Érettségi Portál 2014

Érettségi tételek, érettségi feladatok, érettségi tesztek



Érettségi feladatok
Érettségi tételek
A META-Don Bosco OKJ képzései
A Számalk-Szalézi Szakközépiskola tanfolyamai

A Hidegháború

Beküldő: adminszamalk
Történelem tételek

A Hidegháború

Hidegháborúnak nevezzük a világtörténelem 1945-től 1989-ig terjedő szakaszát, melyet az akkori két szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió szembenállása és rivalizálása jellemzett. A II. világháború alatt a fasizmus elleni közös fellépésük és győzelmük után ideológiai ellentétek miatt szembekerült két politikai tömb ellentétei vezettek a vasfüggöny kialakulásához – ez elszeparálta a keleti kommunista és a nyugati demokratikus európai területeket egymástól. Az USA és a Szovjetunió közti rivalizálás sohasem közvetlenül a két hatalom között, hanem közvetett módon a világban fellépő kisebb helyi konfliktusokon keresztül zajlott. Valódi háborúról tehát nem beszélhetünk, sokkal inkább kis összetűzések sorozatáról, melyekben az egyik szuperhatalom az egyik, míg a másik a másik harcoló felelt támogatta.

A hidegháború kezdetének Winston Churchill II. világháború utáni 1946-os fultoni beszédét tekintik. Beszédében az angol miniszterelnök a Szovjetunióval szembeni erő kiállítását sürgette, felismerve azt a tényt, hogy a győztes ország rendelkezik a világ akkori legnagyobb szárazföldi hadseregével, és hogy ezt az erőt esetlegesen a kommunizmus terjesztéséhez akarja felhasználni. Mindezek miatt a Nyugat létrehozta katonai és politikai szövetségét, a NATO-t (North – Atlantic Treaty Organisation – Észak-atlanti Szerződés Szervezete) és az ENSZ-t (UN – United Nations – Egyesült Nemzetek Szervezete).  Ez utóbbinak napjainkra már csaknem minden ország tagja. Számos szervezete (WHO, IMF, FAO, UNESCO) és intézménye (Közgyűlés, Biztonsági Tanács – 5 állandó nagyhatalom és ideiglenes tagok) alkotják. Célja a világbéke fenntartása, az ENSZ-haderő azonban nem képviseli az ehhez szükséges katonai erőt.

Ezt a mintát hamarosan a kommunista blokk országai is követték létrehozva a katonai jellegű Varsói Szerződést és a KGST-t (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa).

A kezdeti idők utáni első enyhülést a két ország között Sztálin 1953-as halála hozta meg, amikor is utóda, Hruscsov elítélte a sztálini népirtásokat, tisztogatásokat. A történelem során a továbbiakban is enyhülés és fokozódó ellentétek sorozata jellemezte mind a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyát. E folyamat során mindkét szuperhatalom folytatta versengését, mely remekül megmutatkozik a világ különböző konfliktusaiban:

 

1948-49: Berlinben a szovjetek blokád alá vonják Nyugat-Berlint, hogy megakadályozzák a városrész utánpótlását, ami a keleti városrész lakóinak emigrálását vonhatta volna maga után, majd egy radikális lépésként szinte egy éjszaka alatt felhúzták a berlini falat, Németország kettéosztottságának és a vasfüggönynek eme jelképét – a Nyugat azonban légihídon keresztül még egy ideig folytatta az ellátmányozást

1950-51: a koreai háborúban a szovjetek támogatta kommunisták támadásai miatt kényszerült az USA a szövetségese, Japán melletti országban való beavatkozásra. Először a kommunistákat szorították vissza majdnem a kínai határig, ekkor azonban a kínaiak beavatkozása miatt majdnem az amerikaiakat szorították ki majdnem a félszigetről. Végül a 38° szélességi kör mentén szakadt ketté Korea egy északi kommunista (Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, fővárosa Phenjan) és egy déli demokratikus (Koreai Köztársaság, fővárosa Szöul) országra. Az északi országrészben mind máig vészesen alacsony az életszínvonal, az ország javait ugyanis a hadseregnek adják, a kommunizmus fenntartása céljából

1953: szintén Berlinben a szovjetek kizsákmányolásai miatti rendkívül mélyre süllyedt életszínvonal miatt munkásfelkelés tört ki – ezt a szovjetek eltiporták majd „kirakatállamot” csináltak az NDK-ból, hogy a nyugati országrész gazdagsága ne csábítson átszökésre. Így az NDK-ban lett a legmagasabb az életszínvonal a kommunista tömbön belül, de még így is elmaradt a nyugat-európai színvonaltól.

