Érettségi Portál 2014

Érettségi tételek, érettségi feladatok, érettségi tesztek



Érettségi feladatok
Érettségi tételek
A META-Don Bosco OKJ képzései
A Számalk-Szalézi Szakközépiskola tanfolyamai

Az 1956-os forradalom és szabadságharc (2)

Beküldő: adminszamalk
Történelem tételek

A forradalom előzményei:

Sztálin halálát követően, 1953 nyarán az új szovjet vezetés Moszkvába rendelte a magyar vezetőket, ahol meglepetésükre keményen megbírálták őket, főleg Rákosit az addig követett-amúgy Moszkva által diktált-politika miatt. Rákosit, aki 1952 óta miniszterelnök is volt, leváltották a kormány éléről, bár pártfőtitkári posztját megtarthatta. A kormány élére Nagy Imre került, aki új kormányprogramot hirdetett

A júliusi kormányprogram alapján a Nagy-kormány csökkentette a nehézipari beruházások mértékét és ütemét, előirányozta a könnyűipar fejlesztését és az életszínvonal emelését. Könnyítettek a parasztság beszolgáltatási terhein, megkezdődött a törvénytelenül elítéltek pereinek felülvizsgálata. Az ország lakossága azonnal érezte, hogy nemcsak egy új személyről, hanem egy új politikai stílusról is szó van, azonban a keményvonalas pártfunkcionáriusok is azonnal megérezték, hogy az „új szakasz” politikája végső soron kiváltságaikat fenyegeti, a törvénytelenségek felszámolása során pedig őket is felelősségre vonhatják.

A kormányprogram meghirdetése után Nagy Imre mögé állt a közvélemény többsége. A keményvonalas pártfunkcionáriusok azonban Rákosi mögé tömörültek, aki elszánt harcot folytatott nagy ellen a hatalom visszaszerzése érdekében. Nagy és Rákosi is tisztában voltak azzal, hogy politikájuk sorsa Moszkvában dől el, a moszkvai hatalmi harc állását azonban Rákosi ügyesebben használta ki. A szovjet vezetők mind jobban elfogadták Rákosi véleményét, miszerint Nagy reformjai a szocializmust veszélyeztetik.. 1955 januárjában a szovjet vezetők ismét Moszkvába hivatták a magyar vezetőket, s rendre utasították őket: felszólították Nagy Imrét a júliusi kormányprogramjának felszámolására, aki azonban hazatérve nem gyakorolt önkritikát és megpróbált kitérni a rárótt kötelezettség alól. A szovjet engedély birtokában Rákosi átvette a kezdeményezést: Nagyot leváltották, és a pártból is kizárták.

Az új miniszterelnök Rákosi embere Hegedűs András lett, Rákosi azonban már nem tudta visszaszerezni az 1953 előtti hatalmát. Egyre több perről derült ki, hogy koncepciós ügy volt. Rákosi megpróbálta a felelősséget Péter Gáborra, az ÁVH vezetőjére hárítani, akit életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek.

A reformkommunista értelmiségiek(a pártellenzék) aktivitása nem szűnt meg nagy Imre leváltásával. Az Írószövetség és lapja, az Irodalmi Újság, illetve a Petőfi Kör nagy feltűnést keltő vitái különösen sokat tettek a rendszer visszáságainak leleplezéséért. Az 1956. június 28.-ai poznani munkásfelkelés után Rákosi személye végül a szovjeteknek is kényelmetlenné vált, s 1956 júliusában menesztették. Helyére azonban a korábbi második ember Gerő Ernő került, ami azt jelentette, hogy a politikai irányvonalban nem következett be irányváltozás, pedig egyre többen valódi változásokat sürgettek.

