A tudományos (szakmai) stílus

Speciális beszédhelyzet; a közös ismeretanyag elhatárol egy csoportot a többitől.

A kommunikáció tárgya egy tudományág.

Az azonosság mellett a stílusrétegen belül lényeges különbségek is találhatóak – a téma különbözőségéből adódóan.

Több közléshelyzet ® eltérő nyelvi magatartás

Műfajai: – tudományos értekezés
- esszé
- ismeretterjesztő cikk
- tanulmány
- előadás
- felelet
- dolgozat

A tudományos stílus vmennyi műfajában a kommunikatív tényezők közül a valóságnak van leginkább meghatározó szerepe.

A fő cél a tudományos ismeretek átadása (másodlagos a beszélő személye és a hallgatóra tett hatás szándéka – megértetés).

A szóváltás alapja a nemzeti irodalmi nyelv és a szakmai nyelvváltozatnak sajátos szókincse: a szakszavak és szakkifejezések (terminus technicus).

Legfőbb követelmény a szavak egyértelműsége, ezért a szavak jelentését nem módosíthatja az alkalmi szövegösszefüggés.

Az elemek elrendezésében, a mondanivaló megszerkesztésében is kiemelkedő szerepe van a világosságnak, gazdaságosságnak, de nem szenvedhet csorbát sem az árnyaltság, sem a kellő részletezés.

Jellemzői:
- kijelentő mondatok túlsúlya
- alárendelések nagyobb gyakorisága
- az egyszerű mondatok nagyobb megterheltségi foka (igeneves szerkezetek, lán    colatos jelzők, halmozott mondatrészek)
- teljes szerkezetű mondatok uralma
- következtető és magyarázó mondatok nagy száma
- gyakori a feltételes jelentéstartalom

Az üzenet teljes tartalmát a nyelvi eszközök hordozzák. Ez megnöveli a szöveg gondos szerkesztésének igényét, a hangsúlyozottabb szövegtagolást.

Publicisztikai stílus

Beszédhelyzet: egyén szól nagy tömeghez.

A sajtó feladata, hogy bemutassa az élet legfontosabb jelenségeit, s így alakítsa a közvéleményt.

Az újságírás feladata a híradás, emellett elvi felelősséggel és meggyőző szándékkal elemzi a kérdéseket, a megfogalmazásban pedig irodalmi nyelvi igényesség jellemzi.

A publicista tehát közérdekű dolgokról szól személyes meggyőződéssel.

Műfajai: - hír
- közlemény
- tudósítás
- riport
- interjú
- cikk
- kritika
- glossza.

A sajtó nyelvében több nyelvi ill. stílusréteg keveredik (szépirodalmi, tudományos, társalgási stílus).

Nagy szerepet kapnak az időszerű vonatkozások (hely- és időmegjelölések, nevek, rangok, címek, intézménynevek pontos megnevezése).

Újabb keletkezésű szavak gyakorisága – nyelvi divatok.

A publicisztikai írásokat áthatja a személyes, esetleg szenvedélyes meggyőződés.

Jellemzői:
- érzelmileg-hangulatilag erősebb töltésű, gyakran egyéni nyelvi leleményt is tanú-            sító kifejezések
- indulati tartalmat jellegzetes stílusalakzatok közvetítik: kérdések, felkiáltások, hal-  mozások, fokozások stb.
- párhuzamok, ellentétek alkalmazása
- szöveg kapcsolóelemeinek tudatos, pontos alkalmazása
- előreutalások, visszakapcsolások; feltevésre, következtetésre, magyarázatra, ösz- szefoglalásra utaló kifejezések
- idézetek, hivatkozások

A találó, érdeklődést keltő cím fokozza az írás hatását.

Az újságban kifejező értéke lehet az írás képének is.