TDOMF ERROR: Headers have already been sent in file /var/www/clients/client1/web12/web/wp-config.php on line 84 before session_start() could be called. This may be due to...

Kádár Korszak | Kidolgozott Érettségi Tételek, Feladatok 2016

Érettségi Portál 2016

Érettségi tételek, érettségi feladatok, érettségi tesztek



Érettségi feladatok
Érettségi tételek
A META-Don Bosco OKJ képzései
A Számalk-Szalézi Szakközépiskola tanfolyamai

Kádár Korszak

Beküldő: adminszamalk
Történelem tételek

Kádár – korszak tétel

(1956-88)

Kádár János

Kádár János példátlanul hosszú időt töltött el a XX. századi magyar politikai életben. Harminckét éven keresztül volt első számú hatalmi tényezője, később meghatározó jelentőségű alakítója a magyar történelemnek. Ellentmondásos személyisége és politikai eredményei ma is megosztják hazánk közvéleményét.

Munkáscsaládban született, eredeti nevén Csermanek János. Írógépműszerésznek tanult, de szakmájában nem helyezkedett el, mert az 1930-as évektől bekapcsolódott a kommunista mozgalomba. A II. VH idején már a hazai kommunista mozgalom ismert aktivistája. A háborút követően egyik jelentős vezetője lesz a kommunista pártnak, és belügyminiszterként tevőleges résztvevője a Rajk-pernek (1949). Az 1950-es évek elején letartóztatják, életfogytiglanra ítélik, majd 1954-ben rehabilitálják. Az 1956-os forradalom idején Nagy Imre kormányának minisztere, majd a szovjetek katonai erejével hatalomra emelt Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány miniszterelnöke. 1956-tól 32 éven át az ország vezetője.

1 fontos történelmi tételt le kell szögezni: Mo. 1948 és 1989 között történelmi kényszer pályára került. Nem volt választható alternatívája a diktatórikus szocializmusnak.

Kádár 1956 októberében átszervezte az MDP-t (Magyar Dolgozók Pártja) MSZMP-re (Magyar Szocialista Munkáspárt), majd 1956. november 7-én megalakította első kormányát[1], a 2. szovjet katonai intervenció (nov. 4.) után. A forradalmat véres megtorlások követték. A Kádár-rendszer legfontosabb biztosítéka a magyarországi szovjet jelenlét volt, ezért szerződésben rögzítették a szovjet csapatok további „ideiglenes” itt-tartózkodását (1957). A szovjet csapatok 1991. június 19-én hagyták el Magyarországot.

50-es évek – A pártállam visszaállítása

(Kádár mellett ebben fontos szerepe volt Marosán Györgynek és Münnich Ferencnek is.)

1957 tavaszán leszerelték a pufajkásokat, megnövelték helyette a Munkásőrség szerepét.

● A munkástanácsok (a helyi szinten megnyilvánuló ellenállás) helyett létrehozták a dolgozók hivatalos „érdekvédelmi” szervét a SZOT-ot (Szakszervezetek Országos Tanácsa).

1957. III. 21-én létrehozták a KISZ-t (Kommunista Ifjúsági Szövetség).

1957-ben rendezték az egyházakkal a viszonyt[2], továbbra is az 1951-ben létrehozott Állami Egyházügyi Hivatal ellenőrizte őket, de nem alkalmazták a korábbi durva módszereket. Csak ki kellett nyilvánítaniuk a kormány iránti „bizalmukat és támogatásukat”.

1958-ban újra hozzáfogtak a téeszek[3] szervezéséhez, melyet 1961-re sikeresen befejeztek. Ugyanakkor engedélyezték bizonyos mennyiségű földterület magán kézen hagyását, háztáji, a rendszer ideje alatt eredményesen járult hozzá a kiegyensúlyozott élelmiszer-ellátásához.

● Az 1958-as „választással”, az MSZMP 99,6 %-os eredményt ért el, ezzel törvényessé vált a pártállam → Mo-on befejeződött a „szocializmus alapjainak lerakása”.

