Érettségi Portál 2016

Érettségi tételek, érettségi feladatok, érettségi tesztek



Érettségi feladatok
Érettségi tételek
A META-Don Bosco OKJ képzései
A Számalk-Szalézi Szakközépiskola tanfolyamai

A felvilágosodás és a Jozefinizmus

Beküldő: Látogató
Történelem tételek

Beküldte: Gál Rebeka

Szellemi forradalom – a felvilágosodás (1714-1849)

A felvilágosodás kiteljesedése: A XVII. századi Angliában új eszmeáramlat jelent meg, a felvilágosodás. Ez a XVIII. században elterjedt és kiteljesedett Franciaországban, majd az egész kontinensen. Az új eszme képviselői a newtoni rendszer alapján megismerhetőnek és kiszámíthatónak vélték a világot. Az élet minden területét át kívánták vizsgálni a természeti törvények és a józan ész (ráció) szempontjából. Ezt a szemléletet racionalizmusnak nevezzük. A XVIII. században a művelt Európát – társadalmi különbségek nélkül – magával ragadó eszmeáramlat szinte divattá, korszellemmé vált. A felvilágosodás szellemisége és a művelt közönség igénye hívta először életre Angliában a korszak tudásanyagát átfogó, mégis könnyen áttekinthető és forgatható kiadványokat, az enciklopédiákat.

A francia felvilágosodás államelmélete: A francia gondolkodók többsége abból indult ki, hogy a szabadság az ember természettől kapott joga. Olyan társadalmat és államot akartak, amely biztosítja ezt. Locke társadalmi szerződését követve Mosesquieu híve volt annak, hogy a hatalmat a nép választott képviselők útján ellenőrizze. Felfogása szerint a három hatalmi ág (törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom) egymástól való függetlensége lehetővé teszi, hogy a hatalmi ágak egymást ellenőrizzék, s kölcsönösen megakadályozzák a hatalommal való visszaélést. Montesquieu felfogása szerint a népnek közvetlenül kell részt vennie a döntésekben. Rousseau a magántulajdonra vezette vissza az emberi társadalom bajainak jelentős részét. Rousseau eszméi –a közvetlen demokrácia, a tulajdon korlátozása – a szabadság kiterjesztését szolgálták. Ám később, a francia forradalom idején eszméinek első megvalósítási kísérlete diktatúrához vezetett.

A felvilágosodás és a vallás: Többségük szerint Isten „az első mozgató” megteremtette a világot, de működésébe nem avatkozik be (deizmus). Az egyházat azonban sokat a tudatlan nép félrevezetőjének tartották és támadták. Voltaire (Volter) a társadalmi rend és az erkölcsök fennmaradása érdekében a tömegek számára szükségesnek tartotta a vallást.

A kor gazdasági elméletei és gyakorlata: A merkantilizmus rendszerét a korszakban a fiziokrata tanok váltották fel. Az állam feladata csak a tulajdon és a vállalkozás szabadságának a biztosítása, a gazdasági életben a legjobb szervező elv a termelők közötti szabad verseny. A mezőgazdaságok állították a gazdaság középpontjába. Az újabb háborúk és az állam túlköltekezése mélyítette a válságot. A megbízott politikusok ezért reformokkal kísérleteztek. XIV. Lajos, aki Turgot-t tette meg pénzügyi ellenőrévé, aki lazított a belső kereskedelem korlátozásain, csökkentette a parasztsági állam terheit és néhány illetéket, vámot a nemességtől is beszedetett. A reformok azonban csak ideiglenesen javítottak a helyzeten. Turgot a nemesség és a gazdag polgárság nyomására megbukott.

