TDOMF ERROR: Headers have already been sent in file /var/www/clients/client1/web12/web/wp-config.php on line 84 before session_start() could be called. This may be due to...

Az ókori olimpiák | Kidolgozott Érettségi Tételek, Feladatok 2016

Érettségi Portál 2016

Érettségi tételek, érettségi feladatok, érettségi tesztek



Érettségi feladatok
Érettségi tételek
A META-Don Bosco OKJ képzései
A Számalk-Szalézi Szakközépiskola tanfolyamai

Az ókori olimpiák

Beküldő: adminszamalk
Történelem tételek

A leghíresebb ókori hellén versenyjátékokat Görögország déli részén, Élisz városának Piszatisz kerületében rendezték meg. A játékokról a Görög mitológiában több történet is szól.:

  1. Egyik legismertebb történet szerint a játékokat Héraklész alapította a. Ültetett egy olajfát és annak ágaiból kötött a győztesnek babér koszorút. Ezeket a játékokat apja, Zeusz főisten tiszteletére rendezték.
  2. Egy másik monda szerint az Éliszi királlyal, Augeiasszal vitába keveredett és a kérdést feltétlenül háborúban akarták elintézni, csakhogy Héraklész haladékot kért az ütközet lebonyolítását illetően. A király öccsei a fegyverszünet ellenére megtámadták Héraklész seregét és nagy mészárlást vitt végbe. Válaszként Héraklész elfoglalta a várost és a királyt gyerekeivel együtt megölte. Győzetem emlékére oltárt emelt az isteneknek és megalapította az olimpiai játékokat, amelynek első résztvevői saját testvérei voltak.

Sok mondát lehetne még mondani, de ezt most nem teszem. Az összes mondában az a közös, hogy az istenek tiszteletére rendezték és az, hogy Kr. e. 776-ban volt az első játék. Kezdetben egy számból ált a verseny: ez a futás volt.

Olimpiákat a mai napig 4 évente rendezik. A legfontosabb kikötés az volt, hogy csak akkor tarthatták meg, hogyha háború mentes idők voltak.

Többi kikötés: – nők még csak nézők sem lehettek ennek az volt az oka, hogy a versenyző férfiak meztelenek voltak. Ez alól a kizárás alól viszont voltak kivételek ezek voltak a hetérák, de ők is csak nézőkként. Esküt kellett tenniük a Zeusz szobornál. A Zeusz szobor: – a világ 3. csodája, 1m alapon helyezkedik el, 13m magas (4 emeletes ház), aranyból és elefánt csontból készült

A bírák

A bírák aktív munkája az olimpiát megelőző hónapban vette kezdetét, ugyanis a résztvevőknek ekkor kellet megérkezniük. A később érkezők fellebbezhettek a bíráknál, s azok dönthettek arról, hogy elengedőnek látják e a fellebbezés indokát, vagy a későt kizárják a játékokból. A bírák a nevezés során csak magán személyeket vettek listába, ugyanis sem csapatok, sem hivatalosan benevezett versenyzők nem voltak akkoriban. A versenyzőknek szabad görög szülők törvényes fiának kellett lenniük. A verseny alatt a bíráknak egy nagy gonddal még számolniuk kellett, mégpedig a nem is ritkán adódó megvesztegetésekkel. A római korban az olimpiákon a korrupció már bizonyíthatóan is igen elterjedt volt, de valószínűsíthető, hogy a korábbi időszakokban sem volt ez ritka esemény.

A verseny ideje alatt a bírák többféle ítélettel is élhettek. Pénzbüntetéssel sújthatták a szabálytalankodókat , s az ebből befolyt összeget arra fordították, hogy Zeusz dicsőségére szobrokat emeltek. A pénzbüntetés volt az általános, a büntetés másik formája, a kizárást csak végső esetben alkalmazták, ha a pénzbüntetést nem tudta kifizetni sem a versenyző sem annak polisza. A büntetés harmadik változata is igen elterjedt volt.

Ez a korbácsolás. Teljességgel szokatlan mivel a görögök ezt a büntetési nemet szabad emberekhez méltatlannak tartották, s csak rabszolgák esetében alkalmazták, mint testi fenyítést. A képek viszont arról tanúskodnak, hogy nem lehetett ritka esemény a korbácsolás.

A játékok résztvevői: a monda szerint Héraklész testvérei voltak az elsők. A valóság szerint csak szabad, athéni férfik vehettek részt, de ezeken kívül a bírák is részt vettek a versenyeken.

