Érettségi Portál 2016

Érettségi tételek, érettségi feladatok, érettségi tesztek



Érettségi feladatok
Érettségi tételek
A META-Don Bosco OKJ képzései
A Számalk-Szalézi Szakközépiskola tanfolyamai

A középkori város

Beküldő: adminszamalk
Történelem tételek

A középkori város

1.) Háttér: a római birodalom bukásával a városok virágkora is véget ért. A beözönlő barbárok idegenkedtek a városi létformától, a termelés helyi szintre korlátozódott, a kereskedelem hanyatlott, vidéken önellátásra rendezkedtek be. Kivételt a püspöki székhelyek jelentettek. Változás a XI. században következett be, amikor is egyre több mezőgazdasági terményt állítottak elő, volt tehát felesleg, amit el lehetett cserélni, illetve adni. A felesleg ösztönzőleg hatott a mesterségekre is. Egyfajta munkamegosztás jött létre (újra) a város és a vidék között. A vidék ellátta élelemmel, míg a város kielégítette az ipari szükségleteket. Az egyensúly azonban kényes volt, hiszen egy-egy rosszabb termés könnyen éhínséget okozott a városban. Mégis az európai városfejlődés egyik legintenzívebb időszaka volt az 1180-1270 közötti majd’ 100 esztendő. A fejlődés egyik fő mozgatórugója kereskedelem újból megjelenése volt. Megérte ugyanis egyre nagyobb tömegű árút (pl. ruhaanya vagy élelmiszer) kisebb haszonnal továbbadni, mint csupán méregdrága luxuscikkekkel kereskedni. Az európai városfejlődésnek 4 fontos központja alakult ki.

2.) A balti térség – a Hanza: az északi tenger térségében szövetkező városokról van szó. A Hanza szövetség 1161-ben alakult és Londontól egésze Novgorodig (Oroszország) tartott. Prémek, viasz, méz, sózott hal, vas, fa, szurok, réz stb. szerepelt a listán. A szövetség központja a németországi Lübeck volt. A Hanza fénykora a XV. századig tartott, akkor majd Anglia és Németalföld vette át az irányítást.

3.) Flandria: a fejlődés oka itt elsősorban a sok jól hajózható vízi út és a remek legelők voltak. A legelőkön birkák legeltek. A birkákon gyapjú nőtt. J A gyapjút helyben dolgozták fel, felhasználva jó pár technikai felfedezést (pl.: lábítós szövőszék, kallómalom). A flandriai posztóipar olyan méreteket öltött, hogy Angliából is gyapjú behozatalra szorult. A fellendülés gazdag városokká tette pl. Gent, Brugge, Ypern településeket. Sűrű városhálózat jött létre, amelyet a környéke látott (etetett) el. A városokban a kereskedők társaságai a guildék vezették az életet, amelyek ellenőrizték az árúkat és a kereskedelmet egyaránt. A szövetek nagy része a híres észak franciaországi Champagne vásárain cserélt gazdát.

4.) A Rajna-vidék: az itt található városok többsége püspöki székhelyek voltak, ezek mellett telepedtek meg kereskedők, iparosok, sokszor az eredeti városfalakon kívül, akik aztán várossá „növelték” a települést. Úgynevezett kétközpontú városokról beszélhetünk tehát: egyik központja a katedrális és a püspöki székhely, palota, míg a másik a vásártér, illetve a kereskedőtelep. (pl.: Worms, Speyer, Köln) Az erősödő polgárság aztán egyre kevésbé viselte el a püspöki hatalmat és létrehozták saját önkormányzati szerveiket, a kommunákat. Egy-egy választott testületről van szó városonként, amelynek élén állt a polgármester és mellette a legtekintélyesebbekből álló szenátus. Az önkormányzatisággal együtt járt az is, hogy a város és polgárai kiváltságokat (privilégiumokat) szereztek, pl. vásártartás, bíráskodás, árumegállító jog, az adó egy összegben való fizetése stb.

4.) Észak-Itália városai: alapjuk a régi, római városok voltak. Mivel nem volt egységes Itália, illetve a német császár és a pápa vetélkedett ezért a területért a városok önálló, úgynevezett városfejedelemségeket alkottak. Ezek gyakran szövetkeztek (pl.: Lombard Liga), de egymás ellen is háborúkat viseltek. A legfejlettebb terület Lombardia volt, ahol elsősorban a pénzügyek, bankok, pénzváltás, hitelezés miatt halmozódott fel óriási vagyon. Ilyen volt Milánó, Bologna, Firenze, Genova, Pisa, Velence. Fontos ezen kívül a posztóipar, sőt a selyem és a bársony előállítás is. A városokban bérmunkások 10.000-i dolgoztak, sokszor nyomorúságos helyzetben. Fel is lázadtak néha, pl. 1378-ban Firenzében. A városok másik fontos jellemzője, hogy a XII. századtól egy-egy gazdag és tekintélyes család vette át irányításukat. Pl. a Sforza család Milánóban vagy a Mediciek Firenzében. Velence más tészta volt, mert ott a Nagytanács állat a város élén, illetve mindenek élén a doge. Itt tehát nem egy família uralkodott.

