TDOMF ERROR: Headers have already been sent in file /var/www/clients/client1/web12/web/wp-config.php on line 84 before session_start() could be called. This may be due to...

XIX. századi széppróza (Jókai, Mikszáth) | Kidolgozott Érettségi Tételek, Feladatok 2016

Érettségi Portál 2016

Érettségi tételek, érettségi feladatok, érettségi tesztek



Érettségi feladatok
Érettségi tételek
A META-Don Bosco OKJ képzései
A Számalk-Szalézi Szakközépiskola tanfolyamai

XIX. századi széppróza (Jókai, Mikszáth)

Beküldő: adminszamalk
Irodalom tételek

XIX. századi széppróza (Jókai, Mikszáth)

Jókai Mór1825-ben Komáromban született, apja nemesi származású ügyvéd. Jókai kiváló tehetségű gyerek, Csodagyereknek tartották, már igen fiatalon versei jelentek meg, kitűnően rajzolt, 10 éves korától két év alatt tanult meg németül. 1841 – 42-ben a pápai református kollégiumban tanult. Ott ismerkedett meg Petőfivel, és kötöttek barátságot. Jogot tanult, majd ügyvéd lett. Tagja lett a Tízek Társaságának. Az Életképek c. folyóirat szerkesztője volt. Eköré csoportosultak a radikális írók Petőfi vezetésével. A március 15.-i forradalom egyik irányítója, ő fogalmazta meg a 12 pontot, aznap este a Nemzeti Színházban felolvasta, akkor ismerkedett meg Laborfalvy Rózával. Szerelmesek lettek egymásba, majd összeházasodtak. Emiatt Petőfi megszakította barátságukat. Édesanyja is egy ideig megtagadta, mert nem akarta a házasságot. Laborfalvy Róza nagyban segítette Jókai pályáját.

A szabadságharc lelkes híve volt, bukása után lelki válságban volt hosszú hónapokig. Bujdosnia kellett. Az ’50-es években bontakozott ki írói munkássága. Legigazibb témáját, legfőbb ihletőjét a reformkor ábrázolásában találta meg. E kor eszményeit mutatja be két regényében, az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán c. dilógiájában. Egyre jobban bekapcsolódik a politikai életbe, hisz a nemzet felemelkedésében, egy új reformkor kibontakozásában. Ábrándos derűlátásának jellegzetes műve az Új földesúr (1862). Ebben a nemesi passzív ellenállás köré font dicsfényt.

1869-ben, a kiegyezés (1867) után írta A kőszívű ember fiai c. regényét. Ebben a szabadságharcnak állít emléket.

A nemzeti kultúra felemelkedéséről ír az És mégis mozog a föld! c. művében.

A nemzeti polgárosodást ábrázolja a Fekete gyémántok c. regényében.

Legkedvesebb regénye volt Az aranyember (1872).

1875-től kormánypárti képviselő lett.

1886-ban Laborfalvy Róza meghalt.

50 éves írói jubileuma 1894-ben valóságos nemzeti ünnep volt.

74 éves korában Jókai elvett feleségül egy 20 éves színésznőt.

Sokat dolgozott, kalandos regényeket írt, pl. A lőcsei fehér asszony-t. Írt egy népi témájú balladisztikus témájú kisregényt, a Sárga rózsát.

1904-ben halt meg.

Jókai a legnagyobb romantikus regényíró. Európa többi országában már a realizmus kezdett kialakulni. Jókai stílusát a könnyed elbeszélő jelleg jellemezte. Az élő beszéd frissessége, szellemessége jellemezte mondatait. Színes képek, fantáziadús történetek olvashatók. Az egész országot bejárhatjuk történeteiben, azonban túl bőbeszédű, és ez a mai olvasónak zavaró lehet. Hangnemére a sokféleség jellemző, a humor, a szatíra, az idill, az anekdotai fordulatok. A művészete romantikus, elrugaszkodik a valóságtól, meghökkentő fordulatok, ellentétes jellemek, kiélezett konfliktus helyzetek, a véletlenek összhatása. A hős elé nehézségek tornyosulnak, és ezt le kell győznie. A hősei statikusak, nem ábrázolja jellemfejlődésüket. Pozitív és negatív hősei egymással szemben állnak. Pozitív hősei magasztos célt tűznek maguk elé. Regényeiben vannak realisztikus alakok, itt a hősök jellemfejlődésen mennek keresztül. Hősei a XIX. század minden társadalmi rétegéből találhatók. Korai regényeinek főszereplői nemesek, később mérnökök, vállalkozók, tudósok.