A versenyek

Kezdetben a verseny csak egy számból állt: ez a rövidtávfutás volt. A későbbi időkben több versenyszám is volt. Egy napról öt napra bővült a verseny ideje.

1. nap: ünnepséggel köszöntötték a verseny kezdetét, majd szertartásokat végeztek az istenek tiszteletére. A nap fénypontja a hatalmas Zeusz-szobor előtt rendezett eskütétel volt. A következő napokban a főbb versenyszámokat rendezték: futár, birkózás, ökölvívás, pankration, pentatlon, kocsiverseny, lovasverseny, fegyveres futás.

A stadionfutás: a legősibb versenyszám az olimpián. Tekintélyére jellemző, hogy győztesének nevével jelölték az adott olimpiai játékot. Távja 192,27m volt kb. 15 méterrel hosszabb, mint más versenyeken. A sportolók futás előtt a rajtkőnél un. balbisznál gyülekeztek, hogy kisorsolják rajtolási pozíciójukat. Egyszerre 20 futó indulhatott. Kürt vagy vezér szóra indultak. Az győzött aki előbb átért a célvonalon.

Kétszeres stadion futás: ez az olimpiában 385 méter volt. A versenyzők a pálya nyugati részén tévő rajthelyről indultak. A stadionfutás rajthelyéig futottak, majd ott a kilyukasztott rajtkőbe beleillesztett karókat megkerülve futottak vissza a rajthelyükig, amely ez esetben célvonalként is szolgált. A pálya nem ellipszis alakú volt hanem egy elnyújtott biztosító tűre hasonlított. Ezen a versenyen egy versenyző 2 pályát foglalt el, ezért csak 10-en indulhattak a versenyen.

A hosszútávfutás: az eredeti stadionfutás 7-24 szeres lefutását jelentette. Általában 20 kör volt = 4000m. A versenyek lebonyolításáról számos vázakép árulkodik. A budapesti Szépművészeti Múzeum antik gyűjteményében is őriznek egy fekete alakos kerámiát, amelynek egy jelenetén egy futó alakot ábrázolt a festő.

Ökölvívás: különösebben nem tér el a mai boxtól, de tény, hogy sokkal véresebb és keményebb ütközetekben volt része a nézőknek, mint manapság. A kesztyű helyett szegecselt bőrszíjjal tekerték körbe öklüket a sportolók így valóban véres sebeket ejtettek egymás testén.

Birkózás: az olimpiai játékok legrégibb nehézatlétikai száma, a maitól eltérő módon nem volt súlycsoport szerinti megkülönböztetés, csupán az életkort vették figyelembe. A fogásokat a test teljes felületén megengedték, csupán a lágy részeket tiltották. A birkózást, miként minden atlétikai szám esetében meztelenül végezték, előtte jól beolajozták testüket a sérülések elkerülése miatt, majd homokkal szórták be magokat, hogy csúszós bőrük ne akadályozza őket a küzdelemben.

Pankration: a birkózás és ökölvívás keveréke. A pankratinban nem voltak kötött szabályok, a versenyben a test minden része szerepet kapott: nyak, fej, hát sőt még a fogak is. Ma szörnyűnek hangzik, de a szemek kitolása is megengedett volt ebben a látványos verekedésben. A pankratistáknak szabad volt gáncsolni, orrot, fület csavarni, fojtogatni, sőt az ellenfelet megtaposni, rugdosni, így nem ritkán az is megtörtént, hogy halállal végződött a párbaj. Ezekben a nehézatlétikai ágakban az győzött, aki ellenfelét a földre kényszeríttette.

A lóversenyek: az olimpiai játékok napjaiban zajlottak. Bizonyára furcsának tartja a mai kor embere, de a győzelem nem a lovast, vagy a hajtót illette meg, hanem a fogat tulajdonosát. Tehát itt valóban az arisztokrácia fényűző szórakozásáról van szó.

A nézők a játékok utolsó versenyszámaként a fegyveres futástnézhették meg, ugyanis mindig ezzel zárultak a versenyek. Pauszaniasztól, a késő antik utazótól megtudhatjuk, hogy a 65. olimpián vezették be, mint háborúra felkészítő gyakorlatot. A táv hossza általában két stadionnyi volt.

Az olimpiai versenyeket lakomákkal és mulatozással zárták. Megünnepelték a győzteseket, meghallgatták a tiszteletükre írt költeményeket. Így értek véget négyévenként az ókori olimpiák.

