TDOMF ERROR: Headers have already been sent in file /var/www/clients/client1/web12/web/wp-config.php on line 84 before session_start() could be called. This may be due to...

A náci ideológia jellegzetességei - Történelem Tételek | Kidolgozott Érettségi Tételek, Feladatok 2016

Érettségi Portál 2016

Érettségi tételek, érettségi feladatok, érettségi tesztek



Érettségi feladatok
Érettségi tételek
A META-Don Bosco OKJ képzései
A Számalk-Szalézi Szakközépiskola tanfolyamai

A náci ideológia jellegzetességei

Beküldő: adminszamalk
Történelem tételek

A náci ideológia jellegzetességei

A fasiszta mozgalmak keletkezésüket tekintve, a társadalom mély válságai és a változás gyorsuló üteme ellen forduló, kispolgári beállítottságú, radikális tiltakozó mozgalmak.

A náci párt programja

A Német Munkáspártot (DAP) 1919 januárjában alapította Anton Drexler (vasúti lakatos), azzal a céllal, hogy gyűjtőhelye legyen az 1. világháborús vereség után létrejött rendszerben csalódott, a társadalom perifériájára került, baloldal- és kapitalizmusellenes rétegeknek. Magukénak vallották a Dolchstobt, amely szerint a hátországból a hadsereg hátába mért tőrdöfés okozta a háborús vereséget, a megaláztatást.  Adolf Hitler 1919 szeptemberében lépett a pártba, majd tevékenyen részt vett a pártprogram kidolgozásában. A 25 pontból álló tervezet a népjólét megteremtését, az osztályellentétek megszüntetését, a kapitalista kamatszolgaság megtörését, a nemzeti közösség és a nemzetállam szerepének elismerését és a németek önrendelkezési jogának helyreállítását követelte. A párt felvette a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP; Nazionalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei) nevet, melynek 1921-től Hitler lett az első elnöke.

A párt alapvetően forradalmi jelszavakat hangoztatott, s a tagok túlnyomó része egzisztenciális helyzetének változását remélte a mozgalom sikerétől. Hitler törvényes eszközökkel kívánta a hatalmat megszerezni, nem lerombolni akarta az államot, hanem a maga képére formálni. A hagyományos politikától eltérően a nemzetiszocialisták nagy súlyt fektettek Hitler szónoki képességeire, az egyszerű szavak mágiájára, a propagandára, a látványos, tömegpszichológiailag hatásos nagygyűlésekre, a fáklyásmenetekre. A húszas évek közepétől a befolyásos támogatók által pénzelt Völkischer Beobachter (Népi Figyelő) nevű pártlap széles tömeghez volt képes eljuttatni a náci szellemiséget.

A Führer-elv

Az NSDAP csúcsán a vezér és kancellári tisztséget betöltő karizmatikus vezető, Hitler állt, utána helyettese és a birodalmi vezetők következtek. A Felhatalmazási törvény alapján a kancellár rendeleti úton kormányozhatott, a döntések a náci pártban születtek kiiktatva a parlamentet.„A Führer parancsol, mi követjük őt”. A Führer-elv lényege, hogy Hitler megszabta a követendő célokat, irányította és felelősségre vonta az alárendelteket, döntéseiért személyesen viselte a felelősséget. A Führert a népközösség megszemélyesítőjének, a közerkölcs bajnokának, a német gazdasági csoda megteremtőjének, kiváló katonai vezetőnek, a nemzet ideológiai ellenségeivel (marxistákkal, bolsevistákkal, zsidókkal) szembeni védőbástyának tekintették.

A párt mellett álltak a részben piramilitáris pártkülönítmények: az SA (Sturmabteilung; rohamosztag), az SS (Schutz-Staffeln; véderő) és a csatolt szövetségesek (orvosok, tanárok, jogászok, hivatalnokok szakszövetségei); a hatalomátvétel után megalapított politikai rendőrség, a Gestapo (Titkos Államrendőrség) a megfélemlítés eszközévé váltak.

A gazdasági önellátásra, az expanzív külpolitikára való törekvés náci jelszava „a tér nélküli nép” eszméjében (Volk ohne Raum); majd az élettér-elmélet (Lebensraum) kidolgozásában nyilvánult meg, amelyet 1937-ben fogalmazott meg Rosenberg, a párt faji ideológusa.

