Az amerikai gyarmatok függetlensége, polgárháború az Egyesült Államokban

1492-ben Kolombusz Kristóf jutott el az új világba. Az angol-francia hétéves gyarmati háborúból – 1756-1763 - Anglia került ki gyõztesen, övé lett India és Észak-Amerika. Megkezdõdött a gyors gyarmatosítás, melynek során a törzsi-nemzetségi szervezetben élõ, halászattal és vadászattal foglalkozó indiánoktól elhódították területeiket, az ellenállókat kiirtották, a többieket rezervátumokban helyezték el. Észak-Amerika nagyon hamar benépesült, hiszen klímája hasonló volt Nyugat-Európa klímájához, ezért nagy volt a vonzereje az európaiak számára.

Észak-Amerikában két típusú gyarmat alakult ki: északon, az önkormányzattal rendelkezõ kolóniákban a farmergazdálkodás vált uralkodóvá, mely földmagántulajdonon alapult, kezdetben önellátásra termelt, majd elterjedt az árutermelés bérmunkaerõ alkalmazásával. Ide elsõsorban az Angliában üldözött puritánok települtek be. Míg északon a középbirtok volt az uralkodó, addig délen a nagybirtokrendszer vált általánossá. Ültetvényes gazdálkodás folyt monokultúrában rabszolga munkaerõvel. A déli gyarmatok királyi-, vagy magántulajdonban voltak.

Észak-Amerika Atlanti-partvidékén 13 angol gyarmatot hoztak létre, melyeket kezdetben az anyaország látott el élelmiszerrel, állattal, stb. A 13 gyarmat egymástól független volt, külön – külön kapcsolódtak az anyaországhoz. Egymással folytatott kereskedelmüket Anglia ellenõrizte, más országokkal pedig csak Anglián keresztül kereskedhettek. A gyarmatok kapcsolata azonban egyre szorosabbra fûzõdött, mert kialakult a belsõ piac.

® A gyarmatok szövetkezését elsõ ízben Benjamin Franklin kezdeményezte. (A 13 angol gyarmat első kongresszusa (1754) a függetlenségi harc egyik vezetőjének Benjamin Franklinnak (1706-1790) a kezdeményezésére ült össze.) Anglia azonban a gyarmatokat nyersanyagtermelõ és árufelvevõ piacoknak tekintette, ezért meg akarta akadályozni, hogy Amerika gazdasága önállósodjon. Az fejlõdõ amerikai ipart tehát támogatás helyett visszahúzta: megtiltották az Allegheny hegységen túl újabb területek meghódítását, mert azokat már nem tudta volna ellenõrizni. Rengeteg féle vámot és illetéket vetett ki az amerikai árukra, ezzel a kereskedelmet lehetetlenné téve. Kibocsátott pénzüket érvénytelennek nyilvánította. Minderre a pontot az tette föl, hogy kiadta az ún. bélyegtörvényt, amely minden okmányra, újságra, hirdetésre illetéket vetett ki. Amerika azonban az angol parlament által kiszabott adókat és vámokat törvénytelennek nyilvánította, mondván nincs az angol parlamentben képviselete. Az angol árukat bojkottálták (ezzel veszteségeket okozva az anyaországnak, és gyorsítva saját gazdaságuk fejlõdését). Az adók és az illetékek fizetését megtagadták. Az angol kormány megrettent, s visszavonta a vámokat, kivéve a teavámot. Az amerikaiak válaszul a tengerébe dobták három hajó tea rakományát 1773-ban a Bostoni teadélután alkalmával.

®    A fegyveres összecsapások állandósultak, s 1774 őszén Philadelphiában összeült az amerikai gyarmatok elsõ kontinentális kongresszusa. Ezzel kitört a függetlenségi háború. George Washingtont választották a függetlenségi mozgalom vezetőjévé.

®    1776. július 4-én a kongresszus elfogadta a Függetlenségi Nyilatkozatot (amely az egyesült gyarmatok szabadságát proklamálta; a szabadság elve mellett az egyenlőség és a társadalmi igazságosság elve is helyet kapott a dokumentumban), megszületett a független Amerikai Egyesült Államok.

A Függetlenségi Nyilatkozatot Thomas Jefferson fogalmazta. Elsõ változatában benne foglaltatott a rabszolgaság eltörlése is, de ezt a déli ültetvényes gazdálkodók miatt kihagyta, mert csak így lehetett megnyerni õket a függetlenség mellett.

Anglia erősebb volt rövid távon, mert õ rendelkezett flottával és zsoldos hadsereggel. Amerika viszont függetlenségéért küzdött, volt terepismerete, s német zsoldosokat alkalmazott, s számíthatott a lakosságra.

A háború elsõ szakaszában az USA-t kudarcok érték hadserege képzetlensége miatt, de a második szakaszban a kikötők lezárásával, az angol utánpótlás elvágásával és a gerillaharcmodorral gyõzelmeket arattak az angol seregeken. Elsõ jelentõs gyõzelmük 1777-ben volt Saratogánál, ahol bekerítették Burgoyne seregeit. Ezután a gyõzelem után Franciaország szövetségre lépett Amerikával, melyhez késõbb Spanyolország és Hollandia is csatlakozott.

Az amerikai hadsereg 1781-ben Yorktown-nal Washington vezetésével döntõ vereséget mért az angolok utolsó harcképes seregére.

® 1783-ban Versaillesben megszületett a béke, melyben Anglia – III.György - elismerte az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét.

® 1787-ben megalkották az Egyesült Államok alkotmányát.

