Érettségi Portál 2014

Érettségi tételek, érettségi feladatok, érettségi tesztek



Érettségi feladatok
Érettségi tételek
A META-Don Bosco OKJ képzései
A Számalk-Szalézi Szakközépiskola tanfolyamai

A Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) (2)

Beküldő: adminszamalk
Történelem tételek

II. Rákóczi Ferenc (1676-1735):

Apja I. Rákóczi Ferenc, anyja Zrínyi Ilona, nevelője Thököly Imre. Első osztályú nevelést kapott, egész Európát bejárta és tanulmányutakat folytatott.

Visszakapta a Rákóczi birtokokat és ezért Németországból hazatért. Kapcsolatba került a magyar nemességgel és átállt Bercsényi Miklós oldalára. Levelezni kezdett XIV. Lajossal. De levelei az udvar kezébe kerültek és ezért börtönbe zárták, felségárulással vádolták. Felesége (egy német nő) szabadította ki Gottfried Lehmann, börtönőr segítségével. Rákóczi Lengyelországba, Brezán várába menekült.

A szabadság harc előzményei:

  • 1697-es hegyaljai felkelés: a bujdosó mozgalom következménye, elfoglalják Tokaj és Sárospatak várát. Szervezetlen mozgalom. Kis Albert; Tokaji Ferenc; Szalontai György.
  • 1703-as tiszaháti felkelés, melyet Kis Albert és Esze Tamás vezetett. Küldöttséget menesztettek Brezán várába és felkérték Rákóczit, hogy álljon a felkelés élére. Rákóczi kiadta a brezáni kiáltványt, melyben leírta, hogy elvállalja a felkelés vezetését és annak okait: Habsburg ellenes célokat fogalmazott meg, akiket az ország szabadságának elvevésével vádolt. Célja a régi jogok helyreállítása. Jelszava: „Cum deo pro patria et libertate!” /”Istennel a hazáért és a szabadságért!”/
  • 1703 májusában kitört fegyveres felkelés.
  • 1703 júniusában Dolha mellett a felkelők vereséget szenvedtek a császári csapatoktól, amit Károlyi Sándor vezetett.

A szabadság harc külpolitikai háttere:

Spanyol örökösödési háború (1701-1713): Európa két nagyhatalma, Franciaország és Ausztria harcolt a területért. Ausztria nyugatra koncentrált és a hátországra nem figyelt. A franciák komoly összegekkel támogatták a Rákóczi-szabadságharcot. 1704-ben a höchstädti ütközetben vereséget szenvedett a francia oldal. A Habsburgokat Savolyai Jenő vezette és Ausztria 1704-től Magyarországra figyelt. Ezért Rákóczi külföldi szövetségeseket (Oroszország; törökök; Bajorország) keresett, de sikertelenül.

A szabadságharc:

1703. A legnagyobb foglalások ekkor történtek: Duna-Tisza köze; Felvidék. De a Dunántúl a császáriak kezén maradt, melynek oka, hogy több császári tiszt átállt a felkelők oldalára; hadseregre volt szükség. Kiadták a vetési pátenst (=rendelet): a jobbágyok és családtagjaik mentesültek az adóterhek alól. Rengeteg jobbágy beállt a szabadság harc seregébe.

1704. II. Rákóczi Ferencet Gyulafehérváron erdélyi fejedelemmé választották, de nem tudták beiktatni, mivel Erdély császári kézen volt. Kiadott egy röpiratot az európai országok számára, melyben a szabadság harc céljait és okait fogalmazta meg. Nagyszombatnál súlyos vereséget szenvedtek a kurucok a labancoktól.

1705. A szécsényi országgyűlés megválasztotta Rákóczit Magyarország vezérlő fejedelmévé. 24 tagú szenátus állt mellette, melynek elnöke Bercsényi Miklós lett. Rákóczi teljhatalommal rendelkezett a külügyek, a pénzügyek és a hadügyek terén. Felhasználhatta a kancelláriát, amely a legfontosabb hivatal volt. Ennek vezetője Ráday Pál. Az egész ország területén vallásszabadságot hirdetett, Magyarország államformáján konföderációban határozta meg (=szövetségi állam). Ráday nevéhez fűződik az első magyarországi újság, Az igazmondó Mercurius.

