Bonaparte Napóleon (1799-1814):

Korzikai születésű, apja ügyvéd volt, DE szegény háttérből származott. Alacsony termetű, nagy munkabírású, jó memóriájú, gyakorlatias, közönséges ember volt.

A harcstílust tekintve újat hozott: támadólag lép fel, szétszórt harcmodor, amely megosztja az erőket. Alkalmazta a rekviválást (=megszerzik az élelmet az adott területen, nem viszik magukkal), ami gyorssá teszi a harcot. De kockázatos. Bevezette az általános hadkötelezettséget.

Belpolitika:

Igazi diktatórikus egyeduralmat akart kiépíteni. 1799 és 1804 között volt a konzulátus időszaka. Ekkor Franciaország élére három consul került, melyek közül az egyik Napóleon, a másik kettő pedig csak statisztált mellette. Vagyis napóleon kezében összpontosult a hatalom. Kinevezte a szenátus nyolcvan tagját, a minisztereket, a hadsereg vezetőit. A hadsereg feje Napóleon. 1804 decemberében császárrá koronázta magát: Párizsba hívatta a pápát, de kivette a kezéből a koronát és saját maga helyezte a fejére. Ezek után népszavazással megerősítette hatalmát.

Rendteremtés: felszámolta a parasztfelkeléseket a Vendee területen, ami népszerűvé tette. Újjászervezte a közigazgatást: kerületeket hozott létre, melyek élére prefektusokat állított, akik a császár akaratát hajtották végre (=centralizáció).

Fouche: Napóleon rendőrminisztere; cinikus ember, régen jakobinus párti volt, kiépítette a besúgó-, és a kémhálózatot.

Új törvényeket bocsátott ki: Code Civil. Ez a polgári törvénykönyv. Ebben engedélyezte a polgári házasságkötést, a magántulajdon védelmét megerősítette és minden meghódított országban bevezette ezeket a törvényeket. Megszüntette a sajtószabadságot. Nagyszerűen használta a sajtót. Védte a francia ipart, merkantilista politikát folytatott, bevezette a kettős könyvelést.

Konkordátumot kötött a pápával: bármely állam és a pápai állam közti szerződés. A császár megszerezte a királyi tetszvényjogot (= csak olyan bullát lehet hirdetni, amit a király elfogad) és a főkegyúri jogot (= a püspök királyi jelölt). Vagyis a császár személye nem megkerülhető.

Talleyrand: külügyminiszter, diplomata. Papnak indult, de züllött életet élt. A modern diplomácia az ő nevéhez fűződik. Oroszország és Ausztria ügynöke volt. Szerinte addig kell állni a másik lábán, amíg az bocsánatot nem kér.

Külpolitika:

Amíg nem tett rendet az országon belül, addig nem kezdett hódításokba. A rendteremtés alatt szervezte meg a hadsereget (hivatásos sereg). Képzett tisztikarral rendelkezett.

