédiáival (pl. a paradicsom elvesztése)
• a 6. versszakban eltávolodik a földtől
• a hang bizakodóra fordul
• az utolsó versszak már egy eljövendő, jobb világ próféciája
• hirdeti a reményt – azonban meg nem indokolja
• megváltozik a refrén: az új világban igazán lehet örömökről énekelni, nem kell a világ gondjaival törődni

Előszó (1850)

Az Előszó a magyar irodalom csúcsai közé tartozik. Világos katasztrófáját kozmikus tragédia látomásává emeli. Időszembesítő szerkezetét egymásra játszatott formák kölcsönhatásaként értelmezhetjük.
A szöveget a költő, egy 10, egy 31 és egy 8 soros egységre bontotta. Ez a tagolás háromrészes hídformának felel meg. Mivel a két szélső tag hasonló terjedelmű, és páros sorszámú, a közbülső viszont többszörösen hosszabb és páratlan sorszámú, a három egység rend, szabadság és rend egymásutánjaként hat az olvasóra. (ABA’).
Ezt a verselés is erősíti. A költeményben 10 és 11 szótagos rímtelen jambusok szerepelnek, nagyjából egyenlő, nem szabályos eloszlásban. (Csak kétszer fordul elő kivétel: a második rész harmadik harmadának közepén 5 szótagos félsor van, a harmadik tagban viszont csak az utolsó sor 11 szótagos, az összes többi10-es.)
A hármas osztást támogatja az a tény, hogy a középső részben a jelentésegységek rokon képzetkörbe tartozó szavak két sorába rendeződnek. Az egyik sort főnévinek, a másikat igeinek is nevezhetjük, szófaji átcsapás csak a szakasz második felében van, s e kilengés után újból a normaszerűvé vált rend áll helyre.
A mű időszerkezete is hármas tagolódású. Az “A” egység és a”B” egység első 18 és fél és utolsó hat sorában a múlt és elbeszélő múlt, a “B” szakasz középső 6 és fél sorában jelen, végül a harmadik szakaszban jövő időt találunk. A romantikus látnok az idő teljességeként teremti meg az időszembesítő verstípust. Az Előszóban a költő nem mérhető időtartamú, pillanatként fejezi ki a tragikumot, mely értéktelített állapotra következett s ürességnek adja át a helyét. Mindhárom előttünk lejátszódó változás részeként jelenik meg a versben. A változásoknak ez az egészet képező együttese egyúttal belső léttörténet, lelki önéletrajz.
A mű a legemelkedettebb magyar nyelvű versek közé tartozik. Csak a címet és az első három szót lehet betű szerint olvasni. A szöveg többi része kizárólag metaforikus jelentéssel olvasható. A “Midőn ezt írtam” nemcsak arra utal, hogy a költő a Három rege (1845) elé írta ezt a versét, hanem jelenti azt is, hogy személyes elkötelezettje volt a megjelenített értéktelítődésnek.
A cím jelentésének metaforikus árnyalatát így írhatjuk körül: a beszélő arra utal, hogy a későbbi események átminősítették a korábban történteket. (A Három regét Vörösmarty Battyhány Emmának ajánlotta.) A Három rege szerzője még a beteljesedését várta annak, amiről az Előszó költője már tudja, hogy meghiúsult, s talán véglegesen. Az “előszó” elveszítette eredeti jelentését, mint a költemény végén szereplő tavasz, ami magának a szövegnek az átminősítése.
A költő kétféle mondatszerkesztést alkalmazott: a bővítéses kidolgozottságot és a sűrítést. Az Előszóban az utóbbi elsődleges, de gyakori a nyelvi elemeknek elhagyása vagy igéknek meg nem ismétlése.
A sűrítés mellett a képszerűség az Előszó nyelvét meghatározó minőség. Az utolsó két sort leszámítva időbeliség leírása a vers rendező elve, a leírásba négy megszemélyesítettről – a békéről, a vészről, a nyomorról és a földről – szóló elbeszélés iktatódik. Az utolsó előtti sor új rendező elvre vált át: a szöveg állító kérdéssel végződik.
Az Előszó gondolati mélysége a metaforák burkolt jelentéséből származik. Két metaforatípusból teremti meg nyelvét: a pontosan nem meghatározható hasonlított hasonlóból és az igemetaforákból. Nem könnyű értelmezni azt a reflexiót, melyhez a három szakaszos – értékgyarapodásból, tragikus értékveszteségből és az értékeket tagadó iróniából álló – léttörténet vezet.

Gondolatok a könyvtárban (1844)

