A jel, jelek, jelrendszerek a nyelvi és nem nyelvi közlésben

Beküldő: adminszamalk

Nyelvtan tételek

Tétel: a jel, jelek, jelrendszerek a nyelvi és nem nyelvi közlésben

A jel: érzékszerveinkkel felfogható (látható, hallható, tapintható) jelenség, amely egy másik, önmagán túli jelenségre utal. Így minden jel két elemből áll:

jelölő (amit érzékelünk),

jelölt (az a tartalom, amelyet a jel felidéz)

A jelek közös tulajdonságai, jellemzői:

érzékszerveinkkel felfoghatók,

önmaguknál többet jelentenek,

általánosító szerepűek, tehát nemcsak egyetlen tárgyat, jelenséget idéznek fel, hanem a hozzájuk hasonló többit is,

egy adott közösség minden tagja elfogadja,

egy jelrendszer tagjai,

a jel az emberi érintkezésben tölti be szerepét: a jelzést

A jelölő és jelölt kapcsolata többféle lehet:

hasonlóságon alapul (ikon): ha a jel a jelölt tárgyra saját jellemzőivel utal, vagyis hasonlít arra a valamire: közlekedési lámpában álló vagy lépő emberalak,

érintkezésen alapul (index): ha a jelölő és jelölt között ok-okozati, térbeli vagy időbeli kapcsolat van: sípszó, füttyszó, integetés, irányjelzés,

társadalmi megállapodáson alapul (szimbólum) – ha a jeltest kiválasztása megegyezés eredménye: a piros-fehér-zöld zászló nemzeti lobogónkat jelenti

Feladat: Mutassa be a természetes és mesterséges jelek típusait!

természetes jelek: szigorú, oksági kapcsolatban állnak a jelölt valósággal;

az „üzenet” közvetlenül a helyzethez igazodik

az állatok egymás közti kommunikációs kapcsolataiban használt jelek:

párkereső jelek: madárdal, a madarak díszes nászruhája, násztánca, szarvasbőgés

veszélyjelek: ezek fajon kívüliek is lehetnek: a szavanna fűevői riasztási kapcsolatban állnak;

táplálékjelző jelek: a tyúkanyó és a csirkéi között;

munkaszervező jelek: a méhek vagy a hangyák „társadalmának” jelrendszerre alapuló működése

mesterséges jelek: ezekre csak az emberi társadalom képes

elvonatkoztathatnak a beszédhelyzettől és a környezettől, képesek térben is időben távol eső jelenségeket ábrázolni;