Az ellenség kiverése. A szabadságharc tetőpontja

Az erdélyi hadjárat:

A fölkészülés, az ellencsapás sikere attól függött, tudja-e tartani Bem az erdélyi frontot. 1849 márciusára egész Erdélyből kitakarította az osztrák és az első ízben beavatkozó orosz csapatokat.

Bem, miután Urban román határőreit Bukovinába kergette, az erdélyi császári főparancsnok, Puchner ellen fordult. Január 13-án bevonult Marosvásárhelyre. Puchner január 17-én vereséget szenvedett. Bem Nagyszebenen kudarcot vallott, és súlyos utóvédharcokban Déváig hátrált, majd a magyarországi erősítésekkel ellentámadásba lendült. A piski csatában február 9-én újra megverte Puchnert.

A győzelem után Bem megkerülte Puchner Szászvárosnál álló csapatait, majd Medgyesre vonult. Urban ugyanis megint betört Észak-Erdélybe, Brassót pedig az oroszok szállták meg. Bem hadműveleti bázisát, a Székelyföldet fenyegették. Bem két részre osztotta seregét. Urbant ismét Bukovinába szorította, Medgyesnél azonban a honvédcsapatok étnapos ütközetben Puchnertől vereséget szenvedtek, és visszavonultak Segesvárra. Puchner be akarta keríteni a magyar hadsereget, ezért csapatait oszlopokra bontva kerülő útra irányította. Bem egy ponton áttört, és Nagyszeben alá érkezett. A szebeni síkon álló pihent orosz gyalogságot a magyar ágyúk tüze és a honvédek támadása elsöpörte. A megerősített várost a honvédek rohamaikkal még aznap este bevették. (március 11.)

Az orosz-osztrák erők Feketehalomnál március 19-én vereséget szenvedtek. Brassót harc nélkül feladták, és a Tömösi szoroson át kimenekültek. Erdély felszabadult március 21-én.

Bem tábornok sikeresen egyesítette a korszerű hadászatot a forradalmi hadviselés módszereivel. A gyalogságtól hallatlan menetteljesítményeket kívánt. A tüzérség támadásnál és visszavonulásnál egyaránt az első vonalban dolgozott. A gyalogság laza alakzatban támadott, szuronyharcot kezdeményezett. Bem számított a népfölkelésre. A levert nemzetiségi fölkelőknek büntetlenséget adott, és baráti kezet kínált.

Kompromisszumokkal a győzelemért:

1849 telén a Tisza mögött számottevő fegyveres erő gyülekezett. Kossuth az 1830-31-es lengyel szabadságharc főparancsnokát, Dembinski Henriket nevezte ki fővezérré. Az óvatos Dembinski a honvédcsoportokat kétnapos ütközet után (febr. 26-27) a magyar főtisztek tiltakozása ellenére a Tisza mögé vonta vissza. Görgei az elégedetlen tisztek élére állt, és Dembinskinek az engedelmességet megtagadta. Kossuth Görgeit haditörvényszék elé akarta állítani. A táborban azonban meggyőződött arról, hogy a tábornokok megbíznak Görgei képességeiben. Ekkor, a honvédelem érdekében Kossuth a harcolni kész Görgeire bízta a fősereget. 1849. Március 4-én az Olmützi alkotmány megszüntette Magyarország függetlenségét, és szétszabdalt részeit a Habsburg egységállamba olvasztotta.

A diadalmas tavaszi hadjárat:

1849. március végén a Tiszánál összevont ötvenezer honvéd támadásba lendült. Hiába volt a császári fősereg számbeli fölényben, honvédek nehéz csaták sorában legyőzték, és alig négy hét alatt a Tiszától Pozsonyig űzték őket.

A támadás terveit Klapka készítette a cél az ellenség főerőinek bekerítése és megsemmisítése volt. Egy hadtest a gyöngyös-pesti úton tüntetett, azt a látszatot keltve, hogy az ellenségnek a magyar fősereggel van dolga. S valóban, az április 2-án kivívott hatvani győzelem a látszatot csak megerősítette. Damjanich, Aulich és Klapka hadtestei dél felől Windischgraetz megkerülésére siettek. A haditerv azonban a tápióbicskei csatában (ápr. 4.) lelepleződött. Windischgraetz, bár Isaszegnél ápr. 6-án ismét súlyos vereséget szenvedett, Gödöllőnél kimenekült a gyűrűből.

Az isaszegi vereség hírére Bécsben Windischgraetzet elcsapták. De a helyét elfoglaló idős Welden sem járt több szerencsével. Aulich, az új haditervnek megfelelően az I. hadtesttel mesterien manőverezve elhitette, hogy a magyar főerők Buda-Pest térségében arctámadásra készülnek. Ezek viszont észak felé fordulva a komáromi vár fölmentésére indultak. De Welden még időben észbekapott, és elrendelte a főváros kiürítését.

A győzelmek hatására a még megszállt területeken népfölkelés bontakozott ki. Somogyban, Zalában 30E paraszt fogott kaszát és a Dráván túlra űzte, akit utol nem érhetett. Gerillák szabadították föl a bányavárosokat és a Szepességet. Bácskát és a Temesközt Perczel és az Erdélyből odasiető Bem tisztította meg az ellenségtől. Május közepére egy-két vártól eltekintve Magyarország egész területe fölszabadult.

A Habsburg-ház trónfosztása:

Az ország közvéleménye joggal várt méltó választ az Olmützi alkotmányra. Kossuth április 14-én, a képviselőháznak a debreceni Nagytemplomban tartott ülésén kimondatta a Habsburg-ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét.

A jogi helyzet alapján még mindig V. Ferdinánd magyar király serege harcolt az alkotmánysértők ellen. A végső győzelem 1849. május elején a legtöbb magyar politikai és katonai vezető számára valószínűnek tűnt.

A Függetlenségi Nyilatkozat nem szólt az államformáról. Magyarország király nélküli királysággá vált, ezért kapott Kossuth kormányzó-elnöki, és nem köztársasági-elnöki címet.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!