Stílus: a gondolat nyelvi kifejezőeszköze, kiválasztás + elrendezés (eszközkészletből → mit használunk fel)

Kommunikáció: információáramlási folyamat

Tömegkommunikáció:

– háttere: ipari forradalom, fogyasztói társadalom létrejötte, igény a tájékozódásra, szórakozásra

– egyirányú folyamat, az információ több csatornán áramlik, hatalmas a közönség

– csatornái: nyomtatott sajtó (újság, magazin, könyv), rádió, televízió, internet, mobiltelefon

– az információátadás módjai: tájékoztatás / véleményközlés

Publicisztikai és tájékoztató műfajok: főként a tömegkommunikációban (publicare = ’közhírré tesz’)

A tájékoztató műfajok:

– hír: a sajtó alapműfaja, aktuális és új információt hordoz (Mi? Kivel/mivel? Mikor? Hogyan? Miért?)

alapkövetelmények: tárgyilagosság, pontosság (hírforrás megjelölése)

– közlemény: közérdekű információt tartalmazó üzenet

– tudósítás: a riporter szemével közvetít (de: tényszerű!), szakosodás (parlamenti, rendőrségi, sport stb.)

– interjú: beszélgetéses műfaj (kérdés-válasz), portrét ad az interjúalanyról

– riport: összetett bemutatás (esetlegesen több személlyel), előzetes felderítőmunkát, felkészülést igényel

– recenzió: ismertetés (pl. könyv, folyóirat), véleményformálás nélkül

A véleményformáló (publicisztikai) műfajok:

– cikk (kevert műfaj, a tényszerű közlés és a cikkíró elemzése, véleménye együtt jelenik meg)

vezércikk: újságok első oldalán, időszerű közérdekű problémával foglalkozik (Kossuth L.)

– kommentár (hírmagyarázat, háttérinformációt közöl a hírről, a megértést segíti)

– glossza (rövid, tömör, szókimondó, csattanóval végződő írás, személyes hangvételű)

– jegyzet (rövid, egy hétköznapi esemény egyik szálát írja le, stíluseszközökben gazdag)

– kritika (műalkotás elemzése, lehet egyszerű bemutatás, de tudományosan alátámasztott elemzés is)

– nyílt levél (közérdekű témában, levélformában, ismert vagy fiktív személynek)

– olvasói levél (az olvasó véleménye, hozzászólása)

A sajtó nyelvhasználati jellemzői:

– heterogén nyelvhasználat → stílusrétegek keveredése (közéleti / szépirodalmi / tudományos)

– időszerű vonatkozások (hely, idő, intézmények pontos megnevezése)

– új szavak alkotása: itt a leggyakoribb; stílusok közti átjárás (pl. klónozás: tudományos → köznyelvi)

A sajtó nyelvi hibái:

– nyelvi divatok → beférkőznek a sajtóba, így még jobban elterjednek

– divatszavak (5 óra magasságában), közhelyek (napirenden van, felszámol, kudarcot vall)

– terjengős kifejezések („a felmerülő problémák területén kivételt képez…”)

– idegen szavak felesleges használata, túl sok köznyelvi elem (igénytelenség)

– tartalmi hibák → hitelesség megkérdőjelezése

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!