A felvilágosult abszolutizmus: A XVIII. században a fejlett nyugat-európai vidékektől (centrum) elmaradó területeken (amelyeket a centrumhoz képest a történészek perifériának neveznek) az abszolút uralkodók szintén változtatásokra kényszerültek. Országuk nagyhatalmi helyzetének megtartása vagy megszerzése érdekében gazdasági és óvatos társadalmi reformokat hajtottak végre. Lebontották a belső vámokat, pártolták az iparfejlődést, fejlesztették az oktatást, védték a jobbágyokat a túlzott nemesi követelésekkel szemben és megadóztatták a nemességet. A reformok úgy akartak társadalmi és gazdasági modernizációt, hogy közben az alapvető politikai viszonyok érintetlenek maradjanak. A reformokat az uralkodók vagy kormányzatuk a kiváltságos rendek, sőt sokszor a társadalom zöme ellenére igyekeztek végrehajtani. A reformer uralkodókra erősen hatottak a felvilágosodás ideáljai (pl. az uralkodó a nép első szolgája, az egyházak háttérbe szorítása), de jellemzőek maradtak az abszolutizmus módszerei (felülről, rendeletekkel végrehajtott átalakítás). Ezért ezeket a rendszereket felvilágosult abszolutizmusoknak nevezi a történetírás. A felvilágosult abszolutizmus megjelent Portugáliában, Itália néhány fejedelemségében, Dániában, sőt Oroszországban is, de két tipikus állama Ausztria és Poroszország volt.

II. József – a felvilágosult zsarnok: Mária Terézia fia, József a felvilágosodás eszméitől áthatva már édesanyja életében reformtervekkel ostromolta a kormányzatot. A királynő a birodalom helyzetét figyelmen kívül hagyó, gyors változtatásokat elhárította. A trónörököst hosszú utazásokra küldték. Országai helyzetét megismerve, József újabb reformokkal állt elő. Így amikor negyvenéves korában a tettvágytól égve átvette a hatalmat (II. József, 1780-1790), nem koronáztatta meg magát magyar királynak, hogy nem kényszerüljön esküt tenni a rendi jogok tiszteletben tartására.
Abszolút hatalmát elképzelései megvalósítására kívánta felhasználni. Egységes, az alattvalók számára jólétet biztosító birodalom lebegett a szeme előtt. Céljai megvalósítása érdekében rendeletek ezreit zúdította a birodalom népeire (tíz év alatt hatezret). Ezek végrehajtása megoldhatatlan feladatot jelentettek a kis létszámú államapparátus számára. A világmegváltók türelmetlensége jellemezte: számos rendelete feleslegesen sértette meg a nép hagyományait (pl. drága koporsó helyett a halottat vászonba csavarva kellett eltemetni, korlátozta az egyházi körmeneteket).

József rendeletei: II. József nem volt vallásellenes, de az egyházat is reformjai szolgálatába kívánta állítani. A tanítással és betegápolással foglalkozó rendek kivételével feloszlatta a szerzetesrendeket (1782). Vagyonukból vallásalapot hozott létre, amelyből gyarapította a nép körében tevékenykedő plébániák számát és növelte a plébánosok jövedelmét.
Türelmi rendeletével (1781) az evangélikusok, a kálvinisták és a görögkeletiek számára a korábbiaknál szabadabb vallásgyakorlatot biztosított. Rendelkezését a felvilágosodás vallási türelme és az egységes birodalom kialakítása vezérelte: fel kívánta számolni az alattvalókat elválasztó, illetve a birodalommal szembeállító akadályokat. Fontos, hogy a rendelet értelmében e vallásúak is minden állami hivatalt betölthettek.
II. József az Erdélyben kitört véres román parasztfelkelés (1784) tanulságaiból kiindulva adta ki jobbágyrendeletét (1785). A rendelet megszüntette – a jobbágyság egy részét sújtó – röghöz kötést. A szabadon költöző parasztok mesterséget tanulhattak. Ezzel az uralkodó az iparfejlődés számára kívánt szabad munkaerőt biztosítani.

Az egységes birodalom eszméje és az ésszerűség vezette Józsefet a nyelvrendelet kiadásakor (1784).

A Magyarországon hivatalos, de a kor igényeinek már nem megfelelő latin helyett a birodalmi vezető réteg körében elterjedt német nyelvet tette meg államnyelvvé. Tehát nem mindennapi életben, hanem a közigazgatásban kívánta bevezetni a németet. A nyelvrendelet nem várt felháborodást váltott ki a nemesség körében. Így József szándékaival ellenkezőleg a rendelet nem az egységesítést szolgálta, hanem a magyar rendi ellenzékiséget közelítette a modern nemzeti azonosságtudat fontos eleméhez, az anyanyelvhez. Az anyanyelv használata a rendi ellenállás gondolatkörébe kerülve divattá, mozgalommá vált és ez jelentős politikai és anyagi támogatást jelentett a kibontakozó magyar nyelvművelés számára. A magyarságtudat egyéb külsőségekben is megmutatkozott: terjedt a magyar ruha, a magyar tánc.

