TDOMF ERROR: Headers have already been sent in file /var/www/clients/client1/web12/web/wp-config.php on line 84 before session_start() could be called. This may be due to...

A II. világháború (3) | Kidolgozott Érettségi Tételek, Feladatok 2016

Érettségi Portál 2016

Érettségi tételek, érettségi feladatok, érettségi tesztek



Érettségi feladatok
Érettségi tételek
A META-Don Bosco OKJ képzései
A Számalk-Szalézi Szakközépiskola tanfolyamai

A II. világháború (3)

Beküldő: adminszamalk
Történelem tételek

A megnemtámadási egyezmény

1939 áprilisában Németország Hitler 50. születésnapját ünnepelte. A Führer népszerűsége tetőpontján állt, hiszen alig hat év alatt háború nélkül sikerült jelentős részben beváltania egyik legfőbb ígéretét, a versailles-i békeszerződés szétzúzását. A következő célpont Lengyelország volt. Lengyelország függetlenségének megsemmisítése egyaránt szolgálta a háború előtti német határok helyreállítását s a keleti élettér megteremtését. Lengyelországot nem volt olyan könnyű megkaparintani, mint Csehszlovákiát. A lengyelek ugyanis öntudatosan visszautasítottak mindenféle német követelést, másrészt Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió is érdekelt volt a kérdésben. E három nagyhatalom összefogása hatalmas veszélyt jelenthetett volna Németországra, azonban ilyen szerződés, hosszas tárgyalások ellenére sem született. A szovjet katonai segélynyújtásnak ugyanis német-szovjet határ híján feltétele lett volna a lengyel határok átlépése, ehhez azonban a lengyelek nem voltak hajlandók hozzájárulni.

A német és a szovjet külügyminiszter által 1939. augusztus 23-án aláírt egyezmény, a Molotov-Ribbentrop-paktum két részből állt. A nyilvánosságnak szánt első rész egy megnemtámadási szerződést tartalmazott, a szerződés titkos záradéka Kelet-Európa felosztásáról szólt. Lényegét tekintve Lengyelországot megosztotta a két nagyhatalom között, és Finnországot, Észtországot, Lettországot, valamint Besszarábiát a Szovjetunió érdekszférájába tartozónak nyilvánította. Mindkét diktátor elégedett volt. Hitler elhárította a kétfrontos háború veszélyét egy esetleges angol-francia támadás idejére, Sztálin pedig úgy érezte, időt nyert, amit a hadsereg fejlesztésére s egy nyugati ütközőzóna megszerzésére fordíthat.

Lengyelország megtámadása

1939. szeptember 1-jén hajnali 4 óra 45 perckor a szárazföldön, a levegőben s a tenger felől a német csapatok támadást indítottak Lengyelország ellen. A közvetlen ürügyet az SS által szervezett akció szolgáltatta. Elkábított köztörvényes bűnözőket öltöztettek lengyel katonai egyenruhába, s ezek támadást intéztek a lengyel határ melletti Gleiwitz német város rádióadója ellen. A támadókat a helyszínen agyonlőtték. A lengyel csapatok hősiesen küzdöttek, azonban az 1 millió lengyel katona nem tudott ellenállni az 1,6 millió németnek. Ezen kívül a németek haditechnikai fölényben voltak, hiszen ők már jóval a háború előtt felismerték, hogy az új háborúban a repülőgépeké és a harckocsiké lesz a döntő szó. A lengyel hadsereg két hét alatt megsemmisült, s szeptember 28-án a végsőkig kitartó Varsó védői is letették a fegyvert. Lengyelország összeomlását siettette a szeptember 17-ei szovjet támadás is. A Molotov-Ribbintrop-paktum értelmében a Szovjetunió birtokba vette Kelet-Lengyelországot, megtörtént Lengyelország 4. felosztása. A lengyel állam ismét megszűnt létezni, a nyugati területek egy részét a németek közvetlenül a birodalomhoz csatolták, a maradékot Lengyel Főkormányzóság néven a Hitlernek közvetlenül alárendelt kormányzó irányította.

A furcsa háború

A gyors vereséghez hozzájárult Anglia és Franciaország halogató magatartása is. A német támadás hírére mindkét állam ultimátumban követelte a harci cselekmények megszüntetését és a lengyel területek kiürítését. Mivel Németország elutasítólag válaszolt, Anglia és Franciaország szeptember 3-án hadat üzent. A nyugati fronton mégsem kezdődött meg a háború. A franciák létszámbeli fölényük ellenére nem kockáztatták a Maginot-vonal biztonságát. 1940 áprilisáig nem történt semmi változás. A németek ülő háborúnak, az angolok unalmas háborúnak, a franciák furcsa háborúnak nevezték a kialakult helyzetet.

A szovjet „biztonsági zóna” kiépítése

A Szovjetunió Lengyelország felosztása után kihasználva a német szövetséget és a nyugati hatalmak tétlenségét tovább folytatta határainak nyugat felé tolását. A balti köztársaságok nem tudtak ellenállni a szovjet terjeszkedésnek. A rájuk kényszerített kölcsönös segítségnyújtási szerződés lehetővé tette, hogy országaikba szovjet csapatok vonuljanak be, majd 1940 augusztusában mindhárom államot a Szovjetunióhoz csatolták. Finnország ellenállt, nem adta át a szovjetek által követelt területeket, ezzel vállalta a háborút. 1939 novemberében a terephez és az időjáráshoz jobban alkalmazkodott finnek megállították a támadó szovjeteket, ezzel érzékeny veszteséget okozva nekik. Az 1940 februárjában lezajló újabb szovjet támadásnak már nem tudtak ellenállni. A márciusban kötött béke értelmében Finnország lemondott 50 ezer km2 területéről. A Szovjetunió 1940 júliusában annektálta Besszarábiát, így létrejött Moldvai Szovjet Köztársaság.

