A nyelv a gondolatokat kifejező jelek legfontosabb rendszere. A gondolkodás, a gondolatformálás, a gondolat közlésének, a cselekvésnek, az emberi létnek az egyik legmeghatározóbb eleme. Nemcsak eszköz, jelrendszer, hanem az emberi élet közege, összetartó erő. A nyelv segítségével sajátítjuk el a kultúrát, válunk emberré. Az emberi nyelvek alapvető szerkezetükben egységesek. A nyelvet a nyelvi rendszer és a használati szabályok alapján alkalmazzuk.

Nyelv = szókészlet + nyelvi rendszer + használati szabályok

A nyelv és a gondolkodás kapcsolata: a gondolkodás feltétele a nyelv, a nyelvi forma és a nyelvi forma mindig feltételez gondolkodást. A nyelv a valóságot az elvonatkoztató gondolkodás segítségével tükrözi.

A nyelv társadalmi jelenség, alapja a beszédtevékenységünknek. A beszéd a nyelv egyéni és aktuális alkalmazása. A nyelv az adott nyelvközösség tudatában létező olyan szabályrendszer, amely aktuálisan a beszédben jelenik meg.

A nyelv és a beszéd viszonya:

NYELV BESZÉD

jel-, szabályrendszer                                              tevékenység

hagyományozott                                                     aktuális

társadalmi                                                                egyéni

passzív                                                                     aktív

független az egyéntől                                           függ az egyéntől

rendszer                                                                   alkalmazás

a kollektív tudatban létezik                                               a kollektív, öröklött szabályrendszer egyéni módon való alkalmazása

Ma kb. 3000 nyelvet ismerünk. A tíz legnagyobb nyelv a kínai, az angol, a hindi, a

spanyol, az arab, a bengáli, a portugál, az indonéz, a japán és az orosz. (A magyar a

47. legnagyobb nyelv.)

A nyelveket osztályozhatjuk nyelvtípusok szerint. Három fő nyelvtípust különböztetünk meg:

1., Elszigetelő (=izoláló): a szavak nem változnak meg a mondatba kerülve, nem kapnak toldalékot, nem alakul át a hangalakjuk. A mondatbeli viszonyítás szórenddel, segédszókkal, hanglejtéssel, hangsúllyal történik, pl.: kínai, vietnámi, maláji nyelv; ehhez közelít az angol is.

2., Ragasztó (=agglutináló): fő nyelvtani kifejező eszköze a toldalék, amelyből többféle is kerülhet a szótő után. A toldalékok jól elkülöníthetőek a szótőtől, a szóalakok a mondatbeli viszonyítást magukba olvasztják, pl.: magyar, török, mongol nyelvek.

3., Hajlító (=flektáló): a mondatbeli viszonyítást a szótő hangalakjának megváltozása, az alapesettől való eltérése jelzi, pl.: német, angol, orosz nyelvek.

Nincsenek azonban tiszta, egynemű nyelvtípusok. Az emberi nyelvek alapvetően hasonló felépítésűek. A minden nyelvben meglévő sajátosságokat univerzáléknak (= egyetemességeknek) nevezzük. Az emberi nyelvek egyetemleges tulajdonsága az, hogy minden jelentéses elem fonémákra felbontható, minden nyelvben van főnév, ige stb.

A nyelvekről a tudományos eszközökkel és igényességgel elkészített modellek a nyelvtanok. A szempontok különbözősége és a nyelv bonyolultsága miatt többféle modell állítható fel a nyelvvel kapcsolatban. Ezeket a nyelvtudomány egyes iskolái, irányzatai képviselik. Az iskolai nyelvtanok több kipróbált, egyszerűsített és tanulható modell elemeiből épülnek fel.

A helyes, megfelelő, igényes anyanyelvhasználat a társadalmi érvényesülés alapja. Az anyanyelv a nemzethez, a családhoz, a legszorosabb emberi közösséghez tartozás alapja.

Bilingvizmus: kétnyelvűség. Az egyén két nyelv használata között váltogat.

Diglosszia: kettősnyelvűség. Az egyén a nyelvnek beszéli a köznyelvi és egy regionális köznyelvi változatát is.

Retorika: szónoklattan.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!