• 1801-ben békét kötött Ausztriával azért, hogy időt nyerjen a belpolitikához. 1802-ben Angliával is békét kötött, hasonló okokkal. 1805-ben Trafalgarnal tengeri ütközetet vívott az angolokkal, ahol Nelson admirális elsüllyesztette a francia flottát. Ezáltal meghiúsult, hogy a franciák partra szálljanak Angliában. (Nelson meghalt.) Napóleon Ulmnál legyőzte az osztrákokat. Austerlitznél került sor a három császár csatájára (francia, orosz, osztrák), ahol Napóleon fölényes győzelmet aratott.
• 1806-ban Jénánál a poroszok felett győzött. 1806-ban kiadta a Kontinentális Zárlatot: megtiltotta a világnak, hogy Angliával kereskedjen. Ezzel az volt a célja, hogy gazdaságilag térdre kényszerítse Angliát.
• 1807-ben Oroszországba ment és a friedlandi ütközetben nyer, majd békét köt (tilsiti béke). Felszabadította Lengyelországot és ő irányította.
• 1808 fordulatot hozott. Spanyolországra támadott és elfoglalta Madridot. A gerilla harcmodorral találkozott: kis létszámú osztagok kegyetlen módszerekkel támadnak, ami bosszúért kiált.
• 1809-ben Wagramnál végső győzelmet aratott Ausztria felett és békét kötöttek.
• 1810-ben feleségül vette Mária Lujzát, I. Ferenc lányát. Ezáltal már alapíthat dinasztiát, mivel beházasodott a Habsburg házba. 1810-re egész Európát Napóleon ellenőrizte Anglia és Oroszország kivételével. Minden ország élére saját embereit ültette (elsősorban rokonait). Nőtt az országokban a franciaellenesség. A Kontinentális Zárlat nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert megkerülték: Amerikából importáltak és csempésztek. Célja az volt, hogy legyőzze Oroszországot, hogy Anglia egyedül maradjon.
• 1812. június 22-én Oroszország ellen indult. A sereg 2/3-ada nem francia volt (650 ezer fő). Nem számoltak a távolsággal, az orosz téllel és a felperzselt föld taktikájával. Az oroszok Kutuzov vezetésével hátráltak és kitértek a franciák elől. Borogyinónál Napóleon győzött az orosz csaptok felett és bevonult Moszkvába, ahol semmit sem talált, mivel felgyújtották az oroszok.
• 1813 tavaszára értek vissza Párizsba. A seregből 500 ezer főt elvesztett. Ekkor egy újabb koalíció szerveződött meg. Októberben került sor Lipcse mellett a „népek csatájára”. Három napig ölték egymást és döntő francia vereséggel ért véget a csata. Napóleon fogságba került, de nem végezték ki, hanem száműzték Elba-szigetére. XVIII. Lajos király visszatért.
• 1815-ben Napóleon megszökött, partra szállt Dél-Franciaországban, bevonult Párizsba és 100 napig uralkodott. Az utolsó koalíció (a hetedik) Waterloo-nál végső vereséget mér Napóleonra. Újra száműzik, de ekkor már Szent Ilona-szigetére és 1821-ben meg is hal.

Források

Megkaptam levelét, köszönöm szíves figyelmét. Nem volna szabad visszakívánkoznia Franciaországba — százezer holttesten kellene átgázolnia. Áldozza fel érdekeit Franciaország békének és boldogságának.

(Napóleon levele XVIII. Lajosnak, 1800)

Én katona vagyok, a forradalom fia és nem tűröm el, hogy sértegessenek, mint egy királyt.

(Bonaparte Napóleon)

• A törvények az egész állam területén végrehajtandók, a kihirdetés erejénél fogva.
• A törvény csak a jövőre rendelkezik, visszaható ereje nincs.
• A rendőri és köztársasági törvények mindazokat kötelezik, akik az állam területén laknak. Az ingatlanokra nézve, még ha külföldiek birtokában vannak is, a francia törvény a kötelező. A személyek állására és jogképességére vonatkozó törvény kötelezi a franciákat akkor is, ha külföldön tartózkodnak.
• A közrendet és a jó erkölcsöket illető törvényeket magánszerződések által megváltoztatni nem lehet.

(A Code Napolen bevezető cikkelyei)

Európában ma négy nagyhatalom van, én Poroszországot semmiképpen nem számítom közéjük.

Szükséges, hogy ezen túl Ausztria ne közvetlenül Franciaországgal legyen határos, és hogy a Velencei Államért, Tirolért, svábföldi birtokaiért cserében Havasalföldet, Moldvát, Besszarábiát és Bulgária legészakibb részét adjuk neki. Az oroszok így Ausztria természetes vetélytársaivá és ellenségeivé válnak, de az természetes szövetségesre talál Franciaországban.