1958. június 16-án Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst teljes titoktartás közepette, zárt tárgyaláson elítélték és kivégezték. (Kádár 1957 márciusában hosszú tárgyalásokat folytatott Moszkvában, megállapodtak, hogy Nagy Imrét és társait bíróság elé állítják, cserébe viszont a szovjetek nem engedik haza, Magyarországra Rákosit és klikkjét).

60-as évek – Puha diktatúra – „Aki nincs ellenünk, az velünk van[4]

A Kádár–korszakot a ’60-as évektől kezdve „puha diktatúrának” hívták, amely felváltotta Rákosi Mátyás keményvonalas sztálinista diktatúráját. Az 1960-as évek első felét a Kádár-rendszer legsikeresebb időszakának tekinthetjük. A rendszer érezhetően stílust váltott. A forradalomból okulva a párt vezetői óvakodtak a személyi kultusztól, a politikai aktivitás kikényszerítésétől és a durva törvénytelenségektől.

● 1959-60-ban részleges-[5], majd 1963-ban általános amnesztia következett. Egy ki nem mondott kiegyezés történt a párt és a nép között: aki csendben maradt, dolgozott és hangosan nem kritizálta a rendszert, azt békén hagyták. Az „élni és élni hagyni” politikája több mint két évtizedre megteremtette a hatalom és a társadalom nagyobb konfliktusoktól mentes együttműködését.

● A ’60-as évek elején – szovjet támogatással és a „testvérországok” anyagi segítségével – olyan kirakatpolitikát valósítottak meg, mely a szocializmus életképességét volt hivatva bizonyítani. Ehhez először a gazdaságot erősítették meg: „gulyáskommunizmus”.

● A politikai stabilizáció érdekében alapvetőnek tekintették az emberek jólétének szerény, de folyamatos növelését, mintegy kárpótolva őket a politikai szabadságjogok korlátozásáért. A politika nem erőszakolta be saját magát az emberek magánéletébe, mint azelőtt, sőt arra törekedett, hogy minél többeket depolitizáljon, azaz távol tartson a politikától. Ez az általános politikai enyhülés komoly életszínvonal emelkedéssel járt együtt, a Rákos rendszer merev szabályainak fellazulása a kínálat növekedését vonta maga után. Ekkoriban jutott el az ország összes lakásába a villany, egyre többeknek lett televíziója, fridzsidere (innen a rendszer másik neve: „fridzsider-szocializmus”), autója, hétvégi háza[6]. ● Enyhültek a külföldre utazás szabályai is, mind többen látogathattak el más országokba, emelkedett a Nyugatra utazó magyarok és a Mo-ra látogató külföldiek száma is. Megváltozott Mo-ról és a Kádár-rendszerről 1956 után kialakult negatív kép itthon és Nyugaton is.

● A ’60-as évek közepére újból kifulladt a magyar gazdaság. Miután a mezőgazdaság átalakítása befejeződött, az ipar számára nem maradt jelentős paraszti munkaerő-tartalék. Az ipar extenzív (új gyárak létesítése, a régiek bővítése) fejlesztésének a lehetősége lezárult, csak a termelékenységet lehetett fokozni. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az intenzív gazdasági fejlődés a tervgazdálkodás merev rendszerében nem valósítható meg.

1968. január 1-jén bevezették az új gazdasági mechanizmust (Fock Jenő, Nyers Rezső, Fehér Lajos), amely a piacgazdaság elemeit kívánta a gazdasági vérkeringésbe beépíteni. A vállalatok nagyobb önállóságot kaptak, önállóan dönthettek a termelésről, a bérezésről és az értékesítésről. Ez csak papíron működött, a bújtatott munkanélküliséget[7] a rendszer nem engedte felszámolni, ami a gazdaságos termelés egyik alapfeltétele lett volna. Felszámolása megingatta volna a szocialista rendszer egyik legnagyobb vívmányát, a teljes foglalkoztatottságot. Az új gazdasági mechanizmus lehetővé tette a második gazdaság (maszek) kialakulását az iparban is[8]. A vezetés másrészről a társadalmi egyenlőség fenntartása miatt nem akarta engedni a maszekolást – folyamatos viták folytak párton belül.