A nyugati hadszíntér

1940-ben Hitler nyugat felé fordult. Dániát két nap alatt megszállta, a németek számára létfontosságú svéd vasérc szállítási útvonalára eső Norvégia azonban ellenállt. Angol és francia segítséggel két hónapig tartott a harc. Végül a király és a kormány Angliába menekült, a megszállók Quislinget ültették a miniszterelnöki székbe. Nevéből köznév lett, quislingnek nevezik a náci megszállókkal együttműködő, hazaáruló politikusokat. A nyugati hadjárat 1940. május 10-én indult. A németek megsértve a Benelux államok függetlenségét pár nap alatt elérték Franciaországot. A csupa idős politikus biztos volt abban, hogy fel lehet tartóztatni a német támadást a Maginot-vonalnál, illetve a megerősített francia-belga határon. Az Ardennek térségét azonban védtelenül hagyták, gondolván, hogy a páncélosok számára a hegység áttörhetetlen. Manstein tábornok haditerve alapján a németek azonban éppen itt mérték a fő csapást a szövetségesekre. A gyors áttörés után elvágták az északon ragadt csapatokat az utánpótlástól, s a La-Manche csatorna partjához szorították. A szövetséges erők teljes pusztulását csak az akadályozta meg, hogy Hitler május 24-én Dunkerque városa előtt megállította az offenzívát, ezt kihasználva a szövetségesek 300 ezer fős egysége átkelt a csatornán. Június 14-én elfoglalták Párizst. A frissen hatalomra került 84 éves Pétain tábornagy azonnal fegyverszünetet kért. Június 22-én a compiegne melletti erdőben ugyanabban a vasúti kocsiban írták alá a kapitulációt, ahol az első világháború végén a németek ismerték el vereségüket. A fegyverszünet értelmében Franciaország nagyobbik része megszállás alá került. A kisebbik, délkeleti területen formailag önálló francia állam szerveződött Vichy központtal. Az új köztársaság élére Pétain került, aki szélsőségesen jobboldali rendszert épített ki. A francia hadsereget és flottát leszerelték, Elzász-Lotharingia közvetlenül visszakerült Németországhoz.

Anglia magára maradt

A Benelux államok és Franciaország eleste után Anglia magára maradt. Megpróbálták rávenni Pétaint a háború folytatására, ő azonban elutasította a brit kérést. Hitler nem tartotta elég erősnek Angliát a további küzdelemhez, de nem állt érdekében a hadiállapot fenntartása. Hitler békét és a tengeren túli brit érdekek tiszteletben tartását ígérte, ha szabad kezet kap a kontinensen. Churchill nem volt hajlandó egyezkedni. Őszinteségével és világos célkitűzéseivel sikerült maga mellé állítania népét. A németek július közepén kezdték meg az angliai partraszállás előkészítését. Az Oroszlánfóka hadművelet légitámadásokkal indult. Az augusztus közepétől rendszeressé váló terrorbombázások azonban nem tudták megtörni az angol nép ellenállását. A brit Királyi Légierő súlyos veszteségeket szenvedett, de ellen tudott állni. Nagy szerepet játszott az új technikai találmány, a radar. Az angliai csata német vereséggel zárult, Hitler elhalasztotta Anglia megszállását.

A háromhatalmi egyezmény

1940. szeptember 27-én Németország, Olaszország és Japán aláírta a háromhatalmi egyezményt. Japán elismerte a másik két fél vezető szerepét Európában, míg azok ugyanezt tették Japánnal az ázsiai térségben. Ekkorra már Olaszország is háborúban állt. Mussolini is háborús sikerekre vágyott, s ezért feladva a semlegességet június 10-én hadat üzent Angliának és Franciaországnak. A franciák elleni támadás kevés sikert hozott, a fegyverszünet aláírásakor meg kellett elégedniük egy keskeny földsáv megszállásával. 1940 őszén Olaszország két újabb frontot nyitott. Szeptemberben Egyiptomot, októberben Görögországot támadta. Mind Észak-Afrikában, mind a Balkánon Hitlernek kellett szövetségese segítségére sietnie, a Mussolini által remélt nagy győzelmek helyett kínos kudarcok jöttek, nyilvánvalóvá téve az olasz hadsereg gyengeségeit. Egyiptom ellen 1941 februárjában érkezett meg a Német Afrikahadtest, a Rommel vezette Africacorps. Jugoszláviát és Görögországot április 6-án érte német támadás. A kisebb harcok lezárása után következhetett a legnagyobbnak szánt vállalkozás, a Szovjetunió megtámadása.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

 Facebook Megosztás |  Nyomtatás Nyomtatás  |  PDF letöltés

Ezek a tételek is érdekelhetnek:

» A humanizmus és a reneszánsz   » Történelmi dátumok   

Nem hasznosHasznos (0 pont, 8 értékelésből)



Hasonló Érettségi Tételek: Címkék:
Érettségi tesztek Felvételi Pontszámító Kalkulátor