TDOMF ERROR: Headers have already been sent in file /var/www/clients/client1/web12/web/wp-config.php on line 84 before session_start() could be called. This may be due to...

A német fasizmus és az amerikai demokrácia | Kidolgozott Érettségi Tételek, Feladatok 2016

Érettségi Portál 2016

Érettségi tételek, érettségi feladatok, érettségi tesztek



Érettségi feladatok
Érettségi tételek
A META-Don Bosco OKJ képzései
A Számalk-Szalézi Szakközépiskola tanfolyamai

A német fasizmus és az amerikai demokrácia

Beküldő: adminszamalk
Történelem tételek

A német fasizmus az elsô világháborút követôen alakul ki, a háborút követô gazdasági válságok egyaránt növelik a szélsôjobb és a baloldal szerepét. A németek úgy látják, hogy a baloldal a veszélyesebb, ezért felkérik a jobboldali párt vezetôit, hogy számolják fel a baloldalt. Ez sikerül nekik, ezért az állandó kormányválságok miatt kiírt választásokon elért eredményeik alapján törvényesen kormányra kerülnek.

A német szélsôjobboldal komoly politikai szerephez a weimari köztársaság alatt nem jut. Az 1929-32-es világgazdasági válság Németországot érinti a legsúlyosabban, amiért a szélsôséges pártok (bal- és jobboldal egyaránt) a középpártokat és a liberális politikát teszik felelôssé. Szerintük hiba volt a versailles-i békeszerzôdés elfogadása (1923.), és ilyen nagymennyiségû, fôleg amerikai tôkét az országba engedni (Dawes- terv 1924-29), ami Németországot az Egyesült Államoktól való gazdasági függésbe sodorta. A három szélsôséges párt, az NSDAP (náci párt), a Német Kommunista Párt és a Német Szociáldemokrata Párt befolyása nô a legnagyobb mértékben. A baloldali pártok tömegmozgalmakat szerveznek, a náci párt pedig nagygyûléseken népszerûsíti magát.

1919-ben megalakul az NSDAP, amelynek Hitler is tagja, 1921- tôl pedig elnöke. További vezetô személyiségei Rudolf Hess (Hitler személyi titkára, majd helyettese és tárcanélküli miniszter), Ernst Röhm (a Sturmabteilung vezetôje, majd tárcanélküli miniszter), Hermann Göring (SA vezetôje, birodalmi gyûlés elnöke, porosz miniszterelnök és belügyminiszter, a Gestapo megszervezôje), Joseph Goebbels (propagandaminiszter), továbbá Alfred Rosenberg (a fajelmélet megalkotója). A náci pártnál mindig nagyon fontosak a külsôségek, 1920-ban véglegesítik a náci párt jelvényét és zászlaját. Mivel Hitler az egész társadalom támogatását maga mögött szeretné tudni, ezért 1921-ben kiadnak egy 25 pontból álló programot, ami minden réteg megnyerésére törekszik (szociális demagógia). Ebben a nagytôkéseknek megígérik az expanziót, amivel új piacok jönnek létre és a kommunista mozgalom teljes felszámolását; a középrétegeknek állami támogatást, érdekképviseleteket, biztosabb egzisztenciát, hivatalokat, a spekulatív tôke korlátozását, valamint a középtulajdonosok védelmét; az alsóbb rétegeknek szintén a nagytôke korlátozását, rögzített árakat és béreket, a munkanélküliség felszámolását, az adósságok kamatainak csökkentését, jobb hitelfelvételi és új birtokszerzési lehetôségeket ígérnek.

