1848 decemberéig a magyar hadak katonailag még nem közvetlenül az udvarral álltak szemben. A Windischgratz vezette császári sereg decemberi koncentrált támadása viszont nyilvánvalóvá tette, hogy az udvar a magyar önállóság és az áprilisi vivmányok teljes felszámolására törekszik.

A katonai helyzet 1848-49 telén

1848. december 2-án V. Ferdinándot a kamarilla lemondatta. A Habsburg-család unokaöccsét, a 8 éves Ferenc Józsefet nyilvánitotta osztrák császárrá és magyar királlyá. Őt az áprilisi törvények feszélyezték. Néhány nap múlva megindult Windischgratz a „rebellis” Magyarország megrendszabályozására.

A császári sereg 44 ezer sorkatonájával mindössze 25 ezer, részben kiképzetlen honvéd nézett szembe a Móga helyére kinevezett új vezér, Görgei Artúr parancsnoksága alatt.

Kossuth, a Honvédelmi Bizottmány elnöke a Dunántúlon visszavonuló seregvezérektől aktiv védekezést kért. Görgei Pozsony térségéből, Perczel a Muraközből húzódott Buda-Pest felé. Ha egyesülnek, kiegészülve a Délvidékről érkező hadtesttel, megkisérelhették volna Windischgratz megállitását, még a főváros előtt. Görgei a túlerő elől harc nélkül visszavonult. Perczel tábornok Mórnál csatát vállalt, de vesztett (december 30.)

A törvényhozó hatalom átmentése Debrecenbe

A nemzeti egység megkivánta, hogy a forradalmi hatalom törvényes alapokon nyugodjék. Ezért Kossuth és a baloldal a megegyezést kereső ún. békepárttal szemben keresztülvitte, hogy a Honvédelmi Bizottmánnyal az országgyűlés is költözzön Debrecenbe. Szilveszter éjszakáján, emberfölötti megfeszitések árán megkezdődött a főváros kiüritése.

Batthyány Lajos és Deák Ferenc békeküldöttséggel a másik irányba indult: fölkereste Windischgatzet. Az önvédelmi harc hivei ezt az engedményt megtehették, mert Windischgratz a diadalmas hadvezér pózába vágta magát, és föltétlen megoldást követelt. Batthyányt pedig, a hazájához és az uralkodóházhoz mindvégig hű, tiszta szándékú férfit börtönbe záratta. Föltétlen megadásra azonban az országgyűlés békülékenyei sem voltak hajlandók.

Visszautasitotta a föltétel nélküli fegyverletételt Görgei is. Január 5-én Vácott kiáltványt bocsátott ki, melyben a 48-as alkotmány védelme mellett tört lándzsát, de mind a köztársasági törekvésektől, mind a Honvédelmi Bizottmánytól elhatárolta magát. A volt császári tiszteket akarta igy megnyugtatni. Kossuth azonban csalódott Görgeiben, hiszen a Zichyt kivégeztető tisztet azért neveztette ki tábornokká, mert benne a függetlenségi harc radikális hivét látta.

Görgei a bányavárosokba vonult téli pihenőre. Innen azonban a fel-dunai hadtest  a hodrusbányai és szélaknai kettős vereség következtében kiszorult. Február 5-én viszont Guyon Richárd hadosztálya nyolcórás öröklődő harcban áttört a jeges Branyiszkói-hágón. A fel-dunai hadtest előtt megnyilt az út a Tiszához. Klapka Tokajnál megállitotta a vérszemet kapott Schlicket, aki, miután Görgei is megérkezett, sürgősen visszavonult. Perczel korábban kiverte a kényelmeskedő Windischgratz elővédjét Szolnokról.

Az erdélyi hadsereg új főparancsnokot kapott. A lengyel szabadsághős, Bem karácsonyra visszaszerezte Kolozsvárt. Lazult a kígyó fojtogató szoritása.

Debrecenben szinte mindent elölről kellett kezdeni. Kossuth nemegyszer kétórai alvással is beérte, de az országgyűlés ismét működőképessé vált. A baloldal követelésére a hazaárulókat törvényen kívül helyezték. Fölállitották a vésztörvényszékeket.

Dolgozni kezdett a nagyváradi fegyvergyár, működött a bankóprés, létrejött az egészségügyi és a postaszolgálat. A honvédzászlóaljak száma száz fölé emelkedett. A szabadságharc anyagi és katonai ereje az ellenség gyűrűjében, belső viták közepette is tovább nőtt.

Az erdélyi hadjárat

A fölkészülés, az ellencsapás sikere attól függött, tudja-e tartani Bem az erdélyi frontot. Többet tett ennél. 1849 márciusára nehéz téli harcokban egész Erdélyből kitakaritotta az osztrák és az első izben beavatkozó orosz csapatokat.

Bem tábornok sikeresen egyesitette a korszerű harcászatot a forradalmi harcviselés módszereivel. A gyalogságtól hallatlan menetteljesitményeket kívánt. A tüzérség támadásnál és visszavonulásnál egyaránt az első vonalban dolgozott. A gyalogság laza alakzatban támadott szronyharcot kezdeményezett. Bem támaszkodott, sőt számitott népfölkelésre. A levert nemzetiségi felkelőknek büntetlenséget adott, és baráti kezet kinált.