Az 1956-os forradalom:

  • 1956 őszén- tapintható volt a feszültség az országban.1956. október 6.- Rajk László és társainak újratemetése-a pártvezetést megdöbbentette a több tízezres tömeg jelenléte a temetőben
  • 1956. október 2. fele- a vezetés kulcsemberei Jugoszláviába utaztak „kibékülni” Titóval, s amikor 23-án délelőtt hazaértek, az a hír fogadta őket, hogy Budapesten tüntetés készül.
  • 1956. október 16.- a szegedi egyetemisták a kommunista irányítástól független ifjúsági szervezetet hoztak létre, s példájukat napokon belül követték az ország többi egyetemén is
  • 1956. október 22. éjszaka- a budapesti Műegyetem diákjai elhatározták, hogy másnap tüntetést tartanak, hogy kifejezzék szolidaritásukat a lengyel néppel, és hogy előadják 16 pontos követelésüket. A fontosabb követelések közé tartozott a szovjet csapatok kivonása, szabad választások, szólás-és sajtószabadság, a beszolgáltatás eltörlése, Rákosi és társai felelősségre vonása, Nagy Imre miniszterelnöki kinevezése, a Sztálin-szobor lebontása és a Kossuth-címer visszaállítása.

A kormány először betiltotta a tüntetést, ez ellen azonban tiltakozott az Írószövetség, a Petőfi Kör, a budapesti pártbizottság, s a párt hivatalos lapja, a Szabad Nép szerkesztősége is. Kopácsi Sándor, Budapest rendőrfőkapitánya kijelentette, hogy a rendőrség nem emel fegyvert békés tüntetőkre. A pártvezetés, szembesülve azzal, hogy az események kicsúszhatnak az irányítása alól, visszavonta a tiltó rendelkezést.

  • 1956. október 23.- a Március 15-e téren gyülekező diákok tüntetése több, egyenként is százezres tömegdemonstrációvá dagadt.  A tüntetők a Petőfi szoborhoz, majd a Bem térre vonultak majd a tömeg egy része a parlament elé vonult, ahol órákon át követelte, hogy Nagy Imre beszéljen hozzájuk. Nagy Imre este kiállt a Parlament ablakába, azonban a tömeghez intézett „Elvtársak!” megszólítása sok emberben elégedetlenséget váltott ki. Mérsékelt, nyugtató hangvételű beszéde után azonban oszladozni kezdett a tömeg.

A város más pontjain azonban újabb és újabb csoportokba verődtek az emberek, akiket tovább erősítettek a külvárosi nagyüzemekből teherautón érkezők. Este ledöntötték a Sztálin szobrot.

A legfontosabb helyszínné a Magyar Rádió épületét körülvevő utcák váltak. Este 8 körül innen sugározták Gerő Ernő beszédét, amely a szokásos üres szólamok hangoztatásával csak olaj volt a tűzre. A tüntetők követeléseik beolvasását akarták, de az épületet védő ávósok közéjük lőttek. Lefegyverzett vagy átállt rendőröktől és katonáktól, feltört raktárokból a tömeg egy része fegyvert szerzett, s megkezdődött a fegyveres harc. Az éjszaka folyamán a felkelők elfoglalták a Rádiót, és támadás ért több telefonközpontot, nyomdát, fegyvergyárat, rendőrőrsöt is.

Késő este Gerő kérésére megjelentek Budapest utcáin a szovjet páncélosok, s beavatkoztak a harcba.

  • 1956. október 23-24 éjszakája- a pártvezetés ismét Nagy Imrét nevezte ki miniszterelnöknek, a kormányfő kijárási tilalmat és rögtönítélő bíráskodást vezetett be
  • 1956. október 25.-Gerőt leváltották a párt éléről, helyét Kádár János foglalta el.
  • A kormány egyenlőre képtelen volt az események irányítására, a harcok átterjedtek több vidéki városra is.
  • 1956. október 25.- vérengzés a Kossuth-téren, amely után már megállíthatatlanná vált a forradalom. A következő napokban országszerte folytatódtak a harcok, miközben a gyárakban munkástanácsokat, az intézményekben forradalmi bizottságokat alakítottak. Egyre több városban forradalmi tanácsok vették át a hatalmat. A lapok cenzúrátlanul jelentek meg, a szakszervezetek aktivizálódtak, ismét szerveződni kezdtek az 1948-ban felszámolt pártok.