A rendi jogokat megsértő uralkodóval szembeni ellenállás tovább fokozódott, mikor az uralkodó a rendiség fő bástyája, a nemesi megyék önkormányzata ellen indított támadást. Az országot tíz igazgatási területre osztotta, amelyek élére királyi biztosokat nevezett ki (1785). A nemesség megadóztatásának előkészítése érdekében elrendelt népszámlálás és birtokösszeírás (1784, 1786) ellen már hevesen tiltakoztak. Az abszolutizmusnak még volt ereje az összeírás végrehajtására, de az ellentétek pattanásig feszültek a rendek és az uralkodó között.

II. József kudarca: A XVIII. század második felében hazánkban is megjelent az új korszellem, a felvilágosodás. Magyarországon – sajátos helyzetünknél fogva – az állam, a dinasztia közvetítő szerepet játszott. Így a felvilágosodás első magyar hívei a kormányzat szolgálatában álló arisztokraták lettek. Az új eszmékhez a nemesség számára is Bécsen át vezetett az út. A magyar felvilágosodás kezdetét a testőrként szolgáló Bessenyei György Ágis tragédiájának megjelenésétől számítja az irodalomtörténet (1772). A kultúra fejlesztését tekintették fő feladatuknak.

II. Józsefnek hazánkban csak a csekély számú felvilágosult nemesi értelmiségiből (jozefinisták – pl. Széchényi Ferenc, Kazinczy Ferenc) álló tábora alakult ki. Őket erősítette a néhány nem nemesi származású értelmiségi (honorácior), mint Hajnóczy József. Körükben II. Józsefet népszerűvé tették felvilágosult rendeletei (pl. a cenzúra megszüntetése, a halálbüntetés eltörlése). A politikát meghatározó rétegek azonban nem szimpatizáltak vele.
A türelmi rendelet a katolikus egyházat, a rendi jogok megsértése a nemességet, míg a nyelvrendelet a jozefinisták jelentős részét is szembeállította az uralkodóval. Mikor II. József orosz szövetségben háborút indított a Török Birodalom ellen, a sikertelen háború terhei (újoncozás, élelmiszer-rekvirálások) nyomán az elégedetlenség szinte az egész lakosságra kiterjedt. Ennek ellenére az uralkodó eltökélten, rugalmatlanul folytatta reformpolitikáját. A szervezkedő rendek már a Habsburgok riválisával, a porosz udvarral is felvették a kapcsolatot.

A válságot a francia forradalom híre tetőzte be. (Ennek nyomán Belgium fellázadt a Habsburg uralom ellen). József számára nyilvánvalóvá vált, hogy lezárult a felvilágosult abszolutizmus időszaka. Az uralkodók nem szállhatnak szembe saját vezető rétegükkel, mikor magát az uralkodói hatalmat kérdőjelezik meg a feltörekvő csoportok. A török háborúban megbetegedő császár, hogy birodalmát mentse, halálos ágyán három kivételével (türelmi, jobbágy- és az alsópapságra vonatkozó rendelet) minden rendelkezését visszavonta. József azonban elkésett, a mozgásba lendülő politikai erők már többet akartak. A magyar rendek nem elégedtek meg az alkotmány korábbi biztosítékaival, a jozefinisták viszont a reformok polgári irányú továbbfejlesztéséről ábrándoztak.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

 Facebook Megosztás |  Nyomtatás Nyomtatás  |  PDF letöltés

Ezek a tételek is érdekelhetnek:

» A 15 éves háború   » Az államalapítás kényszere   

Nem hasznosHasznos (+3 pont, 3 értékelésből)



Hasonló Érettségi Tételek: Címkék:
Érettségi tesztek Felvételi Pontszámító Kalkulátor