Kompromisszumokkal a győzelemért

Kossuth tudta, hogy a liberális középnemesség, a magyar „középrend” támogatása nélkül a forradalmi vivmányokat nem lehet megvédeni. Ezért háritotta el a nyilt köztársasági propagandát, és ezért követett el mindent annak érdekében, hogy az erősödő békepártot lehetőleg elszigetelve, a nemesség többségét az önvédelmi harc táborában megtartsa.

A hadsereg közvetlenül – ekkor még – a debreceni politikai csaták nem hatottak, de a különböző irányzatok itt is föllelhetők. Voltak – nem sokan – republikánus főtisztek, mások nem politizáltak. A többség származása vagy családi kapcsolatai révén a birtokos nemességhez kötődött. A hadsereg egységét és hűségét a polgári kormányzathoz a győzelem érdekében feltétlenül meg kellett őrizni.

1849 telén a Tisza mögött számottevő fegyveres erő gyülekezett. Kossuth az 1830-31-es lengyel szabadságharc főparancsnokát, Dembinski Henriket nevezte ki fővezérré. Dembinski a rendelkezésére álló erőkkel február végén Kápolna térségében ellentámadást inditott. A haditerv jó volt, de az ügyetlenül végrehajtott mozdulatok miatt a kétnapos ütközet után a magyar főtisztek tiltakozása ellenére a Tisza mögé vonta vissza.

Görgei az elégedetlen tisztek élére állt, és Dembinskinek az engedelmességet megtagadta. Kossuth első – jogos – fölháborodásában Görgeit haditörvényszék elé akarta állitani. A táborban azonban meggyőződött arról, hogy a Honvédelmi Bizottmányhoz hű tábornokok is alkalmatlannak tartják Dembinskit a fővezérségre. Görgei képességeiben viszont megbiznak. Ekkor, a honvédelem érdekében Kossuth a harcolni kész Görgeire bizta a fősereget.

Windischgratz és az udvar jócskán túlértékelte a kápolnai győzelmüket. 1849. március 4-én Olmützben az ún. oktrojált alkotmány megszüntette Magyarország függetlenségét, és szétszabdalt részeit a Habsburg egységállamba olvasztotta.

A diadalmas tavaszi hadjárat

1849. március végén a Tiszánál összevont ötvenezer honvéd támadásba lendült. Hiába volt a császári fősereg változatlanul számbeli fölényben, hiába volt mögötte a megerősitett Buda, a gazdag Dunántúl, a császárhoz hű Ausztria és Csehország. Mit sem ért a több ágyú, a jól képzett tisztikar. A honvédek nehéz csaták sorában legyőzték, és alig négy hét alatt a Tiszától Pozsonyig űzték őket.

A győzelmek hatására a még megszáll területeken népfölkelés bontakozott ki. Somogyban, Zalában 30 000 paraszt fogott kaszát, nyársat, puskát, és a Dráván túlra űzte, akit utol nem érhetett. Gerillák szabaditották föl a bányavárosokat és a Szepességet. Bácskát és Temesközt Perczel és az Erdélyből odasiető Bem tisztitotta meg az ellenségtől. Május közepére egy-két vártól eltekintve Magyarország egész területe felszabadult.

A Habsburg-ház trónfosztása

Az ország közvéleménye joggal várt méltó választ az olmützi ún. alkotmányra. Kossuth április 14-én a képviselőháznak a debreceni Nagytemplomban tartott nyilvános ülésén kimondatta a Habsburg-ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét. Mindenekelőtt „a gyáva árulás hidját” akarta fölégetni, azaz elvágni az erőket megosztó, illuzórikus alku útját. De gondolni kellett a végső győzelem utáni berendezkedésre is. A jogi helyzet alapján még mindig V. Ferdinánd magyar király serege harcolt az alkotmánysértők ellen. A végső győzelem 1849. május elején a legtöbb magyar politikai és katonai vezető számára valószinűnek tűnt.

Az új kormány bemutatkozása

A pesti Feldunasor hires palotáit a budai várból még az osztrák Hentzi bombái gyújtogatták, amikor Debrecenben az új kormány – Szemere Bertalan elnökletével – munkához látott. A kormány tagjai: Batthyány Kázmér, Csányi László, Vukovics Sebő, Horváth Mihály.

A forradalomban született parlament rendszer konszolidálódása folytatódott, de Kossuthnak mint kormányzó elnöknek a hatásköre csökkent. Rendeletei csak miniszteri ellenjegyzéssel voltak érvényesek, és nem volt joga a képviselőház föloszlatására sem. Hiába volt a legnépszerűbb az egyszerű emberek körében, miel tisztsége a pártok fölé helyete, mint politikus elszigetelődött. A kormányzó diktatúrától, az erőszakos módszerektől alkatilag idegenkedett, de politikai meggyőződése is az volt, hogy a parlamenti keretek szükségesek ahhoz, hogy a nemzet nagy többsége a forradalom táborában maradjon.

Az orosz beavatkozás

A Habsburg-abszolutizmus katonai döntést akart, bármi áron. Április elején az udvarban belátták, hogy erre nem képesek. A kamarilla ekkor I. Miklós cárhoz fordult. Az orosz önkényuralkodó május 9-én kiáltvánnyal tudatta a világgal, hogy Ausztria segitségére siet.

A magyar szabadságharc végzetesen elszigetelődött, és sorsa a belső viszonyoktól függetlenül megpecsételődött.

Utóvédharcok

Június elején megindult a császári és a cári hadsereg összehangolt támadása a forradami Magyarország ellen.

Javasoljuk, hogy regisztrálj itt, mert így ingyenesen PDF formátumban is le tudod tölteni a tételeket!