A közélet közérdekű tevékenységünk színtere.

A közéleti írásbeliség szorosan összefonódik a hivatalok tevékenységével ® hivatalos stílus (mindenfajta hivatalos érintkezés jellegzetes nyelvhasználati módja)

Közléshelyzet jellemzői:
- nagyfokú személytelenség
- funkciójánál fogva elfogulatlan
- tárgyilagos, egyszerű
- több nyelvi rétegre épül (jogtudományi szaknyelv, köznyelv, irodalmi nyelv)

Szerepe: tájékoztató és felhívó

Tartalmuk nemegyszer cselekvés értékű.

Műfajai: önéletrajz, kérvény stb. (fontosak az egyszerű ügyintézés szempontjából)

Szóhasználata: a jogtudomány szaknyelve (pontosság, egyértelműség kívánalma miatt)

Hangneme: tárgyilagos

Jellemzői:
- szerkezeti és stílusbeli kötöttség
- kialakult formák
- leginkább szó- és kifejezéskészlete, mondat- és szövegszerkesztési sajátosságai alapján jellemezhető
- személytelen
- világos, egyértelmű mondat- és szövegszerkesztés
- sok ismétlés, hivatkozás, utalás
- gondolatmenetet tükröző szövegtagolás
- latin és német mintákon alapul ín idegenszerűség
- bonyolultság, bürokratikus cifraság, homályosság
- rossz névutóhasználat, terjeszkedő kifejezések ® nyelvrontó hatás

Közéleti szóbeliség

Műfajai: tárgyalás, hozzászólás, felszólalás, előadás, szónoklat stb.

Stílusa: előadói stílus

Kommunikációs helyzete: mindig nyilvános, ezért sokféleképpen szabályozott, igényes nyelvhasználat jellemzi.

Az előadói stílus keresztezi a többi stílusréteget.

Változó az előadók célja és a felkészülés módja.

Legfőbb követelménye a természetesség és az igényesség összeegyeztetése.

Külön szókincse nincs, alapja az irodalmi nyelv.

A szavak és kifejezések legfőbb szempontja, hogy a hallgató első hallásra megértse a mondanivalót.

A szöveg szerkezete világos, arányos, előrehaladó.

Jellemzői:
- erősebb tagolás, gyakoribb előre- és visszautalások, ismétlések
- rövidebb tagmondatok, néha hiányos mondatok.

A jó hangzás feltétele: tiszta, szép kiejtés, hanglejtés, hangsúlyozás elevensége, árnyaltsága, a tempó és a szünetek tudatosabb használata.