A nyelv tudományos vizsgálatának módszerei:

– szinkrónia: a mindenkori jelen idő (egy adott korszak) nyelvtanának rendszerezése

– diakrónia: a nyelv időbeli változásainak vizsgálata (a szinkrón metszetek egymásra vetítése)

Nyelvtörténet: diakrón módszer, a nyelvi jelrendszer szintjeinek változását követi nyomon

A nyelvi változások okai: társadalmi mozgások (háborúk, új életmód), gondolkodás változása

Nyelvtörténeti korszakok: nem merevek a korszakhatárok, csak a tájékozódás megkönnyítése miatt kap­csolódnak a korszakok egy-egy történelmi eseményhez.

1. Ősmagyar kor (–896, a kezdetektől a honfoglalásig)

– Ø írásos emlék, csak későbbi dokumentumokból, vagy a rokon nyelvek történetéből következtethetünk

– honfoglalásig: ugor nyelvközösség (uráli nyelvcsalád → finnugor nyelvek → ugor nyelvek)

legközelebbi nyelvrokonaink: obi-ugorok (vogulok, osztjákok)

– szókincs: alapnyelvi szavak (ló, férj, anya), belső keletkezésű szavak

jövevényszavak: vándorlás során (iráni: gazdag, híd; török: gyertya; szláv: ló, kengyel)

– hangrendszeri változások: vegyes hangrendű szavak kialakulása (fiú)

– nyelvtani rendszer: igei személyragok, módjelek, birtokos személyjelek, tárgy- és viszonyragok

– mondatszerkezet bonyolódása: mellékmondatok főbb típusainak kialakulása

2. Ómagyar kor (896–1526, a honfoglalástól a mohácsi vészig)

– letelepedés a Kárpát-medencében → jelentős változások a társadalmi, gazdasági életben

– latin betűs írásbeliség megjelenése → írásos emlékek fennmaradtak

(szórvány- és szövegemlékek → bővebben a 2. tételben)

– szókincsgyarapodás: szláv (pap, szent, kereszt), latin (apostol, legenda), német (polgár, cégér)

– változások: hang- és toldalékrendszer (teljes magyar hangállomány kialakulása), mondatszerkezet

– a korszak vége felé: kódexirodalom (kódexek kora) → kézzel írt, vallásos emlékek (később világi is)

3. Középmagyar kor (1526–1772, a mohácsi csatavesztéstől a felvilágosodás kezdetéig)

– történelmi háttér: az ország három részre szakadása, tizenötéves háború, Rákóczi-szabadságharc

– nyelv fejlődése → reformáció, könyvnyomtatás

– nyomtatott művek terjedése: hitvitázó irodalom, Biblia-fordítások (1590. Károli Gáspár: első teljes)

– magyar nyelvű írásbeliség terjedése → emlékiratok, naplók, úti feljegyzések

– latin nyelv: hivatalokban, férfiak társalgási nyelve (de: magyarnyelvűség erősödése)

– a magyar nyelv egységesülése → nyelvtani rendszerezés, szótárak

– hangtani, nyelvtani változások: kisebb mértékben, mint korábban (magázó forma kialakulása)

– 1770. Sajnovics János: Demonstratio (finnugor rokonság elmélete → lappok)

4. Újmagyar kor (1772–, a felvilágosodástól napjainkig)

– nyelv fejlődése → felvilágosodás, nyelvújítás, reformkor

– felvilágosodás kezdete: 1772. Bessenyei György: Ágis tragédiája (harc a németesítési politika ellen)

– szókincsváltozás: gazdagodás, megújulás (nyelvművelő mozgalmak, nyelvtani művek, szótárak)

– magyar nyelvi egység, magyar irodalmi nyelv megteremtése

– helyesírási normarendszer (1832. első helyesírási szabályzat Vörösmarty irányításával)

– 1844-es országgyűlés: magyar nyelv → államnyelv → nyelvtudomány, kutatások elkezdődése

– XX. sz.: országhatárok megváltozása, a magyarul beszélők egyharmada idegen országba kerül

regionális köznyelvek kialakulása, az idegen államnyelv erőteljes hatása

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!