A végrehajtó hatalmat négy évre választott elnök kezébe tették le, akit megbízatása lejárta elõtt nem lehetett megbuktatni.

A törvényhozó hatalom a képviselõház és a szenátus lett. Biztosították a törvényhozó, a bírói és a végrehajtó hatalom szétválasztását is.

1791-ben a kiegészítések megteremtették a gyülekezés-, a szólás- és a sajtószabadságot, illetve az egyháznak az államtól való elválasztását.

® Amerika függetlenségi háborúja tehát nemcsak függetlenségi háború volt, hanem polgári forradalom is, mert lakói számára biztosította a polgári szabadságjogokat.

A gyarmatok kereskedhettek egymással, terjeszkedhettek, s egyre több állam alakult ki, melyek kérték felvételüket a szövetségbe. Angliával szinte egy idõben itt is végbement az ipari forradalom, mely miatt nõtt a kereslet a gyapot iránt. Ez új lendületet adott az újkori rabszolgatartásnak.

® Leggyorsabban az északi ipar fejlõdött, de észak és dél fejlõdése továbbra is eltért: délen az ültetvények termékeit (elsõsorban a gyapotot) Európa vásárolta föl. Észak demokratikus törvényei itt is érvényben voltak, de az egyenlõség csak látszólagos volt a fehérek között is (a rabszolgákat teljesen megfosztottak jogaiktól).

® A déliek érdeke a szabadkereskedelem volt, mert õk a világpiacra termeltek mezõgazdasági termékeket, s cserébe kaptak ipari termékeket.

® Észak érdeke protekcionista vámpolitikát kívánt, mert ipari cikkeinek kellett a déli piac, s szüksége volt dél mezõgazdasági terményeire is. Ha viszont dél olcsó mezõgazdasága befolyna északra, az tönkretenné az északi mezõgazdaságot. Csak egy megoldás lehetséges tehát ebben a kettõs helyzetben: egyenlõ versenyt kell teremteni úgy, hogy mindenki egyforma módon termel, tehát nem olcsóbb rabszolga-munkaerővel, hanem egyformán bérmunkaerõvel.

A nézeteknek és a földrajzi adottságoknak megfelelõen két irányzat létezett: a köztársaságiak (észak) és a demokraták (dél).

® A helyzet akkor vált válságossá, mikor Kansas és Nebraska állam felvételénél (1854) nem tudtak megegyezni, hogy engedélyezzék-e a rabszolgaságot.

1860-ban a köztársasági párt (az abolicionista) Abraham Lincolnt választotta meg elnökké. Válaszul 11 déli állam kilépett az Unióból, és új konföderációt hoztak létre Richmond fõvárossal (A déli államok – az északi érdekek érvényesítésétől tartva – elhatározták az USA-ból való kiválást, és 1861 elején létrehozták az Amerikai Államok Konföderációját). Lincoln az elszakadt államokat lázadónak nyilvánította, s kitört az ® amerikai polgárháború (1861-1865).

Az erõviszonyok a következõképpen alakultak: délnek képzett hadserege volt a rabszolgatartás miatt, és készültek a háborúra. Fegyvereiket Angliából kapták. Északnak nem volt képzett hadserege, nem is készült a háborúra, de elõnye a nagy népesség, és a fejlett ipari háttér.

A háború déli sikerekkel kezdõdött, de végül hatalmas emberveszteség árán észak kerekedett felül. A fordulópont az 1863-as gettysburg-i csata volt.

-  1863 nyarán Lee tábornok Gettysburgnél vereséget szenvedett az északiaktól, majd           Sherman és Grant tábornok dél felé szorította a konföderáció egységeit, amelyek részekre szabdalva vereséget szenvedtek vagy megadták magukat.

® 1863.jan.1. -  Lincoln kihirdette a rabszolgák kárpótlás nélküli felszabadítását, s azt, hogy a farmerek az újonnan meghódított nyugati területeken nevetséges összeg fejében földet kaphatnak (Homestead Act).

® Lincoln reformjai:

1. minden farmer jogot kapott arra, hogy 10 dollár illeték ellenében maximálisan 115 kat. hold földet kapjon;

2. bevezették az általános hadkötelezettséget;

3. 1863. január 1-jén a déli államok rabszolgáit felszabadították.

A négerek az intézkedés hatására északra szöktek, s beléptek a hadseregbe. A háború észak gyõzelmével végzõdött, de Lincoln elnököt egy bérgyilkos megölte.

Megvalósult az egységes nemzeti piac, a protekcionista vámpolitika, s gyors fejlõdés indult meg. Az Államok fokozatosan tovább terjeszkedett, némely terület önként csatlakozott (Texas – 1845), némelyiket Anglia engedte át (Oregon – 1846), másokat pedig megvásároltak (Luisana – 1803, Alaszka – 1867). A századfordulóra érte el a Csendes-óceán partvidékét. Jelentõs bevándorlás indult meg a kontinensre.

Amerika támogatta (már 1820-tól) a latin-amerikai függetlenségi háborúkat (Monroe doktrína). De a nagy tõkebefektetéseknek köszönhetõen szinte egész Latin-Amerika az Államok függvényévé vált. Az amerikai-spanyol háborúban (1898) annektálta Puerto Ricót, Kuba és a Fülöp-szigetek pedig látszatfüggetlenséget kapott. 1901-ben megépítette a Panama-csatornát.

Az Amerikai Egyesült Államok a világpolitika fontos tényezőjévé vált.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!