Aranyember:

A rezignált kiábrándulás regénye ez. Leszámolt az illúziókkal és megállapította, hogy tisztességes munkával nem lehet meggazdagodni. Vallomásregénynek is tarthatjuk, magánéletének problémáit Tímár Mihály gondolataiban, lelki vívódásaiban láthatjuk. Romantikus és realisztikus vonások is találhatók a regényben, reális az, hogy a regény szereplői hétköznapi emberek hétköznapi gondokkal. 1828 őszén kezdődik a történet, és Tímár lelki vívódásainak folyamatát olvashatjuk, amelyek belső monológok formájában jelennek meg.

Tímár Mihály: a magyar kapitalista figurája és Jókai magánéletének és lelki vívódásainak tükröződése. A regény elején hajóbiztos, becsületes, megvesztegethetetlen ember. Később vállalkozó lesz, hirtelen meggazdagodik. Néha nem becsületes úton jut pénzhez. Minden arannyá válik a kezében, ezért nevezik aranyembernek. Mindenki tiszteli, azonban nem érzi erre méltónak magát. Tímea vagyona nem őt illetné meg. Boldogtalanná tette feleségét. El nem hagyhatja, pedig mindkettőjük számára ez lenne a megoldás. A véletlen jön segítségére. Kettős életéből elmenekül az illúzió világába, ahol nincs vagyon, nem ismerik a pénzt.

Nőalakok:

Tímea: Ali Csorbadzsi lánya, szép, gazdag és nagyon boldogtalan. Meghal az apja, óriási vagyont örököl, de nem kapja meg. Brazovicshoz kerül, de nem egyenrangúként bánnak vele. Amikor Brazovics meghal, Tímár elveszi feleségül, és így nagy vagyonhoz jut. Nem szereti férjét, csak hálát érez, örök hűséget fogadott, és ehhez tartotta volna magát élete végéig. Kacsukát szereti. Athalie megalázza, boldogtalanná teszi, mikor Kacsukával egymásra találnak akkor mondja neki, hogy halottnak hitt férje él. Jókai találta ki a Tímea nevet.

Noémi: a szépség, az ártatlanság jelképe, ő teszi boldoggá Tímárt, a senki szigetén gyermeket szül neki. Soha nem tesz szemrehányást ha Tímár távol van, mindig szeretettel várja. Olyan világban van, ami távol van a pénztől, az emberek egymás elleni harcától.

Atalie: Brazovics lánya, gazdag, szép. Mikor Tímea hozzájuk kerül, megalázza, nem egyenrangúként kezeli. Kacsukához akar feleségül menni és álnok módon becsapja Tímeát. Mikor apja meghal, és ő elszegényedik, ott marad a házban. Kacsuka elhagyja. Mindent megtesz azért, hogy Tímeán és Tímáron bosszút álljon. Kilesi Tímeát, és meg akarja ölni. Boldogtalanná teszi környezetét, és ő maga is boldogtalan.

Mikszáth

A XIX. sz. prózájának legjelentősebb képviselői Jókai Mór, Eötvös József, Kemény Zsigmond, ők elsősorban regényírók. Jókai romantikus, Eötvös a lírai realizmus, Kemény a lélektani realizmus képviselője. Mikszáth fiatalabb náluk, részben folytatja a nagy elődök művészi törekvéseit, részben új irányzatot képvisel. Olvasmányos, élőbeszédszerű, pátosztól mentes prózát teremtett. Előkészítője a XX. sz. realista prózairodalmának. Alapvetően realista író, de írásaiban még fellehetők a romantika elemei, pl. kedveli a váratlan fordulatokat, az érdekes cselekményszövést, szereti a különc alakokat. Pályáját elbeszélésekkel kezdte, 1881-ig jelentéktelen és sikertelen újságíró volt, az országos hírnevet és az anyagi elismerést két elbeszéléskötete hozta meg számára (Tót atyafiak ’81, A jó palócok ’82)

A ’80-as évek végén jelentek meg karcolatai, ezek a való életből vett szatirikus történetek, rövid csattanóval befejeződő írások. A ’90-es években kezd kiteljesedni realista ábrázoló művészete, ekkor válik uralkodó műfajjá életművében a kisregény (A gavallérok) majd a nagyregény (pl. Beszterce ostroma, A különös házasság, A Noszty fiú esete Tóth Marival, A fekete város).