● A ’60-as években így vált Magyarország a „szocialista láger legvidámabb barakkjává”. Ez azt jelentette, hogy az életkörülmények lassú javulása mellett, a többi „szocialista” országhoz képest valamivel szabadabb volt a politikai légkör és pezsgőbb a szellemi élet.

A rendszer 3 világosan követhető tabut jelölt meg – nyílt megsértését szigorúan büntették

  1. nem kérdőjelezhető meg az egypártrendszer, a Párt vezető szerepe;
  2. nem vitatható a Szovjetunióhoz való hűség, „megbonthatatlan barátság”;
  3. nem kérdőjelezhető meg 1956 ellenforradalmi jellege, és nem lehet szólni a megtorlásokról.

70-es évek – Jólét a jövő árán

● Az 1960-as és 70-es évek fordulóján tapasztalható szovjet külpolitikai nyitás belpolitikai szigorodással járt együtt. 1971-ben elfogadták a KGST komplex programját (nincsenek önálló utak, mindenkinek a szovjet mintát kell követnie).

1974-ben megszüntették az új gazdasági mechanizmust. A reformokban a pártállam felszámolásához vezető utat látták.

● A vezetés nem merte vállalni az életszínvonal rontását, a gazdaság teljesítőképessége folyamatosan romlott. Az 1973-as olajárrobbanás[9] után nem volt más megoldás, a rendszer túlélése érdekében nyugati hitelekhez kellett folyamodni (5 év alatt 8 milliárd USA $, főleg japán bankoktól), amelyekkel egyszerre próbálták fenntartani a versenyképtelen szocialista nagyipart és a lakosság életszínvonalát, a fogyasztói versenyt. A hitelfelvételek egyetlen előnye, hogy életszínvonal szempontjából lehagytuk a szocialista versenytársakat. Emelkedő másfél évtizedet hagytunk magunk mögött. Magyarország először vált irigyelt országgá, a magyarok először lettek megbecsült emberekké évszázadok után.

A felvett kölcsönök nem tudták a magyar gazdaság válságát megoldani, alapvető gazdasági tévedések következtében úgy gondolták, hogy a válság csak a fejlett Nyugatot sújtja, illetve az olcsó nyugati kölcsönökből olyan nehézipari beruházásokat indítottak, melyektől a felvett hitelek kamatos visszafizetését remélték. …hát nem így lett L…

● A kölcsönök másik jelentős részét az életszínvonal fenntartására fordították. Miután ezzel sem sikerült az életszínvonalat biztosítani, szemet hunytak a maszek felett, ám ez hosszútávon a magyar társadalom kimerüléséhez vezetett. A családok már csak maximum 2 gyermeket vállaltak → csökkent a születések száma. Ez a napjainkban is jelenlévő népességcsökkenés kezdete.

80-as évek – Az állandósuló válság

● A ’80-as években az újraerőltetett korszerűtlen iparosítás következtében egyre nagyobb összegeket vontak ki a mezőgazdaságból, elhanyagolták az infrastruktúra fejlesztését, nem fejlődött a közlekedés és a hírközlés.

● A ’80-as években az ország adósságcsapdába került. Újabb Ny-i hitelek kellettek, hogy az előző hiteleket tudjuk törleszteni. Az infláció felgyorsult a pénz vásárlóértéke romlott. 1988. január 1-jén bevezették az SZJA-t + ÁFÁ-t, de ez sem mérsékelte a ktgvetés hiányát.

● A hatalom kénytelen volt mind nagyobb teret engedni a magángazdaságnak (iparban ez a gmk = gazdasági munkaközösség), a napi 12-14 órás önkizsákmányoló munkavégzés és a nagyarányú alkoholfogyasztás szerepet játszott abban, hogy a magyar lakosság átlagéletkora a legalacsonyabbak egyike lett Európában. Az öngyilkosságokban élre kerültünk. Ezzel párhuzamosan elkezdődött a társadalom erkölcsi és szellemi züllése is.

Az eladósodás mértéke elérte azt a szintet, amelynél már lehetetlen volt a korábbi életszínvonal megőrzése. A „gulyáskommunizmus” meghatározó pillére, az életszínvonal folyamatos emelése összedőlt. A szociális problémák társadalmi válságot okoztak, és egyre nagyobb tömegek fordultak el a rendszertől.