1956: a szuezi szorosban fellépő angolok, franciák és izraeliekkel szemben a két szuperhatalom Egyiptomot támogatta, mely végül megszerezte a területet – a szovjetek ellensúlyozására azonban az USA támogatni kezdte Izraelt

1956: az események előzménye a szovjet politikai vezetésben történt személyváltás. Sztálin ugyanis 1953-ban meghal, utóda Nyikita Hruscsov pedig elismeri bűntetteit az SZKP 20. kongresszusán. Ezzel azonban kihúzzák itthon Rákosi Mátyás alól is a talajt, aki Sztálin és módszereinek híve volt. Ugyanekkor kezdett egyre hangosabbá válni a párt belső ellenzéke is, a Petőfi-kör is. A szovjet politikusok is világosan látták a helyzetet, ezért hajlandóak voltak lemondatni Rákosit, helyére azonban a tőle semmivel sem különb Gerő Ernőt ültették. A rendszert kritizáló tömegek azonban egyre inkább Nagy Imrében látták a változást.

Az enyhülés folytatódott tovább, az újonnan megjelent Irodalmi Újság pedig nem egy cikke pedig élesen támadta a pártvezetést. Megalakultak az egypártrendszer óta először az első egyetemista szervezetek, akik már pontokba foglalták követeléseiket az 1848-as eseményekhez hasonlóan. Tüntetést szerveztek, melyhez hamarosan amúgy a kommunizmus ideológiai alapját képező társadalmi csoportként a munkásság is csatlakozott. Ezt először betiltották majd engedélyezték, így a tömeg elindult a Bem térről a Parlament, majd a Dózsa-téri Sztálin szobor elé, ahol ledöntötték a gyűlölt diktatúra jelképét. Egy csoport – mely a követeléseket kívánta beolvastatni a rádióban – azonban tűzharcba keveredett. A tüntetés itt változott szabadságharccá.

A szabadságharc hamarosan országos méreteket öltött és az események is kezdek elfajulni. A magyar nép Nagy Imrét választotta miniszterelnökének, azonban erre a szovjetek másnap azzal válaszoltak, hogy belelőttek a békés tömegbe. Az új miniszterelnök meghozta első rendeleteit és ígéreteit:

  • többpártrendszer bevezetése
  • az ÁVH (Államvédelmi Hatóság) feloszlatása
  • a szovjet csapatok kivonása
  • kommunisták egyeduralmának megdöntése, új koalíciós kormány

A forradalomnak tudható be Gerő Ernő lemondatása, helyére Kádár Jánost nevezték ki. Az addig Magyar Dolgozók Pártjának hívott kommunista párt is újjáalakult Magyar Szocialista Munkáspárt néven.

Mindezt azonban a szovjetek sem várták és nézték ölbe tett kézzel és az amerikaiak be nem avatkozása miatt nyugodtan készülhettek az ország újbóli megszállására, melyet „Forgószél – hadművelet” néven végre is hajtottak november 4-én. Az akció sikeres volt a hatalmas túlerő és a Magyar Honvédség elszánt ám szórványos védekezése miatt. Végül november 12-ére a szovjet túlerő mindenhol elnyomta a szabadságharcot

1962: az 1959-ben Batista tábornok után hatalomra kerülő Fidel Castro dr. kommunizmust honosított meg Kubában. A Szovjetunió ennek stratégiai fontosságát felismerve rakétákat telepített a szigetre, mely az USA rendkívül erős ellenállásába ütközött – ezek ugyanis számos fontos amerikai nagyvárosban is könnyen kárt tehettek volna, ezért súlyos nemzetbiztonsági aggályt jelentettek az USA számára. A szovjetek végül meghátráltak, de a világ csak percekkel kerülte el a III. világháborút