Témái: igazi realista íróként témáit az életből merítette, gyermekkora színhelyei és alakjai jelenek meg a paraszttárgyú elbeszéléseiben (Jó palócok, Tót atyafiak), később joggyakornokként megismerte a vármegyék életét, majd újságíróként és országgyűlési képviselőként a politikai közéletet, regényei fő témája a dzsentri életének, mentalitásának bemutatása, kedvelte a történelmi témákat is, pl. Mátyás korát, a Rákóczi szabadságharcot, a magyar történelem jellegzetes korát idézi elő (Kis prímás, Szelistyei asszonyok).

Az elbeszélés és a karcolat kisepikai műfajok, formáját tekintve mind a kettő próza.

Az elbeszélés két fajta lehet, hosszú vagy rövid novella.

A karcolat rövid szatirikus írás, szereplői élő személyek, a témája legtöbbször közéleti, az életből veszi.

Az 1880-as évek elbeszélésének témáit szülőföldjének témáiból vette (palócföld, felvidék), néhány falunak és embernek visszatérő neve teszi hitelessé a történeteket.

Ábrázolásmódja: sajátos romantikával átszőtt népiesség, mely Aranyéra és Jókaiéra emlékeztet. Alapja: a nép iránti mély rokonszenv, akiket alapjaiban jónak lát, mert még nem rontotta meg őket a civilizáció. Egyszerű emberek megnyilvánulásaiban a nemzet alapvető jellemvonásait látja. Milyenek látja a népet:

  1. társadalmi szerepük kevéssé hangsúlyozott, nincsenek osztályellentétek, feltétlen hűség az urak iránt, a szabadságharchoz hűségesek;

  2. erkölcsi arculatuk minden elbeszélésben a leghangsúlyosabb, szerelmi életükből a biológikum (biológiai faktor) hiányzik;

  3. elbeszéléseit az egyszerűség jellemzi (környezetük, ruhájuk, bútorzatuk);

  4. gondolkodásmódjuk egyszerű, naiv (pl. Bede Anna tartozása);

  5. szigorú erkölcsi normák (becsületesség, igazmondás, az ígéretek megtartása, női tisztesség);

  6. erősen kötődnek a természethez;

  7. babonásak, gondolkodásukban sok a misztikum.

Művészi értékek: a műfaj követelményeinek eleget tesz, egyenes vonalú, drámai csomópont köré rendeződik a cselekmény. Az író előadásmódja keresetlenül egyszerű, népies, az élő beszéd hatását kelti, sok a párbeszéd. A hiányos mondatok a drámai hatást erősítik. Gyakran találunk a drámába szőtt verses, ritmikus szövegeket. Fontos eleme az elbeszéléseknek a jellemzés, a lélektani realizmus. Apró részletek leírásával jellemzi a főhősöket.

Az a fekte folt (a Tót atyafiak hosszú elbeszélése): a téma balladisztikus történet, amit a nép szájhagyomány útján őrzött meg, egy család tragikus története.

A cselekmény és a mű szerkezete:

Expozíció (bevezetés): hosszadalmas, terjedelmes. A főszereplőt, Olej Tamást mutatja be (ő a Brezina bacsája (bacsa = számadó juhász)). Az egész hegytető és az egész vidék a Taláry herceg uradalma. Ő rettentően büszke, hogy ő az ura az egész Brezinának, csak három „ura” van, az isten, a megye és a herceg, de mindegyik távol van. Magányos különc, az emberek ridegnek, mogorvának, érzelem nélkülinek tartják. Olejnek van egy lánya, a szép Anika, és velük él a Brezinán Matyi a bojtár fiú. Finom utalásokból tudhatjuk, hogy Matyi és Anika között „van valami”, Olej nem ellenzi. Olej néha nem is tudja eldönteni, hogy Anikát vagy a birkáit szereti-e jobban.