A náci ideológia összetevői

A nemzetiszocializmus szellemi gyökerei heterogének, és részben meghamisítottak. Ösztönzést merít az ifjúsági mozgalomból, átveszi a bajtársiasság frontélményét, és a fasizmus egyes vonásait. Megtalálható benne Nietzsche „hatalomakarása”, Richard Wagner fatalizmusa, Mendel örökléstana, a fajelmélet, a szociáldarwinizmus, a pángermán messianizmus, a germán-kelta mitológia éppúgy, mint Spengler tételei a nyugati világ alkonyáról.

A náci propaganda az egyéni lét apró örömeinek, a népi életforma tisztaságának, a boldogító középszernek a képeivel bombázta a kisembert, elhitetve vele jelentőségét. Elsősorban nem az értelmiséghez, hanem a széles tömegekhez szólt: szubjektívan és egyoldalúan. „A fasizmus lényege éppen az, hogy a törvénytisztelő, tisztességes emberek értékvilágát zavarja meg” – írta Bibó István tanulmányában. A nemzetiszocializmus a népit hangsúlyozta, az egyén tökéletes feloldódását követeli a közösségben: „te semmi vagy, a néped minden!” Az egységesítés jegyében népközösséget (Volksgemeinschaft) hirdetett, amely az individuum teljes megsemmisítésére törekedett. A nácizmus férfiak szövetségének mítoszát követi ideológiájában és társadalomszervezési gyakorlatában is. Mindenkinek tartoznia kellett valahová; a gyermekek a Jungvolkban (10-14 évesek), az ifjak a Hitlerjugendben (14-18 évesek) találták meg az irányított együttlét örömét. A náci megfogalmazás szerint „a társadalom egy ütemre lép”. A nemek tradicionális egyenlőtlenségét hirdeti, erősíti a férfi dominanciáját a családban, társadalomban és politikában. Az egyetemi hallgatók körében a nők arányát egyharmadról 10%-ra csökkentették. A nők feladata a szülésre, nevelésre, ellátásra és túlmunkára redukálódott. A gyermekotthonokban, a Lebensborn mozgalom elindításával 11 ezer tiszta árja csecsemőt hoztak világra azok a lányok, akiket válogatott SS tisztek ejtettek teherbe. (A gyermekek születésük után az állam tulajdonát képezték, soha sem tudva, kik a szüleik.)

A vér vallása, az antiszemitizmus

Vér és rög kifejezések, az archaikus retorika alkalmazása, a régi germán mítoszok felélesztése a spirituális Thule Társasághoz és Alfred Rosenberg személyéhez köthető. Ő alkotta meg „ A 20. század mítosza” című könyvében a vér vallása-eszmét, amelynek értelmében a vér tisztasága köti össze a germán fajt, a vérben testesül meg a faj szelleme. A müncheni sörpuccs 16 mártírjának a horogkeresztes zászlóra hullott vére relikviává vált, ez volt a vérlobogó, ami a zászlószentelési rituálé és az esküszövegek elengedhetetlen kellékét jelentette.

A szélsőségesen jobboldali Ostara magazin rasszizmusa is erősen hatott a náci világnézet kialakítására, amelynek középpontjában az antiszemitizmus áll. A náci értelmezés szerint a németséget a zsidó faj lassú pusztítással fenyegeti. Hitler retorikájában ezért a „vér és föld” (Blut und Boden) védelmében a zsidóság megsemmisítését követeli. A Mein Kampfban „az emberiség örök bomlasztóelemének” nevezi a zsidóságot. Az északi fajt, az alsóbbrendű fajták fölött uralkodó népnek (Herrenvolknak) tartja.

A náci faji politika alapja a fajelmélet, az 1918-as vereség felelősségének áthárítása, a „novemberi zsidó-marxista bűnösök” és az ellenségkép kialakítása, amelyről a totalitárius hatalom nem mondhat le. A hatalomátvételt követően 1933. április 1-jén bojkottnapot tartottak, amely a zsidó boltosok, professzorok, tanárok, jogászok, orvosok és egyetemisták ellen irányult. Az 1935. szeptember 15-én elfogadott nürnbergi törvények értelmében a zsidók elvesztették jogegyenlőségüket, megfosztották őket állampolgárságuktól, fajgyalázásnak minősítették a nemi kapcsolatot zsidó és nem zsidó németek között. A következő évben látott napvilágot a birodalmi állampolgári törvény 13 kiegészítő rendelete, melyben kizárták a zsidókat az állam közösségéből. 1938-ban a zsidó vallási egyesületeknek bejegyzett egyesületeknek kell lenniük, az 5000 birodalmi márka fölötti vagyont be kell jelenteniük, a zsidó ipari üzemeket jelzéssel látták el, valamennyi zsidó orvos és jogász működési engedélyét bevonták, az útleveleket érvénytelenítették, az újakat J betűvel jelölték, kiutasítottak az országból 17000 lengyel zsidót. A kristályéjszakán (1938. nov. 9–10.), szervezett pogrom keretében országszerte felgyújtották a zsinagógákat, meggyalázták az izraelita temetőket, épületeket romboltak, 26000 zsidót tartóztattak le. További diszkriminatív intézkedéseket léptettek életbe: kiiktatták a német gazdasági életből a zsidókat, megtiltották számukra a kultúrintézmények látogatását, a nyilvános közlekedési eszközök igénybevételét, bezárták előttük a felsőbb iskolákat.