Anglia nem talál többé szövetségeseket a kontinensen. Az oroszok visszaszorulnak pusztáikra, nyugtalanságuk és erőfeszítésük Ázsia belseje felé fog irányulni.

(Talleyrand, Napleon külügyminisztere Európa átszervezéséről, 1805)

1. A Brit szigetek blokád alatt levőnek nyilváníttatnak.
2.  A Brit szigetekkel való mindennemű kereskedelem és kapcsolat tilos. Következésképpen a levelek vagy csomagok, amelyeket Angliába, angol személyhez vagy angol nyelven címeznek meg, nem fognak áthaladni a postahivatalon és le lesznek foglalva.
3. Minden angol alattvaló, bármilyen rangú és állapotú, aki csapatainak vagy szövetségeseinek csapai által elfoglalt területen találtatik, hadifogságba kerül.
4. Minden raktár, áru vagy bármilyen tulajdon, amelyet angol alattvaló birtokol, törvényes zsákmánynak nyilváníttatik.

(Részlet a kontinentális zárlatból)

Tegnap nem tudtam írni, túl fáradt voltam, azonban barátom, Gneisenau írt neked és elmondta, hogy egészséges vagyok. 16-án Lipcse előtt ismét megütköztem az ellenséggel, 4000 foglyot ejtettem, 45 ágyút, egy sast és különféle zászlókat zsákmányoltam. 18-án az ellenséget Lipcsébe szorítottam vissza, és elvettem négy ágyúját. 19-én és 20-án vívtuk meg a legnagyobb csatát, ami valaha is a földön lefolyt. 600 ezer ember harcolt egymással, délután 2 órakor rohammal elfoglaltam Lipcsét, a szász király és a franciák sok tábornoka fogságba esett, Poniatowski lengyel herceg megfulladt, 170 ágyút zsákmányoltunk és mintegy 44 000 embert elfogtunk. Napóleon megmenekült, de még nincs túl a veszélyen. Lovasságom ebben a pillanatban hoz ismét 2000 foglyot, az egész ellenséges hadsereg elveszett, az orosz cár Lipcsében mindenki szeme láttára megcsókolt és Németország szabadítójának nevezett, az osztrák császár is dicséretekkel halmozott el, királyom pedig szemében könnyekkel mondott nekem köszönetet. Minthogy a császár nem adhat már nekem több rendjelet, egy nagy értékűnek tartott, briliánsokkal kirakott, aranyos kardot kapok tőle.

(Blücher porosz tábornok levele feleségéhez, a lipcsei csata után)

Napóleon 1813. októberében a Lipcse mellett lezajlott „népek csatájá”-ban döntő vereséget szenvedett a porosz-orosz-osztrák csapatoktól. 60 000 francia katona maradt a csatatéren. A visszavonulás nehézségei, a járványok és a nagy esőzések további 10 000 életet követeltek. A tavasszal még 600 000-s seregből az év végére alig 200 000 katona érkezett vissza Franciaországba. A vert sereg nyomában ott voltak a szövetségesek, akik 1793 óta első ízben ismét francia földre léphettek. Napóleon még ebben a reménytelen helyzetben is elutasította a felkínált békét.

(Diószegi István: A hatalmi politika másfél évszázada).

1. Az emberevő elhagyta barlangját
2. A korzikai szörnyeteg partra szállt a Juan öbölben.
3. A Tigris megérkezett
4. Az emberevő Grasse felé nyomul
5. A trónbitorló bevonult Grenoble-ba
6. A Tyrannus átvonult Lyonon
7. A Bitorló a fővárostól hatvan mérföldre áll
8. Napóleon Fontaineableau-hoz közeledik
9. Ő császári felségét hű Párizsa holnap fogadja.
10. A császári és királyi felsége tegnap este hű alattvalói körében bevonult a Tuileriákba

(Szalagcímek a korabeli párizsi sajtóból, azonos lapok, azonos szerkesztők tollából, 1815)

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!