1968: a kommunista Csehországban, egészen pontosan Prágában végbemenő enyhülés és reformok miatt a Varsói Szerződés tagállamainak hadserege bevonult az országba, elfojtotta a „prágai tavaszt” és visszaállította a régi rendszert

1973: a koreai háború mintáját követve Vietnamban is a kommunista gerillák támadta országba beavatkozott az USA hadserege, de csakúgy, mint majd Afganisztánban a szovjetek, itt sem tudott győzni az „idegenek” 500.000 katonája – a terepviszonyok és a gerilla hadviselés ugyanis a kommunistáknak (Ho-si Minh) kedvezett a szovjet katonai támogatásról már nem is beszélve. Ennek eredményeképp a világ legerősebb országa rendkívüli veszteségek és szégyenteljes vereség keretében volt kénytelen kivonulni a kommunista uralom alatt egyesülő Vietnamból (részben a hazai közvélemény nyomására)

1979: a szovjet-afgán háborúban a szovjetek megpróbálták meghonosítani a kommunizmust az országban, ez azonban az amerikaiak által támogatott és felfegyverzett tálib gerillák ellenállása miatt szovjet kivonulással végződött

1989: az iraki-iráni háború során a határfolyó egyik szigetének (Shatt el Arab) birtoklása miatt robbant ki konfliktus újra – ekkor az amerikaiak még kiálltak Szaddám Husszein mellett a szélsőségesen iszlám Khomeini ajatollah vezette Iránnal szemben az olajkincsek védelme érdekében (ez stratégiailag fontos az USA gazdasága számára). A háború végül „döntetlennel” végződött

A világban ezeken kívül még számos területen történtek változások, így Nicaraguában (sandinista felkelés), Etiópiában (eritreai függetlenség), Szomáliában és még számos egyéb országban is. A cionizmus jegyében Izraelben a palesztinai arabok lakta területek zsidó megszállásával 1948-ban létrehozták a független Izrael államot. Ezt rögtön megtámadták a környező arab államok, de a fiatal országnak ekkor és majd később is (1956, 1973) sikerült megvédenie magát, noha komoly amerikai támogatással, míg az arab országokat az egyre gyengülő Szovjetunió támogatta.  1973-ban Izrael megtartotta hódításait, ezt azonban az arab államok az „olajfegyverrel” megakadályozták – az olaj árát többszörösére gerjesztették, fontos gazdasági változásokat indítva el a világgazdaságban. Ez a közel-keleti konfliktusként elhíresült eset azonban a mai napig nem lezáratlan és egyben klasszikus példája is a hidegháborúban szembenálló két rivális ország ellentéteinek.

A hidegháború éveire esik a gyarmati rendszer összeomlása is. Az 1940-es évek végétől 1960-as évekig végbemenő folyamatot ugyanis egyik szuperhatalom sem támogatta, mert az önálló államok létrejötte állt érdekükben, melyekben hatalomra tudják segíteni saját támogatottjukat és ez által saját rendszerüket is. A volt gyarmatok nagy része 1964 környékén lett független. Ami fontos:

1947-ben először India vált függetlenné, miután Mahatma Gandhi ezt békés ellenállásával elérte. Az új államban azonban rögtön felszínre kerültek az elfojtott nacionalista és vallási feszültségek, melyek aztán darabjaira szakították az országot – létrejött a független Pakisztán (majd ebből Banglades is kivált) és Ceylon (a mai Sri Lanka)

1949-ben Kínában a polgárháború során győztek a szovjetek által támogatott kommunisták és Mao Ce-tung vezetésével egyesítették az országot, Tajvanra szorítva vissza a nacionalista Csang Kaj-seket.

Ezt a zömében parasztok lakta országban a földosztás végrehajtásával érték el. A hatalmas országban Mao elnök illuzionista elképzelései azonban a gazdaság modernizálásától kezdve („Nagy Ugrás”) a kulturális harcig kudarcot vallottak, míg végül 1976-ban félreállították (a „négyek bandájának” pere). Azóta a kommunista pártvezetés óvatosabb az ilyen intézkedések végrehajtásánál és manapság elérte azt is, hogy a part menti kínai nagyvárosok részleges piacgazdaságának biztosításával jelentős gazdasági növekedést produkál az ország. Így Kína a szegény félgyarmati sorból nemsokára félig fejlett ipari országgá válik.