A pontok egymásnak ellentmondanak, ami nem a párt következetlenségébôl adódik, hanem abból, hogy minden réteget meg akarnak nyerni, de bizonyos pontok teljesítése eszük ágában sincs. Szintén ebben a programban kerül kifejtésre a fajelmélet és az élettérelmélet. A fajelmélet szerint az uralkodó nép a német, másodrendû a többi germán nép, szolganépek a szlávok és más kelet-európai népek, kiirtandóak a zsidók, a cigányok és a kommunisták. Az élettérelmélet szerint Németország túlnépesedik, új területek kellenek (Kelet-Európa). Elôször Európa németjeit kell egyesíteni, majd egy egész Európára kiterjedô nagynémet birodalmat, s végül egy német világbirodalmat kell létrehozni. 1923. november 8-9-én Hitler végrehajtja a müncheni sörpuccsot, ami azonban nem sikerül, Hitlert letartóztatják, ötévi börtönbüntetésre ítélik, de ebbôl csak 9 hónapot tölt le. Ezalatt az idô alatt írja meg a Mein Kampf elsô kötetét, amely tartalmazza az NSDAP részletes programját. 1924-ben olasz mintára rendszeresítik a barna inget a rohamosztagosok egyenruhájaként. 1925-ben átszervezik az NSDAP-t, továbbá létrejön a Schutzstaffel, Hitler testôrsége. A világgazdasági válság alatt egyaránt nô a kommunista, a szociáldemokrata valamint a náci párt népszerûsége és ezzel együtt a tömegbázisuk. 1929-tôl kormányválság is van, évente választásokat tartanak, ezeken jól látható a három párt elôretörése. Amíg például az NSDAP-nek 1928-ban csak 12 parlamenti képviselôje van, addig 1930-ban 107 és 1932-ben már 230 körül. 1931-ben Hitler és a nagytôkések Harzburgban tárgyalnak, mert ez utóbbiak úgy vélik, hogy a baloldal komolyan veszélyezteti ôket. Ezért megállapodnak Hitlerrel: hogyha sikerül felszámolnia a baloldalt, akkor pártját bevonják a kormányzásba. 1932-ben, a válság mélypontján háromszor is tartanak választásokat. A tavaszi-nyári választásokon a 3 említett párt szavazati aránya nô, de az NSDAP-é a legnagyobb részarány. Ezen felbuzdulva Hitler augusztusban a düsseldorfi nagygyûlésen nyíltan meghirdeti a baloldal elleni harcot. Novemberben, a választásokon a baloldali pártok részaránya némileg nô, az NSDAP-é pedig pár tizeddel csökken, de még mindig az NSDAP-é a legnagyobb részarány. Ennek megfelelôen Hindenburg köztársasági elnök 1933. január 30-án kinevezi Hitlert miniszterelnökké, aki koalíciós kormányt alakít, amibe rajta kívül még három fasiszta politikus kerül be. A “józan” német körök megdöbbenésüknek adnak hangot, de mások úgy vélekednek, hogy ez nem biztos, hogy rossz, mert most nyílt színen kell a náciknak a tarthatatlan politikájukat folytatni, amivel legkésôbb nyolc hónap múlva megbuknak. Ezzel szemben a valóság az, hogy nem egészen egy év alatt kiépül a totális fasiszta diktatúra. 1933. február 27-én felgyújtják a Reichstagot. A tettel egy bolgár kommunistát, Dimitrovot vádolnak, aki azonban be tudja bizonyítani ártatlanságát (lipcsei per). A Reichstag felgyújtásának ürügyén Hitler törvényenkívül helyezi a kommunista pártot, majd új választásokat ír ki, hogy ne koalíciós kormányzást kelljen folytatnia. Eme választás azonban csak 43%-ot hoz az NSDAP számára, alkotmányosan tehát nem tud egypárti uralmat kialakítani. Ezért június-július folyamán felszámolja a szociáldemokrata pártot, majd a szakszervezeteket, ezt követi az összes ellenzéki párt betiltása és a polgári szabadságjogok korlátozása. A szakszervezetek helyett a Nemzeti Munkafront jön létre. 1934. június 29- edikérôl 30-adikára virradó éjjel az SS-szel lemészároltatja az SA elégedetlenkedô tagjait (hosszú kések éjszakája), miután ezek alsóbb rétegekbôl származók követelték a biztosabb egzisztenciát és a nagytôke korlátozását (Hitler ígéretei). Ezután az SA szerepét az SS veszi át. 1934. augusztus 2- án meghal Hindenburg, Hitler egyszemélyben köztársasági és miniszterelnök (Führer), létrejön a totális fasiszta diktatúra.

A gazdaság irányítását a Hermann Göring vezette Négyéves Terv Hivatala végzi a Neuer Plan alapján. Eszerint az állam közmunkákat végeztet, infrastruktúrát fejleszt, befagyasztja a béreket, irányítja a termelést és az elosztást, bevezetik a profitkiviteli tilalmat -hogy a nyereséget a vállalatok helyben fektessék be-, a vállalatokat kényszer- kartellezi, stabilizálja a márkát, a harmincas évek közepétôl megindul a hadiipar fejlesztése. Mindennek eredményeként növekszik a munkaerő iránti kereslet, megszûnik a munkanélküliség, sőt az állam kényszerül a munkaidôt és ezzel együtt a béreket emelni, valamint az “alsóbbrendûek” számára a kötelezô munkaszolgálatot bevezetni; az ipari termelés 1928. és 1938. között 107%-al nô.