Bonyodalom: egy idegen megjelenése. Anika elmeséli, hogy találkozott egy idegennel, Matyi ideges lesz az idegen megjelenésétől, mi tudhatjuk, hogy Anikának tetszik az idegen.

Az idegen újra megjelenik a Brezinán, kiderül, hogy az ifjú herceg. Ajánlatot tesz Olejnek (mesebeli gazdagságot kínál fel a lányáért), meginog a herceg ajánlatától. Az író művészi módon mutatja be Olej vívódását.

Tetőpont: következő nap üres házat talál, és az asztalon egy adománylevelet.

Olej önmagára mond ítéletet, fölgyújtja a az akolt, Matyi csak egy fekete foltot talál.

Balladisztikus elbeszélés.

Olej belsőleg jellemzett alak, ellentét van zord külseje, szótlan mogorvasága és gazdag érzelmi élete között. Erkölcsi tartása, érzékenysége a herceg fölé emeli.

A herceg gátlástalan nagyúr, aki szeszélyeinek engedve elszökteti Anikát, akit majd eltaszít magától; önző, etikátlan ember.

Bede Anna tartozása (ez a rövid elbeszélés a palóc elbeszélések közé tartozik): színhely a városi bíróság ülésterme, a téma bírósági tárgyalás, Bede Anna bűnét – halála után – a húga, Erzsi vállalja magára.

Bede Erzsiben a naivitást és a végtelen becsületességet jeleníti meg az író. Az elbeszélés csattanója a bírák kegyes hazugsága.

Mikszáth regényei: a ’90-es évek uralkodó műfaja a regény lett. Mikszáth célja ugyanis átfogó képet adni a magyar társadalomról, túllép az elbeszélés és a karcolat keretén. A regények középpontjába a dzsentri téma került. Az egykori középbirtokos nemesek, akik a reformkorban haladó szerepet töltöttek be, majd az önkényuralom idején a nemzeti öntudat őrzői voltak, a kiegyezés után elvesztették haladó szerepüket. A közép- és kisbirtoko­sok a kapitalizáció során tönkrementek, de őrizni akarták nagyúrnak megfelelő életmódjukat, dzsentrivé váltak. Vagy a hadseregben vagy a hivatalokban próbálnak kapcsolataik révén elhelyezkedni, nem akarják tudomásul venni a világ megváltozását, a régihez való ragaszkodásuk a látszat és valóság ellentéte, komikussá teszi alakjukat, de pusztulásra ítéltségük miatt tragikusak is. Mikszáth dzsentri-ábrázolásában kétféle típussal találkozhatunk:

  • az úri Don Quijote a múltba, az álmok világába menekül, és nem akar tudomást venni a jelenről, ilyen úri Don Quijote a Gavallérok minden szereplője és a Beszterce ostroma főszereplője;

  • az úri svihák a gátlástalan, erkölcstelen szélhámos, aki mindenkit becsap, károkozó személyiséggé válik.

Mikszáth társadalom-kritikája jelenik meg a dzsentri alakjában, kezdetben rokonszenv és együttérzés hangján ír az író a Don Quijote figurákról, később egyre kritikusabbá válik a hangja, az úri svihákokkal nem tud azonosulni, bírálatának élét tompítja az irónikus hangvétel.

Beszterce ostroma:

A téma: gróf Pongrác István furcsa élettörténete, amit Mikszáthnak a gróf unokaöccse mesélt el. Témája egy anekdota, megtörtént eseményekről szóló mulatságos történet, népi eredetű, közvetlenül hangvételű társalgási műfaj.

Az irodalomba Jókai és Mikszáth emelte be és tette írott műfajjá. Nálunk az anekdota a valóságábrázolás eszköze, mert felfedezték benne a tipikus elemeket, az egységes társadalmi osztályokra jellemző vonásokat, ugyanakkor az anekdota akadályozta az elmélyült jellemzést, ill. a művekre jellemző az anekdotikus szerkesztés módszere. Mikszáth regényei laza szerkesztésű anekdota füzérek. Ugyanez jellemzi Jókai műveit is.