Világossá vált, hogy az MDP tagságának túlnyomó része, sőt funkcionáriusainak egy része is a forradalom mellé állt.

  • 1956.október 27-28- a falvak többségében vértelen hatalomváltás ment végbe

A forradalom győzelme:

A forradalmi szervek küldöttei, köztük számos régi kommunista is, állandó nyomás alatt tartották a vezetést, mindenekelőtt Nagy Imrét. A volt moszkovita végül elfogadta, hogy Magyarországon nemzeti szabadságharc és demokratikus forradalom zajlik.

  • 1956. október 28.-Nagy Imre lemondásával fenyegetőzve elfogadtatta az MDP Központi Vezetőségével az események átértékelését. A kormány még aznap kihirdette a fegyverszünetet, az ÁVH feloszlatását és a szovjet csapatok kivonását Magyarország területéről. Nagy Imre „nemzeti demokratikus népmozgalomról” beszélt.
  • 1956. október 30.- feloszlott az MDP, s létrejött a Magyar Szocialista Munkáspárt(MSZMP) reformkommunista többségű vezetéssel. Bejelentették , hogy visszaállítják a többpártrendszert és Nagy Imre tárgyalásokat kezdett egy koalíciós kormány megalakításáról. Ezen a napon egyes forradalmár csoportok megostromolták a budapesti pártközpont Köztársaság téri székházát. A fegyveres testületek és a felkelők közös rendfenntartó szervezetként Király Béla vezetésével létrejött a Nemzetőrség.
  • 1956. november 1,- Nagy Imre részben  tiltakozásképpen a folytatódó szovjet csapatmozgások miatt, részben a forradalmi közvélemény teljes megnyeréséért, bejelentette Magyarország kilépését a Varsói szerződésből, s kinyilvánította az ország semlegességét.
  • 1956. november 1.-től a harcok megszűntek, a helyzet konszolidálódni látszott

A forradalom nemzetközi környezete:

A magyarországi forradalom igen nagy hatást gyakorolt a világ közvéleményére. Megindultak a segélyszállítmányok, s szolidaritási tömegtüntetések szerveződtek világszerte. A nyugati-főleg az amerikai- kormányok kényes helyzetbe kerültek: vezetőik rokonszenveztek a forradalommal, ugyanakkor tisztában voltak vele, hogy egy esetleges beavatkozással akár a 3. világháborút is kirobbanthatják. Ily módon az USA többször is kinyilvánította, hogy országunkat nem tekinti szövetségesének, nem akarja a szovjet tömbből esetleg kiszakadó országot felvenni a NATO-ba. A nyugati kormányok helyzetét tovább nehezítette, hogy október 29-én kirobbant a szuezi válság (Izrael, Franciao., N.B. amelyek  kül-ő okokból veszélyesnek találták Nasszer egyiptomi elnök politikáját, összehangolt politikai támadást indítottak Egyiptom ellen. A támadók szétverték az egyiptomi főerőket, elérték a Szuezi-csatornát, a katonai sikert azonban a nemzetközi tiltakozás miatt politikai kudarc követte…) Mivel Anglia és Franciaország beavatkozott Egyiptomban érdekei védelmében, a moszkvai vezetés szerint a nyugat nem tiltakozhat, ha a szovjetek Magyarországon teszik ugyanezt. Valószínűleg amúgy sem avatkoztak volna be a nyugati hatalmak, azonban a magyar közvélemény többsége azonban számított rá.