5.) Általában: a városok társadalma nagyon sokszínű volt. Egy valami kötötte össze őket: a közös szabadság, amit mint polgárok élvezhettek Ezért volt fontos jelszó: „A városi levegő szabaddá tesz!” Értsd: aki egy évet és egy napot eltöltött a városban, az polgára lett a településnek, megszabadult minden addig terhétől, adójától, és a város fennhatósága alá került. A város két nagy csoportja a patríciusok és a plebejusok voltak. A városok életét alapvetően az ott működő céhek szabták meg. Ezeknek volt az iparok lakosság tagja. A céh szigorú szabályok alapján működő, egy termék gyártására szakosodott egyesület volt, amely meghatározta a termékek árát, minőségét, mennyiségét. A vezetője a mester volt, a céh tagok pedig mint „családtagjai” dolgoztak. Az út: inas – legény – vándorút – mesterremek – kiadós lakoma – teljes jogú céhtag. Aki ezt nem tudta / akart végigjárni az a céhen kívül próbált meg dolgozni és kontárnak nevezték. Ezek ellen kíméletlen küzdelmet folytattak a céhek. A céh tagok segélyezték beteg társaikat, védték a városfal egy-egy részét, stb.

Források

Azonban lássátok, hogy mit értenek a kommunán, ezen a kárhozatos és új szón: a lakosok fejenként egy bizonyos összeggel tartoznak megváltani évenként uraikkal szemben a szolgai állapotukból fakadó rendes kötelezettségeket, és törvényesen megállapított kártérítést fizetnek abban az esetben, ha a törvényt megszegik. Ezzel a kikötéssel teljesen szabadok minden tehertől és szolgáltatástól, amelyet egyébként a szolgarendűekre kiróni szokás. (Guibert de Nogent így ír a kommuna mozgalmakról)

  1. Valamennyi lakos, aki csak a város falai alatt, avagy a váralján lakik, bárkinek a földjén tartózkodik is, a kommunára tesz esküt…
  2. A váralján élő lakosok mindegyike segítse a másikat belátása szerint.
  3. Ha valaki latorságot követ el olyan emberrel szemben, aki erre a kommunára felesküdött, akkor a kommuna elöljárói (…) ítélkezzenek a lator teste és vagyona felett saját megítélésük szerint.
  1. Minden egyes malomban csak két molnárlegény legyen; ha pedig valaki több legényt venne oda, s ennek híre eljutna a tanácsbeliekhez, akkor ezek annak szolgáltassanak igazságot, aki a feljelentést az ügyben megtette.

A kommuna egyetlen tagja se adjon kölcsön pénzt, vagy ne juttasson pénzt a kommuna ellenségeinek. A kommuna tagjai közül tizenhárom elöljárót kell választani, s e tanácsbeliek, valamint a tanácsbeli esküdtek javaslatai szerint egy vagy két elöljárót kell választani. Jóváhagyjuk azt is, hogy ezt az oklevelet semmiféle ok miatt nem fogják kivinni a város falain kívülre. S bárki akarna ellene szót emelni, azt nem hallgatjuk meg.

(Fülöp Ágost 1182-ben megerősíti a kommuna 1099-ben szerzett jogait)

„Die Stadtluft macht frei: Ha pedig valaki idegen az említett városba beköltözik, ott egy évet és egy napot eltölt, és ezen közben senki azzal nem vádolta és rá nem bizonyította, ő maga pedig be nem vallotta, hogy előzőleg szolgaállapotú volt, a többi polgárral közös szabadságot élvezzen. Halála után pedig hagyatékával senki úgy ne bánjon, mint a szolgákéval szokás.

(II. Frigyes kiváltságlevele, Goslar részére 1219.)

Ha egy jó város polgárai közt viszálykodás vagy gyűlölködés miatt ellentétek támadnak, uruk ne tűrje. Tegyen meg mindent, ami mindkét felet kielégíti. Ha ez sikertelen, kötelességének ismerje, hogy a viszálykodó feleket elfogassa.

(Philippe de Beaumanoir — 1246-1296, híres jogász és királyi bíró)