A német külpolitikát az expanziós törekvések határozzák meg, 1933-ban Németország kilép a Népszövetségbôl; a gazdaságot átállítják a haditermelésre; 1934-ben kísérlet Ausztriával való egyesülésre (Anschluß), amit Mussolini még megakadályoz; 1935-ben a Saar-vidéken népszavazást tartanak, amelynek eredménye alapján a terület ismét német fennhatóság alá tartozik; ugyanebben az évben bevezetik az általános hadkötelezettséget, remilitarizálják a Rajna-övezetet és kihirdetik a nürnbergi törvényeket; légierôt állítanak fel, továbbá újra beindítják a flottaprogramot. A fentiek a london- locarnoi illetve a versailles-i békeszerzôdések megszegését jelentik. Külkapcsolatok létesítése más fasiszta országokkal 1935-36-tól kezdôdik. 1936-ban létrejön a Berlin- Róma tengely, ebben a szerzôdô felek elismerik a egymás külpolitikai törekvéseit. Szintén 1936-ban jön létre az erôsen fasizálódott Japán és Németország között az antikomintern paktum, amihez 1937-ben Olaszország is kapcsolódik.
A német fasizmus ideológiai alapját az erôteljes nacionalizmus és a baloldal-ellenesség adja. Németország a fasizmus legszélsôségesebb példája, itt a legerôsebb a sovinizmus és az antiszemitizmus. A kormányrakerüléstôl a totális diktatúra kiépítéséig nem egészen egy év telik el.

Az USA a 2 világháború között iszolacionista, azaz elzárkózási politikát folytatott. Női szervezetek és egyházi csoportok kezdtek lobbizni az alkohol ellen, ami végül oda vezetett, hogy  az 1920as és 1930as évek között alkoholtilalmat rendeltek el Amerikában. Ennek következtében a maffia megkezdte az alkoholcsempészetet. Ennek fő alakja Al Capone volt. Később eltörölték a rendeletet.

Ebben az időszakban kezdődött meg a motorizáció is, sok új autót gyártottak, olyanokat is, amely a középosztály számára is elérhetővé vált. Megjelentek a gyorséttermek, a Coca-Cola és a hamburger.

Azonban ekkor következett be az USA egyik legnagyobb gazdasági válsága is, ami kihatott szinte az egész világra. 1929. október végén összeomlott a new yorki tőzsde, ami miatt sokan öngyilkosok lettek. A válság a gazdaság minden részére hatással volt. Alapvetően túltermelési válság következett be. A problémát úgy próbálták orvosolni, hogy visszafogták a termelést, ami viszont azzal járt, hogy sok embert el kellett bocsátani, és kevesebb fizetést kaptak azok, akiknek megmaradt a munkája. Ennek következtében azonban igen nagyarányú lett a munkanéküliek száma. 1932-ben Franklin Delano Rooseveltet választották meg Amerika új elnökének, aki egyből meg is indította a válságkezelő programját a NEW DEALT. A program lényege, hogy a pénzügyi csődöt próbálták orvosolni, amit igyekeztek elérni, hogy bezáratták a bankokat és csak azok a bankok maradhattak meg, amelyek normálisan, csődmentesen tudtak továbbműködni. Ezen felül korlátozták a kivehető összegeket, leértékelték a dollárt, megtiltották az arany és a valuta kivitelét, valamint helyreállították az ipart és a mezőgazdaságot. Erre 2 válságkezelő programot vezettek be, az ipar helyreállítására a NIRA-t, a mezőgazdaság helyreállítására pedig az AAA nevű programot. Lényegük a termelés visszafogása volt, és az állam azoknak a termelőknek adott támogatást, akik ezt betartották. Megalakult a Kék sas mozgalom, akik arra buzdították a népet, hogy csak a program által támogatott termékeket vásárolják. Ezenkívül a folyók stb szabályozására a Tenesse-i völgy mozgalmat hozták létre, amely egy komplex program volt a fejlesztésre. Fiatal férfiakból megalakították a Polgári Tartalék Hadtestet. Ezek a férfiak, bár fizetést nem kaptak, kaptak azonban teljes ellátást, „zsebpénzt” és közmunkásként dolgozhattak.

Roosevelt a New Deallel azt valósította meg gyakorlatban, amit az angol közgazdász Keynes megfogalmazott elvben. Eszerint az államnak bele kell szólni a gazdaságba, addig ugyanis az volt az elv, hogy az állam nem avatkozhat bele a gazdaságba. Roosevelt ezt alkalmazta úgy, hogy fejlesztette az infrastruktúrát és a hadiipart is.

Az 1930-as évek 2. felére már nagyjából sikerült is felszámolni a válságból sikerült is felszámolni a válságot. 

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

 Facebook Megosztás |  Nyomtatás Nyomtatás  |  PDF letöltés

Ezek a tételek is érdekelhetnek:

» II.József (1780-1790)   » Reformkor Magyarország 1825-1848    

Nem hasznosHasznos (0 pont, 2 értékelésből)



Hasonló Érettségi Tételek: Címkék:
Érettségi tesztek Felvételi Pontszámító Kalkulátor