A győztesek

Érdekes, hogy az olimpia végén csak 1. helyezettet hirdettek. Az első helyezet babér koszorút, olajág koszorút kapott. Magát az olajágat csak olyan kisfiú nyeshette le aranykéssel a szent olajfáról, akinek még éltek a szülei. A győztesnek szobrot emeltek, nem kellett adót fizetniük, élete végéig tisztelet övezett, rabszolgának se foghatta meg az ellenség, szabadon kellett engedni. Még pluszba mikor hazaértek szülővárosukba az athéni bajnokok nagyjából 600 drakmás jutalomra számíthattak hálás városuktól- ez összesen átszámítva kb. 300000 dollárnak felel meg.

Az egyik ókori olimpián, i. e. 564-ben a phigaleiai pankrátor, Arrikhion holtában érdemelte ki a győztesnek járó olajfakoszorút. Arrikhion már a harmadik versenyen szállt ringbe a bajnoki címért, amikor ellenfele hátulról bivalyerős fojtogatásba kapta. Arrikhion képtelen volt kiszabadulni ellenfele gyilkos öleléséből, de sikerült megmarkolnia ellenfele bokályát és úgy megmarkolta, hogy kitört. Ellenfele a súlyos sérülés miatt feladta a küzdelmet, ám Arrikhion már haldokolt. Torka összeroncsolódott, és bár őt hirdették ki győztesnek. Babérkoszorúját ám már csak sírjában tették a fejére.

A mai problémákhoz hasonló gondokkal küzdöttek az ókori szervezők és vezetők is. A legújabb kutatások szerint a sportszerűségnek az ókori játékokon nyoma sem volt. A emberi gyarlóság, az ellenfél vagy a döntőbírák megvesztegetése , az energia növelő varázsitalok fogyasztása és a furcsa átigazolások már az ókori olimpiában is gyakoriak voltak. Ugyanis az olimpiai játékokon a háborúskodás szünetelt, a küzdelem a küzdelem valójában igen gyakran vérre menő volt. Egy történész szerint soha nem a részvétel volt a fontos a sportolók számára. Sokkal nagyobb dologról volt szó, hiszen a sportoló saját városállamáért küzdött, egész pontosan azért, hogy az istenek, akik mindig a győztesek felé fordítják tekintetüket, adott állam mellé áljanak majd a későbbiekben. A vérre menő küzdelmet egyéb tisztességtelen eszközök alkalmazását is magukkal vonták. Ahogy a mai sportolók, úgy az ókoriak sem vettették meg a teljesítmény növelő szerek vagy italok alkalmazását. A kuruzslók készítette illatokból jócskán fogyasztottak az ötnapos rendezvény idején. Ha ezt nem érezték elegendőnek, akkor az ellenfél vagy a bírák megvesztegetésétől sem riadtak vissza. Burjánzott a korrupció is , leginkábba a rómaiak idején: Kr. u 67-ben például csak Néró császár kérésének, pontosabban szólva az állami kincstárból folyósított összegnek volt köszönhető, hogy a fogathajtás bajnokává avatták a császárt, annak ellenére, hogy az kiesett a fogatból, sőt be sem fejezte a versenyt. Ekkor nyilvánították a versolvasást is olimpiai számnak.

Az ókori olimpiai játékok a görög-perzsa háborúk idején érték el fénykorukat. Lukkiánosz i. u. 2. században élt író már a versenyek születéséről, a szokások hanyatlásáról számol be. Végül i. u. 394-ben, a 293. olimpia idején Theodosius római császár megtiltotta a játékok megszervezését. 1896-ban az ókori versenyek mintájára a francia származású világpolgár, báró Coubertin Athénban megrendezte az első modernkori olimpiai játékokat. A játékok megrendezése a legszebb példája az ókori eszmék újjászületésének! Jó volna, ha abban is követnénk az ókori mintát, hogy a játékok idejére szünetelnének a fegyverek, és béke honolna a Földön!

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

 Facebook Megosztás |  Nyomtatás Nyomtatás  |  PDF letöltés

Ezek a tételek is érdekelhetnek:

» A többpárti Parlamenti Demokrácia Magyarországon   » Törökellenes harcok a XVI-XVII századi Magyarországon   

Nem hasznosHasznos (+13 pont, 21 értékelésből)



Hasonló Érettségi Tételek: Címkék:
Érettségi tesztek Felvételi Pontszámító Kalkulátor