  • Ha valamely kereskedő, aki városunkban vagy a külvárosban tartózkodik, nem óhajt belépni céhünkbe, mi az illetőt, ha utazás közben bárhonnan elűzik, vagy bárhol megfosztják vagyonától, vagy párviadalra szólítják fel, semmiféle módon nem védelmezzük.
  • Ha a céhen kívüliek közül bárki valamely élelmiszerkészletre, vagy bármi hasonlóra alkuszik, és valamelyik a céhbeliek közül közbelép, csak az utóbbi vásárolhatja meg, tekintet nélkül arra, hogy a másik milyen árat ígért. (…)
  • Szabály, hogy a bor és minden céhbeli szükséglet költségeit a céh vagyonából fedezik.
  • Midőn beköszönt az italozás ideje, a dékánok feladata értesíteni a káptalan tagjait, hogy a kijelölt napon vegyenek részt az italozásban, és előírni, hogy 9 órakor békésen jelenjenek meg a maguk helyén és közülük senki ne kezdjen civakodást régi vagy közelmúlt dolgokat hánytorgatva.
  • Szabály az is, hogy ha valaki az italozásra valakit hoz magával: fiát, unokaöccsét vagy szolgáját, akkor mindegyik után 12 dénárt fizet. Ez alól a szabály alól kivesszük a mestereket.
  • Ha az italozáson nem céhbeli jelenik meg és titokban iszik, de ivás közben tetten érik, akkor ő 5 nagy solidust fizet, vagy ott nyomban köteles belépni a céhbe. Ez alól kivesszük a klerikusokat, a lovagokat és az idegen országbeli kereskedőket.
  • Ha valaki a haragszó után zajong vagy ugrál fél unciát fizet.
  • Az ivás két napja alatt szóval vagy cselekedettel elkövetett mindennemű butaságért a dékán előtt kell felelni, nem pedig egyéb bíróság előtt.

1) Párizsban senki sem lehet takács, csak ha ipart vásárol a királytól.

3) Minden párizsi takács két széles és egy keskeny szövőszéket tarthat a házában, de házán kívül egyet sem.

8) Minden takácsmester csak egy tanulót tarthat a házában, azt is csak 4 évre és 4 párizsi livre fejében, vagy 5 évi szolgálatra 60 párizsi sou-ért, vagy 6 évi szolgálatra 20 párizsi sou-ért, vagy 7 évi szolgálatra fizetség nélkül.

23) Párizsban egy takács sem szőhet teljes végposztót, csak úgy, hogy egyformán e0rősek a hosszanti és a vetülékfonalak, ha a szövet teljes szélességében legalább 1600 fonál van. Különben 5 sou büntetést fizet.

41) A posztó készítésekor senki sem vegyítheti össze a valódi gyapjút a bárány gyapjával.

47) Az említett céh tagjai közül senki sem kezdheti a munkát napfelkelte előtt, különben a mester 12, a segéd 6 dénár büntetést fizet.

(A párizsi takácsok határozatai, 1260)

IV. Henrik király emlékezetül akarjuk adni, hogy mi a luccai polgároknak, azért mert jól megőrizték irántunk való hűségüket király hatalmunk teljességéből megadjuk, hogy egyetlen hatalmasság, egyetlen ember se merészeljen Lucca városának a várost körülvevő régi vagy új városfalát sem megrongálni, sem lerombolni, s azokba a házakba, amelyek e városfalon belül épültek egyetlen halandónak se legyen szabad bármiféle módon, bármiféle ürüggyel berontani. Ezen felül megengedjük ugyanazon polgárainknak, hogy sem a városon belül, sem fellegvárukban ne legyenek kötelesek számunkra királyi palotát építeni, s ne merészeljen náluk senki erőszakkal vagy hatalmaskodva ingyen vendéglátást követelni. Megadjuk nekik ezen felül azt a kiváltságot is, hogy ezen túl senki ne merészeljen tőlük semmiféle katonatartást követelni, se úti ellátást Páviától Rómáig. S a város és alsó városa lakói közül senkit se tartóztassanak le törvényes bírói ítélet nélkül.

(Lucca város kiváltságlevele)

Éjszaka minden embernek otthon kell tartózkodnia, s az ellátás szükségén kívül nem szabad mások udvarába mennie. Ha azonban valaki ezt teszi, és ott áll az udvar bejáratánál vagy az előterében, akkor büntetlenül a városi őrség őrszobáján kell letartóztatni, hogy ott várja meg ítéletét.

Mindaz, amit egymás között a polgárgyűlésen kézfelemeléssel határozunk, vételről, eladásról vagy más hasonlóról, ami városunknak hasznára van, maradjon mind közöttünk, hacsak a törvénykönyv mást nem rendel. Aki ezt megsérti, valamennyi fél márka ezüst büntetésbe esik, hacsak a király valami jobbat nem határoz.

Amikor pedig városunkban részeg emberek járkálnak, s az őrökkel találkoznak, akkor a helyes útra kell vezetni őket, nem tévútra, legyenek azok férfia vagy nők. S evégből meg kell kérdezni tőle, hol lakik. Ha pedig tudja, az (őrök) haza kell, hogy kísérjék. Ha azonban nem tudja, vigyék a legközelebbi gazdához, és ott hagyják feküdni, amíg rá nem jön, hogy hová kell mennie, ha ugyan a házigazda nem akarja előbb hazakísértetni.

(Bergen város rendtartásáról, XIII. század)

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

 Facebook Megosztás |  Nyomtatás Nyomtatás  |  PDF letöltés

Ezek a tételek is érdekelhetnek:

» Görög-perzsa háborúk 2.   » Az amerikai polgári forradalom   

Nem hasznosHasznos (+15 pont, 23 értékelésből)



Hasonló Érettségi Tételek: Címkék:
Érettségi tesztek Felvételi Pontszámító Kalkulátor