Gazdaság: XIV. Lajos, francia király 1708-ig támogatja a szabadság harcot. A bevételek a nemesfémbányákból, a vámokból, a fejedelmi birtokokból származtak. Saját pénzt veretett rézből (=rézlibertás), ami gyorsan inflálódott, gyengült az értéke. Rákóczi tervezte a közteherviselés bevezetését, de szembefordultak fele. Megszervezte a Gazdasági Tanácsot, amely a szabadság harc gazdasági ügyeit intézte: fegyverellátás, ruházat, élelmezés. Manufaktúrákat alapított és tárházakat (=raktár) létesített.

Kuruc hadsereg: a szabadság harc kezdetén szervezetlen és fegyelmezetlen a sereg. Kiképzetlenek voltak. Végvári, császári, külföldi katonák és Thököly seregéből származó harcosok is harcoltak itt. A többség könnyűlovas, a kisebbség gyalogság (=talpasok), és van egy kevés tüzérség is.  Létszám eleinte 80 ezer fő, de visszaesett 30 ezerre. Kéz nagy tábort találunk: a) mezei katonák (=irreguláris csapat), b) tanult, kiképzett csaptok (=reguláris, hivatalos csapat). A kuruc sereg a gyors, hirtelen támadás módszerét alkalmazta, a nyílt ütközeteket kerülték, de nem tudták megtartani területeiket.

  • 1705-ben uralkodóváltás történt. I. Lipót meghalt és I. József követte őt a trónon (1705-1711). Tárgyalások indultak az udvar és Rákóczi között, de ezek kudarcba fulladtak. Bottyán János elfoglalta a Dunántúlt.
  • 1706-ban elfoglalták Erdélyt, amit 1707-ig sikerült megtartani.
  • 1707-ben beiktatták Rákóczit erdélyi fejedelemé. Ugyanebben az évben országgyűlést tartottak Ónódon. A győzelmek mellett megerősödött az ellenzék, akik támadták Rákóczit. Ennek oka a vetési pátens és annak következményei, a hosszú háború, az értéktelen pénz, a béketárgyalások kudarca. Az ellenzék két képviselőjét (Rakovszky Menyhért, Okolicsányi Kristóf) felkoncolták. Bevezették a közteherviselést, ami mindenkire vonatkozott. Döntöttek a hadirokkantak, az özvegyek és az árvák állami gondoskodásáról. Bercsényi: „eb ura fakó, József császár nem királyunk”: a németek császára lehet, de Magyarországnak nemètrónfosztás, idegen származású nem ülhet a trónon (= detronizáció). Cél lett volna, hogy a trónt betöltsék; új jelölt: Frigyes Vilmos, porosz trónörökös. Ehhez hiányzott, hogy Magyarország és Poroszország területileg közelebb kerüljön egymáshoz. Rákóczi célja a terjeszkedés északnyugati irányba (Morvaország+Szilézia)èlétre kell hozni egy magyar-morva-sziléziai konföderációt. 1708-ban legjobb seregével indul Morvaország irányába. Trencsén mellett döntő vereséget szenved a császári csapatoktól. Ez fordulópontot jelentett. 1708-tól a védekezésre maradt csak energia és folyamatos visszavonulást figyelhetünk meg. Csökkent a szabadságharc anyagi háttere: nem érkezik támogatás Franciaországból, a nemesek hazakényszerítik a jobbágyokat, mert nem tartják be a vetési pátenst. Megbomlik a nemzeti egység. Árulók kerülnek ki a kuruc seregből, pl.: Bezerédy Imre. Több vezető is meghalt, pl.: Bottyán János, Esze Tamás.
  • 1709-1710. pestis járvány pusztít.
  • 1708-ban a sárospataki országgyűlésen minden jobbágynak szabadságot ígért (= jobbágyfelszabadítás).
  • 1709-ben ki kellett üríteni a Dunántúlt és a Felvidék nyugati részét.
  • 1710-ben Romhánynál az ütközet döntetlennel ért fel. Elindultak a titkos tárgyalások Rákóczi és az udvar között (Pálffy János). Rákóczit Károly Sándor képviselte.
  • 1711. április 30-án megkötötték a szatmári békét és ezzel véget ért a tárgyalás. Május 1-jén a kuruc csapatok letették a fegyvert a Nagymajtényi-síkon.

