Gazdasági változások Magyarországon az első világháború után

Az Osztrák-Magyar Monarchia az első világháború előtt Európa egyik legnagyobb országának számított. Az első világháborús vereség következtében azonban megingott, így kikerült az európai hatalmak sorából. Területét korábbi ígéreteknek megfelelően osztották fel, és a korábbi egységes piac helyén önálló szuverén államok, illetve azok önálló piacai jöttek létre. A trianoni békeszerződés (1920) következtében Magyarország területében, népességében és gazdaságában is hatalmas károsodásokat szenvedett. Az ország természeti adottságai megváltoztak: olyan medenceközponti ország jött létre, mely a környező országoktól vált függővé, ezen kívül a természeti kincsek jelentős része is a szomszédos országokba került. A szövetségesek az antant országait jóvátétel fizetésére is kötelezték, mivel a veszteseknek vállalniuk kellett, hogy a háborúért egyedül őket terheli a felelősség. Az új országhatárok miatt pedig a többi országgal való kereskedelem is átalakult.

A határváltozások következtében tulajdonképpen újrarendeződött az ország gazdasági szerkezete. A mezőgazdaság és az ipar megmaradt értékei aránytalanok voltak. A megmaradt gazdasági struktúra aránytalanná vált, a fejlődés megtört. Új vámhatárok, vámtarifák és gazdaságpolitikák alakultak ki a korábbi egységes piac helyén. A revízió állandó szándéka tovább rontotta a szomszédos országokkal (Kisantant) meglévő, amúgy is rossz viszonyt, és protekcionista gazdaságpolitikához vezetett (ez a gazdaságpolitika védi a hazai gazdaságot, és újabb, távolabbi piacokat, politikai szövetségeseket keres. Ilyen szövetségesek voltak pl. Olaszország, illetve később Németország). A háború után a védővámok megszűntek, az egykor jól fizető csehországi és ausztriai piacokon korábban nem tapasztalható konkurenciaharcot kellett vívni.

Nemzetközi szempontból a gazdasági válság már javulófélben volt, a konszolidáció máshol hamarabb elkezdődött, mint itthon: 1924 januárjában Londonban egy nemzetközi szakértő bizottság dolgozta ki Charles Dawes amerikai bankár elnökletével a Dawes-tervet. Célja a német fizetőképesség helyreállítása volt. A Dawes-terv a márka stabilizálására 800 millió aranymárka nemzetközi – nagyrészt amerikai – kölcsönt helyezett kilátásba. A visszafizetés biztosítására fedezetként az állami bevételek ellenőrzését javasolta, így a német gazdaság nemzetközi ellenőrzés alá került. A Dawes-terv erősítette a német gazdaság stabilizálását.

Változások

1. Mezőgazdaság

Az 1920-as földreform során mintegy 927 ezer hold földet osztottak ki. A földreform végrehajtása után némileg módosult a birtokstruktúra, de alapvető változások nem történtek. A földterületek mintegy 30 %-át foglalták el a nagybirtokok, melyek elsősorban állami vagy önkormányzati tulajdonban voltak. A közép- és kisbirtokok aránya a földterületek 60 %-a volt. A maradék 10 %-ot a törpebirtokok alkották, itt mintegy 1,2 millió törpebirtokos dolgozott.

A mezőgazdasági termelésen belül a gabonatermelés volt a meghatározó. Az első világháború után a gyümölcs- és szőlőtermesztés jelentősen fejlődött, utóbbi azonban (illetve a vele kapcsolatos bortermelés) erősen ingadozott.

Az állattenyésztés belső struktúra-átalakuláson és fajtaváltásokon ment keresztül. A szarvasmarha-tenyésztés válságba került: az állomány jelentősen csökkent (akárcsak a juhtenyésztés esetében), viszont a korszak során lejátszódó fajtaváltás miatt a tej- és húsátlagok jelentősen javultak. A lótenyésztés azért volt jelentős, mert ebben a korszakban a gépesítés még nem mindenhol volt fejlett (bár a technikai háttér is modernizálódott az első világháború után: a cséplés teljes gépesítése mellett megkezdődött a talajmegmunkálás kiterjedtebb gépesítése is).

2. Bányászat és kohászat

A trianoni békeszerződés következtében nagy bányászati és kohászati központok kerültek Romániába és Csehszlovákiába, ami ezekben az iparágakban jelentős visszaesést okozott. 1930-ban megkezdődött a földgáz, majd 1937-ben a kőolaj kitermelése Magyarországon. A termelés gyorsan bővült, országos, rövid ideig még európai jelentőségű is volt.

A vas- és acélgyártás az állami beruházásokhoz kötődött elsődlegesen. A világválság idején korlátozták a termelést, az ország hat kohója közül csak négy működött. A második világháborút megelőző fegyverkezési program azonban erőteljesen hatott az ágazat termelésének növekedésére, illetve annak technikai-technológiai korszerűsödésére. A két világháború között a kohászatban egy teljesen új szakágazat is megjelenik, az alumíniumkohászat, melyben különösen nagy szerepe volt a német tőke jelenlétének.

3. Egyéb iparágak

Az első világháború alatti háborús konjunktúra következtében az ipar elvesztette piacainak jelentős részét. A válság alatt megtörik a fejlődés, majd 1933-től kezdve ismét megindulnak az új alapítások, fejlesztések.

