TDOMF ERROR: Headers have already been sent in file /var/www/clients/client1/web12/web/wp-config.php on line 84 before session_start() could be called. This may be due to...

A regény | Kidolgozott Érettségi Tételek, Feladatok 2016

Érettségi Portál 2016

Érettségi tételek, érettségi feladatok, érettségi tesztek



Érettségi feladatok
Érettségi tételek
A META-Don Bosco OKJ képzései
A Számalk-Szalézi Szakközépiskola tanfolyamai

A regény

Beküldő: adminszamalk
Nyelvtan tételek

 

A regény műfaji jellegzetességei

A regény a modern epika legfontosabb és általában az irodalomnak a XIX. század óta legelterjedtebb műfaja. Ez a műfaj azonban olyan hatalmas változásokon ment át az antik (görög és latin erotikus, szatirikus) “regényektôl” kezdve a XX. századi “új regényig”, hogy egyértelmű meghatározása mindmáig nincs, s talán nem is lehetséges pontos definíciót adni. A számtalan regénymeghatározás mindegyike ugyanis legfeljebb néhány regénytípusra lehet érvényes

maradéktalanul. – Maga
az elnevezés is – “román” – csak a XIII. századtól kezdve használatos :
a közé kori francia irodalomban olyan elbeszélést jelentett, amelyet
nem latin nyelven, hanem a latinból származó “lingua romaná”-n írtak.

A regény – bizonyos antik elôzményeket nem számítva – lényegében a feudalizmus bomlásával, a pólgárság megjelenésével egy idôben alakult ki. A polgárság elôretörésével, majd késôbbi hatalomra jutásával a
társadalmi viszonyok s az emberi kapcsolatok olyan bonyolulttá és áttekinthetetlenné váltak, hogy ábrázolásukra a régi, hagyományos epikus
műfajok (pl. eposz) már nem voltak alkalmasak.
Ha végigtekintünk a műfaj több évszázados fejlôdésén – leegyszerűsítve és több regényváltozatot összevonva -, nagyjából kétféle alapvetô
regénytipust különböztethetünk meg.

Az egyiket elnevezhetjük kalandregénynek. Ebben a hôs sok és rendkivül változatos eseményen megy keresztül, az olvasót folytonos meglepetések, váratlan fordulatok érik. Az író az eseményeket mintegy
láncra fűzi, egymás után sorakoztatja az érdekes kalandokat, de ezek száma és sorrendje teljesen esetleges; tehát több és kevesebb is lehetne
Sorrendjük felcserélhetô anélkül, hogy a regény egésze csorbát szenvedne. Jelentôségük többnyire csak abban áll, hogy megtörténnek, a hôs

keresztülmegy rajtuk, de, lélekalakító, jellemet formáló hatásuk nincs.
A kalandok önmagukban érdekesek. A regényhôs élete idôben és térben terjed ki elôttünk; a hôs állandóan megy, vándorol, utazik, világot lát, s kalandból kalandba sodródik. Kb. a XVIII. század végéig ez a regénytípus volt az uralkodó. Ide sorolhatjuk az elsô igazán jelentôs
újkori regényt, Cervantes Don Quijote című művét, ezen kívül Defoe Robinson Crusoe és Voltaire Candide című regényét.
A másik regénytípust jellemregénynek nevezhetnénk. Szerepe a polgárság uralomra jutásával, a XVIII. század végén és a XIX. században nôtt meg. Ebben a regényváltozatban az események már nem öncélúak hanem a hôs lelki fejlôdését, jellemének alakulását szolgálják, tehát fontos szerepük van. A világ itt nem panoráma, mint az elôzô típusnál, hanem háttér. A regény ettôl kezdve az emberi lélek gazdagságának ábrázolását is feladatának tekintette, s elôtérbe került a lélekrajz. A “kalandok” számát, arányát már a jellemek bemutatásának logikája határozza meg, a regényt tudatosan szerkeszteni kell, hogy elérje célját, hogy jó legyen.

A XIX. század alakította ki azt a regénymodellt, amely általában a
köztudatban él, s amely a XX. századi regények egy részére is érvényes még.