A mű záradéka pozitív értéket mutat fel: a küzdésre hivatkozik. Ezután a vers még egy pozitív értéket megnevez, a küzdés lehetséges eredményét, ami kizárólag a nemzeti létre vonatkozik. A vers korábbi része a világtörténelem egészének a célját vonta kétségbe. A szövegnek csak befejezése van, megoldása nincs, s a megoldás hiánya nem csorbítja a költemény szerves egységét.
A vers felütésének első sora hasonlít a pokol kapuján lévő felirathoz (Dante: Divina commedia). A vers filozofikus költemény, amely hat részre tagolódik.
Az I. szakasz “az emberiségnek elhányt rongyai”-ként jeleníti meg a könyveket. A mű kulcsszava: “rongy”. Majd általános tanulság leírása következik. Ezután a társadalmi igazságtalanság képeiben az utilitarizmus, a haszonelvűség gondolatai jelennek meg.
A II. szakasz “Miért e lom?” kérdéssel kezdődik, ahol a “lom” az irodalom, szépirodalom szót jelenti. Ezután az irodalmat szellemi tartalomra (erkölcs, törvény-igazság) és anyagi megjelenésre (a valós élet, melyből az irodalom és a könyv merítkezik) bontja,s ezek között ellentétet fedez fel, hiszen a szellemi tartalom ellentmond a valós életnek (az anyagi megjelenésnek).
A III. szakaszban a rongy = könyv(tár) azonosítás után a könyvek és az irodalom hasznára kérdez rá. Erre a válasz: keserű, ironikus tagadás. Hasznosság szempontjából nincs értéke, értelme az irodalomnak, a könyveknek.
A IV. szakaszban az eddigi kultúra elpusztításának kérdése merül fel. A művek (az irodalom) szellemi tartalma értékes, de a társadalom nem tudja felhasználni. Ha elpusztítjuk a műveket, akkor érték tűnik el. Ha elégetjük a könyvet, akkor elpusztítjuk az egyetlen jót is, ami azonban nem hasznos.
Az V. szakasz már kétségbeesetten tagadja meg a mű eddigi logikáját. Az állam ideájaként Amerikát említi, de ez magában hordozza a feszültséget, hiszen a feketéket ott is gyűlölik.
A VI. szakaszban Vörösmarty a “mégis fáradozni kell” gondolatmenetét jeleníti meg, mely szerint a jövőben talán eljön az igazság és a szeretet. Ez a társadalmi egyenlőség utópisztikus jelképeként jelenik meg. Az embernek ezért kell küzdeni, ezt kell létrehoznia. “Mi dolgunk a világon? küzdeni,” Lehet, hogy cél elérhetetlen, de tenni kell a jövőért, mivel ha így élünk csak akkor halhatunk meg nyugodtan boldogan. A vers zárlata hasonló Madách: Az ember tragédiájának befejezéséhez.

Szózat

Vörösmarty Mihály költészetében új korszakot nyit, a hazafias ódák sorát. Első változatát 1835-ben írta, később átdolgozta és véglegesen 1837-ben az Aurorában jelent meg.
Keletkezés háttere: 32-36-os országgyűlés, lendületesnek ígérkezett. A célja a társadalom gyökeres átalakítása, ám törekvéseik nem teljesednek be, mert a Habsburg kormányzás feloszlatta az országgyűlést. Perek sorozata indult meg – Kossuth, Lovasy per.
A Szózat hangvétele nem pesszimista, a címe is ezt tükrözi “Szózat” – felszólítás, erkölcsi buzdító beszéd. A végkicsengése az, hogy ilyen körülmények között is helyt kell állni.
A szerkezetet ismétlésekkel erősíti. a szerkezet 3 nagy részből áll. 1-2, 13-14 versszak keretes. A műben a megszólít – indokol – megszólít logikai egység figyelhető meg. Hangvétele eltér a Himnuszétól, itt az egész magyar népet szólítja meg, közvetlen hangnemben, ezáltal a mondanivalója személyesebbé válik. Parancsot ad a hazaszeretetre, állandóan és minden körülmények között – ellentétekkel erősíti ezt (bölcsőd, sírod). Ezt mutatja még az inverzió, a rövid felszólító szavak.
3-12. versszak a második szerkezeti rész, az indoklás. Ezt a részt idősíkokra lehet bontani. Első két versszak a múlton belül a dicsőmúlt, célja a példaállítás, hiányzik a haza természeti képe, de megvannak a történelmi képek, a honvédő harcok. Vörösmarty kimeri mondani a szabadságharcot, nála a szabadságharcok dicsők. Közelre mutató határozószavakkal, névmásokkal a jelenhez kapcsolja a múltat. A műben megjelennek, az ünnepélyes jelzők, régies igealakok.
A következő rész a jelen (6-7. versszak). Vörösmarty bizakodónak látja a jelent, hiányzik belőle Kölcsey pesszimizmusa. Kitágítja a világot – a magyarság a világ része. Minden szenvedés, csapás ellenére megfogyatkozva, de még itt vagyunk. Végletes választási lehetőség jelenik meg, élet vagy halál. Ez így nem mehet tovább, ezt a részt bővebben kifejti a jövőben.
A harmadik nagy rész a jövő (8-12. versszak). Felvázolja a döntési lehetőségek két pólusát. A jövőben ez a sorsdöntő lesz. Terjedelemben ez a legnagyobb rész. Ezt a részt tagadó alakokkal és ismétlésekkel mutatja be, hiába volt évszázadokon keresztül ennyi áldozat. A halál nem egyszerű lesz, nem kiérdemeljük, hanem a sors kényszeríti ránk. Egy nagyszerű törekvő nemzet hal meg, harc közben, aktívan.
A befejezés a keret másik része, a hatás kedvéért fejezi be ezen a mélyponton. Ezt a részt többszörös inverzióval fokozza.
A szózat versformája: skót ballada – 4×6 szótagos XAXA rímképletű. Vannak helyek ahol izgatóbb, gyorsabb lesz, ez is az emelkedettebb hangvételt fokozza. A páratlan sorok szintén enjambementekkel – hajlításokkal folytatódnak. A páros sorok a lezártak és csak ezek a sorok rímelnek.
Felépítése: szónoki, tudatos szerkesztésű. A keret két intelmet tartalmaz, a múltról emlékezik és a jelenben bízik. Szóhasználata a reformkor gondolataiba illik, gondolat menete megfigyelhető több más reformkori műben is.
Műfaja: közösségi, hazafias óda
Utóélete: 1843 – Nemzeti Színház pályázata – Egressy Béni nyert népies műdal stílusban.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!