A zsidókérdés végleges megoldásának (Endlösung) kidolgozása Reinhard Heydrich nevéhez fűződik. 1942. január 20-án, a Wannsee-i konferencián összehangolták a különböző szervezetek és hivatalok feladatait a zsidókérdés végleges megoldására. Az értéktelen élet kiselejtezése előbb az öröklött betegségek továbbadásának megakadályozására született meg, majd az eutanáziaprogram meghirdetésével a gyógyíthatatlan beteg számára biztosítható „halál kegyelme” már a kiirtásukat célozta.

A náci kultúrpolitika

Joseph Goebbels a Birodalmi népfelvilágosítási- és propaganda minisztérium élén irányította a sajtó, a rádió, a film, a propaganda és a színházak felügyeletét. Vidéken 42 birodalmi propagandahivatal működött, átlagon felüli képzettséggel rendelkező munkatársakkal, akiknek több mint kétharmaduk egyetemet végzett. A náci propagandára az erő és a hatalom igézete, a geometria mámora, és a nácizmus neoklasszicista gigantomániája jellemző. Albert Speer megalomániás elképzelései szerint Berlinnek Germániává, egy világbirodalom fővárosává kell válnia. A kultúra totális megtisztulását jelentő értelmezésének következtében 1933. május 10-étől máglyára kerültek „a német szellemiségtől idegen kultúrtermékek”, megindult a baloldali és a zsidó értelmiség elleni küzdelem. Az elfajzott művészet helyébe az állami méretű szórakoztatás lépett (1936-os berlini olimpia grandiózus külsőségeivel). A nácizmus kísérletet tett egy evangélikus birodalmi egyház megszervezésére, de taktikai okokból az egyházakkal és a vallással való végleges leszámolást elhalasztotta.

A náci ünnepek

Goebbels Himmlerrel és Rosenberggel kialakította azt a sajátos náci ünnepkört, amely szakított a keresztény hagyományokkal: január 30-a a hatalom megragadásának napja, február 24-e a pártalapítás ünnepe, március 16-a a hősök emléknapja, április 20-a a Führer születésnapja, május 1-je a nemzeti munka napja lett. Májusban még az anyák napját, június 21-én a nyári napfordulót, szeptemberben a nürnbergi pártnapot, október elején az arató hálaünnepet, november 9-én a mozgalom napját, december 21-én a téli napfordulót és a pogány, német karácsonyt ünnepelték.

A náci szimbólumok közé tartozott a zászló, a horogkereszt és a felvonulási jelvények. Színszimbolikájában a piros a mozgalom társadalmi eszméjét, a fehér pedig a nacionalista eszmét jelentette. A közel négyezer éves horogkeresztet, amelyet értelmeztek a mozgás, a változás jeleként, Kínában a szerencsével, Indiában napkerékkel azonosították. Hitler „az árja ember győzelméért folyó küzdelem misszióját” látta a horogkeresztben, amely 1920-ban került az NSDAP zászlajára, 1935-től nemzeti zászlóvá vált. A felvonulási jelvényeket 1922-től Hitler tervezte az ókori római hadi jelvények mintájára.

A náci ideológia és gyakorlat egyszerre volt reakciós és modernizációt hirdető, antimarxista, agrárromantikus és az ipari tőkét pártoló, diktatórikus és népképviseleti, elit és populista.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

 Facebook Megosztás |  Nyomtatás Nyomtatás  |  PDF letöltés

Ezek a tételek is érdekelhetnek:

» Történelmi dátumok   » Trianon társadalmi, gazdasági, etnikai hatásai   

Nem hasznosHasznos (+33 pont, 51 értékelésből)



Hasonló Érettségi Tételek: Címkék:
Érettségi tesztek Felvételi Pontszámító Kalkulátor