A szovjet vezetés ezekben a napokban folyamatosan ülésezett

  • 1956. október 28.-elfogadták a fegyverszünetet
  • 1956. október 30.-Hruscsov még elutasította a keményvonalasok beavatkozási követelését
  • 1956. október 31.-fordulat következett be, s már Hruscsov is a beavatkozás mellett foglalt állást. A szovjet döntést tehát nem a  magyar kormány semlegességéről szóló kijelentés provokálta ki.
  • 1956. november 3.-a szovjetek őrizetbe vették a nemzetközi jog nyílt megszegésével Tökölön a csapatkivonásokról tárgyaló magyar követséget, köztük Maléter Pál honvédelmi minisztert
  • 1956. november 4. hajnala- a világ legerősebb szárazföldi hadserege indult meg Magyarország ellen, megszerezve a legfontosabb kommunista pártok hozzájárulását. Nagy Imre tiltakozást és ellenállást kifejező rövid rádióbeszédet mondott, de a hadseregnek nem adott utasítást a harcra. Ezt követően elhagyta a Parlamentet. A magyar hadsereg is csak elszórtan vett részt az ellenállásban, 10-15 ezernyi rosszul felfegyverzett felkelő azonban napokig elkeseredetten harcolt a szovjet páncélosos ellen. Budapesten legtovább Csepelen tartottak ki,
  • 1956.november 11.- azonban itt is leverték a fegyveres ellenállást.(Bp.-en 1924 áldozata volt harcoknak, többségük munkás volt és nem voltak még 30 évesek sem).

Nagy Imre beszédében egy időben egy másik nyilatkozat is elhangzott, amelyet a szolnoki rádió közvetített. Ebben a Moszkvában megalakult új Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a szovjet hadsereg segítségét kérte az ellenforradalom leverésére. A kormány élén Kádár János állt.( Kádár október utolsó napjaiban, ha nem is olyan tudatosan, mint Nagy elfogadta forradalmat, november 1-jén azonban a szovjetek titkosszolgálatukkal kapcsolatban álló magyar kommunista politikus Münnich Ferenc segítségével elfogták és Moszkvába szállították ahol Kádár elvállalta  „rendteremtést”. Őt és az űj kormány tagjait november 7én szállították Bp.-re.)

A Munkás-Paraszt kormány törvényesítésének útjában állt, hogy Magyarországon még létezett egy legitim kormány, élén Nagy Imrével. November 4-én Nagy Imre politikusaival és családtagjaikkal a jugoszláv nagykövetségre menekült. Tito kettős játékot űzött, felajánlotta menedékjogot a magyar politikusoknak, hogy Nagy Imre eltávolításával segítse a szovjet r”rendteremtést”. Nagy Imre jelenléte azonban kényelmetlenné vált mind a szovjet mind a jugoszláv vezetés számára, ugyanis nem volt hajlandó lemondani miniszterelnöki posztjáról.

  • 1956. november 22.- tőrbe csalták Nagy Imrét és társait,  szabad távozást ígértek nekik de amint elhagyták a követséget, fogságba kerültek. Ezt követően a román vezetéssel kötött megállapodás alapján napokig a Bukarest melletti Snagovban őrizték őket.

A Kádár-kormány kezében nem volt hatalom a szovjet intervenció ellenére sem, az országban szinte mindenki a forradalmi bizottságoknak engedelmeskedett.  Kádár tárgyalásokra kényszerült az

  • 1956. november 14.-én megalakult, s a legfontosabb forradalmi szervvé vált Nagy-budapesti központi Munkatanáccsal, de kudarcot vallott.
  • 1956 december- Kádár ellenforradalomnak minősítette a felkelést, több vidéki városban (Eger, Miskolc, Tatabánya, Salgótarján) véres sortüzekkel verték szét a tüntetéseket, a hónap közepére  megszűnt a forradalom ellenállása
  • 1957 tavaszáig több mint 180 ezer ember hagyta el az országot a 1959 végéig a bíróságok mintegy 22 ezer embert ítéltek börtönbüntetésre 229-et kivégeztek nagy Imrét is az újjászervezett honvédség továbbra is „a varsói szerződés integrált katonai erejének részeként” szovjet irányítás alatt működött.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

 Facebook Megosztás |  Nyomtatás Nyomtatás  |  PDF letöltés

Ezek a tételek is érdekelhetnek:

» A XX. századi magyar politikusok portréi   » Az antik görög osztálytársadalom kialakulása   

Nem hasznosHasznos (+14 pont, 24 értékelésből)



Hasonló Érettségi Tételek: Címkék:
Érettségi tesztek Felvételi Pontszámító Kalkulátor