 

A két szuperhatalom közti versengés leginkább a fegyverkezés terén mutatkozott, amit mind a földön (nukleáris robbantások – Polinézia, Szibéria), mind levegőben és vízen, de még az űrben is folytatódott. Kulcsfontosságú volt ugyanis az, hogy aki először tudja „megszerezni” a világűrt, az kezdeti előnyt szerez vetélytársa felett. Ezért indították el egymás után a szondák és űrhajók tömegét. A világűr, mint hadászati terep fontosságát jelzi az amerikaiak csillagháborús terve, mely során egy lézeres-tükrös, műholdakból álló fegyverrendszert telepítettek volna az űrbe. Mint kiderült ez csak egy átverés volt, végül nem is valósult meg, de a szovjet gazdaságot sikerült térdre kényszerítenie ez által. A SALT-I és SALT-II, valamint a helsinki értekezlet során az USA és a Szovjetunió is a fegyverkezés korlátozása és leállítása mellett döntött.

Eközben azonban a reformok ellenére is rendkívül gyenge lábakon álló szovjet gazdaság nem bírta tartani a lépést a Nyugattal és elavulttá vált maga a politikai rendszer is. A szovjet-kínai határvita során elmérgesedett viszonyba Kína oldalán beavatkozó USA miatt a Szovjetunió engedni kényszerült.

1980-81 során Lengyelországban széles tömegeket mozgatott meg a későbbi államfő, Lech Walesa által irányított elégedetlenségi mozgalom, a Szolidaritás (Solidarnosc – Lenin Hajógyár, Gdansk). Eredményt ugyan nem értek el, de Jaruzelsy tábornok hatalomváltásával sikerült megelőzni a szovjet megszállást. A változás szükségszerűségét először Mihail Gorbacsov ismerte fel 1985-ben. Két híres intézkedése, a glasznoszty (nyilvánosság) és a peresztrojka (átalakítás) volt hivatott megmenteni az omladozó államot. Ekkor azonban már ezek sem igazán hozták meg a várva várt eredményt: 1986-ban felrobbant csernobili atomerőmű és a Gorbacsov elleni merénylet (a későbbi elnök, Borisz Jelcin akadályozta meg) is remek példája a rendszer időtlenségének. Az 1989-es év a fordulat éve volt, a kelet-európai csatlósállamok sorra függetlenedtek. A függetlenségi törekvéseket a súlyos gazdasági helyzet is szította, ugyanis az évek óta stagnáló és elavuló gazdaságot és süllyedő életszínvonalat csak hitelek felvételével tudták szinten tartani, ami miatt azonban eladósodtak és az életszínvonal is romlott. Ez a függetlenségi mozgalom Románia kivételével mindenhol békés átmenettel zajlott le (pl. a lakiteleki találkozó), Romániában azonban a magyar Tőkés László püspöknek kellett kirobbantania a Nicolae Ceausescu-t megbuktató és kivégző forradalmat. A változást már nem tudták megakadályozni a szovjetek és a szovjet hadsereget is kivonták a térségből az évek folyamán. Mindezzel és a Szovjetunió felbomlásával (vereségével) ért véget a hidegháború. Az újonnan létrejövő Oroszország utolsó lehetőségként még létrehozta a FÁK-ot (Független Államok Közössége), hogy nagyhatalmi befolyását a régi szovjet országokban fenntarthassa. Gazdasága azonban az óta is fejletlen.

A hidegháború azonban még nem zárult le, ugyanis napjainkban is még jelentős erőként a világpolitikában részt vevő Oroszország törekvéseiből és egyes elképzeléseiből adódóan mg lehetnek gondok az elkövetkezendőkben. És az újonnan kirobbant konfliktusokban is még mindig megfigyelhető a két nagyhatalom burkolt és / de már nem annyira éles ellentéte (Irak, Irán, európai energiahordozó vita).

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

 Facebook Megosztás |  Nyomtatás Nyomtatás  |  PDF letöltés

Ezek a tételek is érdekelhetnek:

» Európa Németország árnyékában (1936-1939)   » Mohácsi vész   

Nem hasznosHasznos (+135 pont, 151 értékelésből)



Hasonló Érettségi Tételek: Címkék:
Érettségi tesztek Felvételi Pontszámító Kalkulátor