Nyelv: absztrakció (az egyéni nyelvhasználatokból általánosított eszközkészlet)

A nyelv kettős természete:

– változás: új szavak létrejötte → folyamatosság biztosítása

– állandóság: helyesírás, nyelvi normák → megértés biztosítása

Nemzeti nyelv: a nyelvváltozatok összessége (köznyelv: egységes nyelvváltozat, írott/beszélt)

1.  A nyelv horizontális (területi) tagozódása → dialektusok (nyelvjárások)

Magyarország: 8 fő nyelvjárás, nincsenek éles különbségek

– nyugati: zárt ë (gyerëk), -nyi főnévi igenévképző (sietnyi), kettőshangzók (szuo=’szó’, kiëz=’kéz’)

– dunántúli: a nyugatihoz hasonló, de kettőshangzók nélkül; nyílt e hang (vászprémi)

– déli: zárt ë helyett ö (öszik, mögy, löhet), v-s tövű igék változása (lű=’lő’)

– tiszai: zárt ë, erős í-zés (szípség, felesíg), záródó kettőshangzók (jou=’jó’), -t végű igék (süttem)

– palóc: kerekítés nélküli a (apām), -val nem hasonul (kanálval), zárt ë, ü helyett i (siket)

– északkeleti: záródó kettőshangzók (vout=’volt’), rövid mgh-k (viz), -n személyrag (leszen, megyen)

– mezőségi: o helyett a (bagár, malam), rövid mgh-k (házbol), elbeszélő múlt (mene, jövék)

– székely-csángó: elbeszélő (kére) és régmúlt (ment vala); történelmi okok miatt nem egységes

A tájszavak típusai:

– alaki tájszó: csak kiejtésbeli eltérés (gyisznó, bagár, vótak)

– valódi tájszó: az adott nyelvjárásban létezik, máshol ismeretlen (pityóka=’krumpli’, pikíroz=’ültet’)

– jelentésbeli tájszó: más-más jelentést hordoz nyelvjárásonként (bogár=légy, kap=talál)

2.  A nyelv vertikális (társadalmi) tagozódása → szociolektusok

– csoportnyelvek: életkor, szakma szerint

– familiáris (családi) nyelvasználat

– diák-, ifjúsági nyelv: gyors változás, igénytelen nyelvi formák (doga, biosz)

– hobbinyelvek, szaknyelvek

– rétegnyelvek: műveltség szerint

– irodalmi nyelv: igényes, választékos (de nem feltétlenül a szépirodalom nyelve)

– köznyelv: egységes, mindenki által ismert nyelvváltozat (írott: választékosabb a beszéltnél)

(regionális köznyelv: a köznyelv sajátos nyelvjárási változata, főként hangzásbeli eltérések)

– szleng: ifjúság önállósodó nyelvhasználata, bizalmas hangvétel (csaj), egyszerű köszönés (csá)

– argó: tolvajnyelv, kívülálló számára érthetetlen szavak (caplizik=’izgul’), új jelentés (rongy=’ezer’)

sok szó: átkerül az argóból a szlengbe vagy a köznyelvbe (buli, kaja)

Egyéni nyelvhasználat: idiolektus (egyénre jellemző szóhasználat: idióma) → a fentiek arányából áll össze

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!