A regény szerkezete: két különálló szálon indul a történet, két színtér különálló szereplőkkel. A két főszereplő sorsa a harmadik részben kapcsolódik össze, ez A túsz című fejezet. A negyedik résztől felgyorsulnak az események, a szálak összefutnak, a kompozíció egységesebb lesz.

Nedec várában játszódik, ami a felvidéken található, itt él gróf Pongrác István, ősi családi birtokán. Pongrác furcsa, különc alak, alapvetően értékes, nemes jellem, aki megveti környezetét, nem érzi jól magát a kicsinyes, önző, léhűtő szomszédok és kortársak között, és visszavonul várába. Az író anekdoták, cselekedetek elbeszélésével jellemzi Pongrácot, őt már a kortársai is Don Quijotenek találják, nem akar a XIX. században élni, várában épít fel magának egy XVI. sz-i világot. Estella kisasszonyt, egy artistanőt formálisan megvásárol. Most már van várúrnő, aki jól színészkedik. Új szereplők jelennek meg, a Behenczy bárók, akik tönkrementek, elszegényedett dzsentrik, úri svihákok. Behenczy Károly összeveszett apjával és Pongrác „udvarához” csapódott. Károly úrfi és Estella megtetszett egymásnak, Pongrác ezért várbörtönbe záratta Károly úrfit. Estella kisasszony azonban kiszabadítja.

Másik szál: új helyszín Zsolna és új szereplők a Truovszkyj (?) fivérek. Különcök, nevetségesek, de ugyanakkor ellenszenves alakok, fukarok, de ugyanakkor esztelenül költekezők, önző, irigy, rosszindulatú emberek. 1 – 1 jellemvonással jellemzett szereplők. A legjobb testvér György, korán megözvegyült, majd hamarosan meghalt, Apolka ott maradt szegény árván, egy rokon nyakán. A másik két testvér – kitűnő üzletemberek – Péter, és Gáspár (gyapjúkereskedő). Egy véletlen folytán Apolka a gazdag nagybátyaihoz kerül. A baj akkor kezdődik, amikor Gáspár fia Emil beleszeret, ekkor Apolka magára marad.

A harmadik részben fonódik össze a két főszereplő, Pongrác és Apolka sorsa. Estella kisasszonyt elrabolta Behenczy, Pongrác ezért bosszút esküszik. Az ott állomásozó katonai parancsnok belemennek az őrült „játékba” és követséget küldenek, túszul adják Apolkát. Pongrác Apolkát saját lányaként neveli, örökbe akarja fogadni, Apolka is megszereti a grófot. Pongrác maga sem veszi észre, hogy szerelmes a lányba. Pongrác rettenetes dühbe gurul, amikor Apolka vőlegénye megjelenik, és börtönbe zárja. Közben a Zsolnaiak meglelik az elszökött Estellát, és így Pongrácnak vissza kell adnia Apolkát.

A történet vége tragikus színezetű, Pongrác meghal. A befejezés a valóság győzelmét jelenti az álmok felett.

A mű komoly társadalomkritikát tartalmaz az úri Magyarország felett. A nemes érzelmeket csak egy őrült veszi komolyan, a dzsentrik számára csak ürügyet jelent könnyelmű életük folytatására. Az író Pongrácra bizonyos megértéssel tekint, ő tragikomikus alak. Keserű szatíra és bírálat van viszont a Behenczyek és a Zsolnai polgárok bemutatásában. Pozitív értéket csak a fiatalokban és a polgármesterben, Láziban mutat.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

 Facebook Megosztás |  Nyomtatás Nyomtatás  |  PDF letöltés

Ezek a tételek is érdekelhetnek:

» Német felvilágosodás (Goethe és Schiller)   » Ady Endre (II)   

Nem hasznosHasznos (+2 pont, 2 értékelésből)



Hasonló Érettségi Tételek: Címkék:
Érettségi tesztek Felvételi Pontszámító Kalkulátor