A szépirodalmi stílus, a képszerűség elemei, stíluseszközei

• a szépirodalmi stílus: – írott stílusréteg, a legesztétikusabb, legválasztékosabb
• sűrített kifejezésmódú, újításra törekvő
• képszerűség, eredetiség, megformáltság jellemzi
• motivált szavakat használ, több értelmezési lehetőségű; a poétikai funkció is jellemző rá.
• a képszerűség eszközei: a szóképek vagy trópusok

1. A szóképek:

I. Hasonlóságon alapuló:

metafora: hasonlóságon alapuló névátvitel, melyben az azonosító és az azonosított   közös jegyeire utalunk.

Fajtái: –  teljes alakú: az azonosító és az azonosított megléte jellemzi

Pl: „Kikelet a lyány, virág a szerelem”

– egytagú vagy egyszerű: az azonosított hiányzik

Pl: „Amott ül egy túzok magában”

megszemélyesítés: a metafora egyik fajtája, hasonlósági névátvitel. Elvont dolgot,   élettelen tárgyat, természeti jelenséget ruház fel emberi tulajdonságokkal, érzésekkel, cselekedetekkel.

Pl: „Énhozzám is benézett a karácson”

allegória: 1. elvont fogalomnak, erkölcsi eszmének egyszerű megszemélyesítése vagy  érzékelhető képben való ábrázolása (gondolati és érzelmi fogalom egyesítése egy képben). Pl. Igazság, Béke

2. folyamatosan kifejtett metafora a művön keresztül. Pl.: Tompa Mihály:

A madár, fiaihoz

II. Hasonlóságon és érintkezésen alapuló:

szinesztézia: a különböző érzékterületekhez tartozó képzetek összekapcsolása egy képbe. Pl: „Lila dalra kelt egy nyakkendő”

szimbólum (jelkép): gondolati tartalom kifejtése képben, ahol a kép az uralkodó.Lényege a sejtetés, nem a megértés.

Pl: Ady Endre „Tűz” szimbóluma

III. Érintkezésen alapuló:

metonímia (névcsere): két fogalom egymásra vonatkoztatása tér-idő-anyagbeli,   ok-okozati érintkezés alapján. Pl: asztalt bont, istenharagja

szinekdoché (együttérzés, veleérzés): a metonímia azon fajtája, amely a rész-egész, nem-faj felcserőlédéséből adódik

Pl: a hegy leve, 2000 lelkes falu, 11 fős csapat

Nem szókép, de ezekhez kapcsolódó stiláris eszköz:

hasonlat: egy hasonlított dolog és egy hasonló párhuzamba állítása a közös jegy alapján a mint kötőszóval („Ritka, mint a fehér holló”)

körülírás: más néven nevezés („Midőn ezt írtam tiszta volt az ég

zöld ág virított a föld ormain”)- Tavasz volt.

eufemizmus: enyhébb kifejezésekkel a durvaságot elkerülő körülírás („élete   gyertyáját soknak eloltátok” ; „eltávozott az élők sorából”)

2. Az alakzatok

fogalma: a szó, a mondat, a szöveg nagyobb kifejezőerejét szolgáló eljárások; stilisztikai és        szövegösszetartó szerepük is van.

alliteráció (betűrím): a szó eleji hangzók összecsendülése („Bort, búzát, békességet”)

rím: a sorvégi hangzók összecsendülése (Egy – megérett a meggy)

áthajlás (enjambement): a mondat és gondolat, ritmus folytatása a következő sorban:

Két fajtája: – Lágy és szelíd áthajlás: nincs értelmi – érzelmi zökkenő a sorok között.

– Éles áthajlás: a gondolat megtörése, s ezáltal értelmi-érzelmi kiemelése az

új sor elején

cezúra: a versritmus megtörtsége, szünete, melynek jelentősége van.

Pl: „Bolond ki földre rogyván         fölkél és újra lépked

s vándorló fájdalomként        mozdít bokát és térdet”

beszédszünet: általában három ponttal jelölt szerepe a hatáskeltés

„Most … árva énekem, mi vagy te?”

strófa (versszak): a versszöveg tagolódását szolgálja; a rövidebb általában élénkebb, pergőbb; a hosszabbak epikusabbak, melankolikusabbak is lehetnek

ismétlés (két része van)

Alaki erősítés: a szóalak azonos vagy továbbképzett formában ismétlődik

egyszerű ismétlés: funkciója a nyomatékosítás pl „Jaj a hátam odavan”

figura etimologica: szótőismétlés; „halálnak halálával halsz”; „szájról  szájra”

Tartalmi erősítés

halmozás: rokon értelmű szavak ismétlése („és pattog a bomba és röpked a gránát”)

felsorolás: nem rokon értelmű szavak ismétlése azonos mondatrészi szerepben   (Kenyeret, bort, sajtot vettem.)

fokozás: ismétlés értelmi vagy érzelmi többlettel (ballag-megy-rohan; szeretem- imádom)

ellentét: az értelmi – érzelmi nyomatékosítás kedvéért szembeállított ellentétes jelentésű szavak, gondolatok (Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.)

Két része van:

• – paradoxon: látszólagos képtelenséget szemléltető ellentét („Te sem  haltál meg, népem nagy halottja!”)
• – oximoron: egymást kizáró ellentét („forró hideg dadogása”)

párhuzam: azonos vagy hasonló felépítettségű gondolatok egymás mellé állítása („Szív és pohár tele búval, borral”)

Két része van:

• - gondolatritmus: a gondolatok szabályozott ismétlődése a mondat tagjainak párhuzama (Pl: 23. zsoltár)
• - refrén: szavak, szószerkezetek, mondatok szabályos visszatérése a versben („Oh! Irgalom atyja, ne hagyj el”)

kihagyás: a sűrítés, az értelmi-érzelmi utalás eszköze

Pl: („…S hogy feljöve Márton, az oroszi pap”)

inverzió (szórendcsere): nyomatékosító, utaló szerepű

(„Hazádnak rendületlenül / Légy híve, Ó magyar

Légy híve rendületlenül  /hazádnak ó magyar”)

kicsinyítés – túlzás: hatáskeltő-fokozó alakzat: „A bánat? egy nagy oceán.

S az öröm?

Az óceán kis gyöngye”

vízió (látomás): nagyméretű, egymáshoz kapcsolódó képek sorozata („Vagy jőni fog, ha jőni kell /A nagy szerű halál /Hol a temetkezés fölött /Egy ország vérben áll”)

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!