A regény egy meg nem történt eseményt, eseménysort megtörténtként ad elô. Tehát a regénynek van cselekménye, eseményvilága. A regénycselekmény azoknak az eseményeknek és történéseknek szerves rendszere, amelyek során a regényvilág megvalósul. Az eseményrészleteket
az író a maga élményeibôl és az általa elképzelt világ elegyítésébôl alakítja ki. A regényvilágot az író – rendszerint – harmadik személyű, tárgyilagos (objektív) elôadása hozza létre. A regényíró beleolvad ugyan
teremtményeibe, de “többet tud” náluk, s e “tudása” alapján építi fel
regényét. Mindez nem zárja ki, hogy a regényben lehetnek drámai (párbeszédek) és lírai elemek is.

A klasszikus polgári regényben az események menete térben és idôben lineáris (egyenes vonalú); az egymást követô eseményeket ok-okozati meghatározottság jellemzi, a mű szerkezetében minden esemény tovább viszi az elôzôeket, s magasabb szintűvé emeli. Fontos a részle-
tek gazdagsága is, mert a cselekménnyel együtt ez keltheti az olvasóban az élet teljességének illúzióját.

A regénytér – mint fontos regényelem – vagy valóságos földrajzi táj,vagy jelképes tér. Minden regénybeli esemény valahol történik, játszódik.

A regényidô is valóságos idô: a szereplôk “órája” együtt jár az olvasóéval. A regény szereplôinek létezése ugyanúgy percrôl percre, napról
napra, évrôl évre halad elôre az idôben, a születéstôl az elmúlásig, mint minden emberé.

A regény egyik lényeges eleme a regényhôs: olyan ember, teremtmény,élôlény, aki a regénytörténetet hordozza, az eseménysor folyamatos
részese. Egyedi jellemvonások mellett társadalmi meghatározottsággal
rendelkezik : önmaga egyszeri embervoltában önmagán túli általánosítást is kifejez.

Minden regény ismereteket is tartalmaz, függetlenül attól, hogy a regényíró törekszik-e ismereteket továbbítani, vagy sem. A regényvilág
önmagában szükségképpen ismereteket (információkat) tartalmazó és átadó közeg.

A regénynek mindig van világképe: megtalálható benne az író fôbb filozófiai, erkölcsi, vallási, politikai stb. nézeteinek összessége, e nézetek összefüggô vagy szétesô rendszere. A jó regényben az író világképe
harmonikusan-szervesen beépül a regényvilágba.

Ezek a regényelemek a modern, XX. századi regény egyes tipusaiban lényegesen módosultak. A cselekmény általában elszegényedett, s ez
együtt járt a regényhôs személyiségének zsugorodásával, arctalanná válásával. A legnagyobb változáson a regényidô és a regénytér ment át.
A hagyományos idôrend felbomlott, átalakult: vagy perccé zsugorodott, vagy végtelenné tágult. A valóságos földrajzi táj helyébe a konkrét elemekbôl összeállított általános, absztrakt (elvont) regénytér került. – A XX. századi modern regény legjelentôsebb megújítói közül
meg kell említeni Marcel Proust (1871-1922), James Joyce (1882-1941),Franz Kafka (1883-1924), Albert Camus (1913-1960) nevét.

Bár a regényrôl e fenti leirás mindent elmond a regény
műfajáról, de egyet figyelembe kell venni,hogy minden regényre
rányomja bélyegét a szerzô személyisége, a regény irás ideje,
természetesen az is ,hogy a regényt melyik kontinensen illetve
melyik országban, milyen nyellven irták.

Ha egy regényt az adatállomásunkról, avvagy az internet
szépirodalmi katalógusából akarsz elolvasni, nézd meg, hogy a
regényt ki, mikor, milyenstilusban, hol, és milyennyelvenirta!

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

 Facebook Megosztás |  Nyomtatás Nyomtatás  |  PDF letöltés

Ezek a tételek is érdekelhetnek:

» A magyar nyelv történetének főbb szakaszai   » A társalgási stílus   

Nem hasznosHasznos (+6 pont, 8 értékelésből)



Hasonló Érettségi Tételek: Címkék:
Érettségi tesztek Felvételi Pontszámító Kalkulátor