A Monarchia idején szinte nem is létező magyar textilipar a 20-as években honosodik meg az országban, innentől kezdve a beruházások közel egyharmada a textiliparba irányult. A fejlődő textilipar rendkívül dinamikusan növelte termelését, és 1928-ban már a legtöbbet exportáló iparággá vált Magyarországon.

Gyors növekedés játszódott le a gépipar, az elektrotechnikai ipar és a vegyipar területén is. Ezek az iparágak az átlagnál gyorsabban korszerűsítették termelésüket és termékeiket, ami köszönhető volt a számos magyar találmánynak is. A nagy cégek kiemelt jelentőséget tulajdonítottak a műszaki fejlesztésnek, a nemzetközileg is versenyképes termékek előállításának, és egész ágazatok, illetve termékcsoportok (gyógyszeripar, rádiótechnika, elektrotechnika, közlekedési gépgyártás) kerültek a világ élvonalába, ezzel megalapozva a magyar ipar jó hírét.

4. Infrastruktúra

Az ország infrastruktúrája, különösen a közlekedési, és azon belül a közúti hálózat jelentős változáson ment keresztül az első világháború után. A kiépített közutak hossza egy évtized alatt több mint kétszeresére nőtt, a közúti közlekedés a 20-as évektől nagyobb lendületet vesz, egyre nő a személy- és tehergépkocsik, illetve a motorkerékpárok száma.

A közúti közlekedés gyors fejlődésével szemben a vasúti közlekedés stagnált. A vízi közlekedés és szállítás teljesítménye visszaesett, amiben meghatározó szerepe volt annak, hogy Magyarország a trianoni szerződéssel elvesztette tengeri kijáratait.

A légi közlekedés kifejlődését sokáig a békeszerződés feltételei akadályozták, de fokozatosan kialakult a rendszeres bel- és külföldre irányuló légi közlekedés.

Jelentősen fejlődött a villamosítás és a hírközlés is.

5. Külkereskedelem

A külkereskedelmi forgalom nagyfokú ingadozásokat mutatott a két világháború közötti időszakban. Ennek egyik oka a Kisantant „szorítása” volt, protekcionista gazdaságpolitikája. A független magyar államnak ki kellett alakítania önálló külkereskedelmi politikáját. A 20-as években a külkereskedelem több mint 50 %-a irányult Ausztriába; ez az arány fokozatosan csökkent, de így is Ausztria maradt Magyarország legmeghatározóbb gazdasági partnere egészen az Anschlussig, illetve 1927-ben az olasz-magyar örök barátsági szerződés aláírásakor gróf Bethlen István megállapodott Mussolinival abban, hogy a francia befolyás mérséklése és a Kisantant felbomlasztása a két ország közös érdeke. Bethlen elérkezettnek látta az időt arra, hogy szakítson addigi defenzív külpolitikai vonalvezetésével és nyíltan vállalja legfőbb külpolitikai célját: a revíziót. (Olaszországon és Ausztrián kívül Magyarország a Bethlen-korszakban még Lengyelországgal, Bulgáriával és Törökországgal is kötött barátsági szerződést.)

Létrejöttek gazdasági megállapodások (pl. 1934-ben Magyarország, Ausztria és Olaszország között), melyek részint elősegítették a külkereskedelem fejlődését, ugyanakkor a politikai ellentétek gyengítették azt.

1933 után Németország lett Magyarország legfontosabb kereskedelmi partnere; a külkereskedelem áruösszetétele azt jelezte, hogy a magyar gazdaság fokozatosan alárendelődött a németek igényeinek. Magyarország rövid idő alatt “beilleszkedett” a német gazdasági munkamegosztás rendszerébe, így gazdasági szempontból a német „élettér” fontos szereplőjévé vált.

6. Pénzügy

A magyar gazdaság gondjait csak súlyosbította az infláció, ezért 1923-ban Magyarország népszövetségi kölcsönt vett igénybe (a Népszövetséghez Magyarország 1922-ben csatlakozott). Bár a döntést hosszas viták előzték meg, sikerült hozzájutni a kölcsönhöz, aminek köszönhetően 1924-ben létrejött az önálló Magyar Nemzeti Bank, 1927-ben pedig lehetőség nyílt a korona helyett az új pénz, a pengő bevezetésére.

7. A gazdasági világválság

A gazdasági világválság hatásai a ’30-as években érik el Magyarországot, érintve az ipart, a mezőgazdaságot és a pénzügyet egyaránt. Csökkent a mezőgazdasági termékek ára, ezzel tovább zuhant a parasztság életszínvonala. Az ipari termelés visszaesése a munkanélküliek számának gyarapodását eredményezte, a bankrendszer pedig kis híján összeomlott. A magyar kormány próbált beavatkozni, hogy úrrá legyenek a válságon, de sikertelenségükkel elégedetlenséget váltottak ki.

A változások következményei

A sokféle gazdasági változás és a gazdasági világválság következtében a bethleni konszolidáció is válságba kerül, kiéleződnek a politikai ellentétek, aktivizálódik a bal és jobboldali parlamenti ellenzék, valamint a szélsőségek. Bethlen István kormányával együtt lemondott. Visszavonulását átmenetinek tekintette, és arra számított, hogy a válságot nagy valószínűséggel követő gazdasági fellendülés idején újra miniszterelnök lehet, a nemzetközi események alakulása, illetve a belpolitikai élet fejleményei miatt azonban erre nem került sor.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!