● A ’80-as évek második felére nyilvánvalóvá vált a szovjet típusú szocializmus csődje. A rendszer erősödő válságával párhuzamosan megkezdődött az ellenzék megszerveződése. Az első jelentős ellenzéki tanácskozásra Monoron (1985) került sor, ahol jelen voltak az akkori ellenzék és a reformértelmiségiek vezető egyéniségei. (Pártállam megszüntetése, politikai szabadságjogok kiterjesztésének követelése).

● A Gorbacsov (1985-91) vezette SZU irányváltást hajtott végre (peresztrojka) kívül-belül. Szabad utat engedett a kelet-közép-európai országokban elindult társadalmi, politikai változásoknak. Megkezdődött a Vasfüggöny leomlása.

1987-ben az I. lakiteleki találkozón megalakult az MDF.

1988-ban létrejöttek az ellenzéki szervezetek: FIDESZ (március), SZDSZ (május), ezek az év folyamán párttá szerveződtek: MDF (szeptember), FIDESZ (október), SZDSZ (november). Ezzel Mo-on létrejött a többpártrendszer!!!

1988 májusában az MSZMP Kádárból hatalom nélküli pártelnököt csinált. 1989 májusában leváltották a pártelnöki tisztségéről is.

1989 januárjában Pozsgay Imre rádiónyilatkozata: népfelkelésnek nyilvánította 1956-ot.

1989 márciusában megalakult az EKA (Ellenzéki Kerekasztal: MDF, FIDESZ, SZDSZ, KDNP, FKGP), amely tárgyalásokat kezdett az MSZMP-vel az alkotmánymódosításról.

1989 májusában tárgyalások kezdődtek a szovjet csapatok kivonásáról, 1990 márciusában aláírták az egyezményt, melynek értelmében 1991. június 30-ig el kellett hagyniuk az országot, teljesítették (1945. április 4 – 1991. június 19.).

● 1989. június 16-án Nagy Imrét és társait újratemették és rehabilitálták.

1989. július 6-án meghalt Kádár. (A III. Köztársaság kikiáltását, már nem élhette meg, Nagy Imre és társainak újratemetését még igen).

1989 szeptemberében az EKA és az MSZMP (FIDESZ és SZDSZ kivételével) aláírták az alkotmánymódosítást.

1989 októberében az MSZMP feloszlatta önmagát.

● 1989. október 23-án Szűrös Mátyás kikiáltotta a III. Köztársaságot!!!

● 1990 márciusában és áprilisában rendezett szabad választást az MDF nyerte.

1990 májusában Antall József koalíciós kormányt alakított (MDF – FKGP- KDNP).

● 1990 őszén lezajlottak az önkormányzati választások, ezzel Magyarországon békés úton lezajlott a rendszerváltás? rendszerváltozás?

Kádár szelleme, öröksége ma is jelen van az életünkben, a politikában, és neve élő a magyar társadalomban. Öröksége, emléke megkerülhetetlen.

A magyar gazdaság kényszerpályája – KGST

● Mo. a KGST tagja volt. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa a közép- és kelet-európai volt szocialista országok gazdasági együttműködési szervezete. 1949. január 25én hozták létre Moszkvában, miután világossá vált, hogy a Marshall-terv a Vasfüggönytől Keletre nem fog kiterjedni. Alapító tagjai: SZU, Bulgária, Csehszl., Lo, Mo, Románia.

● A KGST feladatául tűzte ki a szocialista országok közötti gazdasági együttműködés erősítését, a gyengébb tagállamok felzárkóztatását, elsősorban a munkamegosztás és specializálódás révén. Erősödött a kölcsönös függés a Szovjetunió és a többi tagállam között. Magyarország például az autóbuszok gyártására szakosodott, ennek révén jutottak el az Ikaruszok a "szocialista világ" minden sarkába.

● A KGST tipikus szereplője volt a két világrendszer közötti hidegháborús versengésnek, szerepe a Közös Piac ellensúlyozása lett volna, hasonlóképpen a Varsói Szerződés és a NATO közötti viszonyhoz.