Szatmári béke:

  • Minden felkelő közkegyelmet kapott
  • A Rákóczi adta kiváltságokat megőrizhették
  • Az udvar garantálta a vallásszabadságot
  • Magyarország és Erdély alkotmánya
  • Rákóczi minden birtokát visszakapja (kivéve a várakat), ha hűségesküt tesz

A szatmári béke kompromisszumos béke, de Magyarország szempontjából előnyöket jelent. Nem volt hiábavaló a szabadságharc, mert ezeket az eredményeket e nélkül nem lehetett volna elérni. Magyarországot nem olvasztották be a birodalomba. Ez a béke az 1711-ben trónra kerülő III. Károlynak köszönhető.

II. Rákóczi Ferenc nem tett esküt, így semmit sem kapott vissza. Haláláig száműzetésben élt Lengyelországban, majd Franciaországban és végül Rodostóban. 1735-ben halt meg, a testét Kassán temették el, a szívét pedig Franciaországban.

Források a tételhez

A királyság vagy annak nagy része lassan germanizáltassék, s a forradalmakra és nyugtalanságra hajló magyar vér a némettel szelidíttessék természetes ura és örökös királya hűségére és szeretetére.

(Kollonich Lipót: Einrichtungswerk der Königreichs Hungarn)

Minden nemes és nemtelen igaz hazaszerető magyart a képtelenül hatalmaskodó, zaklató, porcióztató, adóztató, nemesi szabadságunkat rongáló, becsületünket tapadó, sónkat, kenyerünket elvevő (fegyverbe szólítunk).

(II. Rákóczi Ferenc kiáltványa, 1703, Brezán)

Ez a hirtelen és lelkes parasztfelkelés megdöbbentette a nemességet. Visszavonultak váraikba és védett házaikba. A parasztokat mélységes harag fűtötte uraik ellen és elhajtották nyájaikat és gulyáikat azzal az ürüggyel, hogy a nemesek csupán azért húzódtak vissza váraikba, mert a németekhez húznak. Így hát a megyei nemesség nem tudta, melyik pártra álljon, mert egyformán félt a néptől és a németektől.

(II. Rákóczi Ferenc: Emlékiratok)

Minthogy másnap reggel nem érkezhettünk el a kijelölt helyre, megszálltunk egy Klimec nevű faluban, a Magyarországot és Lengyelországot elválasztó Beszkid hegyek lábánál. Ez, ha jól emlékszem, 1703. június 16-án volt.

Nagyobb biztonság céljából elrendeltem, vezessék hozzám a hegy túlsó oldalán tartózkodó csapatokat. Dél tájban érkeztek, botokkal és kaszákkal felfegyverezve. ötszáz ember helyett alig volt kétszáz gyalogos, rossz parasztpuskákkal felszerelve, velük ötven lovas. Vezérük Esze Tamás volt, egy paraszt, tarpai jobbágyom és Kis Albert, bűneiért körözött tolvaj és gonosztevő. A népség parancsnokai között csak Móriczot és Horváthot lehetett katonáknak nevezni, mert az előbbi valaha mint közkatona szolgált Munkács várában, a másik pedig őrmesteri rangban a németeknél. A többi a nép söpredéke volt és rablás közben tanulta meg a hadimesterség elemeit. Majos, aki velem jött, nemességének előjogán akarta őket vezényelni, de részegeskedő, pimasz és összeférhetetlen fiatalember volt, s ezért nem alkalmas erre a tisztségre. De ez a népség nem is akarta a parancsait követni, a magyar nép és nemesség között fennálló természetes gyűlölet miatt. Pap Mihály, szakállas, öreg és nagy ivó, maga is paraszt lévén, a lovasok parancsnoka akart lenni. Végeredményben azonban mindnyájan olyan tudatlanok és összeférhetetlenek voltak, hogy még egy tizedes feladatát sem voltak képes ellátni. De minthogy a nép tisztelte őket, nem lehetett elvenni a rangjukat, egyébként akkor nem is lehetett volna a helyükre jobbakat találni.

