Szöveg: a nyelv szerkezetének legmagasabb szintje, kommunikatív tartalmú, megszerkesztett, lezárt egység

A szöveg típusai:

– írásbeli: választékosabb, rendezett és szerkesztett, helyesírási rendszer

hivatalos / publicisztikai / magánjellegű / szépirodalmi / ismeretterjesztő szöveg

– szóbeli: kötetlenebb, nonverbális jelek is, lehet alkalmi (retorikai) jellegű

társalgás / szónoklat / előadás / vita / felelet

A szöveg szerkezete:

1. Mikroegységek:

– szabadmondat: a szöveg legkisebb egysége; az a tagmondat, amely önálló közlésként jelenik meg

(a mellérendelő összetételek tagmondatai külön-külön, alárendelő összetételnél az egész mondat)

– mondattömb: a szorosabban összetartozó szabad mondatok egysége (mellérendelő logikai viszony)

– bekezdés: a téma egysége tartja össze

tételmondat (fő gondolat) szerint: induktív (a végén található) v. deduktív (az elején található)

– bekezdésekből → makroegységek

2. Makroegységek:

– bevezetés: témamegjelölés, figyelemfelkeltés (→ retorika)

– tárgyalás (több bekezdés is lehet): követelmény a rövidség, a világosság, a tiszta nyelvi kifejezés

– befejezés: összefoglalás, lezárás (→ retorika)

A szöveg jelentésszintjei:

1. Nyelvtani (grammatikai) szint

– lineáris kohézió: a szomszédos mondatokat tartja össze (kötőszók, névmások, igeidők, egyeztetés)

– utalás: előre (katafora), vissza (anafora), illetve pillanatnyi rámutatás (deixis)

– hiányos mondatok: a szövegbe ágyazottságból derül ki a jelentésük (szerkezeti v. jelentésbeli hiány)

– kifejtettség: függ a kommunikációs helyzettől, a szövegtípustól

(legnagyobb: köznapi élőbeszédben; legkisebb: tudományos szakszövegekben)

2. Jelentésbeli (szemantikai) szint

– globális kohézió: a szöveg egészét tartja össze (cím és szöveg egysége)

– cím: függ a témától, műfajtól, befogadótól, kordivattól (témajelölő, figyelemfelkeltő v. reklámszerű)

– témahálózat: kulcsszavakból épül fel, jelentéssíkokat alkot (tér-, idő- és logikai hálózat)

– jelentéssík: legalább két helyen meg kell jelennie a szövegben (első: átvezető szó, későbbi: izotóp)

– jelentés: lineáris kohézió (rokonértelműség, ellentétek, párhuzamok, felsorolás, ismétlés)

– aktuális mondattagolás: téma-réma hálózat (téma: ismert, réma: új információ)

– témafejlődés: egyszerű lineáris / visszatérő téma / fő téma / egy réma több témára bomlik / ugrás

3. Nyelvhasználati (pragmatikai) szint

– meghatározói: kommunikációs környezet, nyelvhasználók viselkedése, előismeretei

– megértés-félreértés lehetősége

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!