5. Tétel

A Halotti Beszéd, az Ómagyar Mária-siralom főbb jellemzői

(Irodalmi nyelvünk kialakulásának főbb állomásai)

Az irodalmi nyelv a nemzeti nyelv legigényesebb, csiszolt, országszerte legegységesebb változata. A nyelv belső tagolódásának az eredménye. Közege az írásbeliség.

Írott, követendő példa, központi norma jellegénél fogva

→ a nyelv életében csak később, a fejlődés meghatározott fokán jelent meg;

→ a nyelvjárások egységesülésének eredményeképpen alakult ki.

Nyelvemlékeink:

A nyelvemlékek kódexekben maradtak fenn:

- a 15. század közepéig: latin környezetben, vendégszövegként; kéziratosak

- a 15. századtól: magyar nyelvű, kéziratos, majd nyomtatott könyvekben

Kódex: kézzel írott, többnyire vallásos tárgyú könyv.

Legnevezetesebb kódexeink:

Pray-kódex:

→ Halotti beszéd és könyörgés: az első prózai szövegemlék – 32 sor, 190 szó.

Leuveni-kódex (Sermones):

→ Ómagyar Mária-siralom: az első magyar nyelvű vers (latin himnusz mintájára) – 37 sor, 132 szó.

Az eredeti magyar nyelven írt kódexek elvesztek, csak másolataik maradtak fenn ezek közül a legrégibb a Jókai-kódex (1448): Assisi Szent Ferenc életéről szól.

Nyelvemlék:

-         írott forrásból származó nyelvi emlék

-         hosszú ideig nincs egységes irodalmi nyelv – a nyelvemlékek: írójuk nyelvjárásának állapotát tükrözik;

-         az írásmód sem volt egységes, még ugyanabban a szövegben is találkozunk eltérésekkel;

-         a legrégebbi nyelvemlékek olvasata; a kiejtés, ill. a hangzás is tudományos viták tárgya.

Szórványemlékek:

-         az első nyelvemlékek

-         idegen nyelvű szövegben magyar szavak, kifejezések vannak:

→ külföldi szórványemlékek (arab, perzsa, latin nyelvű szövegekben)

→ hazai szórványemlékek: oklevelekben, lajstromokban, gesztákban, krónikákban. A legismertebb: TA. (1055)

Szövegemlékek:

-         hosszabb, kerekebb közleményt, gondolatsort fejeznek ki magyar nyelven: egyházi: vallásos himnuszok, prédikációk, legendák stb.
világi tárgyú: levelek, lajstromok, bírósági iratok stb. (a 15. sz.-tól)

1. I. Halotti beszéd és könyörgés:

1200 körül keletkezett, egy latin nyelvű ima lendületes magyar fordítsa, a Pray-kódexben maradt fenn. Egy szertartás részeként hangozhatott el temetésen, a koporsó sírba helyezésekor; párhuzamot von az egyes emberi élet, a létezés törvényszerűségei és a bibliai eredet, a bűnbeesés történet között. Nyelvtörténeti szempontból érdekes, hogy egyes ragjaink még önálló alakkal és jelentéssel bírtak (pl.: münyi oroszág beli = mennyországba). Az illeszkedés hangtani szabálya még következetlen volt (pl.: halálnek haláláal holsz). A korabeli mondathatárok nem azonosak a maiakkal. Retorikai és Stilisztikai szempontból is remekmű ez az ima. A megszólaló végig kapcsolatot tart „közönségével” (a gyászolókkal) és beszéde tárgyával. Szép figura etimologicák (tőismétlés) díszítik a prózai szöveget (halálnak haláláal holsz).

1. II. Ómagyar Mária-siralom:

Az első ránkmaradt magyar vers ez, 1300 körül keletkezhetett a Leuveni-kódexben (Lőveni) található. Műfaja planctus, siralom. Szűz Mária, Jézus Krisztus anyja fogalmazza meg benne fia elvesztése miatt érzett fájdalmát. Rímei fejlettek, már létező verselési hagyományt feltételeznek. Stilisztikai díszítő elemként itt is megjelenik a figura etimologica:

„világnak, világa,

Virágnak, virága”

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!