Stílus: a nyelv adta lehetőségek sajátos felhasználási módja; az a mód, ahogyan írunk vagy beszélünk.

Az a sajátos mód, ahogyan közölnivalónkat a szóbeli vagy írásbeli érintkezés vmely területén a megfelelően kiválasztott nyelvi elemek segítségével kifejezzük.

A nyelv szókészlete és szabályrendszere a beszélőtől függetlenül objektíven létezik, és ebből a készletből a beszélő szubjektív módon válogat.

Stílusréteg: a társadalmi érintkezés meghatározott területén tipikusan alkalmazott nyelvi eszközök rendszere. Objektív kategória.

Fajtái:

beszélt nyelvi stílusrétegek:
- társalgási
- szónoki és előadói

Írott nyelvi stílusrétegek:
- tudományos-szakmai
- publicisztikai
- közéleti-hivatalos
- szépirodalmi v. művészi

Stílus megválasztása függ:
1. mondanivaló tárgyától
2. közlés céljától
3. a közlés körülményeitől
4. a közlő egyéniségétől

Stílusárnyalat: a beszélő érzelmi, hangulati beállítottságát tükrözi

Fajtái: – közömbös asztal, tábla
- választékos elalél, alkony, estebéd, szendereg, nyakék
- bizalmaskodó édesem, kincsem, anyó, apó
- gúnyos vasorrú, pipogya, lökött, ficsúr, aktakukac, buzgómócsing
- durva hülye, marha, szemét, tapló
- népies korcsma, tengeri, menyecske, tik, kolompér, málé, pulya, lyány
- patetikus lángtenger, vérözön, vérzivatar