● Az európai ún. „szocialista” országok társadalmi-gazdasági rendszerének összeomlásával a KGST-t tagállamai 1991. június 28-án feloszlatták. 1991. dec. 8-án felbomlott a SZU is. (1922. dec. 30 – 1991. dec. 8.). Helyét a FÁK (Független Államok Közössége) vette át.

Társadalom

● A szovjet segítséggel hatalomra juttatott kommunista rendszer gyökeres társadalmi változásokat erőszakolt ki. Megfosztotta tulajdonától a tőkéseket, földbirtokosokat, a közép- és kispolgárságot, köztük a parasztságot is. Ideológiai alapja a marxizmus-leninizmus azon gondolata, miszerint a társadalmi igazságtalanság alapja a magántulajdon.

● Az új rendszernek új „értelmiségre” volt szüksége. A nyolcosztályossá vált általános iskolák, a megnövelt létszámú középiskolák és egyetemek tömegével vonzották a nép fiait.

● Torzulás következett be: az iparban foglalkoztatottak aránya 1948-80 között megduplázódott, a mezőgazdaságban foglalkoztatottaké a felére csökkent. Ugyanakkor az iparban foglalkoztatott nem fizikai dolgozók aránya a háromszorosára nőtt. Szellemi dolgozóknak tekintették őket, pedig több mint 30%-uk középiskolai végzettséggel sem rendelkezett. A központi irányítás nem is igényelte a felkészült és önálló vezetőket, csupán a központból kiadott parancsok szolgai végrehajtását, nem kellett az iskolai végzettség. Mindez züllesztően hatott a társadalomra, hisz a tudás, a szakértelem fontosságát kérdőjelezte meg.

A kádári kultúrpolitika

● A pártállam erős kézben tartotta a korszak művészetének irányítását. Mivel az állam vált a művészek kizárólagos megrendelőjévé és vásárlójává, létük az államtól függött, amely elvárta a „szocreálhoz” (szocialista realizmus) való igazodást. A híres-hírhedt 3 T megjelenésével (Tűrt; Tiltott; Támogatott, Aczél György) nőtt a művészek mozgástere.

Magyarország miniszterelnökei – 1952-1993 között

Rákosi Mátyás 1952-53.

Nagy Imre 1953-55.

Hegedűs András 1955-56.

Kádár János 1956-58.

Münnich Ferenc 1958-61.

Kádár János 1961-65.

Kállai Gyula 1965-67.

Fock Jenő 1967-75.

Lázár György 1975-87.

Grósz Károly 1987-88.

Németh Miklós 1988-90.

Antall József 1990-93.


[1] Kádár 1. miniszterelnöksége: 1956-58., 2. 1961-65.

[2] A rendszer ateista volta ellenére

[3] MGTSZ: Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet.

[4] Rákosi jelszava: „Aki nincs velünk, az ellenünk van”.

[5] Ekkor szabadult: Tildy Zoltán, Déry Tibor. 1963-ban: Bibó István.

[6] – Politika? Kultúra? Csinálják csak a ráérősek, akiknek nincs telkük! – korabeli vicc

[7] Kapun belüli munkanélküliség, emberek tömegeit alkalmazták úgy, hogy a munkájukra nem is volt szükség.

[8] Az ipari a maszekolás a GMK (Gazdasági Munkaközösség) által valósult meg.

[9] A negyedik arab-izraeli háború után (1973), a SZU tanácsára az arabok bevetették az olajfegyvert, négyszeresére emelték az olaj árát, majd 1979-ben megduplázták, ezzel véget vetettek az olcsó energia korszakának.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!

 Facebook Megosztás |  Nyomtatás Nyomtatás  |  PDF letöltés

Ezek a tételek is érdekelhetnek:

» A nagy földrajzi felfedezések és következményei   » Kronológia (világtörténelem)   

Nem hasznosHasznos (+25 pont, 43 értékelésből)



Hasonló Érettségi Tételek: Címkék:
Érettségi tesztek Felvételi Pontszámító Kalkulátor