(II. Rákóczi Ferenc a szabadságharc kezdetéről)

A höchstadti csatavesztés megfosztott még a reményétől is annak, hogy egyesülhessek a bajor választófejedelemmel. Ez a remény volt egyetlen alapja annak, hogy belefogtam a háborúba, amelynek nehézségeit nagyon is előre láttam.

(II. Rákóczi Ferenc: Emlékiratok)

Háborúnk a félbeszakadt béketárgyalás óta hanyatlani látszott. A nemesség napról napra visszanyerte hatalmát jobbágyai felett, és elvette kedvüket a háborútól, hogy a saját hasznára dolgoztasson velük.

(II. Rákóczi Ferenc: Emlékiratok)

Az említett jeles Rákóczi Ferenc életének és összes, Magyarországon s a hozzá csatolt részeken, valamint bárhol egyebütt található ingó és ingatlan javainak — az előbb említett császári és királyi teljhatalmú felhatalmazás alapján, melyet mi is, mint mondottuk, kegyesen helyben hagytunk és megerősítettünk — kegyelmet adunk, a javak közül kivéve azokat, amelyek az erődítményekhez tartoznak, beleértve az országban való nyugodt megmaradását is, háza népével, szolgáló nemeseivel vagy szolgáival együtt; ennek végső határidejéül — ha ő a kegyelmet elfogadja, de a hűségeskü letételét el akarja halasztani — három hetet engedélyezünk, az előbb említett megegyezés keltétől számítva.

Valamennyi (…) Rákóczi követőnek, magyaroknak s mindhárom erdélyi nemzetbelieknek egyaránt, azoknak is, kik jelenleg az országban vannak, s azoknak is, akik most a jeles Rákóczi Ferencnél tartózkodnak (…) megbocsátó kegyelmet adunk jóságosan; és bőségesebb kegyelmünk és jóságosságunk jeleként azoknak is, kik jelen megegyezést megelőzően visszatértek a szent királyi korona iránti köteles hűségre.

A fegyverletételt sem kell olyan értelemben felfogni, mintha senkinek sem lenne szabad fegyvert viselni, ezzel szemben minden ellenségeskedést abba kell hagyni; szabad lesz tehát a mágnásoknak, nemesek s szolgáiknak is — a nemesség ősi, bevett szokásjoga szerint — kiváltságképpen a jövőben is a fegyverhordozás (a fegyver azonban nem lehet támadásra kész állapotban).

A vallás ügyében érvényben hagyjuk az ország elfogadott törvényeit.

(A szatmári béke)

Az az akaratom és különösképp arra kell ügyelni, hogy ezzel a nemzettel nagyobb megértéssel bánjunk, s elejét vegyük azon panaszának, hogy a németek elnyomják. Meg kell nekik mutatni, hogy bennük éppen úgy megbízom, mint a többiekben, s becsületben tartom őket. Meg kell mutatni a magyaroknak, hogy őket pártatlan igazsággal és szeretettel akarják kormányozni.

(III. Károly nyilatkozata, 1711)

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

 Facebook Megosztás |  Nyomtatás Nyomtatás  |  PDF letöltés

Ezek a tételek is érdekelhetnek:

» Reformkor Magyarország 1825-1848    » Az I. vh. létrejöttének okai, a szövetségi rendszerek kialakulása, a háborús válság és a kirobbanás   

Nem hasznosHasznos (+34 pont, 38 értékelésből)



Hasonló Érettségi Tételek: Címkék:
Érettségi tesztek Felvételi Pontszámító Kalkulátor